Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-26 / 21. szám

14 ÉSZAK-Magyarország

Múltidéző

1994» Tanuár 26., Szerda

Kérés Párizsban

Budapest (MTI) — A királykisasszonyok élete a középkorban sem volt mindig egyhangú. Némelyiküké olyan színes, mozgalmas volt, mintha az újkorban születtek volna. Ez utóbbiak közé tartozott VII. Lajos francia király második házasságából, 1158-ban született leánya, Capet Margit, akit a kor dinasztikus szokása szerint hat hónapos korában eljegyeztek II. Henrik angol király 3 esztendős fiával. Angliába vitték tehát a királykisasszonyt, hogy megtanulja a nyelvet és megbarátkozzon az udvari szokásokkal. Ismerje a népet s jó uralkodópárja legyen majdani királyi férjének. Az esküvőt 1172. augusztus 21-én tartották, s rá egy hétre volt a koronázás. E házasságból egy fiú született, aki azonban három hónap múlva meghalt. Az anya bánatát tetézte, hogy 1183-ban meghalt a férje, Henrik herceg is. Az özvegy ezt követően hazaköltözött Párizsba, ahol akkor már a bátyja, II. Fülöp Ágost uralkodott.

Hamarosan kérők jelentek meg a francia udvarban, III. Béla magyar király követei, hogy az előző évben megözvegyült uralkodó számára feleségül kérjék Capet Margitot. II. Fülöp Ágost azonban először nem adta beleegyezését a frigyhez. Magyarország irdatlan messzeségben volt Párizstól. Béla azonban nem hagyta magát kikosarazni. Összeállíttatta jövedelmeinek kimutatását, amelyből azonnal kitűnt, hogy a magyar király semmivel sem szegényebb, mint akár a francia, akár az angol uralkodó vagy a német-római császár: évi jövedelme 241 000 ezüst márka. A francia király ilyen érv előtt meghajolt és hozzájárult, hogy Margit húga férjhez menjen a távoli ország királyához, III. Bélához. A francia királyleány tehát 1186 augusztus 25-én fényes kísérettel, nagy kelengyével elindult Magyarországba. Ennek a házasságnak köszönhető a középkori romantikus költészet egyik remeke, amelynek tárgya a magyar király leánynézője, szerelme és házassága a francia királykisasszonnyal. E friggyel Európa legelőkelőbb és leghatalmasabb uralkodói magukkal egyenrangúnak ismerték el a magyar királyt, aki a kortársak szerint „dicsőséggel és diadalokkal halmozta el nemzetét”. Tagadhatatlan érdeme volt ebben Margit királynénak is, hiszen francia építőmesterek irányításával kezdtek hozzá az esztergomi királyi palota, a székes- egyház építéséhez és más épületekhez Óbudán, Csepelen, Biharban.

Margit jószívű, vallásos asszony volt, áldásosán hatott a magyar királyi udvar légkörére, békítőleg a pártviszályokra, ül. Béla 1196 tavaszán meghalt. A következő évben az özvegy királyné nagy kísérettel elzarándokolt a Szentföldre, ahol még ugyanabban az évben, 1197 szeptemberében visszaadta lelkét teremtőjének.

Könyv a németekről

Bonn (MTI) - Az Anton Treszl kiadónál megjelent az első „Ki kicsoda” a magyarországi németek hírességeiről - adta hírül az elüldözöt- tek szövetségének információs szolgálata, a Deutscher Ostdienst. A kiadvány legújabb számában megjelent ismertetés egyebek között kiemelte, hogy a magyarországi németek történelmük során mindig hűek voltak Magyarországhoz, s ha kellett életüket áldozták a magyar ügyért: a 13 aradi vértanú közül ötnek az anyanyelve német volt. A híres magyarországi németek között említette a recenzió szerzője Ganz Abrahamot, Heckenast Gusztávot és Erkel Ferencet is. A Deutscher Ostdienst szerint a lexikon hasznos szolgálatot tesz azzal, hogy kiigazítja a német nyelvterületen Magyarországról, mint operettországról még mindig élő képet, megírván, hogy például az 1867-es kiegyezés után a nemzetiségeket elnyomták, magyarosítás folyt. A „Ki kicsodábba bekerültek a magyarországi németek irodalmának háború utáni kiválóságai is.

A Mátyás-szobor

Bukarest (MTI) - Noha Gheorghe Fimar polgármesterjanuár 24-re (a román fejedelemségek egyesülésének, az úgynevezett Jkis egyesülésnek” az ünnepére) helyezte kilátásba a kolozsvári Mátyás-szobor Mathias Rex feliratának kicserélését, hétfő estig nem történt változás Fadrusz János világhírű alkotásának talapzatán. Az RMDSZ vezetői, parlamenti képviselői és szenátorai szombaton rövid, néma tüntetéssel tiltakoztak a szobor előtt a magyarság önazonosságának jelképeit veszélyeztető polgármesteri tervek ellen, s ugyanakkor Erdély-szerte megszólaltak a harangok a romániai magyar történelmi egyházakhoz tartozó templomokban. Az akciónak széleskörű sajtóvisszhangja volt, s miután Funar szombaton közölte, hogy még nem rendelkezik a szükséges engedélyekkel, több fővárosi lap azt írta hétfőn, hogy a polgármester elvesztette „a szoborcsatát”. Kolozsvári RMDSZ-források szerint azonban az ügy nem tekinthető lezártnak, a polgármester aligha mond le terveiről.

Szemelvények megyénk múltjából

Kövér Árpád

Kolerajárvány a Felföldön (1832)

„Zólyom, Turócz, Nyitra és Zemp- lény vármegyében a cholera megszűnt. Zemplényben julius 22-ikétől fogva 3 hónapig dühödött s 380 helységben 40.439 személy közül 28. 672 halt meg - 21 767 felgyógyult, 68 helység pedig tőle egészen ment maradt.”

A miskolci színház (1836)

„Borsod megye rendei Miskolczon egy új színházat szándékoznak építtetni s a mostanit eladni. Legközelebbi közgyűlésben előleges költségek fedezésére 3,000 s a pesti nemzeti nagy színház építésére 7,000 pengő fr. aj állítatott meg. Ama szegény pesti lakosnak Turóczy Pálnak, kiről hírlapunk említé, hogy a pesti kerepesi-uti színház-építésnél a múlt ősszel két egész hétig csupán hazafiságból ingyen dolgozott, ezen ritka buzgalmát Pozsonyban né- melly követ urak meg kívánván jutalmazni, 42 pengő irtot adtak össze.”

Új templom Putnokon (1837)

„Putnok: január 9-én szentelte fel Scitovszky János megyéspüspök úr az itteni ujdon s főleg a tisztelt püspök bőkezűsége által épült r.kath. egyházat. Estve a város a közvigság nyilvános jeléül kivilágosíttatott.”

Hegyaljai hírek (1837)

„Hegyaljáról köv. írnak: a múlt 1836-iki borok, ha számos hordót nem töltöttek is, de mivel a szőlő igen jó időben szedetett: különösen jól iható s tartósságot ígérő bort adott. Az aszú megfelelt a várakozásnak, mert eléggé megért s penész nélküli szőlőből készülvén, tökéletes édességű. Az 1835-iki borok is szépen megtisztultak s kellemes asztali italt adnak. A tél inkább sáros mint fagyos; a vetés és szőlő szép reménnyel biztat; szénában szükséget nem látunk, marhánk egészséges. Az epemirigy SA-Uj- helyben mutatkozott s mintegy 50 személyt el is ragadott múlt decemberben; de már ez is megszűnt: szóval Hegyalja a farsangi napokat elég vígan tölthetné, ha még nagy mennyiségben meglevő 1822, 23-s

31-34-diki kitűnő máslásborait illő áron eladhatná”.

Sátoraljaújhely (1837)

„S.Ujhely (Zemplényben) Sennyei Károly b.cs. kamarás saját telkén nyitott igen csinos készületű táncz- teremben, mellyet Ferdinand-te- remnek neveze, s ő fols. olajban festett mellképével díszesíte, már eddig is három tánczmulatságot ada közhasznú czélok ápolására, u.m.

Az elmúlt esztendő is „különösen jól iható s tartósságot ígérő bort adott."

Fotók: Laczó József

jan.19, 22 és 29-én. Az első táncz- mulatság tiszta jövedelme a csá- szár-huszári kórházra, a 2-dikbul bejöttnek fele Ujhely városban eddig nem létező fecskendők megszer- zéséree, a 3-dikának szinte fele az Ujhelyben fekvő Kondelka-ezred egyik századának kisebb költségei pótlására adatott. A 4-dik tánczmu- latság febr. 5-én fog tartatni s annak fél jövedelme a zemplényi casino könyvtára gyarapítására van szánva.”

Nőegylet Abaújban (1939)

„Végre Kassán is létre jött egy asszonyegyesület jótékony czélokra.

A Miskolci Nemzeti Színház - megújítás, bővítés közben

Elnökségét Forgács Mária grófné viseli. Legelső czél, mellyre a zsenge egyesület eddigi figyelmét fordítható: az utcai koldulás megszüntetését eszközlő szegényi és munkaház. Ezen czélra aláírás nyittatott esztendőkénti önkéntes adakozásra e városban s városnegyedekben, s ez aláírást az egyesületi tagasszonyok magok szorgalmazzák házról házra. Sikere annyi, hogy előleg nemcsak az intézet szállása, buto- roztatása, műszerek, munkaanyag, készület sat. szerztethetnek be nagy részint, de maga az intézet is mintegy tartós megállapítást nyervén, e f. január 6-kán valódila- ga fel is avattathatott. Ezen fölavatást az ünnepélyes megnyitás tévé: a befogadhatóknak, talált ügyefo- gyottak t.i. már az intézet ruhájába öltözködve, miután az egyházban isteni tiszteleten voltak, az asszonyegyesület tagjai által rendre vezettettek be az intézetbe, s kinek kin- nek helye s foglalatossága kitüze- tén, azután megvendégeltettek. A farsangi vigalmakat is ez intézet számára tartott táncmulatsággal kezdték meg jan. 8-kán, melly célra a társalkodási egyesület átengedé újonnan ékesített s tágított táncz- termét. A haszon belőle, levonván minden költséget, 500 vtó ft volt. Kassán a hideg hosszabb idő óta keményen tart. Ä szánutat, mellyet a gyakori havazás igen simává tőn, sokan használják. Kár, úgymond a levél, hogy színészink a jobb társasághoz szokott közönséget egészen ki nem elégíthetik s ez okbul talán nem is lesznek állandók.”

Miskolci, borsodi tudósítás (1841)

„Miskolcz, télhó 7. Sietek Önt városunk múlt év utolsó két napján tartott tisztújításp eredményéről tudósítani. Főbíró: Soltész Nagy János. Albíró: Gáspár Imre; mezei rendőr- kapitány: Dudinszki 3 évre választva; ügyész: Csabay József; gazda: Csorba István; őrhadnagy: Pap Pál... A számosán egybegyűlt választó közönség minden rendetlenség nélkül gyakorló e szép jogát, mit, mint Napóleon temetésekor Párisban a zavargások elmaradtát, nem egészen a nagy hidegnek, hanem a polgárság több alkalommal bizonyított rendszeretetének is tulajdoníthatunk. Légünk rendkívüli hidegsége 14-19 foknyi a napokban +3-ra változott, minden olvad, s a Sajó völgyén kiöntéstől méltán tarthatunk. Ázonban a közdolgok és intézetek iránti részvét a hévmérőn még folyvást 0-n alul áll. Ugyanis olly nagy remények közt született rabdolgoztató intézünk negyedik éve sem teljesíti, mit a másodikban tenni igére - a részvénykamatok fizetését; a jótékony asszony-egyesületnek alapterve és pénzalapja is van, de mikori létesülése bizonytalan; nemzeti Casinónk termeiben hidegségrül, több jó magyar hírlap és könyvtár hiányárul panaszkodhatni. Polgáregyesületünk a csino- sodásra s üdvös intézetek létbehozására nézve sokat teszen, de még sem mindent, amit tehetne. Bár a ránk derült újév mindezekre a tevés nagy napját hozná el. A szüreti víg- ságot pótoló gyakori lakomákbul, mellyek népszerűsködésre széles utat nyitnak, a farsangon leendő vígságra következést húzhatni, mit reményihetünk is, ha ha jó zenészkar pótolandja a mostani rossznak

helyét, mellyre a programjával sokat ígérő borsodi zeneegyesület méltatlanul pazarló pártfogását... Telünk már egy párszor rövid visi- tet adva ismét eltávozott; mikor lesz hozzá megint szerencsénk, mikor fog bennünket a sár- s pocsolyaö- zönból megváltani? A jövendő kétes fátyola fedi; ha ez így tart, farsangunk azon élénkséget nélkülözendő mellyre olly nagy szüksége van, hogy a lelkes Vay Miklós báróné által január 12-én adandó álarczos bál, melly kisdedovó intézetünkre jövedelmezend, valamint a pilleként csak napi életet élő nőegylet s a Casinó jótékony czélra szánt vigalmai mennél nagyobb siliert arassanak.”

Rendkívüli közgyűlés az újoncállításról (1841)

„Miskolcz jan. 14-kén: f. hó 8-án tartott Borsodmegye rendkívüli közgyűlése az ujonczok kiállítása tárgyában. Néhány előzvények után felolvastatott Keresztes, Kövesd, Galgócz s több helység a megyebeli izraelitáknak az iránti folyamodása, hogy engedtetnék meg nekiek, a rájok eső ujonczokat sorshúzás el- mellőzésével önkéntesekből kiállítani, melly önkénteseknek adandó jutalom terhét az egész helység viselje. A helységek korszerű kívána- tokat tartalmazó esedezéseik, mellyek közül a GAlgóczéval művelt író sem vallott volna szégyent, kedvező benyomást tettek a roppant számú rendekre; s a helyettesítés tárgya, melly már számos más megyei közgyűlésen annyira kimerítve s megvitatva volt, itt is szőnyegre jött... és szeretve tisztelt lelkes első alispánunk azon magányos véleménye tón határozottá, miszerint: a törvény az eddig divatozott alacsonyító fogdozás helyett mint emberhez illőbb és méltányos módot, a sorshúzást állapítván meg, az ezt megelőzendő s e czélra teendő intézkedéseket ki nem zárja.”

Követbeszámoló, törvényt hirdető gyűlés (1845)

„Miskolcz január 13-án. Szeretve tisztelt főispáni helyettesünket f.hó 8-án bejöttékor díszes bandérium s kocsisereg kísérte, az utczákon hullámzó néptömeg éljen-rivalgásival üdvözlé s a megyeháznál igen számos tisztelgő küldöttség fogadó, mellynek szónoka tolmácsoló a megye közörömét a tisztelt férfiúnak koronaőrré léptetésén s körünkben ismétlem megjelenésén. Másnap a főispáni helyettes velős beszéddel nyitá meg a követjelentő közgyűlésünket, mellyre idegen megyékből is számos vendéget láttunk megjelenni... Követi szónoklatok után a megyei főjegyző jelenté ki a rendek köztetszését s helyeslését, mellyet ők követi pályájokkal kivittak; az ezután következett s a messze haladt idő miatt időtlen és sikertelen conversatiót a lelki eledellel jóllakott de anyagi természetünknél fogva testű után is sóvárgó közönség türelmének nagy örömére főispáni helyettesünk páratlan tapintatával végre vezérlé s az ülés eloszlott. Elmés toastok füszerezék az erre következő nagy lakomát, estve pedig a minden rendű és szinezetüekből az érdem iránti tisztelettől kapcsolt sereg fáklyás zenével s viszonyozott tisztelgő szónoklattal üdvözlé főispáni helyettesünket s két követünket. 12-kén fesztelen vidámsággal

fűszerezett álarczos tánczvigalom- ban pihenték ki a tanácskozás fáradalmait a borsodiak...”

Közgyűlési hírek

„M.keresztesen az ottan legbékésebben mulató számos fejértollas urat kifelé jöttökben előre kiszámított terv szerint az összehordott kövekkel, puska-pisztolylövésekkel s botokkal támadók meg KJ. és P.J. zöldágas kortesfőnök által fellázított s összegyűjtött dühös csoport két oldalról, s az azt két oldalróli lövések, dobálás és bottámadástól közre vett kocsiban ülők közt, hogy több baj nem történt aprólékos sértéseknél, csak lélekéberségőknek köszönheti; az ügyetlen megtámadok azonban önmagok közt legtöbb kárt tettek, a m. alispán gyakornokát halálosan sebzették meg lövéssel s többen is megsértettek, s az ifjú, szüléi fájdalmára pár napra ki is mult. E szomorú esemény fölött folyt hát a vita, még pedig egész ingerültségei; azok, kik proclamatió- jukkal pellengére kívánták állítani Borsod becsületét, kik leghívebb fi- jai ellen árulkodás s rágalom-eszközöket használtak, most ismét becs- telenitik szegény megyénket, mondák magokból indulva hogy ember nincs a megyében, ki elég polgári erénnyel biijon itt részrehajlatlanul nyomozni, hogy illy rendkívüli eset a megyekormányzó egyenes és egyedüli rendelkezése alá tartozik, nyomoztassa azokkal, kiket jónak lát, sat. és láttunk ez alkotvány-el- leni elv mellett küzdeni olyan alkot- ványos bajnokot is, kinek ez óriási következetlensége, sőt Pál fordulása a gyertyák fényét is pirosabbá tévé szégyenletőkben, de ezek ellenére elmondatott, hogy a megye még gazdag hü fiákban, hogy a rendek joga, sőt kötelessége magoknak nyomoztatni... Azóta a korteskedés tart és a bor foly, meg az ámitgatás vesztegetés sat., ki fog győzni ez egyenetlen fegyverekkel vitt harc után: pénz és ármány é vagy érdem és értelmiség?

Borsod megye tisztválaszto gyűlése

„Végtére mégis csend lett megyénkben, az érdek, melly lázas ingerültségben tartá a kedélyeket, megszűnt. Tisztválasztásunknak vége, melly f.hó 26 és 27-én tartatott. A választás maga 26-kán reggel 8 órától délutáni 5 óráig folyt... Nagyszerű látvány volt a megyeház terén a szavazásról kijött s a tért ellepte nemesség ezreit látni több mint 60 szebbnél szebb zászlóival, s a széltől lengetett fejér toliakkal, mig az egész élénk kép rámáját a házak széleire, ablakaira, állásaira szorult számtalan néző fejtengere alkotó... Sepessy László szeretett eddigi első alispánunk majd 3700 szóval 2400 ellenében ujjáválasztatott... Másnap felkiáltás utján másod alispánnak országszerte tisztelt Szemere Bertalan s utána 40 tisztviselő választott...

Az eseménydus napok után az előbbi ingerültséghez mérve megyénk mintha hangját vesztette volna s ennek talán az általányos rekedtség oka, (a torokét értem), előbb tehát csend, majd béke s miután az eddigi többség, melly az értelmiség általányos képviselője, újra megszilárdult, ismét a visszakivánt szép idők reménylhetők.”