Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-28 / 303. szám

1993. December 28

Az SZDSZ a közbiztonságról

Budapest (MTI) - Az SZDSZ reményei szerint a rendőrségről készülő törvény nem a pillanatnyi erőviszonyok tükre lesz, hanem egy hatékony jogi eszköz, amely pontosan meghatározza a jogokat és kötelezettségeket. Az SZDSZ illetékes politikusai hétfő délelőtt, a párt budapesti székházában tartott sajtóbeszélgetésen óvatosan értékelték a bűnözés elleni küzdelem idei látványos eredményeit. Nem zárták ki, hogy a számok csökkenése mögött nem csupán a hatékonyabb rendőri munka, hanem a bizonyos statisztikai változások is meghúzódnak. Hack Péter ennek alátámasztásaként említette a Btk idei módosítását, amelynek értelmében májustól az összes bűncselekmény 80 százalékát kitevő vagyon elleni bűncselekmények körében jelentősen megemelték a szabálysértési értékhatárt, vagyis azt az összeget, amelyen belül egy cselekmény szabálysértésnek és nem bűncselekménynek minősül. Hozzáfűzte, hogy ezt a módszert gyakorta használták az elmúlt rendszerben is, amikor az inflációra hivatkozva szinte évenként emelték a szabálysértési értékhatárt, kedvezőbbé téve így a bűnözési statisztikát.

Az idei első kilenc hónap bűnözési adatait értékelve Hack Péter egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy kétszeresére nőtt a szervezetten elkövetett bűncselekmények száma, s felével emelkedett az ezekből származó anyagi veszteség, amely így 28,7 milliárd forintot tett ki. Hozzátette, hogy ennek mindösz- sze 7 százalékát, vagyis 1,86 milliárd forintot sikerült visszaszerezni a nyomozás eredményeként, a többit a feketegazdaság nyelte el.

Törvény] avaslat az állattenyésztésről

Budapest (ISB — R.S.) - Hamarosan komoly bírsággal sújthatják azokat az állattartókat, akik nem a tenyésztői minősítő szervezetek előírásainak megfelelő apaállatot vagy szaporító anyagot használnak fel a természetes vagy mesterséges megtermékenyítés során. A parlament előtt lévő állattenyésztési törvény- tervezet ugyanis kimondja: ha az apaállat vagy a szaporítóanyag minősítése nem felel meg az előírásoknak, akkor egyrészt elrendelik az állat ivartalamtását és a szaporítóanyag megsemmisítését, másrészt az átlagos tenyészállat, illetve szaporítóanyag értékének 200, valamint 500 százalékáig teijedő pénzösszeg fizetésére büntetik a gazdát.

A kormány által beterjesztett törvénytervezetben szerepel: a hazai mezőgazdasági termelés felét az állattenyésztési ágazat adja, éppen ezért nem mindegy, milyen genetikai tulajdonságú állatokat tenyésztenek és szaporítanak hazánkban a szövetkezetek és a magánvállalkozók. A fejlett gazdaságú országok példája bizonyítja, csak akkor lehet minőségi, a nemzetközi piacon is jól eladható terméket előállítani, ha szigorú szabályok szerint tenyésztik a feldolgozó ipar számára az állatokat. Mindebből következik: mivel hazánkban jelenleg csak miniszteri, illetve minisztertanácsi rendeletek határozzák meg az állattenyésztés rendjét - többek között a honi és a nemzetközi változások miatt is —, szükségessé vált e terület törvényi szintű szabályozása. Már csak azért is, mert a fejlett mezőgazdaságú országok - s így az Európai Közösséghez tartozók is már évtizedek óta törvényi szinten fogalmazzák meg azokat az elvárásokat, amelyek teljesítése nélkül egyetlen ország sem lehet tagja a gazdasági közösségnek. Ezen túlmenően szükségessé teszi a törvény elfogadását az is, miszerint csak az állattenyésztés átfogó jogi szabályozása teszi lehetővé azt, hogy a hazai állomány minőségében jelentős javulás következzen be. A leendő törvény azonban nemcsak elvárásokat fogalmaz meg a tenyésztőkkel szemben, számukra biztonságot is nyújt. A termelő a tenyésztési hatóságtól objektív adatokat kap arra nézve, hogy az általa vásárolt állat milyen genetikai tulajdonságokat örökít, s milyen „eredmény” várható tőle. A tervezet a tenyészállat teljesítményének nyomon követhetősége miatt kötelezővé teszi minden egyed és állatcsoport nyilvántartását, s a tenyészállatok folyamatos teljesítmény-ellenőrzését.

, Kedd

__ Hírek - Tudósítások

É

SZAK'Magyarország 3

Szubjektív vallomás 1993-ról- Oszoljanak, emberek! Nincs itt semmi látnivaló! Rajz : MTI

Dr. Kopátsy Sándor

Amiben leginkább reménykedtem, nem teljesült. Azt vártam az évtől, hogy a választások közeledtével a politikai pártok felébrednek, tudomásul veszik, hogy a választók többségét elsősorban az érdekli: mi lesz a munkanélküliséggel? E felismerésnek azonban nem sok jelét látom. Minden párt úgy kezeli a munkanélküliséget, mintha csak akkora volna, mint amekkorát a statisztikai adatokban közölnek, és mintha ez olyan objektív velejárója volna az átalakulásnak, amit nem lehet elkerülni. A munkanélküliséget és a munkahelyek bizonytalanságát úgy kezelik, mint aminek a megoldását majd csak egy további választási ciklusban lehet napirendre tűzni.

Évek óta egyre kevesebb a legalizált munkaalkalom. Ezért aztán, ha a lakosság élni akar, akkor részben, vagy egészben vissza kell húzódnia a szürke és a fekete gazdaságba. Tovább tart az a folyamat, ami jó tizenöt éve indult be: ha nem segít a gazdaságpolitika, legyél „partizán” a gazdaságban.

Becsléseim szerint a modem piaci gazdaságban egyedülálló helyzet alakult ki nálunk. A makrogazdaság alig szervez több munkát, mint a fekete és a szürke gazdaság. Ez alatt azt értem, hogy körülbelül annyi munkaidőt emészt fel a gazdaság ott, ahol normatív adózási szabályok érvényesülnek, mint ott, ahol vagy nincs adózási kötelezettség, vagy ki- sebb-nagyobb mértékben kijátsszák azt. Ehhez az arányhoz úgy jutottam el, hogy azt tételeztem fel: minden dolgozó a munkaviszonyban töltött idejét még átlagosan 30 százalékkal megtoldja annak érdekében, hogy mellékkeresete legyen, illetve elvégezzen olyan munkákat, amelyeket nincs pénzé megfizetni. Ehhez járul az, hogy a munkanélküliek is körülbelül ledolgozzák a hivatalos munkaidő felét, kétharmadát otthon vagy feketén. Végül a munkaképes nyugdíjasok kétharmada dolgozik. Egyharmaduk legalább annyit, mintha munkaviszonyban volna, egyharmaduk ennek felét. Mindezek a számok nem véglegesek, hiszen sokkal szélsőségesebb esetek is vannak. Ilyennek becsülöm az átlagot.

A munkaviszonyon kívüli munkában különösen a falusi életformában élők, a kisvállalkozók és az értelmiség tűnik ki. Nálunk a falusi életforma a lakosság nagyobb felére jellemző, hiszen a városi lakosság legalább harmada is ilyen életformában él. A kisvállalkozók és az értelmiségi elit többsége szinte kínai módon és óraszámban dolgozik, hogy elvárásainak megfelelően élhessen. Ma Magyarország ismét valamiben világelső: itt a legrövidebb a makrogazdaság által szervezett munkával töltött idő, és itt a leghosszabb a nem szervezett gazdaságban végzett munka. Hiába abnormálisán rövid az előbbi, az utóbbi olyan hosszú, hogy ma minden bizonnyal nálunk a legnagyobb a ledolgozott órák száma. Az esztendő nagy csalódása volt a számomra, hogy ezt egyetlen politikai párt nem vette tudomásul. Alcím: A tb-önkormányzatoké a jövő Az esztendő számomra nagy örömet is hozott. Aktív szereplője lehettem a minden várakozásnál sikeresebb társadalombiztosítási önkormányzati választásoknak. Magyarázatra szorul, hogy miért értékelem én történelmi eseménynek ezt a választást. Vannak szubjektív okaim is:- Az élet kegyes volt hozzám, mert megélhettem, sót közelről átélhettem mind az 1945 utáni két évet és benne a földreformot, mind 1956-ot. Számomra az önkormányzati választások jelentették a harmadik nagy történelmi élményt.

—Huszonöt éve írtam le, hogy a modem fogyasztói társadalomban a nagyvállalati és az állami értékpapírok legjobb és legnagyobb tulajdonosa már nem a magántőkés, hanem a nyugdíjpénztár. Ezt ugyan a politikai erők nem értették meg, de annál jobban megértette a nép. Énnél nagyobb ajándékot nem adhatott volna egyetlen esztendő sem.- Tekintettel arra, hogy az ellendrukkerek voltak többségben, különösen jól esett a győzelem.

Vannak objektív okaim is:

ÍJ Évtizedek óta erős meggyőződésem, hogy számunkra az erős középbal politika jelentheti a legjobb megoldást. Mind 1956-ban, mind a Né- meth-kormány idején az a hitem vezetett, hogy csak ezen az úton juthatunk reális megoldásokhoz. Ez a választás bizonyság volt a számomra,

hogy okos politikával megvalósíthatunk mindent, ami európaiságunkhoz kell és elvethetjük mindazt a múltból örököltek közül, ami minden volt csak nem európai.

2./ Mint tudós, a század legnagyobb forradalmát látom abban, hogy mind a magántőke, mind az állami tulajdon visszaszorult oda, ahol továbbra is szükség van rá. A helyét pedig átvette a dolgozók kollektív magántulajdonát kezelő nyugdíj- pénztári rendszer, a/ A fejlett és demokratikus világ mezőgazdaságában és számos szolgáltatásában a bérmunkásokkal dolgozó tőkéseket kisajátították a saját munkán alapuló farmergazdaságok és kisvállalkozások, b/ A nagyvállalati részvények kétharmada a magántókésektől a nyugdíjpénztárak tulajdonába került.

d Az államnak nemcsak egyre kevesebb vállalkozás van a tulajdonában, hanem lassan mindenütt több lesz az adóssága, mint a vagyona. Az állam is elsősorban a nyugdíjpénztárakkal szemben adósodik el. Sajnos a közgazdaságtudomány alig veszi tudomásul a nyugati demokráciákban beálló tulajdonváltási forradalmat. Ismeri ugyan a számokat, de mivel nem barikádokon, nem erőszakkal vették el a tőkés tulajdon kétharmadát, nem érzékeli annak a jelentőségét. Ezért nem csodálkoztam azon, hogy a mi politikai pártjaink, amelyek állami tulajdonban kívánnak tartani jelentős vállalkozási tulajdont, idegenkednek e modem kollektív magántulajdonosi formától. Ma meglepő, hogy én a társadalombiztosítási önkormányzatok választásának ilyen nagy jelentőséget tulajdonítok. Pár év múlva azonban ez is érthetővé fog válni.

Több pénz jut a gazdáknak

Budapest (MTI) - Az új esztendőben az 1993. évinél lényegesen több pénz, mintegy 60 milliárd forint áll a költségvetés jóvoltából a mezőgazdaságtámogatására. Milyen célokat finanszíroz a tárca és melyek azok a termelői csoportok, rétegek, amelyek elsősorban számíthatnak a növekvő támogatásra? Erről kérdezte a Falutévé Szerdahelyi Pétert, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkárát, aki így foglalta össze a lehetőségeket:- Azt gondolom, hogy eleve nagyobb pénzzel fogunk rendelkezni, mint 1993-ban. Megkell azonban mondanom, hogy a determináció, azaz az ez évi döntéseink jövő évi kihatásai jóval nagyobbak, mint amilyenek korábban voltak. Ez azt jelenti, hogy szabad pénzekben nem dúskálunk. A legnagyobb változás - legalábbis összegét tekintve - a reorganizációs forrásainkat illeti. Ezek költségvetési pénzek és az 1993. évi 2 milliárd forint alatti kifizetés után 7 és fél milliárdos jövő évi keret áll rendelkezésre. Nagy része azonban - mintegy 5 milliárd forint - ez a bizonyos determináció, amely az ez évi döntések következménye. Ami a fejlesztési alapot illeti, ott a 4 milliárdos lehetőségünk visszajött, majd utána a parlament egy képviselői indítvány hatására és természetesen kormányzati szándékból is még 2 milliárd forinttal megnövelte az összeget- emelte ki a helyettes államtitkár.

Alcím: 2 milliárd a kezdő vállalkozóknak- Ez a 2 milliárd speciális célra, a kezdő vállalkozók saját erejének, legalábbis egy részének kiegészítésére szolgál végleges juttatás formájában. Ezt hívják 500 ezer forintos pénznek, így vonult be a köztudatba. De még ki kell alakítanunk az eljárás rendjét, vagyis: hogyan lehet úgy csinálni, hogy jó legyen, elégedettek legyenek a vállalkozók a 2 milliárd forintos segítséggel. Ami a szubvenciós és intervenciós pénzeket illeti, ott kisebb a változás. A szubvencióra a parlament 23 milliárdot hagyott jóvá. Sajnos, az aszály 1993-ban sem kímélte a mezőgazdaságot. Ebből az következik, hogy jövőre viszonylag kevés az export-árualapunk.

Úgy tűnik tehát, hogy érdemben nem kell hozzányúlni a szubvenciós kulcsokhoz, még a lecsökkent összeg sem kívánja ezt, mert az árualap bizony kevesebb az 1993-asnál is.- Az aszályt említette. Kötődik hozzá még valamilyen támogatás, illetve kedvezmény?- Igen, háromféle kedvezmény is. Egyrészt az aszálykárosultaknak megemeltük a tavasszal nyújtott pénzeket, mintegy ezer forinttal hektáronként, másrészt az aszálykárosultaknak a fóldadótörvény eleve megengedte, hogy ne kelljen befizetni az ez évre számított földadót. A harmadik, hogy közülük azokat, akiket rendkívüli mértékű - mi úgy

definiáltuk, hogy 50 százalék feletti

— veszteség sújtott, további plusz pénzzel segítjük, egy egyszerű támogatás fejében. Ez az ezer forintos kiegészítés. És tulajdonképpen egy negyediket is hozzátehetek az előzőekhez, hiszen a 10 százalékos általános kamatkedvezményt, az aszálykárosultaknál 20 százalékra növeltük. Alcím: Öntözéshez támogatás- Milyen egyéb lehetőség áll még a termelők rendelkezésére?-Amiről most szóltunk, ez nagyságrendileg 40 milliárdot jelent és közismert, hogy közel 60 milliárd a költségvetési lehetőségünk. Ebből a maradék 17-18 milliárdból én egy tételt emelnék ki. Azért, mert a szándékot kell benne igazán látni. Úgy gondoltuk, hogy aszályos éveinket is látva, tapasztalatokat gyűjtve, meg kell erősítenünk az országban a me- liorizációs és az öntözési tevékenységet.

Ehhez szeretnénk forrásokat adni, méghozzá olyan mértékben, hogy nemcsak azon vállalkozók számára, akik mái- tudják, hogy mit kell csinálni, csak a pénzük kevés a talajjavításhoz vagy az öntözéshez, hanem azt is el szeretnénk érni és félretettünk erre pénzt, hogyha egy térség, ami egy több gazdaságot érint, átfogó meliorizációt vagy öntözést tervez, akkor ennek az átfogó tevékenységnek a tervezéséhez, a tervkészítéshez állami segítséget nyújtunk. Magyarán: kifizetjük.

„Lehűlési idő” a törvénytervezetben

Budapest (ISB - P.Z.) - Melyik családban nem fordult már elő, hogy a feleség olyasmit vásárolt, ami az este hazatérő féijnek nem tetszett. Vitát többnyire az olyan áruk okozhattak, amelyeket a ház asszonya nem előre eltervezetten vett, s ha történetesen nem boltban, hivatalos elárusítóhelyen „kötötte az üzletet”, semmit sem tehetett azért, hogy pénzét visszakapja vagy másikra cserélje a terméket.

A leleményes kereskedők nem ritkán a lakásokat járják sorra, és az éppen otthon tartózkodóknak kínálják áruikat. A meglepett vásárlójelölt a hosszas és gyakran eredményes rábeszélést követően ,kötélnek áll”, s esetleg csak későn jön rá, hogy nem jó üzletet kötött. Az így pórul járt vásárlókon kíván segíteni az Igazságügyi Minisztérium azzal a nemrégiben kidolgozott törvénytervezettel, amely - elfogadása esetén - a házaló kereskedelmet, vagyis az üzlet- helyiségtől távoli eladást, szerződéskötést kívánja szabályozni.

Létrehozásának elsődleges fogyasztóvédelmi indoka az, hogy a lakásán vagy munkahelyén felkeresett vevőt váratlanul éri az eladási ajánlat, a vásárlásra nincs felkészülve, pszichikus nyomást gyakorolnak rá, nem tudja a kínált árut más márkájú cikkekkel összehasonlítani - szemben azzal az esettel, amikor maga tér be vásárlási szándékkal egy üzletbe.

A törvénytervezet egyrészt a házaló kereskedés során kötött adásvételi szerződésekre határoz meg kötelező erejű polgári jogi szabályokat, másrészt az ilyen típusú kereskedés gyakorlatúnak egyes feltételeire tartalmaz igazgatási jellegű előírásokat. A törvényjavaslat nyolc napos úgynevezett „lehűlési”, vagyis gondolkodási időre nyújt lehetőséget a vásárlónak. Ennyi időn belül a házalókereskedés során vásárolt terméket minden következmény nélkül vissza lehet váltani.

A fogyasztó védelmét hivatott szolgálni az a rendelkezés is, hogy például este nyolc óra után senkit nem szabad adásvételi szándékkal a lakásán zavarni.

Szabálytalanság esetén egyébként nemcsak az árusító, hanem megbízója is felelősségre vonható a törvény hatályba lépését követően. Nem vonatkozik a szabályozás a vásári, a piaci és a közterületi értékesítéskor megkötött szerződésekre, illetve az alkalmi mozgóárusítás eseteire sem. Kivételt jelent az, amikor a vásárló kérésére kötik meg a szerződést az üzlethelyiségtől távol. Nem indokolt a rendelet hatálya alá vonni olyan adásvételi szerződéseket sem, melyek általában az üzlethelyiségtől távol köttetnek meg, mint például az értékpapírok vagy ingatlanok értékesítése.

A legtöbb gondot a törvény alkalmazása során valószínűleg az okozza majd, hogy az esetek többségében a vásárló nem emlékszik az eladó személyére vagy az általa képviselt cégre, s ha igen, akkor is nehézséget jelenthet megtalálni az érintetteket.

Nagy előnye viszont, hogy ha mindez mégis sikerül, akkor a panaszosnak lesz megfelelő jogszabályi alapja a vásárlás felmondásához, illetve eljárás megindításához.

Dunántúli regionális fejlesztési társaság

Tatabánya (MTI) - Regionális fejlesztési társaságot alakít a székesfehérvári, a tatabányai és a veszprémi városi önkormányzat, amelyek várják a szomszédos három megye városi, községi önkormányzatainak csatlakozását is. Már bizonyos, hogy az Állami Vagyonügynökség magas értékű részvényekkel, az alapkoncepciót kidolgozó Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. pedig tőkével lép be a társaságba, amelyben az önkormányzatok célszerűen hasznosítható ingatlannal is szerezhetnek tulajdoni hányadot.

Ilyenformán egy kockázati tőketársaság jön létre, amelynek célja, hogy Fejér, Komárom-Esz- tergom és Veszprém megyében bekapcsolódjon az ipar, a mezőgazdaság és a különféle szolgáltatások eredményesnek ígérkező — elsősorban kis- és közepes - vállalkozásaiba. Elsősorban a kis- és közepes vállalkozások alapításában vesznek részt, illetve tőkeellátását segítenék. Az új társaság különféle szolgáltatásokra és tanácsadásokra is vállalkozik, a későbbiekben pedig egy évnél hosszabb lejáratú hiteleket nyújt, bankgaranciát és kezességet is vállal.

A kezdeményezést felkaroló, és megvalósításában közreműködő tatai székhelyű Know-How Gazdasági Tanácsadó Rt. illetékesei az MTI érdeklődésére elmondták, hogy a három megye- székhely önkormányzata a polgármesterek szándéknyilatkozata szerint 250 millió forintot ajánlott meg a társaságnak, 750 millió forintra számíthatnak az államtól, így egymilliárdos tőkével indulhatnak.

Ha ugyanis egy ilyen szervezetben az egymással társuló önkormányzatok összeadnak 25 százaléknyi tőkét, akkor ahhoz az állam különféle „csatornákon” keresztül 75 százalékot tesz hozzá. A Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. tervei szerint egyébként az egész országot behálózzák majd a három-három megyét összefogó regionális fejlesztési társaságok.