Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-11 / 8. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» Január 11., Kedd-----------APROPÓ-----------­A kultúra ára Brackó István Egy magyar literátor a minap emlegette föl azt a francia politikust, aki állította, hogy a kultúrát akkor kell legjobban támogatni, amikor arra legkevésbé futja, amikor az or­szág, az ember szegényedik, mert különben romlik az erkölcs, s a kenyérről hibádzó vaj­nál nagyobb hiányt és kárt okoz a szép szó, a művészi élmény, a lélektől lélekig érő kap­csolatok hiátusa. Iskola, színház, könyv.... A kultúrának ára van. Ezt sokáig tagad­tuk, s későn jöttünk rá. A kultúrának érté­ke van, s nagy árat kell azért fizetni, ha az ínségesebb időkben nem fizetjük, nem be­csüljük meg a kultúra napszámosait és ak­robatáit. Művelődési házat könnyebb építe­ni, mint az emberfőket kiművelni. A kiha­gyás életveszélyes. Egy „templom egere” alapítvány jóvoltából az állástalan színészeket a fővárosban összehozták, szerepet kaptak, s a világot je­lentő deszkákra léptették. Persze, vannak köztük dilettánsok, pályaalkalmatlanok is. De a szereplők között látom a hajdani Jú­liát is, akit a fél ország ünnepelt. Megkoro­sodott, meghízott, a partvonalra került. Te­hetséges művész, s most munkanélküli. És keserűen fedezem föl a csepűrágók között a hajdani, nagysikerű Hamlet egyik mellék- szereplőjét, aki most is statisztál. Persze, jobb ajtónállónak lenni valamiben, mint senkinek a semmiben. Az „akkor” és a „most” nemcsak a plakátok hierarchiáját rendezi át. A jó könyv ritka és drága. A nyálas olvas­nivaló sűrű és még drágább. Változott a vi­lág. Az operett többet hoz a konyhára, mint a Shakespeare. A gumimaci kedveltebb, mint Hüvelyk Matyi. Az unokának szánt Barbie a nyugdíj harmadát viszi el annak a nagymamának, aki egyetlen újságjának előfizetését is lemondta. Kénytelen beérni az utcai hírekkel, és a rádióval - ha még nem plombálták le a villanyórát, s nem me­rült ki az elem - hogy például az állásta­lan teátristák egy kölcsönszínpadon komé- diáznak, olyan gázsiért, amelyből húsra nem, csak olcsó far-hátra futja... TÁRLAT A csend képei Szilágyi Lenke árnyai Miskolc (ÉM - DK) - Persze hogy minden mű­vész rávetíti egy kicsit saját magát a világra. Mert bár a világot, annak részleteit ábrázolja, ha nem is akarja, mégis csak önmagát mutatja meg. Erről beszélt Forgács Zsuzsanna írónő, mikor Szilágyi Lenke fotóművész kiállítását nyitotta meg a Miskolci Fotógalériában. Teljes­ségében helytálló a gondolat, ha egy festőmű­vész, vagy szobrász kiállításán hangzott volna el, nem is időznénk itt. De a fotó sokkal konk­rétabb műfaj, ahol szerényen háttérben marad­hat az alkotó. Pláne, ha nem próbál múvészked- ni, alkotásai az egyszerűségüktől, valóságuktól értékesek. De mégis igaza van Forgács Zsuzsának. Hiszen Szilágyi Lenke képei is róla szólnak. Suhanáso- kat, árnyékokat fényképez, olyan pillanatnyi történéseket, melyeket mi talán észre sem ve­szünk. Ót ez fogja meg, ezzel mutatja meg ne­künk a világot - és önmagát. Csendet fényké­pez. Bár lépcsőházában több a lemállott vako­lat, mint ami még maradt, mégsem lett riasztó hely, (talán lesz, aki annak érzi) sokkal inkább egy nyugodt zug. „A melankólia és a csend ké­pei ezek” - írta egy kritikusa... (A tárlat az Ifjúsági és Szabadidőház Fotógalé­riájában február 4-ig tekinthető meg.) A keserű és tapintatlan „F” F-ek kis kanyarokkal. Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - FG) - Ha azt mondom: F-kafegória, nagyon sokan értetlen­kedve néznek, viszont tanítók, taná­rok, óvodapedagógusok tucatnyi ese­tet tudnak említeni, amikor ez okozott keserűséget, csalódást kollégáiknak vagy éppen személy szerint nekik. Köztudott, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szoló törvény nem hatá­rozta meg pontosan, hogy kik is azok, akik ebbe a kiemelt kategóriába sorol­hatók, és ennek megfelelően viszony­lag magas fizetést kaphatnak. A töbo- féie értelmezési lehetőség miatt a mun­káltatók a legváltozatosabban alkal­mazták a törvényt. Viszont az 1993. november 30-án elfogadott módosító rendelkezések után sem csillapodtak a kedélyek. Az intézkedés okairól és a problémás esetek megoldásáról kér­deztük dr. Kömyey Lászlót, Miskolc vá­ros önkormányzatának közművelődé­si és közoktatási osztályvezetőjét. • Ez a besorolási rendszer, a rohanó infláció ellenére, anyagilag és erköl­csileg is új korszakot jelenthetne a közalkalmazottak és a köztisztvise­lők számára. A törvény már a meg­születése pillanatában nagyon sok problémát és ellentmondást hordo­zott magában. Kicsit csodálkozunk is, hogy ezeket nem lehetett koráb­ban és lényegesen gyorsabban felol­dani. Az első probléma a finanszíro­zás körüli bizonytalanság volt. Fél évvel ezelőtt mi magunk is úgy fogal­maztunk, hogy kormányzati szinten valószínűleg figyelembe vették en­nek az összegnek a nagyságrendjét. De bebizonyosodott, hogy nem. Mis­kolc közgyűlése már augusztusban foglalkozott ezekkel a változások­kal. Akkori számításaink szerint - figyelembe véve az alapilletménye­ket, az összes túlmunkát, a 13. havi fizetést és minden egyéb pótlékot, jutalmakat - ez az összeg 1,3 milli­árd forint volt. Mint utólag bebizo­nyosodott, ez körülbelül megegyezik a várható költségekkel. □De a besorolási feltételek is bizony­talanok voltak! • Világossá vált a főhatóság előtt is, hogy nem definiálták pontosan a be­sorolási feltételeket. Az F-kategóri- áról a munkaügyi bíróság tagjai, a művelődési, a pénzügyminisztérium vezető emberei is a legellentétesebb módon nyilatkoztak. Kardinális hi­ba volt, hogy a jogalkotásnál nem határozták meg pontosan, hogy ki az, akinek jár ez, és ki az, akit kizár. □ Mielőtt az újabb besorolásokról be­szélnénk, kezdjük azzal, hogy lesz-e minderre pénze a városnak? • Lépten nyomon tapasztalhatjuk, hogy a pénzügyi, a belügyi kormány­zat - és nem csak a rendszerváltás óta - olyan helyzetet teremt, hogy a dolgozók, és itt nem csak pedagógu­sokról van szó, szembe kerülnek az önkormányzatokkal. Még ha az ön- kormányzat minden erejével törek­szik is arra, hogy feloldja ezeket a fe­szültségeket. Számunkra is megle­pő volt az a sokféle variáció, amely nyár óta elhangzott, hogy ki állja ezt a horribilis összeget. Miskolc város költségvetése '93-ban 11 milliárd fo­rint volt. Ebből ilyen hatalmas ösz- szeg kikalkulálhatatlan. A kezdeti finanszírozási megoldás-lehetősé­gek után most megjelent feketén fe­héren: ennek 1/3 része állami támo­gatás, erre vállalt garanciát az ál­lam, másik 1/3-a állami garanciával OTP-hitel, persze ha nem ad az ál­lam garanciát, akkor is rákénysze­rül a hitelfelvételre az önkormány­zat. A harmadik rész pedig saját költség, de ez is csak hitelből pótol­ható. Miskolc város működtetését rendkívüli mértékben befolyásolja a kulturális ágazat. A jelenlegi költ­ségvetésben 42,8 százalékot képvi­sel, ebből '93-ban 51 százalék volt a béijellegú kiadás. □ Az önkormányzat számára nyil­ván nagy gondot jelent a szükséges összeg előteremtése, de a pedagógu­sokat közelebbről érinti, hogy előbb ígértek valamit, aztán elvették. • Ennél nagyobb tapintatlanságra aligha kerülhetett volna sor, mint­hogy a két ünnep között, a téli szü­net idején kellett berendelni a dolgo­zókat és megcsinálni az átsoroláso­kat. December 19-én jelent meg a Közlöny és 31. volt a határidő. Egy­felől zavaró volt az időpont megvá­lasztása, másfelől az idő rendkívüli rövidsége. Miskolc esetében 13 ezer közalkalmazottat, ebből 8 ezer peda­gógust kellett átsorolni. Szerencsére az óvónők esetében túlzott feszültsé­get nem jelentett ez az intézkedés, minimális volt azoknak a száma, akiket F-kategóriába soroltak. Mindössze négy vitatható esetünk volt. Az általános iskolák esetében ennél jóval bonyolultabb helyzet ala­kult ki. Annak idején a demográfiai hullám miatt a művelődési osztály is szorgalmazta, hogy a fölöslegessé vált óvónőkből tanítónők legyenek. Körülbelül hatvanan szereztek így tanítói oklevelet. Ezek a pedagógu­sok az alsó tagozatban működnek, és a módosított jogszabály szerint teljesen egyértelműen visszasoro­lódtak. A törvény kimondja, hogy csak a munkakör ellátásához szük­séges felsőfokú végzettséget lehet fi­gyelembe venni. Pontosan le van ír­va a törvényben, hogy milyen ese­tekben sorolható ebbe a kategóriába valaki, tehát nem a mi belátásunk­tól fiigg. Ráadásul több szűrőn is át­mennek ezek az iratok, és a doku­mentumok - az oklevelek és a tan­tárgyfelosztás - alapján ellenőrizhe­tőek az átsorolások. A középiskolák­ban, a szakközépiskolákban és a szakmunkásképzőkben jelentett tí­pusos problémát, hogy itt az állo­mány ötven százalékát teszi ki a mérnöktanárok aránya. Bizonyos is­kolatípusokban pedig eléri a hat- van-hetven százalékot is. Ezeknél teljesen egyértelművé vált, hogy az új jogszabály szerint a besorolásnál nem lehet figyelembe venni a két diplomát. Számunkra is keserű volt ez a rendelkezés, mert ezek a mér­nökök végül is megszerezték a má­sodik diplomájukat, és tényleg az oktatásügynek kötelezték el magu­kat. Most mégis elvesztették a ko­rábban szerzett kiemelt bérüket. Annak idején elég tetemes műszaki­tanári pótlékot kaptak. De emellett egyéb speciális esetek tömegével volt dolgunk. Erkölcsileg is kifogá­solható, hogy megmondják valaki­nek: magasabb lesz a fizetése, majd később szólnak: tévedtünk. A visszasorolások átlagban - tb-vel és minden egyébbel együtt - évi 160-170 ezer forint Mesést jelent­hetnek. □ Kényesebb kérdés azoknak a sze­mélyeknek a visszasorolása, akik ki­emelkedő munkájukkal érdemelték volna ki az F-kategóriát és az ennek megfelelő fizetést. • A város számára most a legfonto­sabb feladat, hogy biztosítani tudja a kötelező bért. A hitelfelvételi tár­gyalások eddigi eredményei azt mu­tatják, hogy februárban már a meg­emelt bért képes lesz biztosítani. De annak megoldására is tett már lépé­seket a polgármesterasszony, hogy a valóban kiemelkedő munkát végző pedagógusok mihamarabb megkap­hassák az ennek megfelelő Memel­kedő bért. □ Kellett-e valakit amiatt visszaso­rolni, mert második diplomaként fi­gyelembe vették a marxista-leni­nista egyetemeken szerzett oklevelet? ® Erről régen lemondott mindenki. Már az első besorolásnál sem vették figyelembe ezeket a okleveleket. Az egész városban egyetlen ilyen eset nem volt. □ De ezzel még nem fejeződött be az átsorolások időszaka, hiszen több szakszervezet is az alkotmánybíró­sághoz fordult. ® Még minden lehetséges... A tánc istene és ifjú követői Budapest, Miskolc (ÉM, ISB) - A tánc istene - így nevezték tisztelői a világhírű balettmúvészt, Rudolf Nu- reyevet. A baskíriai születésű fiatal­ember a leningrádi Kirov Színház balettiskolájában tanult, imy d a tár­sulat vezető szólistája lett. A Kirov Balett párizsi turnéja végén 1961. június 17-én elhagyta társulatát és hazáját. Nureyev szólistaként és Dame Margot Fonteyn partnere­ként világhírre tett szert. Utoljára a budapesti Operaházban lépett szín­padra. Ennek emlékére rendezik meg január 6. és 12. között a róla el­nevezett nemzetközi balettversenyt, melyre több mint hatvan ifjú mű­vész jelentkezett, közöttük Alexej Besztmertnüj, a Miskolci Nemzeti Színház tagja A nemzetközi szakte­kintélyekből álló zsűri húsz verseny­zőt juttatott el a középdöntőbe, akik­ből nyolc a magyar színeket képvise­li. Kiemelkedően szerepelnek az orosz, a japán és az amerikai ver­senyzők. Az eredményhirdetés és a gálaest január 12-én lesz. A verseny győztesei január 16-án a miskolci színházban lépnek fel. Dániából érkeztek Fotó: Nagy Gábor (ISB) Szavalóverseny Sárospatak (ÉM) - A József Attila vers- és prózamondó verseny sáros- pataM válogatója január 12-én, szerdán délután öt órától lesz a sá- rospataM MSZP házában. A Magyar Szocialista Párt helyi szervezete minden érdeMódót szeretettel vár, remélik, sokan elmennek meghall­gatni a fiatal versmondókat, és je­lenlétükkel is hozzájárulnak szerep­lésük sikeréhez. Cserkésztárlat Tiszaújváros (ÉM) - Cserkészkiál­lítás nyílik ma, kedden délután öt órakor a Városi Kiállitóteremben (Barcsay tér 2-4). A Mállítást Bo- kody József, a Sport Múzeum mun­katársa, cserkésztiszt nyitja meg. A megnyitón közreműködnek a Ván­dor Sándor Zeneiskola növendékei. Irodalmi est Edelény (ÉM) - A magyar kultúra napja tiszteletére a Városi Rendez­vények Háza és Könyvtár ma, ked­den délután öt órától az Edelényi Könyvtár nagyolvasójában Magyar vagyok címmel irodalmi előadói es­tet rendez, Kelemen Csaba, az egri Gárdonyi Géza Színház színművé­sze közreműködésével. Vezetőóvónő-képző Miskolc (ÉM) - A Budapesti Óvó­nőképző Főiskola „közoktatási veze­tő” (manager) szakos posztgraduális képzést indít miskolci kihelyezett tagozatán. Az oktatás februárban indul, ke­resztféléves rendszerben. Jelentke­zési határidő: január 20. Jelentkez­ni lehet az alábbi címen személye­sen, levélben vagy telefonon. (Ger­gely László iskolavezető, a tagozat megbízott szervezője, Matura Gim­názium, 3531 Miskolc, Kiss Ernő u. 39/A. Telefon: 46/334-868.) Rézvitéz Budapest (MIT) - Az Országház Duna-parti oldalán, a restaurált északi torony tetejére ma, kedden délelőtt visszahelyezik az úgyneve­zett „Rézvitéz” másolatát. Az erede­ti szobor pótlására Mihály Gábor, Sajó Ákos, Seress János és Szórádi Zsigmond szobrászművész fogott össze. A mintegy négy és fél méter magas rézkatonát többórás munká­val emelik be a nyolcvanméteres magasságban lévő helyére. Eredetileg két rézvitéz díszítette a Parlamentet. Az egyik a II. világhá­ború alatt sérült meg. A másikat az időjárás „morzsolta el”, olyannyira, hogy az 1980-as évek közepén el kel­lett távolítani a toronyról. Ez utóbbi felújítása után, a Parlament épüle­tében kap helyet. Amerikai turné Washington (MTI) - A washingto­ni Kennedy Központban vasárnap megtartott előadásával kezdte meg több mint három hónapos amerikai turnéját a magyar Állami Népi Együttes. A társulat már többször fellépett a Egyesült Államokban, így művészi teljesítményük nem isme­retlen az amerikai közönség számá­ra. Mostani turnéjuk keretében mintegy hatvan várost keresnek fel - Washingtontól Seattle-ig, New Yorktól Denverig szinte bejárják az egész országot. Az előadássorozat Tucsonban zárul március 27-én. Iskolaszékek Budapest (MTI) - A Szülői Kama­ra (SzüK) becslése szerint két hó­nappal az iskolaszékek megalakítá­sának végső időpontja előtt a buda­pesti iskolák 80-90 százalékában még csupán az előkészítő bizottsá­gok jöttek létre. Fáy Árpád ügyveze­tő elnök ennek okát abban látja, hogy a hiányos tájékoztatás miatt az iskolaszéket alkotó három oldal - a fenntartó, a tantestület és a szülő - egyikének sincs pontos információja a lehetőségekről és feladatokról. A Szülői Kamara tapasztalatai szerint propagandájuk hatására több isko­lában javult a pedagógusok és a szü­lők viszonya. Még mindig sok eset­ben érzékelhető ugyanakkor az: a tantestületek attól tartanak, hogy a szülők majd beavatkoznak belső ügyeikbe. Ezzel szemben tény, hogy az iskolaszékek feladata a gyereke­ket érintő kérdések megvitatása, és nem az igazgató leváltása.

Next

/
Thumbnails
Contents