Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-14 / 292. szám

1993. December 14., Kedd

ItT'Hon

B 3

Malenkij robot Ukrajnában II.

tudták meg, hogy becsapták őket

A gyülekező helyen

Soltész József

A civil lakosság összeszedése a front előrehaladásával folyamatosan történt. Pl. Szabolcs megyéből (Nyíregyházáról) már 1944. november első felében 2000 polgári személyt vittek el, de a Tiszántúl, Kárpátalja és Erdély magyar lakosai közül még hamarabb vittek el sok embert. A hadra kelt szovjet hadsereg 0060. sz. katonai parancsa 1944. dec. 22-i keltezésű, amely elrendeli a közvetlen mögöttes területen végzendő közmunkák elvégzésére az ösz- szes német származású munkaképes személyek mozgósítását. Ezt erősítette meg a már előzőkben említett Erdei F. belügyminiszter által aláírt rendelet. A lakosság természetesnek tartotta, hogy a háborús károk - hidak, utak, gyárak - helyreállítására pár napos, a nép által „malenkij robot”-nak elnevezett munkára igénybe veszik őket. Ezért némi fenntartással ugyan, de a meghirdetett gyülekezőhelyekre elmentek, és ott derült ki, hogy becsapták őket, mert fegyveres őrök vették körül az összegyűlteket. Még ekkor is hamis tájékoztatást kaptak, mert pl. a csernelyieknek a farkaslyuki bánya megnyitását, a serény- falvaiaknak, edelényieknek a diósgyőri vasgyár rendbehozását, a tarcaliaknak, bodrogke- resztúriaknak a szerencsi cukorgyár beindítását mondták, másoknak pedig a hídépítési munkákat emlegették, amelyek mindössze 1-2 hétig tartanak.

Borsod 89 településéről folyt a begyűjtés

Amikor aztán a szuronyos, gép- pisztolyos katonák gyalogmenetben a szerencsi és miskolci gyűjtőhelyekre kísérték őket, majd a férfiakat és nőket vegyesen bevagonírozták, már nem volt menekvés. Tehát a legelső nagy hazugság ez volt, mert most ébredtek tudatára, hogy a félrevezetőén megfogalmazott „közvetlen mögöttes területeken végzendő közmunkák” idegen országba történő deportálást jelentenek.

A civil deportáltak számát egyes helységekben még ismerik, de területi, megyei, országos összesítésük a mai napig nem történt meg. Talán a honismereti mozgalom felvállalhatná ezt a történelmünk fehér foltját tisztázandó kérdést, megfelelő központi szervezéssel!

Különböző szerzők az elhurcoltak számát nagyon óvatosan becsülik meg. Számomra dr. Zielbauer György egyik tanulmánya adta a legbiztosabb fogódzót: „Eszak-Magyarország németsége 1940-50 között.” (Borsodi Szemle 1989. 1. sz.) Szerinte a mai B.-A.-Z. és Heves megye területén 1717 községből hurcoltak el civil lakosokat, pedig az 1941-es népszámlálás adatai szerint alig volt néhány német anyanyelvű lakos ebben a térségben. A Borsodból elhurcoltak 89 községből kerültek ki. Ez a számadat kiegészítésre szorul, mert nem említi meg pl. Kelemért, ahonnan 16 férfit és

6 nőt, Edelényt, ahonnan 30 férfit és 11 nőt vittek el. Idővel a becsült adatok megközelítik majd a valós létszámot, ehhez azonban további adatgyűjtésre van szükség. Dr. Zielbauer adatai szerint Borsod- Abaúj-Zemplén megyéből „4801 polgári személy került német neve miatt a gyújtótáborokon keresztül a Szovjetúnióba.” Azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor a nem német nevű- ek közül hányán kerültek hasonló sorsra?

Legtöbben Miskolcról, Diósgyőrből

Csernelyben, Keleméren, Serényfalván egyetlen német nyelvűt sem találtam az elhurcoltak között! De dr. Z.Gy. is megállapítja, hogy 31 olyan községet talált, ahol „még megközelítőleg sem élhettek németek”, és ezek között szerepel pl. Bodrogkeresztúr, ahonnan 101 férfit és 101 nőt, összesen 202 személyt hurcoltak el. A legtöbb embert Miskolcról és Diósgyőrből vittek el, összesen 713 főt. (folytatjuk)

Irodát nyitott Barcikán az ÉMGK

Kazincbarcika (ÉM) - December elsején, pontban délben ünnepélyes keretek között irodát nyitott Kazincbarcikán az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara. Bihall Tamás, a kamara főtitkára beszédében örömét fejezte ki, hogy a Nógrád,

Heves, Borsod megyékre kiterjedő gazdasági szervezet képviseletet nyitott a vegyészvárosban. Az új iroda remélhetőleg közelebb hozza a magyar és a nemzetközi gazdaság vérkeringéséhez Kazincbarcika és régiójának vállalkozóit, vállalkozásait.Kovács Ferenc László, a Borsodchemn Rt. elnök-vezérigazgatója, s egyben a kamara városi elnöke jelezte, hogy cége minden szakmai segítséget megad az iroda számára, ami idővel a gazdasági fejlődés koordinátorává válhat.

— HETI JEGYZET —

Nagy zsebesek

Priska Tibor

Itt járnak hát ismét köztünk a nagy zsebesek. Az igaziak, a valódiak, akik évszázadok óta begyakorolt eleganciával, könnyedén, vidáman gyűjtik be összekuporgatott pénzecskéinket és tulajdonképp nem is haragszunk érte. Igaz, a zsebelés után szívjuk a fogunkat, halkan sziszegünk is, időnként illetlenségeket mormolunk, hol ide, hol amoda kívánva ezt, meg azt, de azért végül is az egészhez jó képet vágunk. Mert ez is az illemhez tartozik. A vigyázat, az óvatosság azért nem árt.

Az egyik nagy zsebes már elment - róla később még esik szó -figyeljünk viszont az érkezőre. Általában kedves, szőke hajú lánynak álcázza magát, utoljára, tavaly ilyentájt fehér ruhában látták. Mosolyog, apró csengőt csi- lingeltet, nagyon is felhívja magára a figyelmet és szedi-szedi a pénzt bőséggel. Többet visz, mint tavaly. Szokása, hogy otthonunkban ültet le bennünket az asztalhoz, csendre int és ha jól viselkedünk, megdicsér.

Jön ellenben utána pár nappal egy má sik nagy zsebes, az angyali szőke hajú lánynak éppen ellentéte. Bekormozza az arcát, kéményseprőnek álcázza magát, pezsgőt durrogat, rózsaszínű malacot visongattat a hóna alatt és mindenkire rákiált nagy vidáman, hogya- szongya ki a házból emberek, elég a magányból, a családias meghittségből, menjünk bele a nagy magyar éjszakába, ihaj-tyuliaj, sohsem halunk meg! Ez a kéményseprős zsebes aztán mindent elvisz, ami netán eddig megmaradt.

Ja, még az első nagy kizsebelősről! Aki már elment. Tetszettek tapasztalni ugye ittjártát. Hatalmas, fehér álsza- kállt hord, piros bundát, puttony van a hátán, úgy tesz, mintha hozna valamit. Pedig inkább visz. A zsebünkből. Aztán szánkójához megy, közibe cser- dít a rénszarvasoknak és apró segédjével, egy krampusz illetékességű származékkal elrepül valahová az északi jéghegyek közé szikrázó palotájába. 0 hol Mikulás, hol Télapó nevet visel. Már elment. Várható viszont a karácsonyi angyalka, meg a Szilveszter névre hallgató vidám fickó. Távoztuk után rövid pihenőt iktattak be a rendezők, majd ránkzúdul a farsang. A magas belépők, az ilyen-olyan bálok, az új urak rongyrázásának ideje.

Lesz majd persze böjt is. Mert az álmoskönyv szerint mindennek megvan a maga böjtje. Belekuksolunk üres zsebünkbe, kicsinyég elmélázunk a világ folyásán és valamicske hamut is szórunk a fejünkre. Mert hamura talán még telik.

A nagy baj persze az lenne, ha egyszer mégis elmaradnának ezek a „zsebesek”. Mert amíg jönnek: él a világ.