Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-05 / 3. szám
10 ÉLETMÓD Családi Körben 1994------------JEGYZET-----------A fokhagyma dicsérete Priska Tibor Nemhogy szakácskönyv, de magára valamit is adó újság sem jelenhet meg ma már fokhagyma dicsérete nélkül. A népek ugyan sohsem kétkedtek eme csodás fűszernek hatékonyságában, jól tudta azt mindenki, hogy képes az ördögök, boszorkák elűzésétől kezdve a sült húsok finom illatának, ízének megteremtésén át a vér megtisztításáig minden jóra, de most a tudomány is hangoztatja mindezt. Bizonyos, hogy szerencsésen lett kitalálva ez a növény valamikor az idők kezdeténél. Úgyannyira, hogy alapjaiban, összetevőiben nem is kellett rajta azóta sem változtatni. Igaz, éppen a mi megyénkben igyekeznek a fokhagyma illatának (szagának?) eltüntetésével, de nem olyan az, mint a nikotinmentes dohány, vagy koffeinmentes kávé? De hát ők tudják. Mindenesetre az egyiptomi piramisok építőin ez nem segített volna. Nekik amolyan védőétel volt a fokhagyma, hogy éppen szagával elriassza a sokféle mérges rovart, legyet. Egyszer lázadás is kitört, mivel elmaradt ez a védőétel. Hogy büdösek lehettek a fokhagymától az építők ? Büdösek. Akár pár évvel mi is, amikor a polibé tablettákat szedtük, ily módon próbálva elűzni kirándulásainkon a kullancsot. Ámbár ilyen szempontból a szuku nevű szer sem kutya! Mondják, a Kraszna- ja Moszkava kölni sem rossz. Szóval ezt a fortélyt az ókorban a fokhagyma adta. Hogy mimindenre hasznosították megléte óta ezt a valóban nagy tudású növényt, nem is igen tudjuk. „Thestylis illatozó füvet és csombort kever össze / fokhagymával, a hév naptól elalélt aratóknak. ’’Ezek a sorok Vergilius Második eklogájából valók. Tehát ők akkor hűsítésre is használták. A zsidók az egyiptomi kivonulás után a pusztaságban vándorolva szintén panaszkodtak a fokhagyma hiánya miatt. Mózes szemére vetették eme hiányt, sérelmezve már magát a kivonulást is, hiszen Egyiptusban volt hagyma, hús, itt meg nincs. Mózes negyedik könyvében Károlyi fordításában olvasható: „Megemlékezünk az halakról, azmelyeket ettünk Egyiptusban ingyen, az ugorkákról és az dinnyékről és az párhagymákról és az vereshagymákról és az foghagymákról. Most pedig az mi lelkünk megszáradott, és az mi szemeink semmit egyebet az mannánál nem látnak.” Ezek szerint a mannát meg lehet unni, a fokhagymát nem. Később, mikor eme vándorló nép letelepedett, bőséggel is élt a fokhagymával. Tudvalévő, hogy ma is gyakorlatilag minden zsidó ételben helye van ennek a fűszernek, de milyen is lenne már egy cserépfazékban, kemencében, füstölt libacombbal elkészített sólet (csólent) fokhagyma nélkül? Aki kihagyná belőle, az egyéb gazemberségre is képes. Hogy a mi országunk népei is bőséggel használják, használjuk, az is közismert. Időnként buszon, villamoson, vonaton érezhetjük, hogy talán akkor is, amikor nem kéne. De hát hagyomány ez is. Nagymamánk Luca napkor fokhagymával rajzolt keresztet az ajtóra, hogy távoltartsa a boszorkányt, ürdöngöt, lidércet és minden ártó szellemet. És biz nem is jött be egy sem! Azt is mindenki tudja, hogy magas vérnyomás, érelmeszesedés ellen kiváló. Levesben főtt marhahúshoz mártásként, pulykacombhoz spékelésként, héjában sült krumpli után tea mellé pirításra dörzsölve úgyszintén. Egy baj van csupán: mindezt a piac is tudja. Az árakat nézve a fokhagyma bizony igen fenn hordja az orrát, de erről már nem ő tehet.- Nem tudom, ha megnövök, hogyan telik a munkanélküli segélyből ilyen jó nőre! „A boldogságot magunk teremtettük” Fotók: Fojtán László Együtt a család Gyárfás Katalin Sajóbábony (ÉM) - Fekete lesz megint a karácsony - jegyezte meg némi nosztalgiával a háziasszony, miközben szíves szóval kínálgatta a frissen főzött kávét, az ízes gyümölcsszörpöt, s a vendégváró süteményt. Elhangzott e fent idézett mondat az ünnepek előtt Sajóbá- bonyban, Mészárosék portáján, - ám ahogy most belegondolok: történhetett volna mindez széles e hazában bárhol. Talán csak az teszi mégis egyedivé a szituációt, hogy a fiatal házaspár otthonában három gyermek leste naponta az eget, várta a hóesést, legalább annyira, mint a Jézuska ajándékát. A fenyőfa - nem nagy, de csodásán formás, illatos - már várta, hogy végre a közérdeklődés tárgya legyen. Addig is, amíg foglalkoztak volna vele, igyekezett becsülettel friss maradni, túleveleire vigyázván, nehogy azok hamarább kezdjenek el peregni, mint ahogyan az illik. Tette ezt talán azért, mert a gazdái bizony nem kevés pénzt fizettek a nagyközségben megjelenő árusnak, hogy majd örömet szerezzenek az 1993-as év karácsonyán gyermekeiknek. Ki honnan származik A bábonyi domboldal főútra néző oldalán egymás mellett sorakoznak a családi házak. A Váci Mihály utca 4. szám alatti kétszintes, kertes épület alapjait 1984-ben ásták, s három esztendőbe tellett, míg Mészáros Gyula és élete párja, Türk Katalin beköltözhetett a felépült házba. Velük tartott akkor elsőszülött gyermekük, Mónika, aki abban az évben már betöltötte élete negyedik évét. - Nyáron lesz tizenkét éve, hogy házasságot kötöttünk. Az ismeretségünk korábbi volt. A két család az ország két tájáról származik, ám Bá- bony volt az a hely, ahol találkozhattunk - adja hírül a háziasszony, aki szinte perceken belül harmincegy éves lesz, három gyermek édesanyja, ám még most is olyan, mint egy kamaszlány. Szülei - először az édesapja, majd rövid idő múltával az édesanyja - Gávavencsellőről érkeztek a bábonyi vegyi üzemekbe, a hatvanas években. Ma már nyugdíjasok. A mamáját szinte mindenki ismerte, hiszen - egy vendéglátó vállalat alkalmazásában - az üzemi konyhán dolgozott mindvégig, s onnan ment nyugdíjba. Gyula - aki immár a 35. évét tapossa - a szomszédba való, boldvai. Az ÉMV-ben volt tanuló, víz- és gázszerelő szakmunkásbizonyítványt szerzett. Később hivatásos gépkocsivezető és oktató lett, s - két esztendő kivételével, amikor is elcsábult a miskolci egyetemre - a gyárban dolgozott. Most éppen a Pajzs Kft. tagja, iizemrendész. Ám gondolt a jövőre is: két esztendeje kitanulta a cipőjavító szakmát. Katika Nyíregyházán, a Bessenyei György Főiskolán végezte el a tanítói szakot. Első éves korában - levelezőként szülte Mónika lányukat, amikor pedig a diplomáját védte, akkor éppen Melindával volt gyeden. Családi otthonalapítás Szép ez a ház. Öröm végigjárni az öt szobát, megcsodálni az ízléssel berendezett étkezőt, a nappalit, a hálót, és a gyermekek birodalmát. A konyha piciny - ám a berendezése olyan, hogy jó érzés lehet benne nap mint nap elkészíteni a friss ételt, s az asztal köré ültetni az ebédlőben a családot. A ház asszonya legfőbb teendői egyikének ezt tartja, hiszen mint mondja - délben, vagy az esti vacsoránál oly sok mindenről esik szó a terített asztalnál. Nem volt persze könnyű az otthonalapítás, mégha ezt több, mint egy évtizeddel ezelőtt kezdték is. Ha nincs a nagy családi összefogás, az a megható segítőkészség, s a szülői pártfogás, ma aligha mondhatnák magukénak Mészárosék ezt a kényelmes és szép otthont.- Kezdtük a közös életet a feleségem mamájáéknál, a másfél szobás lakrészben. Nem panaszkodhattunk, hiszen vannak, akik még ilyen lehetőségekkel sem rendelkeznek a rajtnál. Ám mi nagy családról álmodoztunk, s szerettünk volna leendő gyermekeink számára igazi otthont teremteni. A férje szavaihoz csatlakozva Katika elmondja, hogy szerencséjük is volt, hiszen éppen akkoriban kedvezményes áron - 38 ezer forintért - jutottak hozzá a mintegy 300 négyszögöles telekhez. Közművesített volt, út vezetett hozzá, s - egészen az utóbbi hetekig - csak telefonjuk nem volt. A gázt is a közelmúltban vezették be, azóta már nem olyan nagy gond telente a központi fűtés. — A telken kívül lényegében a tervekért kellett fizetnünk, no meg bizonyos szakmunkákért. Az ácsot, a tetőfedőt megfogadtuk, - ám minden más munkát magunk végeztünk. Volt olyan hétvége, hogy alig győzött főzni az építkezésen dolgozó rokonoknak az anyósom, és a feleségem ... S felépült egyszer a házuk. Ekkortól kezdődött az új időszámítás. Gyermekvárás együtt a szülőszobában A bábonyi házaspár az elsők között vett részt az akkoriban úttörőnek számító programban, nevezetesen: másodszülött gyermeküket, a ma ötesztendős Melindát a szülő anyával együtt várta a „szülő”-apa.- Először egy kicsit biztatgatni kellett Gyulát, érvekkel és érzelmes szavakkal rábírni arra, hogy vegyen részt ne csak a csodálatos, szavakkal le nem írható eseményen, hanem már a felkészülésen is - árulja el a mama, miközben a félje már a karjában hozza a 15 hónapos Mátét. Az ifjú legényke vidáman ébredt ebéd utáni álmából, s miután a mama ölbe veszi, egy-kettőre munkát is talál magának, buzgón matat a csipkeszélű abroszon.- Sohasem hittem volna, hogy ennyire átérezheti a leendő apa az utód világrajöttének felelősségét. Eljártam a szülés előtti tanfolyamra Katikával, részt vettem a huszadik héttől a relaxáláson is. Melinda születése könnyen ment, Mété világra- jöttét pedig már fotókon is megörökíthettük. Először egy kicsit „bogarasoknak” tartották a fiatal párt, ám azóta már számos követőjük akadt, akik elmondásuk alapján kaptak kedvet ahhoz, együtt vegyenek részt a megyei kórházban a gyermekük születésénél. Emberré nevelni a gyerekeket Kérdezhetné bárki, hogyan él, miként boldogul a mai világban egy háromgyermekes házaspár, ahol ráadásul az anya még gyeden van a legkisebb gyermekkel. Semmi titok nincs itt - mondja Mé- szárosné, Kati. Az elején leszögezi: nem tartanának itt, ha ma is - csak úgy, mint a házasságuk kezdetétől - ne kapnának segítséget, támogatást a szülőktől. Jól jön a hús a disznóöléskor, a befőtt, amit a mama tesz el, s az sem mindegy, hogy időnként tudnak programot csinálni maguknak, hiszen valamelyik nagymama biztosan vigyáz a kicsikre.- Mindig fizetünk egy-két hitelrészletet. A lakásért felvett kölcsönt már törlesztettük, aztán jött a gáz bevezetése, most meg a telefon. De majd csak letudjuk ezt is. A kertben megterem ez-az, a tyúkokat sem etetjük hiába. Azt mondja a mama, hogy már a két leány is igazán nagy segítséget nyújt a mindennapos munkákban. Móni ugyan kerüli a konyhai munkákat, de készségesen segít, ha valamivel megbízzák. Melinda, a nagycsoportos óvodás viszont imád a mama körül keringeni, s már gyönyörűen megteríti az asztalt, - noha egyelőre nehezen éri fel azt... Máté? Nos, ő még egy kicsit játékos, hogy mihez fűlik majd a foga a házi munkamegosztásban, jövő ilyenkorra talán az is kiderül. Addig is mutogatják mindenkinek a Jézuska ajándékait, a könyveket, a játékokat és az új ruhákat. Máté a nagylabdának és a kis markában is elférő autónak örült a legjobban. A bábonyi Mészáros házaspár mindent megtesz azért, hogy embert faragjon három életrevaló, csodaszép gyermekéből. Mit is lehet ehhez kívánni? Erőt, egészséget, türelmet. No, és persze békességet - távolban és közelben. A porondon Máté az úr Joli néni verset mondott Miskolc (ÉM) - Az elmúlt karácsony előtt pár nappal, december 19- én ünnepelte századik születésnapját Mayer Józsefné, kit a gagybátori református anyakönyvben annak idején Kecskeméti Jolán néven jegyeztek be. Amint e ritka napról szóló tudósításunkban lapunkban beszámoltunk: Jolika néninek nem volt könnyű élete, a sors nem egyszer volt kegyetlen hozzá, ám ő mindig hűséges volt a hivatásához: családanya volt. Törékeny testét és szellemi erejét az idő sem tudta megtörni, frisseségért és leleményességért mehetne bárki hozzá ma is. Két esztendeje határozta el, hogy - nem akarván senkinek a terhére lenni - a miskolci Időskorúak Szociális Otthonában éli tovább életét. Ott fújta el a tortán a száz szál gyertyát, oda váija hetente a fiát. Ott történt meg az is, hogy - kézhez kapván a születésnapján készített, színes fotókat - elígérkezett a december 30-i házi óévbúcsúztatóra. Azt mondják, először egy kicsit még kérette magát, mondván: nála jóval fiatalabbaknak való a délutáni vigalom. Aztán csak aludt rá egyet, s ünneplőbe öltözvén ott volt ő is a szilveszterező társai között. Jolika néni szerepelt is a műsorban. Elmondott egy nagyon régi verset, amit még az elemiben tanult. Akkora tapsot kapott, hogy nem győzte mosolyogva megköszönni. Élete százegyedik évében aligha érhette nagyobb öröm. . Tanuár 5., Szerda Jolika néni a születésnapi ajándékokkal Fotó: Farkas Maya Segítsünk a kis Emőkének! (ÉM) - Nemrég érkezett lapunkhoz a levél, amelynek feladója a Segítsetek Alapítvány kuratóriuma. Támogatást kémek a 2 éves kaposvmi kislány, Keresztes Emőke szívműtétjéhez. Emőke szívrendellenességgel született. Az első szívműtétje hathónapos korában volt, a második 1993. szeptember 14-én történt. Ahhoz, hogy Emőke egészséges emberként nőhessen fel, egy éven belül még egy műtétet el kell végezniük az orvosoknak. Aki hozzájárul az alapítványhoz, nem csak Emőkén segít, hanem a többi szívműtétre váró gyermeken is, hiszen az alapítvány több éves programjának tekinti a magyarországi csecsemő- és gyermek szívsebészet folyamatos támogatását. Az adományt a következő számlára lehet befizetni: Konzumbank Rt. Jászberényi fiók: 459. 98922 11701 .Keresztes Emőke javára” Az alapítvány tevékenységéről kérésre tájékoztatót küld a kuratórium, valamint befizetési utalványt. Á cím: Segítsetek Alapítvány. 5111J ászfelsószentgyörgy, Iskola u. 5. Telefon: 16. Nagyanyáink receptjeiből Koldustáskaleves Apró kockára vágott hagymát bő zsírban sái'gára párolunk. Egy tojással, kevés vízzel és lisztből tésztát gyúrunk, vékonyra kinyújtjuk. A hagymát a tészta egyik felén apró halmocskákba rakjuk, a másik felét a tésztának ráhajtjuk, derelyemet- szővel kis táskákra kivágjuk. A visszamaradt hagymás zsírba paprikát teszünk, vízzel feleresztjük, sót, apróra vagdalt zöldpetrezselymet teszünk bele, még pár percig főzzük, és kész - és jó. Az oldalt összeállította: Gyárfás Katalin
