Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-16 / 294. szám
4 ÉSZAICMagyarország Megyei Körkép - Hirdetés ........ 1993. December 16., Csütörtök k utatást végzett a fővárosban: jó dolog-e, hogy Budapesten világ- kiállítást tartanak. A megkérdezettek 7 7 százaléka jónak vagy nagyoíi jónak mondta, 9 százaléka kifejezetten ellenezte az Expo 96 megrendezését. ^ A fizikai dolgozók 91 százaléka úgy véli, hogy az Expo ösztönzést ad a magyar gazdaságnak. ^ A diákok 87 százalékának véleménye szerint a világkiállítás új munkaalkalmakat teremt. ^ Az értelmiségiek 87 százaléka szerint a világkiállítás esélyt ad Magyarországnak arra, hogy a világ jobban megismerje. ^ A nyugdíjasok 40 százaléka attól tart, hogy a kiállítás idején közlekedési dugók lesznek a fővárosban. ^ A megkérdezett pincérek, szállodai alkalmazottak és taxisofőrök 98 százaléka úgy véli, hogy a világkiállítás miatt nő / majd az idegenforgalom. •r • • 'i": Es On mit gondol az Expóról? Kérjük, írja meg! Világkiállítási Programiroda 1054 Budapest I likory u. 3. BUDAPEST Kövesd után Saj ószentpéter Sqjószentpéter (ÉM) - A hármas főút Mezőkövesden átvezető szakasza hihetetlen terhet rakott a város belső közúti forgalmára. Ettől, az elkerülő szakasz megépítésével sikerült mentesíteni a települést. Forgalomszámlálási adatok, helyszíni mérések alapján bizonyítottnak látszik, hasonló gondokkal küszködnek a sajószentpéteriek is, ahol a járművek keltette zaj, annak hatása messze túllépi az elfogadhatót. Ehhez hozzá lehet számolni a teherautók, buszok benzingőz, por és korom szennyezését is, ami előbb-utóbb a légúti megbetegedések emelkedéséhez vezethet. Indokolt, hogy Kövesd után Sajószentpé- ter következzen abban a közútfejlesztési, korszerűsítési programban, amelyik a városok főút- vonalán zajló közlekedés terheitől kívánja mentesíteni az ott élő lakosságot. Lakat alatt a volt HEMO-klub Miskolc (ÉM - KM) - A helyőrségi nyugdíjas klubok életében immár hagyomány, hogy összegezik és megtárgyaljál!; éves munkájuk eredményét, a vezetőség beszámol a kitűzött feladatok végrehajtásáról, és jövőbeni feladatuk főbb irányát is megjelöli. A mostani közgyűlés kissé rendhagyó volt... Az elmúlt héten tartotta évi rendes közgyűlését a Miskolc Helyőrségi Nyugdíjas Klub, amelyik 23 évvel ezelőtt alakult, akkor még „Fegyveres Erők és Testületek Nyugdíjas Klubja” elnevezéssel, de közben e területen is megtörtént a rendszerváltás: a klub „átkeresztelkedett” és politikamentes szervezetként működik. A közel 200 fős klub tagsága az elmúlt év nyarán úgyszólván az utcára került, mivel a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubja (korábban HEMO) 1992. július 1-jétől zárva tart. Az sem katonai titok, hogy miért: korábban a HM költségvetéséből gazdálkodó, máj d vállalkozási alapon működtetett nagy hagyományokkal rendelkező helyőrségi klub (közismerten tiszti klub) - enyhén szólva - nem volt gazdaságos, ezért működését egy tollvonással megszűntették. A HEMO azóta lakat alatt van, további sorsa (egyelőre) nem ismert. így vált .hontalanná” az addig ott működő Helyőrségi Nyugdíjas Klub, mely akkor - ideiglenes jelleggel - a B.-A-Z. megyei Hadkiegészítő Parancsnokságon talált menedéket, majdez évmórcius elejétől a Magyar Honvédség Fenntartási és Elhelyezési Főigazgatóság miskolci bázisának vendégszeretetét élvezi, ahová - ugyancsak ideiglenes jelleggel - befogadták a hajléktalan nyugdíjasokat, a klub szponzorálását is felvállalva. A nyugdíjas klub itt kulturált körülmények között működik ugyan, de mégsem ez lehet a végleges megoldás. Ilyen körülmények között, itt zajlott a Helyőrségi Nyugdíjas Klub közgyűlése, ahol érzelmektől fűtött, de indulatoktól sem mentes hozzászólások hangzottak el... A nyugdíjasok a (volt) honvédségi objektumok elherdálása, elkó- tyavegyélése ellen emelték fel szavukat, melyet az ott jelenlévő Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége alelnöke is konstatálhatott. Neki címezték a kérdést: mi lehet az oka annak, hogy a Helyőrségi Klub működésével kapcsolatos javaslatot-melyeta nyugdíjas klub vezetősége már ezelőtt egy évvel felterjesztett mindeddig válaszra sem méltatták. Hiába keresik a klub újbóli üzemeltetésével kapcsolatos megoldásokat, úgy tűnik: segélykiáltásuk süket fülekre talál. „Volt múltunk, a jelenünk olyan amilyen, de a jövőt illetően sincs optimizmusunk..- hangzott el, majd a hozzászóló az illetékesek figyelmébe ajánlotta: tolmácsolják fent, hogy a klub nem egy ne- obolsevista szervezet. A hozzászólásokból kicsendült: igazából csak a nyugdíjasok érzik mit jelent valahová (valamihez) kötődni és tartozni, mert ez adja az életet az éveknek... „Megterítenek” a nemes vadaknak Mezőcsát (ÉM - KL) - A „kopogós” Katalin után bekövetkezett enyhülést ismét fagyosabb időjárás váltotta fel, de a hegyekben csakúgy, mint a síkvidéki csenderesekben „megroppant” a bő. Legtöbb helyen az erdei tisztásokon előtűnt a hó alól a „zöldellő íu”. Ennek ellenére szükséges a nemes vadak etetése. A vadásztársaságok területükön megyeszerte több száz etetőt állítottak fel, s ugyancsak megfelelő számú sózóról is gondoskodtak. Most a hófoltos erdőkben nemcsak puskával, hanem eleséggel is jáiják a területet. Feltöltik az etetőket, „megterítenek” a nemes vadaknak. Gondoskodnak az őzek, szarvasok, muflonok itatóhelyeiről is mind a bükki, mind pedig a zempléni erdőségekben. Ahol szükséges, feltörik a jégréteget, megtisztítják a csorgókat a szakállas jégcsapoktól. Az etetők, sózók környékén jól láthatók a patás vadak tiprásai. Ezek a helyek ugyanis az évek során nemigen változtak, s az erdőlakó állatok már ösztönösen megtalálják az oda vezető utat. Nem csak a társaságok hivatalos vadászai (korábban vadőrnek nevezték őket) tartják szemmel a területet, gondoskodnak a nemes vadakról. A vadászok is szükség szerint gépkocsival, nem egyszer hátizsákban is hordják az elesé- get, a szálas- és lédús takarmányféleséget, olajosmagvakat, mint például a vadgesztenyét, esetleg a kukoricát. Bár az etetés mostanság nem kis gonddal jár. Részint mert kevés takarmány termett, részint pedig - ennek következtében - igencsak megdrágult. Pandúr-karácsony sok krimivel Miskolc (ÉM) - Már kapható az újságárusoknál a Pandúr bűnügyi magazin decemberi száma, amely ismét tartalmas olvasnivalóval szolgál a bűnügyek kedvelőinek. Sajnos... Noha a címlap a karácsony békéjét, a szerető gondoskodást sugallja, ez csak a csomagolás. Aki karácsonyi áhítatra vágyik december elején, az a Pandúr legújabb számát semmiképp se vegye meg. Az országosan is népszerű bűnügyi magazin főszereplői ugyanis anyagyilkosok és kamionos pihenőkben tevékenykedő - a legősibb mesterség gyakorlására kényszerített - fiatalkorú lányok, lebukott kábítószercsempészek és a börtönöket már többször is megjárt hidegvérű fogdatöltelékek. Ha viszont mindez nem borzasztja el a kedves olvasót és például kíváncsi arra, hogy miképp vélekedik Linda - alias Görbe Nóra - mondjuk a bűnözésről, mit tart a humorista Nagy Bandó András a biztosító társaságok által garantált-pontosabban megálmodott - biztonságról, vagy a grafológia és a kriminalisztika rejtelmeibe szeretne mélyebb betekintést nyerni, akkor mégiscsak érdemes megvennie a lap legújabb számát. A horoszkóp és a teszt - mely ezúttal arra ad választ mennyire hiszékeny - mellett kereszt- rejtvény és nem egy értékes nyereménnyel kecsegtető pályázat lónál izgalmas szórakozást a bűnügyi magazin olvasóinak, a krimikedvelőknek. II iskolci piaci morzsái Hajnali ingyenműsor a Búza tér kies elárusítóbódéi között Miskolc (ÉM) - Hajnalodik, még álmos a piac, de a bódésor felől már lángos, pecsenye és ínycsiklandó hurka, kolbász illatát hozza a szél. Kinyitott az italos is, ahol csoportba verődve olajosán csillogó szemű vendégek ön- tik magukba a pálinkát. Hangosak, felverik a hajnal látszatnyugalmát, néhány pohár után ketten összekapaszkodva énekelnek, egyik meg fel-felugrálva, lábaszárát csapkodva táncol. Köröttük szitkozódó, káromkodó asszonysereg. Csak olyankor juhászodnak, ha nekik is jut az apró poharakból egy kis lélekmelegítő. így kezdődik a nap? Nem, számunkra még az előző sem ért véget, egybefolyik az idő. Parancsolva rendelnek, meggondolatlanul is, olykor egymásra licitálva. Marokra fogott, gyűrt ezresek, ötezresek kerülnek elő az előrefittyedt zsebekből, s két új közé csippentve, zi- zegtetve adják át, mert a másik kéz állandóan foglalt. A dőzsölésnek látszó reggeli morzsái pazarlón hullanak alá kóbor ebeknek és az enyészetnek. Vackaikról előkerülő koldusok is köröznek a bódék előtt, félretett sörös, boros üveg után pislogva. Arcukon, kezükön a már hegedő régi sebek mellett friss sérülések nyomai. Elestek vagy összeverekedtek a lehullott élelmiszermaradékokon, kutyák rontottak rájuk, nem tudni. Hallgatagok, gémberedettek a hajnal bénító hidegétől. Ez az időpont még nem a félrehajított üvegek órája, most még csak a tömény fogy, meg a forralt bor. A jobb lelkűek oldalra kisandítva hagynak is némi maradékot a papírpoharak alján, s azt úgy helyezik el a vékony párkányon, hogy a könnyű szél ne fordíthassa le onnan. Megnyugodva lépnek tova, s vissza sem fordulnak, anélkül is látják, miként szaporázza lépteit az ólálkodó koldus. Elviharzik a mulatós népség, s amíg újabb és új abb nem veszi át szerepüket a piacnak ebben az italszagú szögletében, közelebb merészkednek a kóbor ebek. Piszkosan, meghunyászkodón közelítik az asztalokat. Sok oldalba rúgás és hosszú éhezés után válik ilyenné a jószág, ezért oldalaz behúzott farokkal. Az éhség azonban nagyobb úr a félelemnél, a megalázó rúgásoknál. S amint tovatűnt az előbbi ricsaj, most a kóbor kutyák kapnak össze hangosan vicsorítva, vonítva az egymástól kapott sebektől. A legmerészebbek a pléhasztalo- kon hagyott zsíros papírok után kapaszkodnak és már kapják is a sutára, ügyetlenre sikerült rúgást a maradékra jogosan igényt formáló csavargóktól. így aztán holnapra is megmarad a hajnali piac rendje, kinek-kinek pontosan tudnia kell, mi a sorrend, ki, ki után következik.
