Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-26 / 21. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» Tanuár 26., Szerda------------APROPÓ----------­N ívó Bánhegyi Gábor Kezdetben pedig vala a Vasárnapi turmix fedőnevű műsor a tévé elé szorult magyar népnek szórakoztatására. A Vasárnapi turmix tette a dolgát, a nézők tóbbé-kevés- bé szerették is, éppen ezért a műsor hirte­len csak megszűnt. Megkaptuk helyette a Halló, vasárnap! cí­met viselő optimizmus-hegyet. Maga a fő- szerkesztőjelentette be, hogy ez egy optimis­ta műsor, mert az embereknek igenis erre van szükségük, mert ettől tudnak egyszer­re ki is kapcsolódni, meg feldobódni. Azó­ta árgus szemekkel figyelem, miként tud egy szórakoztató műsor optimizmust sugá­rozni. Mindenféle ötleteim voltak, de a meg­valósítás „túltett” minden elképzelésemen. Az optimizmus sugárzása abból áll, hogy riporter kijelenti, nagyon szeretjük a rend­őröket, mire a rendőrök frappánsan vála­szolnak, mi is szeretjük a műsort. Miután kellőképpen kiszerették egymást, jön a rek­lám, hogy Jíápi kacsa, te vagy az új ha­ver”, meg hogy „Szeress úgy, mintha visz- sza sosem térnék” (akkor szeressen téged a lyoni hóhér). Reklám után pedig folytató­dik a nagy én szeretlek téged, ugye te is sze­retsz engem című optimizmusé?!). A ripor­terek kedvesek, és ezen felül rendelkeznek három alapvető tulajdonsággal, amit ta­lán meg is fogalmaztak számukra a válo­gatáskor, valahogy ilyenformán: 1. A mon­dataid legalább kilencven százaléka az „én”szóval kezdődjön, és egy mondaton be­lül minimum háromszor hivatkozz önma­gadra. 2. Az interjúalanyaiddal két má­sodpercen belül éreztesd meg, hogy a riport­ban úgy a személyük, mint a mondaniva­lójuk egyaránt közömbösek a számodra. 3. Beszélj legalább öt percen keresztül úgy, hogy nem mondasz semmit. Sokáig reménykedtem, hogy a tévé illeté­kesei felfigyelnek arra, hogy itten egy egész országot néznek enyhén szólva is értelmi fo­gyatékosnak, és végre lépnek valamit. Fel is figyeltek, és léptek is. A műsor nívódíjat kapott.-------------TÉKA-------------­N em csak diákoknak Miskolc (ÉM-DK) - „Thór, a mennydörgés hatalmas istene felébredt téli álmából, oldalá­hoz nyúlt, kereste kemény kalapácsát, a Mor- zsolót, de nem találta. Ellopták. Rengett rőt szakálla, dühösen rázta fürtjeit.”... Aki nem tudná, hogyan is szerezte vissza Thór a kala­pácsát, hát olvassa el Bállá Árpád hatodikos általános iskolások számára írt történelmi ol­vasókönyvében. Ajánlhatnám az eredeti ger­mán kelta regéket és mondákat is, de ebben a kötetben egymás mellett találjuk a különböző népek és korok történelmi-történeteit, így ol­vashatunk például a honfoglalásról, Emese ál­máról, arról is, mit jelképez a turulmadár az ósmagyar mitológiában. Akit persze a témák komolyabban érdekelnek, úgyis a mélyebbre ásó irodalmat választja. De akik csak szeret­nék felelevenítem ismereteiket - igen, bátran ajánlom a kötetet felnőtteknek is - vagy most ismerkednek hazánk és a nagyvilág'történel­mével, azok olvassák az olvasmányokat. A Bállá Árpád által készített történelmi összefoglaló a hatodikos tananyaghoz kapcso­lódik, s a budapesti kiadás ellenére, hiszen megyénkben élő és dolgozó szerző, hangsú­lyozza a helyi vonatkozásokat is. Egy fejezetet szentel például a vizsolyi Bibliának, Károli Gáspár gönci református esperes óriási művé­nek, és epizódokat közöl Lorántffy Zsuzsanna életéből, akinek hozományaként került a Rá- kóczi-család tulajdonába Sárospatak. Persze, annak idején mi is a magyarság törté­nelmét tanultuk, csak éppen kevésbé volt fon­tos Emese, nem nagyon részleteztük (bár jó lett volna) a magyar koronázási jelvényeket, Szent István vagy Szent László természetesen „elóneviik” nélkül szerepeltek, utóbbinak in­kább beszéltünk szigorú törvényeiről, mint vízfakasztásáról, s Székely Dózsa Györgyöt, az 1514-es parasztháború vezérét is csak „per” Dózsa Györgynek ismertük. A tanár szerző könyvében sokkal többet ad egy-egy történel­mi epizód felvázolásánál. Már csak a témák előtti összefoglaló kérdésekkel is. Hiszen - hogy Dózsánál maradjunk - a Mi a legenda és a valóság Székely Dózsa György életében? kérdés újabb „kutatásokra” ösztönzi az olvasó­kat, nagy órai beszélgetésekre a tanárokat. Bállá Árpád óriási irodalmat használt fel olva­sókönyvének összeállításához,, ezekre hivat­kozik is a tartalomjegyzékben. S tovább néze­getve a könyvet már csak azon csodálkozunk, hogy fér bele egy tanévbe (vagy egy hatodikos agyba) ennyi minden, a 700-as évek császára­itól az 1700-as évek „pro pátriájáig”... Útlevél a tudományokhoz A kárpátaljai gyerekek második és harmadik otthona Bodrogolaszi (EM - FG) - Azt szokták mondani a diákok, hogy az iskola a második otthonuk. No erre nagyon sok bodrogolaszi iskolás azt monda­ná, hogy nekik bizony nem a máso­dik. Mert itt tanulnak azok is, akik dél­után nem a szüleikhez, hanem a Ló- nyai-kastélyba mennek haza, a hónap végén pedig - zsebükben az útlevelük- kef- buszra ülnek, és valamelyik kár­pátaljai településre utaznak - haza. A község iskolája kívülről abg kü- w lönbözik a hatvanas években épült hasonló falusi intézményektől. Leg­feljebb az tűnik fel, hogy nemrégi­ben újíthatták fel, hófehérek a falak és a palatető fénye is töretlen még. De amit odabent látunk, az egyálta­lán nem megszokott. Mert nemcsak a tantermekben folyik a munka, ha­nem az új épületszámyban is szor­goskodnak a munkások. A szünet­ben bizony kerülgetik egymást a gyerekek és a mesterek, a dolgozatí­rás csendjét időnként megzavarja a kopácsolás.- Most egy kicsit nehezebb napokat élünk - mondja az iskolaigazgató -, de mindenki elfogadja ezt a helyze­tet, hiszen ha befejeződik az építke­zés lényegesen jobb körülmények között dolgozhatunk. Tölgyesi Istvánnak már nagy gya­korlata van az „építésvezetésben” és a pályázatírásban. Igazgatósága ideje alatt, tehát az utóbbi három évben 15 miihó forintot sikerült összegyújteniük.- Fontossági sorrendet kellett felál­lítanunk - kezdi a számvetést -, először a régi cserépkályhákat cse­réltük le, rekord idő alatt, a téli szü­net napjaiban készült el a központi- fűtés. Igaz, szerencsénk volt, mert hőközpontot nem kellett építenünk, rácsatlakozhattunk a Borkombinát hálózatára. A következő évben elké­szült a bitumenes sportpálya, majd az önkormányzat elvégezte a külső felújítást. De az új szárny felépíté­séhez szükséges 11 milliót szintén pályázatokon nyertük. Augusztus­ban kezdtük a munkát, és a tervek szerint áprilisra elkészül a négy új tanterem, a vizesblokk, az öltö­zők és a zuhanyzók. A Máltai Sze­retetszolgálat sátoraljaújhelyi cso­portja pedig a berendezéshez ígért segítséget, mert erre már valóban nem telik. A tornateremnek egyelőre csak a helyét tudja megmutatni az igazga­tó úr, és a szabadpolcos könyvtár is csak álom, meg a számítógépes szaktanterem, de látva az eddigi eredményeket, biztosak lehetünk benne, hogy ezek is megvalósulnak. Ha még egy kicsit „beljebb” me­gyünk az iskolába azt is megtudhat­juk, hogy itt bizony komoly munka folyik. Bizonyítsa ezt az a tény, hogy az elmúlt évben végzett nyol­cadikosok közül mindenki tovább­tanul. Ez a tanév pedig a tizennégy pedagógusnak különleges feladato­kat is hozott. Szeptembertől hatvan kárpátaljai gyerek tanul az iskolá­ban. Különböző településekről, kü­lönböző iskolákból érkeztek, így a felkészültségük is meglehetősen el­A bodrogolaszi elsősök térő volt. Hogy együtt tudjanak ha­ladni az itteniekkel, a szintfelmérés után megkezdődött a felzárkózta­tás, ehhez pedig egyéni korrepetálá­sokat kellett szervezni. A félévi ér­tékelésnél nem lehetnek elnézőb­bek ezekkel a gyerekkel sem, hiszen éppen azért jöttek ide, hogy az ott­honinál jobb körülmények között, és minél többet tanuljanak. Tehát egy kicsit nekik is épülnek az új tanteremnek, de azt persze nem mondhatjuk, hogy miattuk. Hiszen korábban is „egyműszakban” tanul­tak a bodrogolaszi iskolások. Jutott tanterem minden osztálynak. Igaz, A Lónyay-kastély két épületben, hiszen a korábbi években a MÁV-kollégiumban ka­pott helyet négy osztály, jelenleg már csak két csoport tanul ott. De az építkezés befejezése után meg­szűnik az iskola megosztottsága, és altkor már terembérletet sem nem kell majd fizetniük a MÁV-nak, pontosabban a Maróthy György Ál­talános Iskolai Kollégiumnak, pon­tosabban a Kollégium Református Felsőoktatási Alapítványnak. De ez már egy másik történet... Az egykori Lónyay-kastély kapujá­ban egy kiszolgált gőzmozdony őrzi a volt MÁV nevelőotthon majd ké­sőbb kollégium emlékét. De a cég­tábla már az új időkről beszél. Hogy pontosan ki is a gazda, ezt a kollégi­um megbízott igazgatója, Megyeri Sándor magyarázza el. Az egykori tulajdonos a pannonhalmi apátság­ra hagyta a kastélyt és az azt körül­vevő parkot, így most a katolikus egyház visszaigényelte jogos tulaj­donát, de a használatot a debreceni székhelyű Kollégium Református Felsősoktatási és Tudományos Ala­pítványra ruházta. A hármas szerződésnek köszönhe­tően továbbra is laknak itt olyan gyerekek, akiknek korábban is a MÁV-kollégium volt az otthona, hozzájuk jött a hatvan kárpátaljai gyerek. Az alapítvány nevében sze­replő református jelző ellenére lak­nak itt hattól tizenhat éves korig fi- úk-lányok reformátusok, római és görög katolikusok, és olyanok, akik egyetlen felekezethez sem tartoz­nak. A kollégium hitoktatója is Kár­pátaljáról érkezett, rajta kívül még öt pedagógus és egy gyermekfelü­gyelő gondoskodik az otthon lakói­nak neveléséről. Nincs könnyű dolguk, hiszen szep­tember 1-jén valami teljesen újat kellett kezdeniük, és még mindig nagyon sok a bizonytalanság. Vi­szont tervek itt is vannak. Lencz Géza, az alapítvány kuratóriumá­nak titkára már ezekről is tájékoz­tat. A felszabaduló termek helyén vendégházat szeretnének kialakíta­ni, a nyaraltatáson kívül tanfolya­mokat, gazdasági jogi továbbképzé­seket szervezhetnének itt. Ezen a nyáron nyelvi kurzusoknak ad ott­hont az egykori kastély, de lesz itt környezetvédő tábor is. Ám egyelő­re a kollégium működtetése, az itt lakó gyerekek ellátása a legfonto­sabb. Áz alapítvány elsősorban ado­mányokból és pályázatokból gazdál­kodik. Az állami támogatás, a gye­rekek után Ijapott „fejkvóta” mind­össze a költségek 50 százalékát fe­dezi. Ennek ellenére szívügyüknek tekintik a Kárpátalján élők támoga­tását, az itt tanuló gyerekek felké­szítését. És lejöttek a szivárvány ívén Miskolc (ÉM - CsM) - Ha az autó­ipar legújabb csodáját megfogja a lámpa, és előtte egy kimonós hölgy tipeg át a zebrán, bizony nem lepő­dik meg senki. Feltéve, hogy Japán­ban vagyunk. Merthogy Japán olyan ország, ahol - és ez már las­san közhelynek számít - nemcsak tisztelik a hagyományokat, de meg is tartják, be is építik modem min­dennapjaikba. Ahogy Kovács Mi­hály, a szolnoki Japán-Magyar Ba­ráti Társaság ügyvezetője mondta, akár ez is lehetne az üzenete annak a japán képző- és iparművészeti ki­állításnak, amelyet február 3-ig lát­• • • hatunk a miskolci Ifjúsági és Szaba­didő Házban. Ugyancsak Kovács Mihály, a kiállí­tott anyag gazdáinak képviselője mondta el azt a legendát, miszerint Izanan isten és felesége a szivár­vány ívén lejött az égből, lándzsájá­val a tengerre csapott, és a lehulló cseppekból megszülettek a szigetek — a felkelő nap országa. Ez a már- már légies finomság, a természet­nek ez az odafigyelő tisztelete visszatükröződik a japánok min­dennapjain, tárgyain is. A nők kora és az évszakok szerint változó színű és mintájú, selyemmel hímzett bro- kátkimonókon, a fából készült ba­bákon, a finom művű fanyomato­kon, akvarelleken, a tea-szertartás különös kellékein, de még a gyer­mekjátékokon, és a művészetté vált origami ámulatba ejtő papírfigurá­in is. A mindezt bemutató, illetve érzékeltető tárlat mellett egy fotóki­állítást, film- és videovetítéseket is rendeznek; pénteken délután 5-től az ikebanakészítés, szombaton dél­előtt 11-kor pedig az aikido rejtel­meibe tekinthetnek be azok, akiket megragadott ez a távoli, ám mégis lenyűgöző világ. Képzőművészeknek Veszprém (ÉM) - Veszprémben idén májusban harmadik alkalom­mal rendezik majd meg Gizella ki­rályné névnapjához kötve a „Gizel- la-napok” című kulturális rendez­vénysorozatot. Ehhez kapcsolódva a Magyar Honvédség Veszprémi Helyőrségi Klubja, Veszprém Me­gyei Jogú Valós Önkormányzata, a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetsége valamint a Magyar képzőművészek és Iparmű­vészek Szövetsége képzőművészeti pályázatot hirdet „Veszprém a Ba­kony fővárosa” címmel. A pályázaton részt vehetnek azok a művészek, akiket Veszprém város hangulata, környezete, a Bakony le­nyűgöző szépségű hegyvonulata, il­letve a festői Balaton, hazánk egyik legvonzóbb, leglátogatottabb termé­szeti kincse ihletett meg. Kategóriák: í. festészet, II. grafika - sokszorosított és egyedi, III. szobor, kisplasztika, kerámia és érem, IV. textil, illetve egyéb művészeti ágak, V. fotó. Kategóriánként a szervezők három díjat adnak ki. A pályaműve­ket zsűrizés után a Veszprémi Hely­őrségi Klubban állítják ki 1994. má­jus 7. és 29. között. A pályázatra előzetesen 1994. március 31-ig lehet levélben jelentkezni, melyben fel kell tüntetni a mű alkotóját, lakcí­mét, a mű címét, műfaját, méretét, technikáját. Nevezési díj alkotáson­ként 100 forint (sorozat esetében minden egyes darabért is). A pályá­zati anyag gyűjtése Veszprémben a Helyőrségi Klubban (8200 Veszp­rém, Zalka M. tér 1. sz.) 1994. ápri­lis 14-15-én, Budapesten a Magyar Művelődési Intézet épületében (1011 Budapest, Corvin tér 8. sz.) a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetsége titkáránál 1994. április 16-án délelőtt 10 és délután 3 óra között. A pályaműve­ket csak kiállításra kész állapotban fogadják el. Az orosz kultúra Budapest (MTI) - Az új helyre köl­tözött Orosz Kulturális Központ el­ső kiállítására a Volga vidéki múze­umok anyagából válogatott. Az Orosz portré és tájkép a XIX. szá­zadban és a XX. század elején című bemutató ünnepélyes megnyitóját január 28-án, pénteken tartják a VI. kerületi Andrássy út 120. szám alatt. Az Orosz Kulturális Központ tavaszi programjai között szerepel például a moszkvai Nagy Színház énekeseinek koncertje. Vlagyimir Ovcsinnyikovot, a nemzetközi Csaj­kovszkij verseny győztesét is buda­pesti vendégszereplésre várják. Az orosz kultúrában mutatkozik majd be a mordvin népi divatszínház, és ugyancsak itt rendezik meg a moszkvai PEN Club estjét. Palestrina-ünnep Budapest (MTI) - Az európai ze­nekultúra meghatározó egyénisége, Palestrina halálának 400. évfordu­lója alkalmából Palestrina ünnep címmel hangversenyt rendez a Nemzeti Filharmónia és a Magyar Televízió ma este fél 8-tól a Mátyás­templomban. A műsor résztvevői: a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubilate Leánykara, a Cantus Cor- vinus Énekegyüttes és a Mátyás­templom leánykara. Vezényel ifj. Sapszon Ferenc és Tardy László. ^Röviden A Magyar írószövetség Ady End­re halálának hetvenötödik évfordu­lóján - január 27-én délután 3 óra­kor - koszorúzási ünnepséget ren­dez a költő sírhelyénél, a Kerepesi úti temetőben. Idén is lesz könyvesbál, amelyre a szakma minden résztvevőjét vár­ják március 5-én szombaton, a Thermál Hotel Héliába. A bálra a 272-1328-as budapesti telefonszá­mon lehet jelentkezni. A Szerelem, Oh! című előadással vendégszerepei ma este 7 órától a kazincbarcikai Egressy Béni Műve­lődési Központban a Nyitott Szín­ház. Beavatási hagyományok címmel Kása László tart előadást január 28-án, pénteken délután öt órától a SZOT-székház első emeleti előadó­jában. A hét végén, 29-30-án pedig Reiki I-es és Il-es tanfolyam lesz Ki­rály Zita vezetésével, illetve Kása László reinkarnáclós hétvégét tart. Érdeklődni a 337-079-es miskolci telefonszámon lehet. Kimonós baba és csodáiéi Fotók: Dobos Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents