Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-30 / 305. szám

SZABADIDŐ Az ÉszaK'Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1993. DECEMBER 30. Kertbarát Kertbarát(ság) szőlőnemesítő (jobbról) a mis­kolci kertbarát mozgalom egyik kiemelkedő alakjával, SzaDÓ Andrással Fotó: EM-archív A jó pap holtig tanul - tartja a népi bölcselet. Ám nem csak a jó pap! A félművelt ember hiszi el csak magá­ról, hogy ő már mindent tud. Követ­kezésképp a jó paphoz hasonlóan, a jó kertész is holtáig tanul. Szakköny­veket forgat, átnéz a közeli és távoli szomszédhoz, kérdezősködik - te hogy oltottad be azt a fát? Milyen faj­ta, amelyik ilyen egészséges, piros al­mákat terem? -, mi több, eljár szak­köri foglalkozásokra, hol okos, orszá­gos hírű szakemberek tanácsait hall­gathatja. Később aztán hasznosít­hatja is. A szakkör persze másra is jó. Sok kedves barátra, jó cimborára lel itt az ember, akikkel együtt lehet tölteni máskor is az időt, s nem min­dig munkával. Mert a kertészek jel­mondata ez: Kertészkedj, művelődj, barátkozz! Ebbe beletartozik egy-egy kirándu­lás alkalmával az illető hely barokk templomának a megcsodálása éppúgy, mint otthon, hegyen a jóféle papramorgó, vagy rizling bor kor- tyolgatása. Á Kertbarátság - életforma. Általá­ban a hosszú élet egyik titka. Az örömmel élt hosszú élet titka. S ne feledjék, annyit él az ember, amennyit örömmel él. Miskolcon nagy és szép hagyomá­nyai vannak a kertbarát mozgalom­nak, ezen belül is a szakmai képzés­nek, a szakköri munkának. Hajda­nán Szolnoki Jenő bátyám vezetésé­vel Diósgyőrben, Kerbolt Gyula bácsi irányításával Miskolcon indult az „áttörés”. Két jeles szőlőtermesztő, Kocsis Pál és Mathiász János nevé­vel fémjelezve, ma jól képzett, nagy­szerű kertbarátok százai és ezrei ta­nulták, sajátították el itt a kertészke­dés fortélyait, s váltak egy mindig szépet alkotó, teremtő közösség érté­kes tagjaivá. így év vége felé, mi mást kívánhatunk valamennyiüknek, minthogy nagyon jó egészséget, ter­mékeny magvetést és bő aratást kívá­nunk nekik 1994-re is! Találkoz­zunk jövőre is, kint a birtokon! Dr. Szarka László a Kocsis Pál szakkör régi tagja, maga is kiváló kertész. Nevét főleg szőlőtermesztéséréről és bo- rászkodásásáról ismeri a me­gye kertbarát társadalma. Boraival több versenyen is díjat nyert. Az oldalt írta és összeállította: Hajdú Imre Kertészkedj, művelődj, barátkozz! Részletek egy miskolci kertbarát szakkör életéből Nyári részlet az egyik miskolci mintakertből Fotók: Laczó József CSÉPÁNYI SÁNDOR ' A több mint 30 éve fennálló - híres szőlőnemesítő nevét viselő - Kocsis Pál Kertbarát Szakkör Miskolcon, az Ady Endre Művelődési Házban működik. Évtizedek óta a még ma is élő néhány alapító taghoz újabb és újabbak csatlakoztak. A jelenleg 80 főből álló szakkör főleg az utolsó év­tizedben sokat hallatott magáról. Több alkalommal részt vett a bizo­nyos időközönként megrendezésre kerülő országos mezőgazdasági, il­letve hasonló megyei, városi és vidé­ki kiállításokon. Szorgalmas tagjai között többen vannak olyanok, akik a kiskertjükben termett minőségi - esetenként bio - termékekkel jelen­nek meg a közeli piacokon. E tény városellátási szempontból sem kö­zömbös. Egyes - újabban reklámo­zott - tápanyagok, növényvédő sze­rek, ültetési és szaporítási módok al­kalmazásával szívesen folytatnak kísérleteket. A szakkörön belül újabban megnőtt az érdeklődés a gyógynövények ter­mesztése, valamint felhasználása iránt. A zeolit-termékeket is szíve­sen használják növénykondicioná­lás, tápanyagutánpótlás és növény- védelmi célra. Egyes növényvédő szerek erőteljesebb csökkentése cél­jából egyre gyakrabban kerül előtér­be a biológiai kertművelés. Mélyrehatóbb ismeretek megszer­zése céljából tanulmányi kirándulás keretén belül gyakran jutnak el kü­lönböző mezőgazdasági jellegű kuta­tóintézetekbe, gazdaságokba. Nagy érdeklődést váltott ki például ebben az évben a Szőlészeti és . Borászati Kutató Intézet (Eger), az ÓBUDA Kertészet (Budapest), a Gyógynö­vény Kutató Intézet (Budakalász), valamint a Nemzetközi Dísznövény- és Virágkiállítás (Budapest) megte­kintése, ahonnan sok hasznos ta­pasztalattal térhettek haza. Az ott látottakat, hallottakat, illetve azok egy részét már az idei kertészkedés­nél is sikerült alkalmazni. Az utóbbi években erőteljes figyel­met fordítottak a gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretek megszerzésé­re. Ennek megszerettetésében nagy szerepe volt az elmúlt évben elhunyt előző szakkörvezetőnek, Munkácsi Gyulának. Ezen a téren szerencsére sok követője akadt. Vannak olyan szakköri tagok, akik éppen azért léptek be a tagságba, mert tudomá­sukra jutott, hogy itt az éves progra­mon belül a gyógynövények tovább­ra is fontos szerepet kapnak. Ahol erre lehetőség nyílik, a szakkör tag­jai a gyógynövényeket mind gyak­rabban alkalmazzák különböző ker­ti növények társítására, azok védő­növényeként. Megszervezték a szakköri foglalko­zások előtti zeolittermékek értékesí­tését. A korábbiakhoz hasonlóan eb­ben az évben is közös beszerzés út­ján jutottak hozzá a talaj javításá­hoz szükséges mészkőporhoz, sze­reztek be „frigó” szamócapalántát, az ÓBUDA Kertészetből pedig gyö­nyörű krizantém palántákat. Áz elméleti foglalkozásokon kívül tartottak metszési bemutatót, kert­látogatásokat, házi borversenyt. Hétfőnként a legszakavatottabb szakemberek előadásai nyomán bő­vebb ismeretek megszerzésére volt és van lehetőség. Csupán ízelítő az éves programban lévő előadásokból: az őszi szaporítás körülményei és módjai; nem fagyálló kerti növények átteleltetése; a bor házi derítése; a növények hiánybetegségei; a fabe­tegségek; gyógyító ásványok és azok hatása az élővilágra; leggyakoribb szobanövények gondozása; a termé­szetgyógyászat jelene és jövője; gyógy- és gyomnövények ismerteté­se, stb. A vegetációs időszakban közismert természetgyógyász közreműködésé­vel gyógynövény-ismertető túrákat, esetleg gyógynövény-tanfolyamot is szándékoznak szervezni. A kertbarátok hármas jelszavának ­„Kertészkedj, művelődj, barátkozz!” - figyelembevételével természete­sen a munka és tanulás mellett jut idejük a kulturálódásra, kirándu­lásra és a szórakozásra is. Ezen be­lül - a nyári hónapokban - nem megy ritka számba egyes fürdőhe­lyek meglátogatása. Fejlődésben van a klubélet a szorosan hozzá tar­tozó vidámabb összejövetelekkel. Nemes gesztusként említhető meg az a tény, hogy a 80. életévüket be­töltő szakköri tagok ,A szakkör örö­kös tagja” emléklapot kapnak. Az emléklap birtokosa a nevezetes év­fordulót követő évtől esedékes tag­díjbefizetés alól mentesül. A szakkör tagja a 14000 főt számlá­ló Kertészek és Kertbarátok Orszá­gos Szövetségének, valamint az Or­szágos Biokultúra Egyesületnek is. Sajnálatos, hogy a néhány héttel ko­rábban zárult mintakert-akcióba az arra illetékesek — véletlenül, vagy szándékosan - a szakkört nem von­ták be, pedig az előző évek példáját alapul véve még néhány arra érde­mes kerttulajdonos nevét is hallhat­tuk volna a díjazottak között. (A szerző: a szakkör jelenlegi vezetője) Biokertészet a Pingyom-tetőn Csatári Ernő átveszi a Mintakert kitüntető címet Végy csalánleveleket, tégy hozzá kö­römvirágot, cickafarkat, orvosi zsá­lyát, rebarbara levelet, egészséges gyomnövényeket, (melyek a környe­zetükben a társnövényeket megtű­rik). Mindezek adalékához, ha liszt­harmat ellen akarunk védekezni, te­gyünk még szódabikarbónát (18 li­ter léhez 4 tasakkal), ha vírusos be­tegségek ellen szándékozunk véde­kezni, tegyünk fél liter 10 százalékos ételecetet. A levéltetvek ellen kenőszappan, szürkerothadásnál 2 tasak nátrium- benzonát az ázalék kiegészítője, amellyel aztán eredményesen per­metezhetünk. Mindezek nem egy vajákos öreg­asszony, magyarul boszorkány re­ceptjei, hanem Csatári Ernő miskol­ci biokertész ötlettárából származó medicinák. Ő is a miskolci kertbarát szakköri mozgalom régi oszlopos tagja, pin- gyomi kertje többszörös mintákért. Kosárfonóként éppúgy közismert, mint az elhasznált karácsonyfák hasznosítójaként. Ott van minden szakmai rendezvényen, összejöve­telen, kiránduláson, amit lát, hasz­nosít, sőt, továbbfejleszt, hovato­vább nem neki, hanem őhozzá kell járniuk a kertbarátoknak. Nekem is szűk félórában lediktált annyi bioreceptet, hogy csak győz­zem hasznosítani. A burgonyabogár elleni módszerét mindenesetre kipróbálom. Peteke­léskor sűrű rézgáhc oldattal perme­tezi a burgonyát, 10 liter folyadék­hoz 15 deka rézgálicot és 20 deka ol­tott meszet számítva. Azt mondja ki­váló hatású. Emellett a krumplibok- rokba töltés előtt mustármagot vet, a bogár annak illatát érzi, s nem a burgonyáét. Márpedig ez a bogár annyira flancos, hogy nem jó neki bármelyik illat. Olyan, mint a „Gyere, érezni akarlak”-ot epedve mondó nő a Brut-dezodor reklám­ban. Szóval, ha nincs krumplüllat, megy a bogár. Ernő bá’, ugye ez nem mese!? Egy kéthetes mester Egykoron - jó 3-4 évvel ezelőtt - heten, mint a gonoszok, rendszeresen összejártunk. Egymás birtokaira, egymás pincéjébe, rózsakertjébe névnapot köszöntem, rózsanyílást élvezni, új bort vagy régit kóstolni, Székelyhimnuszt da­lolni. Szóval jó kis csapat volt ez, mely külön- külön ma is létezik, sejtjeiben ma is találkozik néha-néha, csak hát a rendszeresség elmaradt, a teljes létszám lecsökkent. Több a niásirányú munka, fogy az erő, néha a kedv is. Öregszünk. Egy dolog azonban úgy érzem mindannyiunk­nál megmaradt, ez pedig a föld, a kert, a növény szeretete. Ez már azt hiszem mindnyájunkat végigkísér az úton. Iklódy Pista bátyám a HETEK alapítója, s ez nem csoda. Olyan ember ó, aki mindig a közös­ségbe vágyott. Aranyszívű, jeles gazda , ki tu­dását - melyet az Oltások mestere cím fémjelez talán leginkább - mindig megosztotta mások­kal. Legtöbbször persze úgy, hogy ennek is, meg annak is ó maga oltotta be terméketlen, érték­telen gyümölcsfáját... Mitagadás az én ger- mersdorfi óriás fajta cseresznyefám is azóta te­rem évről évre mázsányit, amióta beoltotta azt a Kovács Miklós-féle Váradi ropogóssal. Pista bátyám márciusban lesz kéthetes. Már­mint 77 esztendős. Ez a két hét nála sem múlt el nyomtalanul, ebben a korban bizony már itt is fáj, meg ott is, ám e szép kor megélésében - ő is vallja - a lyukói kert sokat segített. Hej, az a kert ott a Kék Acélban! Volt egy kedvenc szo- molyai cseresznyefája, meg jobbnál jobb fajta, saját oltású őszibarackja. Egyik finomabb ízú volt a másiknál. S persze jeles, még a borverse­nyeken is elismerést kivívott nedűje. Bevallom jókat ittunk belőle. Tudják milyen jó a hideg riz- lingtípusú bor cseresznyeérés idején!? Meg máskor is. Sajnos egy kicsit múlt időben mondom mindezt, mert a kert időközben elkelt. Pista bátyám köz­lekedési balesete, s kedves felesége betegsége miatt megfogyott az erő, mely szükségeltetik egy kert műveléséhez. Nála pedig elv: vágj' szé­pen, vagy sehogy. Azaz a sehogy azért nem érvényes. Mert ugyan kert nincs már saját, van viszont sok száz a Pin- gyomon, a Kerekhegyen, az Ózugróban. És sok kertbarát várja - már tavasszal is - Pista bá­tyámat, mert van bőven oltanivaló. Nekem is van egy fránya zöldringló fám, sehogy sem akar teremni. Pista bátyám, kérlek új be az előjegj'zési naptárba: zöld ringló Hajdúnál Lyukóban, átoltatni! Előre is köszönöm. Iklódy István és Csépányi Sándor a szak­köri feladatokat beszéli meg Aki ért a borhoz Látunk mostanság a televízióban egy olyan rek­lámot, amelynek az a poénja: az első Farkas, aki főzni tud. Ennek analógiájára mondom én dr. Szarka Lászlóról: az első Szarka, aki ért a bor­hoz! Úgy is, mint akinek kiváló saját bora van, úgy is, mint aki tudja milj'en is a kiváló bor. Laci bátyámnak nemcsak kiváló boralapanya­ga terem a sajókeresztúri Kerekdúlóben. Van egy kiváló 200 méter hosszú pincéje is, mely tör­ténelmi nevezetességű, hisz dokumentumok­kal bizonyított: a Rákócziak dézsmapincéje volt a kurucvilágban. Ebben a pincében még a rossz bor is megjavul. László gazdánál viszont - mint már említettem - az indulásnál sincs rossz bor. Szólófajta-vá­lasztéka tájhoz jól igazodó, tápanyagutánpót­lásra csak szervestrágyát használ, műtrágyát, gyomirtószert soha, növényvédószert (a rézgá- lic kivételével) csak virágzásig. Mindezeknek ilyen-olyan mértékben, de közük van a minőségi Szarka nedűhöz, melyek a me­gyei borversenyeken is rangot vívtak ki maguk­nak, no és persze gazdájuknak. Ezért mondom én, hogy Laci bá’ az első Szarka, aki... Hűha! El­követtem egy nagj' hibát... Mit szól ehhez a test­vére, a másik Szarka, dr. Szarka Zoltán. Zoli bá­tyám mea culpa..., a helyes megfogalmazás így hangzik: az első (két) Szarka, aki ért a borhoz. Remélem, így már hibátlan.

Next

/
Thumbnails
Contents