Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-16 / 294. szám
10 SZABADIDŐ Idegenvezető 1993, December 16., Csütörtök Nem térkép e táj: Abaújszántó Agárdy Gábor ikonja a görög katolikus templomban A hely, hol élt hosszabb vagy rövidebb ideig Ilosvai Selymes Péter, Farkas ThuryPál, a jeles prózaíró Nagy Lajos, ahol megszületett Jászay Pál történetíró vagy a hírhedt politikus Farkas Mihály, másfél esztendőn át nekem is munkát és lakhelyet adott. Következésképp számomra ez a Sátor-hegy melletti település kedves, szép hely, sok jó emlékkel, sok felejthetetlen baráttal. Egyikük az azóta már elhunyt tanárkolléga Ho- monnai István. Pista bátyám afféle polihisztora volt Szántónak, az irodalmat és a szőlészet tudományát épp oly magas szinten művelte, mint a fafaragást vagy a történelmi emlékek kutatását. Tőle hallottam azokat a mondákat, regéket, amelyek ismerete nélkül ezen ősi település lelkét soha nem ismerhetjük meg. Tőle tudtam meg például, hogy miért áll kereszt a nagyközség legkiemelkedőbb pontján a Sátor-hegy tetején, jelképeként Abaúj- szántónak.-Még a múlt század közepén egy vasárnap délután történt (akkor az emberek Szántón is kiültek az ablak alá), hogy a Sátor morogni, dörögni kezdett. A szántóiak erre nagyon megijedtek, s hogy kiengeszteljék a hegy szellemét, a csúcsra keresztet ácsoltak. Ugyanennek a századnak a vége felé volt egy napfogyatkozás, hirtelen éjszakai sötétség támadt a községben. Az emberek szentül meg voltak róla győződve, itt a világ vége. Sokan félelmükben a szőlőtőkékhez kötözték magukat. Amikor a napfogyatkozásnak vége lett, a község lakói úgy döntöttek, hogy a Sátor tetején az ideiglenesen felállított keresztet egy nagyobbal, egy időtállób- bal cserélik fel, amelyik majd megvédi őket a természeti csapásoktól. 1888-ban hat pár ökör húzta fel a hegyoldalon a lakosság összegyűjtött pénzéből ácsolt hatalmas monstrumot. Valóságos ünnepi felvonulás volt a kereszt vontatása. Az ökrök szarvait szalagok, színes kendők díszítették, s mögöttük haladt az ünneplőben öltözött nép. A keresztet a hegy legkiemelkedőbb pontján állították fel. Aki vonattal, autóval vagy netán gyalog érkezett e vidékre, már messziről észrevette a jelet. Szántói pinceszerek alkalmával, amikor meg-megkóstolgattuk a Pendics, a Bea dűlők harmonikusabb, a Súlyom keményebb, savasabb levét, ilyen s hasonló történeteket hallottam. A Krakkó hegy, a Barátok szőleje, a Piroska dűlő, a Köszvényes kút, az Ősz pap legendája mind-mind szép, romantikus történet. Ilyenek csak ott születtek, hol az emberek szerettek és tudtak élni, hol pezsgő volt a gazdasági és a szellemi, következésképp a társasági élet is. Abaújszántó pedig ilyen hely volt egykoron. S hogy most milyen? Ügy érzem az elmúlt harminc év „árvaságát” kiheverve, Csipkerózsika álmából felébredve (esetében is voltak mérgezett orsót kezébe adó boszorkányok), ha lassan is, elindult az egykori hírnév, dicsőség irányába. Az útjuk persze nem lesz rövid, sok az építeni való. De csak így lehet ismét híres az a cimbalommal kirakottszántói utca! Szerencsére biztos háttere e településnek a százados múltja. Hisz éppen ez a hiteles bizonyítéka annak, hogy e település lakói tetteikkel, felnevelt fiaikkal olykor még az országunk is példát adtak. És ez erőt adó forrás is a jövőre nézve. Szóval atmoszférája volt, s van ma is ennek a hajdani mezővárosnak. Utcáit, tereit belengi régi korok levegője. Gazdag borkereskedelmi forgalma, piaci nyüzsgése, irodalmi pezsgése ma is fellelhető, felfedezhető házai homlokzatán, pincéi mélyén, temetője sírjai és templomainak százados falai között. Következésképp Szántó és környéke - bármely évszakban - megér egy kirándulást! iránt érdeklődők könyvespolcáról Bakonyi tanár úr munkája. A Jászay háztól visszafelé sétálva a szántói főutca hajdani pezsgő kereskedelmet lebonyolító üzletei között a katolikus templom mellett egy klasszicista stílusú épület vonja magára a figyelmet. A volt ulánus laktanya. Az 1820-30 között készült Pincék - nemes nedűkkel mezőváros lett, s hozzácsatolták a Felszántói Marcell földesúrról elnevezett Marcellfalvát (Marczinfalvát) is. Szántó a 17. században a Rákóczi fejedelmi családé, 1771 után a kincstáró, majd később Trautson herceg uradalma volt. Ez utóbbi a Húszház és Tizenháromház nevű utcákba német telepeseket hozatott. Rájuk Fényes Elek leírásában is van utalás. A Szántóra látogató turista e századok tárgyi emlékeivel lépten-nyo- mon találkozik. A történelmi, építészeti emlékek közül kiemelkedik a település középpontjában, a főutca orsószerú látóterében álló középkori gótikus jellegű, a mai formáját a 18. század végén elnyerő katolikus templom, amely műemlék. A hajó és a szentély sarkait gótikus támpillé- rek támasztják. A főhomlokzat előtt álló gótikus tornya a második emelet fölött nyolcszögletű, a harangalakú sisakja pedig barokk. A templomot a reformáció idején a reformátusok vették birtokba, s azt csak 1751-ben királynői utasításra, helytartótanácsi rendeletre kapták végleg vissza a katolikusok. A templom jelenlegi főoltára neogótikus, a két mellékoltára barokk. Említendő még a copf, fából faragott keresztelőkút, és Klimkovics Imre: Szent István keresztet állíttat című oltárképe. A piactérré szélesedő „szántói híres utca” felső végén található a műemlék jellegű evangélikus templom. A szerénységével imponáló épület a copf stílusjegyeit viseli, miként a főoltár, a keresztelőkút és a címeres mellvédű koronás szószék is. Az evangélikus templom a Jászai téren áll. Vele átellenben található - emléktábla jelzi - Szántó jeles szülöttének Jászay Pál történetírónak a szülőháza. Jászay Pál életéről, munkásságáról a közelmúltban jelent Hajdú Imre „Incipit et definit in Sátor” - tartja a latin nyelvű mondás, amely azt az igazságot bizonyítja, hogy a híresneves Tokaj-Hegyalja a Sátortól a Sátorig tart, vagyis a Sátoraljaújhelyi Sátor-hegytől egészen az abaúj- szántói Sátorig. Magyarán Szántó neves része Hegyaljának. Hajdanán a zsidó borkereskedői révén (Flegmáim, Zimmermann) a tokaji bor — főleg lengyelországi - kereskedelmének fontos központja volt a település. 1851-ben, amikor Fényes Elek megjelentette Magyarország Geographiai szótára című művét, abban Szántóról a következő „naprakész” adatokat olvashattuk: „magyar, orosz-német mezőváros Abaúj vármegyében, Tokajhoz 2 mérfóldnyire, 1727 római, 432 görög katolikus, 311 evangélikus, 825 református, 1172 zsidó lakossal. Római és görög katolikus, evangélikus, református anyaszentegyházak. Synagóga. Nemesi szabad curiák. Határa tágas és termékeny; dohányt termeszt; erdeje derék, nagy kiterjedésű szőlőhegye a Hegyaljához számíttatik, s azért bora tokaji név alatt kél el. Földesura herceg Breczenheim Ferdinánd. Ami Fényes Elek borral kapcsolatos megjegyzését illeti, a szánti (itt így mondják a szántóit) bor kemény karakterű, savas, testes bor, igazán a profi borivók (nem az alkoholisták!) tudják értékelni. De visszatérve a település történetéhez, említést érdemel, hogy a középkorban Felszántó, nagy- és Kétszántó nevű falurészekből állott. Majd „A szántói híres utca ••• meg Szántó jeles lokálpatriótájának, Bakonyi Bélának a könyve. Szép kivitelű, gazdag tartalmú mű, pontos ismereteket ad Jászay Pál eseményekkel teli életútjától, tudományos munkásságáról. Nem hiányozhat a történelem, a helytörténet A hajdani ulánus laktanya, ma itt található a Helytörténeti Gyűjtemény épület nevét onnan kapta, hogy egy ideig ulánus katonák elszállásolására szolgált. Ebben az építészetileg belülről is érdekes épületben (udvari homlokzata oszlopos, tomácos, pinceajtaja míves kidolgozású, a pince teknősboltozatos és benne kút található) gyűjtötték össze a szántóiak, főleg a gyerekek Czeglédy Ká- rolyné, Manyuka néni vezetésével a település tárgyi emlékeit, nagyon sok történeti és néprajzi értéket. Egy görög katolikus templom látványa - főleg belülről - mindig izgalmas élmény. Nem kivétel ez alól a szántói sem. Főleg impozáns az iko- nosztázion, amely a hagyomány szerint eredetileg az eperjesi görög katolikus püspöki templom számára készült. Szántó negyedik temploma református, a barokk stílusú, 1752-ben épült, egyhajós, sokszög záródású épület támpilléres külsővel. Belül mindenekelőtt a copf stílusú, koronás szószékére külön is felhívnám a figyelmet. Szántói kirándulásunkból - nyáron - nem maradhat ki a helyi fürdő szabadtéri strandmedencéjének felkeresése, s megmártózkodás a hűs habokban, ilyenkor télen pedig egy izmokat megmozgató órás túrát javas- lok a Sátor-hegy tetejére, ahonnan minden irányba fenséges látvány tárul elénk. S persze nem maradhat ki a „mélybe szállás” sem, a pincelátogatás, hol mértékkel kortyolgatva a nemes nedűket a mennybeszállás érzetét is átélhetjük. Aki pedig a kissé távolabbi környéket is meg akaija látogatni, ajánlom, keresse fel a romjaiban is szép ceke- házi Patay kastélyt (Szántóhoz tartozik), s a közelben fekvő Aranyosi A műemlék katolikus templom völgyet. Ez utóbbi télen-nyáron kristálytiszta levegőjével váija a látogatókat, s a természet csodálatos szépségét nyújtja. Szóval: műemlékek, pince, jó levegő. Vigyázzunk! A sorrendet ne cseréljük fel!
