Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-14 / 292. szám
1993. December 14., Kedd 8 Ms ItT'Hon r- MISKOLCI PORTRÉ Az elnöknő Miskolc (ÉM B.A.) - „Nem szerepelt a terveimben, hogy politikai pályára lépjek. De az elmúlt három évben jó pár dolgot megtanulhattam. Például azt, hogyan lehet értelmes kompromisszumokat kötni. Sokszor van erre szükség'’ - mondja Földessy Judit, aki eredetileg pedagógus, gyógypedagógus és második éve a Családsegítő Szolgálat alkalmazottja. Képviselő úgy lett a megyeszékhelyen, hogy felkerült a Fidesz önkormányzati listájára, mint annak a generációnak a tagja, amelyik a városban szervezte az - akkor még korosztályi alapon működő - pártot. Megválasztották. Már egy éve működött a közgyűlés, amikor kisebbségi - elsősorban cigány - szervezetek nyomására a grémium létrehozta a kisebbségi és emberi jogi bizottságát, aminek a szená- tomő lett az elnöke. Mi a jó a képviselőségben? - kérdezem. „Olyan területen dolgozom, ahol minimális az emberek érdekérvényesítő képessége. Fontos tehát, hogy helyettük szóljunk, hogy megjelenítsük a problémáikat. Ez is egy lehetőség arra, hogy még inkább bekerüljön a köztu- datba: miféle gondjaik vannak, s hogy ezek megoldása közös felelősségünk” - feleli. Arról is beszél, hogy a választásokig hátralévő időben talán az a legnagyobb feladata, hogy a bizottságát - e testület létjogosultságát - elfogadtassa: „A közgyűlés nagyobb része - akárcsak a városi közvéleményé - különbséget tesz érdemes és érdemtelen szegények között. Úgy látják: inkább az egyén felelőssége a meghatározó abban, hogy mennyire sanyarú a sorsa. Ez viszont elkendőzi a társadalom felelősségét. A kisebbségek helyzetében csak akkor állhat be változás, ha elismerjük a kollektív jogaikat és alkalmazzuk a pozitív diszkriminációt, vagyis az előnyös megkülönböztetést” - magyarázza. Aki - még ha csendes határozottsággal is, de - kisebbségi és emberi jogokért hadakozik egy olyan társadalomban, ahol az elmúlt évtizedekben nem valami nagy jelentőséget tulajdonítottak e jogoknak, gyakran érhetik csalódások. Az elnöknő számára nagy fiaskó volt, amikor az önkényes lakás- foglalók sorsát rendezni hivatott szerinte humánus és megoldható javaslat végül is nem vezetett eredményre. Keserű szavakkal beszél arról is, hogy a városházának nincs kisebbségi referense, s az önkormányzat nem rendelkezik azoknak a támogatására alappal, akik nem tudnak saját erejükből megindulni a felemelkedés útján - teszi hozzá. Egy hétvége Bükkszentkereszten Bíró István Bükkszentkereszt (ÉM) - Ha Miskolcon köd van, Bükkszentkereszten akkor is süt a nap. így volt ezen a szombat délelőt- tön is. Ragyogó napsütés. Szemet kápráztató csillogás a hófehér havon. Szánkózó fiatalok és középkorosztály. Jóleső érzés lecsusszanni a szánon. Egy kicsit visszahozza - nekem legalábbis - nemrég-múlt fiatalságom világát. Bérházba - betonrengetegbe zárt kis világunkból kimozdulni - legalább hétvégeken - hányszor, de hányszor elhatározzuk, mégis kevésszer tesszük meg! Nekem sikerült - hány év óta - most legalább egyszer. Az autóbuszállomásnál három lovasszán várja vendégeit, mint ahogy a jóízű ételeiről ismert Borostyán étterem is. „De a kocsma bezzeg hangos...” gondolná az ide tévedő. Csalódik. A vendéglőben három helybéli fiatal kólázgat, múlatja az időt. A hét szürke köznapjait fakitermeléssel töltik. Egyelőre még van munkájuk. „Manapság nincs az embereknek pénzük a kikapcsolódásra sem. Kétszáz forint az autóbuszjegy Miskolctól idáig. Kétszer - ha nem többször — is meggondolják az emberek mire költik kevéske pénzüket.” Ezt a véleményt erősíti meg az egyik kedves felszolgálónő is. Az étlapról kiszúrtam egy finom falatot: őz- filé vadasan, burgonyafánkkal. Csak 220 forint. Nem is drága. Mégis a táskámban lapuló parizeres szendvics mellett döntöttem. Nem ennyire borúlátó a község polgármestere, Bodnár Tibor, akit ma is a hivatalában találok. Gondolom lenne alkalma a kikapcsolódásra, együtt tölthetné a hétvégét családjával, vendégségbe is invitálhatnák egy-egy disznóölésre, hisz most ennek van a szezonja. Ő mégis - még ma is - itt tevékénykedik...- Ennek egyik oka, hogy neves vendégünk van dr. Mezey György volt labdarúgó-szövetségi kapitány személyében, aki felkarolta és jónak találta kezdeményezésünket, hogy Focisuli névvel megnyerjük a testmozgást és a labdarúgósportot kedvelő fiatalokat óvodás kortól az általános iskola alsó és felső tagozatos diákjaikig. Intenzív edzéseken vennének részt neves szakemberek irányításával. Tapasztalataival, tanácsaival ő is sokat segíthet nekünk. Elsősorban az utánpótlás felnevelése, kifejlesztése a célunk, hiszen ezek a gyerekek „meg vannak fertőzve” a focilabda által, belőlük már biztosan nem fog kiveszni a játékkedv, tovább fogják fejleszteni az egészséges testmozgást...- Önből egy vérbeli sportoló beszél, hogy ennyire szívén viseli ügyüket....- Régebben aktív sportoló voltam, de még mai napig is lejárok az öregfiúkkal focizni, részt veszek az asztalitenisz bajnokságokon, szeretek mozogni és a fiatalok között is nagyon jól érzem magam. Minél több szponzort szeretnénk szerezni. Akik eddig segítettek, azok közül elsőként a Lilla panzió és a Hegyközi presszó támogatását kell megemlítenem...- Az örömök mellett a gondokról sem szabad megfeledkezni.- így van. Örülünk, hogy falunkban van vezetékes víz, telefon, de Bükkszentkereszt legnagyobb problémája a szennyvízelvezetés. A most épülő, Bükkszentlászlóhoz csatlakozó szennyvízelvezető hálózat beruházására elnyertük a céltámogatást. Ez a kétszázmillió forintos bekerülési összeg 50 százalékát jelenti, a másik felét nekünk kell valahogy előteremtenünk. Szeretriénk a gázt is bevezetni, ez egyelőre egy nagy- tartályos gázellátást jelent és 50 millió forint körüli összeget. Ha még ez a két fontos dolog sikerülne, szinte teljes összkomfortban érezhetnénk itt magunkat. Nem okozhatna problémát sem télen, sem nyáron a turisták fogadása, ellátása. A nyárra nem lehet panaszunk, most télen az első hó le- este után mintha megcsappant volna a síelni, szánkózni vágyók száma. Hiányoljuk a kü- lönbuszokkal érkező turistákat, a személygépkocsival jövőket. Mi nagy szeretettel várunk mindenkit és örülünk, ha az emberek jól érzik itt magukat. Gyerekek honi rajzasztala
