Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-06 / 4. szám
1994. Január 4., Kedd 6 B Itt-Hon WIMMER KÁLMÁNNÉ Mezőkövesd Erőt, egészséget, hosszú életet kívánunk az arany diplomához, amit Édesapánk után kaptál Szerető svéd és magyar | GYERMEKEID, UNOKÁID. § >, í 85. születésnapot kíván erőben, egészségben Ica lánya, Ilonka unokája | ÉS CSALÁDJA. | ISTENTŐL MEGÁLDOTT BOLDOG SZALOVSZKY ZSOLT Boldva Eeßiemeseßß Lkarácsonyi Ünnepedet és erecßmenyeßßen jjazcßapaßß és ßoßdopaßß új ‘eszt'eiáC'dőv: kíván | Apa és Szalovszky mama! | TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Eszak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. SZALOVSZKY KRISZTIÁN ISTVÁN Boldva 2(e[Cemes (Karácsonyi Ünnepedet és erecßminyeßßen pazcfag és ßoßcßopaßß ÚJ ÉVE? * kíván neked §-sLk -Áú ‘ Apuci és Szalovszky mama! | HIRDESSEN AZ ÉSZAK- MAGYARORSZÁG BORSODI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. TISZAÚJVÁROS BARTÓK BÉLA U. 7. SZ. (3. EMELET) ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! TELEFON: (49)343-316 A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI; 2/1 oldal 81,700.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 40.800.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 40.250.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.100,-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.200.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.100.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak-Mdgyarországban megjelentetni kívánt lakossági i és közületi hirdetéseiket is! i 1994. Január 4., Kedd Itt-Hon B 3 Ez nem a száz kocsma városa Közmondások, tanácsok a borisszák számára Fotó: Szepesi Sándor No comment Mezőkövesd (ÉM - Sz.S.) - Szilveszter környékén az emberek a szokottnál is többször folyamodnak az önbutítás folyékony eszközeihez, úgyhogy azt hiszem stílszerú néhány sort ennek az „illuminált" témának szentelni. Mert ugyebár a magyar ember iszik. Iszik húsvétkor, szilveszterkor, névnapokkor, születésnapokkor..., ami ugye egészen természetes, mert az ünnep az ünnep! Meg kell adni a módját! Hétköznap meg azért iszik a magyar, mert miért ne? Végü- lis egyszer élünk... Vagy — Hernádiék szerint - legfeljebb há- romszor-négyszer, de akkor is biztos, ami biztos. Amit az ember egyszer beszívott, azt már senki nem veheti el tőle. (Sajnos!) Nos, a matyó mindig élelmes volt, így Kövesden is hamar felismerték, melyik „vállalkozás” a legjövedelmezőbb. Elvégre abból a pár hektó dollárhegyi vin- kóból - ami egy valamirevaló szőlősgazdának megterem - némi „pancsolgatás” után akár kétszeres mennyiséget is el lehet adni. Néhány féldeci után már nem nagyon figyeli a kuncsaft, mit nyomnak a kezébe, nagyfröccs gyanánt... így aztán hamar jelentkezik a „vállalkozói profit”. Nyűt is annyi italmérés nálunk az utóbbi időben, hogy egy ironikus újságíró teljes joggal aggathatta településünkre a „száz kocsma városa” jelzőt. (Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a hátam borsódzik, ha eszembe jut, milyen kép élhet a magyar köztudatban Mezőkövesdről, az országos médiumok tájékoztatásai alapján. Itt volt ugye az a bizonyos „kábítószeres ügy”. Aztán itt volt nemrégiben a „HÉT” stábjának partizánakciója, akiknek - nem csekély operatőri-szerkesztői leleményt felvonultatva - sikerült egy szmogban fuldokló, vidéki sárfészekként feltüntetni Mezőkövesdet. Nem azért mondom, de olyan nevetséges volt az egész, hogy azon már felháborodni sem érdemes. No és... itt volt a „PIATÚRA” is. A hatalmas falireklám, amely szinte egész nyáron keresztül ott díszelgett egy ház homlokzatán. Gondoskodván róla, hogy a Zsórí-für- dő felől városunkba érkező utazó még véletlenül sem a matyó kultúráról szerezze első és maradandó benyomásait.O Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a gombamód szaporodó kocsmák a környékbeli lakosoknak korántsem jelentenek olyan felhőtlen boldogságot, mint a tulaj’-nak, és néhány kuncsaftnak. Amikor ugyanis az alaposan elázott vendégkoszorú záróra következtében kénytelen útnak eredni - ez az időpont általában 22 és 24 óra közé tehető - virágos jókedvének hajlamos olyan bőgő, nyihogó, üvöltő hangok kíséretében kifejezést adni, ami semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a jámbor polgárok éjszakai nyugodalmát elősegítse. Emellett előfordulhat, hogy valamely tántorgó atyafi épp egy szomszédos kapubejárót szemel ki azon nemes célra, hogy alul-felül könnyítsen magán. Talán nem szükséges részletezni a gyanútlan szomszéd boldogságát, mikor reggelre kelve megpülantja a kapujában az Ismeretlen Alkoholista Emlékművét. De ez sem nevezhető éppen felemelő élménynek, mikor a hazafelé tartó diákok négykézláb bóklászó, elhanyagolt külsejű „úriemberrel” találkoznak, aki - két csuklás között - azt a barátságos kijelentést teszi, hogy nyomban leszúrja őket, mihelyst fel tud állni. Egyébként tartozunk az igazságnak azzal, hogy a kocsmák törzsvendégei között igenis vannak elmélyült, gondolkodó emberek is. Nemrégiben például egy igazi „szakember” motyogó elmélkedését volt szerencsém hallani azon filozófiai igazság fölött, mely szerint az első féldeci a legfontosabb. Mégpedig azért, mert a többi csak ez után jöhet. Olyan profi piás még nem volt, aki egyből a második féldecivel tudta volna kezdeni a napot. Azt hiszem, ennek a briliáns eszmefuttatásnak méltó folytatásai lesznek a következő - némileg már a szilveszter hangulatát idéző -,közmondások”, tanácsok, a borisszák számára: 1. Ajándék bornak ne nézd a fokát! 2. Járt utat járatlanért (részegen) el ne hagyj, mert az életben nem találsz haza! 3. Jobb egy lúdnyak..., ha megiszod előtte a kupica szilvóriu- mot! 4. Addig nyújtózkodj..., amíg el nem éred a félliteres üveget! 5. Ki korán kel..., hamar berúg! 6. Aki másnak vermet ás..., az részegen maga esik bele! 7. Nézd meg az anyját, idd meg a borát! 8. Ki a kisfröccsöt nem becsüli, a nagyot nem érdemli! 9. Nem a „totálkár”, a részvétel a fontos! — HETI JEGYZET — Sárgulás Priska Tibor A kakas meg a kutya hepciáskodását nézzük. A nagyra nőtt kölyökkutya unatkozik a jókora gazdasági udvarban, ezért beleköt az ott gubbasztó, vagy kúráló tyúkokba, leginkább pedig a kakasba „aki” nem tűri tyúkjainak molesztálását, hiszen elvégre itt ő, mármint a kakas az úr! Ezt tudomásul kell vennie mindenkinek, még az ilyen szőr- máknak is, mint ez a hitvány eb! Kakasúr a nyomaték kedvéért erőset trombitál, majd felveszi az ismert harcállást, előrenyújtott nyak, kissé felborzolt toll, enyhén leeresztett szárnyak, megfeszült, ugrásra kész lábak, hogy bármely pillanatban elrugaszkodhasson és odacsaphasson. Bizonyos, hogy néhányszor már rácsaphatott éles csőrével a kutya orrára, fejére, mert az eb, bár sokszorosan nagyobb, erősebb, megfelelő távolságban merevül meg, minden idegszálával Kakasúr mozdulását ügyeli és a támadás indításakor belohol a farakás mögé, ott várja, hogy múljék a vész. A kakas már ugyan hagyná az egészet, de a kutya csak azért is provokálja, hergeli. A gazda legyint. Majd megunják. Nem velük van baj egyébként sem, hanem a gyöngytyúkokkal. Pedig a gyöngytyúk szép, a levese valami fólséges, utánozhatatlan tisztaságú, ráadásul ez a baromfi sajátos hangjával elüldözi még a patkányt is. De éppen ezt a sajátos hangot a szomszéd sem kedveli. Szóvá is tette már, hogy ezek a rusnya ba- romfik szünetlenül kárálnak, mondják a magukét. O meg hallja és igenis idegesíti. Tenni kéne valamit! De mi a, csudát? Mégsem lehet bekötni a tyúk száját, hogy most aztán egy mukk se! Elképzelhető bizony, hogy nem lesz jó vége az ügynek, feszül is már kicsinyég a szomszéddal a helyzet... Hosszan töprengünk eme súlyos problémán, mely ki tudja mivé fajul! Eszünkbe jutnak egyebek is. Lapunkban is szóltunk már róla, hogy Abaúj egyik községének polgára amiatt tett panaszt az önkormányzatnál, hogy a közelben, vagy 50-60 méternyire a házától valaki lovat tart egy karámban, és az a ló, ha kedve tartja, futkározik, ily módon pedig dobog. Egy másik helyen meg azért szidtak bennünket, hírlapírókat, amiért cikkeinkkel támogattunk, biztattunk egy vállalkozót a strand megépítésében, működtetésében. Öreg estig sorolhatnák bizony a példákat a kötekedésre, a beakasztásra, melyek mozgatója mégiscsak a gyakorta emlegetett sárga irigység. Meghökkentő esetekről hallgathatna a ráérő ember, ha beülne valamely polgári peres bíróság tárgyalásaira. Akár csak egy napra is... Vissza is fordulunk a baromfiudvar irányába. A kutya már megint a farakás mögül les ki, a kakas meg támadóállásban várakozik
