Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-06 / 285. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. December 6«, Hétfő------------APROPÓ-----------­A z admirális Brackó István Talán csodálkozik az olvasó, hogy ezen a helyen egy Winston Churchillről szóló mél­tatást talál. A brit birodalom „utolsó mohi­kánja” jellemzését Stanislav Budin könyvé­ből (Egy úr az admiralitásról) vettem: arisztokrata, katona, újságíró, író, politi­kus, képviselő, miniszter, kormányelnök, a legnagyobb háború Három Nagy győztesé­nek egyike volt. Százhúsz évvel ezelőtt szü­letett. Talán kevésbé köztudott róla, hogy 1953-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Hosszú és tartalmas életet élt, 91 éves korá­ban hunyt el, 1965-ben. Művész volt, s nemcsak a tollat forgatta mesterien. Kitűnő szónoknak számított, rögtönzött beszédeit aprólékos fortéllyal ké­szítette elő. O volt a német fasizmus legkö­vetkezetesebb ellenfele, s tragédiája, hogy a győztes háború után hullott szét a brit biro­dalom. Szivarjait és szokásos whiskyadag- ját sokadik infarktusa után, 75 esztendősen sem korlátozta. Iszonyúan bírta a munkát, nem volt híján a humornak, s kivételes in­telligenciával rendelkezett. Húsznál több egyetem választotta díszdoktorrá, s a Royal Academy mint tehetséges tájképfestőt fo­gadta tagjává. Tengerészmúltjára utalva, Rooseveltnek küldött titkos leveleit így írta alá: az admirális... Nélküle szegényebb és másabb lett volna a XX. század. Száznál több könyvet írtak ró­la eddig, s egyikből sem hiányoznak híres beszédei. Bátor és okos ember volt. Amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, azt mondta: „Nincs a kommunizmusnak kö­vetkezetesebb ellenfele, mint amilyen én voltam huszonöt éven át... Azok előtt az ese­mények előtt azonban, amelyek most bon­takoznak ki, minden elhalványul. Látom az orosz katonákat, akik hazájuk küszöbén állnak és védelmezik azokat a földeket, amelyeket emberemlékezet óta atyáik mű­veltek... Megadjuk Oroszországnak és az orosz népnek mindazt a segítséget, ami csak erőinkből telik... ” Az ő nevéhez fűződik az 1946-os, híres fultoni beszéd is, a „vas­függönyről”. Nem akart háborút a Szovjet­unióval, de kijelentette, hogy a kommunis­tapártok más országokban is veszélyt jelen­tenék a keresztény civilizációra. Hangárban a nyelv Budapest (ÉM) - A szépen hangzó, nyelvtani­lag is tiszta magyar beszéd még az anyaország­ban sem mindenkinek sajátja. A beszédhibákat egy logopédus talán korrigálhatja. De a kiejtés és a hangzás eleganciája csak az igényes, az anyanyelvét tisztelő ember birtoka. A Széphalom Beszédművelési Alapítvány en­nek a bárki számára elérhető, személyiség-gaz- dagító célnak az érdekében merész tervet dédel­get. A HANGÁR tanárainak közreműködésével videokazettán szeretné eljuttatni a tisztán, ért­hetően, nyelvtanilag is tökéletesen hangzó szép magyar beszéd művelésének titkait mindenki­hez. Ez a kazetta a világ legeldugottabb csücs­kében élő magyarok számára is lehetővé tenné az anyanyelv ápolását, vagy éppen - gondolván az idegen országokban élők második, harmadik nemzedékére is - annak megismerését. A Széphalom Beszédművelési Alapítvány szponzori támogatással szeretné szép szándé­kát megvalósítani. A távolabbi tervek szerint, ha pártolókra talál, a világ magyarok lakta zu­gaiban működhetne egy-egy bázis, ahol a kazet­ták révén távoktatással segítené a magyar nyelv életben tartását. 1993 januárjában kezdte munkáját HANGÁR néven a Hangművészeti és Oktatási Központ. Helyileg Magyarországon, Budapesten, az I. kerület, Vérmező utca. 4. szám alatt. Az igaz­gató Lantos Erzsébet. Az intézmény tanárai nem csupán Magyarországon ismertek. Mun­kájuk híre a rádió és televízió révén sokfelé el­juthatott. A beszédtechnikát, kommunikációs ismereteket, szónoklástant, hang- és beszéd­művészetet Balázs Boglárka, Csengery Adrien­ne, Jancsó Adrienn, Eőry Vilma, Kiss Anna, Ko­vács Emőke, Kovács Miklós, Ladik Katalin, Lantos Erzsébet, Nyilassy Judit, Salamon Su­ba László és Török Katalin tanítják. A névválasztás, a HANGÁR nem esetleges. Kettős jelentésű a szó. Első olvasata lehet az ér­telmező szótár szerinti: repülőgépek, vízi jár­művek tárolására, szerelésére való fedett, mű­hely. A második értelmezés szerint az itt tartóz­kodók, úgymond „megszerelése” utáni állapot tükre, vagyis maga a hang áradása, a HANG­ÁR. Az intézmény a Széphalom Beszédművelé­si Alapítvány védnöksége alatt működik. Az Alapítvány az oktatási program támogatására jött létre. Formailag nyitott, csatlakozhat hoz­zá bármely magyar vagy külföldi, természetes vagy jogi személy. Ördögfiókák, nyuszik, gyerekek Impressziók az egyről és a sokról Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Művész és műértő a kép előtt állnak: - Mi a hasonlóság a kerék és a palacsinta között? - kér­di egyikük. Majd meg is válaszolja: - Hát, hogy mind a kettő kerek... És milyen-igaza van. Az összefüggés biztosan mély és filozofikus. Ok ér­tik. Mert mindketten szinte „részei” annak a zárt grafikus világnak, aho­vá nehezen juthat be a közönséges közönség. Nehezen juthat be, ha nem engedik. Ha a művész kiszaba- díthatatlanul bezáija a képébe a gondolatait, beszélni meg nem be­szél róla, mondván, hogy az a művé­szettörténészek feladata... * A közönséges halandó azonban a sokszorosító grafikát sem érti iga­zán, azt az ellentétet, hogy egyetlen eredeti kép sincs a tárlaton, vagyis éppen hogy mind eredeti... Ehhez azonban segített egy tanácskozás, melyet az elmúlt hét végén - a XVII. Országos Grafikai Biennálé megnyi­tója előtt - tartottak a Miskolci Ga­lériában A sok és az egy a.grafiká­ban címmel. Itt sorra vetődtek fel a sokszorosított grafika érdekes prob­lémái. A számítógépes végtelen uta­zás lehetőségétől a fénymásolás fénymásolásáig. Alapvető különbség, hogy míg szá­mítógéppel valóban végtelen máso­latot hozhatunk létre, a fénymásolás egyre rosszabb minőségű, s a mű ez­zel a teljes megsemmisülés felé ha­lad. Mégis izgalmasabb - mert ki­számíthatatlanabb - az utóbbi. Per­sze szerencsére a gépeknek is meg­van a személyiségük, lehet, hogy ezerszer ugyanazt csinálják, aztán „bevadulnak”. Bár nagyon hasonlóak az egy ötlet­ből megjelenített másolatok, mégis mind egyedi, eredeti. Egyébként is régi probléma az eredeti és a máso­lat „konfliktusa”. De végül is a má­solat az eredetit hitelesíti... Mint az egyik előadó elmondta, ma Magyarországon az egy példány is sok a sokszorosított grafikából. Ugyanis ez egy műkereskedői „mű­faj”, talán azért jött létre, hogy szé­lesebb körben eljuthasson az embe­rekhez a művészet. A lehetőség te­hát megvan, a kereslet viszont nem igazán... * Ahogy Kunt Ernő megjegyezte a ta­nácskozáson, tulajdonképpen a bi­ennálé is egyfajta sokszorosítás, a magyar grafikai élet lenyomata. S hogy mit lát valaki a képen, az nem a művésztől függ, hanem a néző fel- készültségétől, lelkiségétől. A tárla­ton rengeteg a kép. Itt-ott talán za­varóan sok. De így átfogó, így láttat­ja meg-teljes egészében a műfajt. Most is ugyanolyan grafikák van­nak a falakon, mint két évvel ezelőtt, ám valamiért mégis egészen más az anyag. Vajon miért írja Bán András a katalógus bevezetőjében, hogy el­vesztette a grafika sokra becsült he­lyi értékét? (Milyen is volt?) „Fontos volt számunkra a művészet mozgal­mi idejében, évtizedeken át. Amíg nyílt szavak helyett árnyalt szóké­pekben, sörközökben fogalmaz­tunk.” Ettől lenne más? Nem hi­szem. S hogy elvesztette volna kul­turális szerepét? Én megsértődnék a művészek helyében... * ...lehet, ez a gondja a fiatal művész­nek is, aki már kicsit „túlünnepelve” magát elmondja, neki itt már min­den nagyon unalmas. De azért csak megpróbál beszélni kedvenc képei­ről, Koronczi Endre alkotásairól. A „centrális semmi” kifejezés ül meg bennem. A többiek is állítják, ezek a legjobbak a kiállításon. Jó-jó, mon­dom én, de lehet, ha a három helyett öt lenne, már sok volna. - Mihez ké­pest? - kérdezik. - Hisz’ nem láttuk a másik kettőt. Igaz, de ez mégis in­kább csalc egy izgalmas szürke folt. És a „folteffektus” sokszor visszatér a kiállítás során, fekete-fehérben, színesben egyaránt. Biztos, hogy mindig több, mint esztétikai érde­kesség?... Ez az, amihez a művészet- történész kell... Sokkal inkább a „filozófia” érdekes - a másolásnál, az alkotásnál a vélet­lenszerűség kiszámíthatósága és be­folyásolhatósága -, mint á megjele­nített kép. De persze akadnak olyan alkotók, akik „leereszkednek” az át­lagemberhez. Sokáig sorolhatnám a kedvenceimet is. Amikor szinte csettint az ujjával a néző, hogy igen, ez hatalmas. Pedig csak egy apró öt­let, szépen kivitelezve. Mint Gyulai Liviusz munkái vagy éppen Kulinyi István Piétája. De lehet, hogy a cso­dálatos színvilág a megragadó, s ak­kor ott vannak Asztai Csaba titkai, amelyek amellett, hogy igen muta­tósak, de képesek a végtelenség, a tisztaság érzését adni, amit sok al­kotó szándékosan elrejt... Immár negyedik éve, hogy a miskolci Csodamalom Bábszín­ház Mikulásos (Télapós) előa­dásra várja ilyenkor a gyereke­ket. Az elmúlt szombaton a báb­színész Tulipán testvérek által írt a Mikulás szerencséje című da­rabot mutatták be. Megjelennek természetesen az ördögfiókák, a nyuszik, s természetesen ma­ga a Mikulás - élőben is. Az elő­adásban hull a pelyhes hó, ked­ves dalocskák szórakoztatják a gyerekeket, akik naayon is jól érzik magukat. A bábosokat vi­szont elszomorítja, hogy a költ­ségvetésükből arra sem futja, hogy egy szaloncukorral mega­jándékozzák közönségüket... „Nem a fesztivál miatt aggódom” Találkozás Selmeczi Györggyel a fegyelmi vizsgálat-után Amikor Selmeczi György még fesztiváligazgatóként búcsúztatta a nyarat Fotók: Dobos Klára Miskolc (ÉM - BG) - A nyár végén a Miskolci Nyári Fesztivál igazgató­ja, Selmeczi György ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak abból az ok­ból, hogy jócskán túllépte a fesztivál hivatalos költségvetését. Néhány hete amikor találkoztunk, csak an­nyit volt hajlandó hivatalosan elá­rulni, hogy a vizsgálat befejeződött, de még nem kapta meg annak vége­redményét írásban. Néhány napja a Miskolci Szimfonikus Zenekar főha­diszállásán találkoztunk, ahol a Re­ményi Ede Kamarazenekarral pró­bált.- Ha fel lehet lebbenteni a fátylat a titokról: Selmeczi György jelen pilla­natban is a Miskolci Nyári Fesztivál igazgatója vagy már nem ?- A fegyelmi határozat szerint már a művészeti vezető-titulus birtokosa vagyok. Egyáltalán nem sértődtem meg azért, hogy megfegyelmeztek, a vizsgálat jogos volt, a végeredmény is. A magam részéről művészeti ve­zetőként is ugyanazt fogom csinálni, mint eddig, ha hagynak nyugodtan dolgozni.-Miért a feltételes mód?- A fesztivál körül érzésem szerint most patthelyzet alakult ki. Lezaj­lott egy fegyelmi vizsgálat, ha úgy tetszik, akkor visszaminősítettek. Nyilván valakit ki fognak nevezni fesztiváligazgatónak. Köl tségvetés pedig még a mai napig nincs, anél­kül pedig nem lehet tervezni. A leg­valószínűbbnek az látszik, hogy ugyanannyi pénzt fog kapni a feszti­vál, mint az idén, akkor pedig nincs más hátra, a lehető legszerényebb körülmények között rendezzük meg a jövő évi programot. Emiatt sem va­gyok kétségbe esve, hiszen akár Mis­kolcon, akár a régióban lehet találni olyan művészeket, együtteseket, akik megfelelnek annak a színvo­nalnak, amit a Miskolci Nyári Fesz­tivál képvisel. Rengeteg fiatal mű­vésznek tudnánk fellépési lehetősé­get adni. Ha Miskolcról van szó, ak­kor ma még mindenki az Új Zenei Műhely bűvkörében él, holott né­hány zenész az együttesből már nyugdíjas. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor el lehet őket felejteni, csak azt, hogy képesek va­gyunk arra, hogy elfelejtsük, felnőtt egy újabb nemzedék, akik között leg­alább annyi tehetséges zenész van, mint az előző generációban. Ha meg­kérdezek ezer embert a városban, hogy mit tudnak például a Reményi Kamarazenekarról, akkor talán minden százharmincadik hümmög­ne egyet, hogy igen, már hallottak valamit. Pedig nem hiszem, hogy volna még egy vidéki város Magyar- országon, ahol ennyi tehetséges fia­tal vonós lenne, mint Miskolcon. Az sem lehet a véletlen műve, hogy ez a zenekai’ meghívást kapott a jövő évi várnai zenei fesztiválra. A fesztivál miatt tehát nincs okom aggódni. Még az sem zavar, ha akár ötven felettesem lesz. Egészen ad­dig, amíg a tartalmi, művészeti kér­désekben enyém a döntő szó. Ha azonban a szakmai munkámba is bele akarnak szólni, altkor tudomá­sul veszem a helyzetet és veszem a kalapom. Nem egzisztenciális okok miatt jöttem annak idején a város­ba, hanem akkor és most is kizáró­lag a miskolci művészek miatt vol­tam és vagyok itt. Magyar Élet Miskolc (ÉM) - A magyarságtudat­nemzettudat kérdései napjainkban címmel rendezik a Magyar Élet cí­mű folyóirat matinéját december 10- én, pénteken délelőtt 11 órakor a Miskolci Bölcsész Egyesület Mind­szent tér 1. sz. alatti központjának V. 517. sz. termében. Előadók: Beke György főszerkesztő, Serfőző Simon főmunkatárs, Berecz József szer­kesztő, dr. Tallós Emil felelős kiadó - és a lap több munkatársa. Vörösmarty-versek Miskolc (ÉM) - Immár 5. alkalom­mal rendezte meg a miskolci Vörös­marty Mihály Általános Iskola a köl­tő születésnapján a róla elnevezett megyei szavalóversenyt. A zsűri tag­jai - Komáromi Éva színművésznő, Pivamyikné Lipécz Lilla, a művelő­dési osztály főelőadója és Szabó Im- réné iskolaigazgató - előtt 21 mis­kolci és 30 „vidéki” általános iskolás mutatta be tudását. A versengés két kategóriában zaj­lott. Az 5-6.-osok közül az első he­lyet Körösi Katalin, a miskolci Vö­rösmarty Általános Iskola tanulója szerezte meg. Második helyen Kere­kes Károly, a miskolci Bem József Általános Iskola, harmadik helyen Hortobágyi Judit, a bocsi Körzeti Ál­talános Iskola tanulója végzett. A 7-8. osztályosok kategóriájában az első helyet és ezzel a vándorserle­get egy évre Laurencsik Zsófia, a miskolci Vörösmarty Általános Is­kola diákja kapta. Második Nyesti Anita lett a miskolci Kazinczy Álta­lános Iskolából, a harmadik helyen pedig Orgona Ildikó, a szerencsi Hu­nyadi János Általános Iskola tanu­lója végzett. Mária-házak Budapest (MTI) - Mária-ház cím­mel idézi fel a századforduló falusi karácsonyainak hangulatát a Nép­rajzi Múzeum kamarakiállítása. A házi ájtatosságot szolgáló szent­kép vagy szobor szinte minden pa­rasztház tisztaszobájában ott volt. A helyiségben a padok fölött kialakí­tott úgynevezett szent sarok kis üve­gezett szekrényében helyet kapott „képet” nevezték Mária-háznak, ál­lának vagy cellának. A Néprajzi Mú­zeum első alkalommal tálja a nagy- közönség elé a gazdagon díszített Mária-házakat, gyűjteményének legszebb darabjait. A vitrinekben kolostori munkákat is kiállítottak: apácák rajzolta-festette szentké- pecskéket. Az időszaki bemutató 1994 áprilisáig tart nyitva. Népdalkörök Felsőnyárád (ÉM) - Felsónyárád ad otthont a megyei népdalkörök or­szágos minősítő versenyének. A de­cember 11-én, szombaton délelőtt 10 órakor kezdődő rendezvényre a há­zigazdák tizenkilenc együttest, kö­zel négyszáz énekest várnak. Freud-sorozat Budapest (MTI) - Tízkötetes Sig­mund Freud sorozatot indított a Cserépfalvi Könyvkiadó. Az első kö­tet - az Önéletrajzírások - a napok­ban jelent meg. Az évi 2-3 kötetre tervezett sorozat Freud eddig ma­gyarul nem hozzáférhető, illetve csak régi, átdolgozást igénylő fordí­tásokban elérhető munkáit közli. A sorozat első kötete segítséget nyújt Freud alkotótevékenységének, sze­mélyiségének megértéséhez és ta­nulmányozáshoz. A részletes jegyze­tekkel ellátott sorozat tervezett kö­tetei a következők: Klinikai esetta­nulmányok I., II.; A szerelemről és a szexualitásról; A lélekelemzés legú­jabb eredményei; Tömegpszicholó­gia és más társadalomlélektani írá­sok; A pszichoanalízis gyakorlata és technikája; Metapszichológiai írá­sok; A mindennapi élet pszichopato­lógiája; Művészet és valláslélektam írások, továbbá a Válogatott levelek. Pa-Dö-Dö Putnok (ÉM) - Oszlopok címmel a Pa-Dö-Dö együttes ad koncertet de­cember 12-én, vasárnap este 6 órá­tól a putnoki sportcsarnokban. A műsorban az eddigi három lemez legsikeresebb dalai és néhány kü­lönleges meglepetés szerepel. Je­gyek válthatók elővételben a sport­csarnok pénztárában.

Next

/
Thumbnails
Contents