Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-11 / 290. szám
ÉM-inferjú ______________ A hogy voltam gyermek, kamasz, férfi s tán öregember, s mindig tígy éreztem:„én vagy’ok”... tígy vált át a szereppel való azonosságtudatont.. II. oldal ÉM-emlélcezés___________ T udja-e városunk polgársága, míg Budapest 1956. november 4-ét tartja gyásza ünnepének, Miskolcon ugyanezt december 10-én kellette siratnunk? III. oldal Műhely Mindig csodálkozom amikor fiatal pályatársaim szájából olyan magabiztos ítéleteket hallok, ami én nem mernék így kimondani VII. oldal Zúzmara * Fotó: Fojtón László A hét embere Pokol Béla politológus Udvardy József Miskolc (ÉM) - A most negyvenhárom éves Pokol Béla az ELTE Jogtudományi Kar Politológia tanszékének professzora, a Miskolci Egyetemen a szociológia tanszék vezetője. Eredeti szakmája jogász. Mint mondja, már joghallgatóként is a politológia felé vonzódott. E tudományág kandidátusa, ugyanakkor érdeklődése az elméleti szociológia felé is fordult. Nagydoktori értekezését a szociológiából írta meg. Jogásznak, politológusnak és szociológusnak vallja magát. Záhonyban született, most 43 éves. Részt vett a miskolci Bölcsész Intézet létrehozásában, amelynek egy ideig igazgatója is volt. A szociológiai kar megszervezésében oroszlánrésze van. A „Megélt világ” címmel a héten megrendezett miskolci konferencián az értelmiségi szerep és a mindennapi gondolkodás összefüggéseiről tartotta nyitó előadását. □ Professzor úr! Milyen irányba halad napjainkban a szociológia, mint tudomány'? • Az egyik, megítélésem szerint helytelen irány az, hogy bekapcsolódik, belefolyik a közvetlen napi politizálásba. Egy bizonyos direkt politizálás figyelhető meg a szociológusok és a szociológia körében, amely nem helyénvaló. A szakma a társadalom problémáit tálja fel, s így szinte automatikusan állást foglal, változásokat indít el. Egy idő után sajnos a tudásanyag gyűjtése is politikai célok szolgálatába állt. A Pártpluralizmus és a szabad tömegsajtó kialakulása is a politizálás irányába vitte el a szociológiát. Ugyanakkor a jótékony fejlődés irányai is láthatók. Bár az ideológiai-hatalmi kontroll már a nyolcvanas évek közepén- végén, elsősorban a fővárosban jelentékenyén csökkent, mégsem vitás, hogy a szakma 1989- ben nagy nyomás alól szabadult fel. □ Milyen következményekkel járt ez? • Új könyvek tömege jelenhet meg, korábban tiltott műfordítások láthatnak napvilágot. A rendszerváltozás előtt publikációs nehézségeink voltak, amelyek mára megszűntek. Jó esélyünk van a kibontakozásra, az előrehaladásra. Egy harmadik fontos dolog a szociológia életében: amíg korábban tartottak tőlünk, addig most új szak indulhatott a Miskolci Egyetemen. Bízom benne, hogy a magyar szociológia a korábbinál sokszínűbbé, életszerűbbé vált. □ Mennyiben változott a hatalom és a szociológia viszonya? - A hatalom a pártállam éveiben is kíváncsi volt kutatásainkra. Eredményeinket viszont zárt egységként kezelte. A Benczúr utcai Társadalomtudományi Intézet például számos érdekes kutatást indított, s az egyetlen párt központja oda is figyelt rá. Ugyanakkor titkosították ezt a tudományágat, s tapasztalatairól, eredményeiről csak a beavatottak tudhattak. A mai kép természetesen összetettebb. Több párt működik, szélesebb a szakértő gárda, amelynek következtében több pólusú és jóval nyitottabb a hatalom és a tudomány kapcsolata. Fotó: Laczó Józse □ A szociológia, mint az egyik előadásban elhangzott, a társadalom önismereteként is definiálható. Milyen most a társadalom önismerete? • A szociológia jellemzője, hogy általában a válságokra, a problémákra figyel, sőt néha túlzottan is a gondokra koncentrál. A közvélemény, a tömegsajtó számára is ez az oldal az érdekesebb. Az elmúlt három esztendőben azonban számos egészséges változás történt a társadalomban, amelyet a szociológiának erőteljesebben kellene tükröznie. Kezdetben úgy gondoltuk, nagyobb káosz lesz, de a folyamatok kedvezőbben alakultak várakozásainknál. Ehhez képest olyan kritikai megnyilvánulásoknak lehetünk tanúi, amelyeket nem fogadhatunk el, ha tényleg toleránsán igyekszünk követni az eseményeket. A társadalom önismerete is inkább a problémákra figyel, és úgy érzem, ebben néha a szociológia is ludas. □ Milyen segítséget nyújthat a szociológia az átlagem bernek az eligazodásban, a helyes utak megtalálásában? • Bár a kádárizmus utolsó évei egy bizonyos átmenetet jelentettek a kapitalista viszonyok felé, az embereket mégis meglepte, váratlanul érte a gyors társadalmi átszerveződés. Az eseményeket még nem képesek a maguk mélységében feldolgozni. A szociológia a nyugati világ 100-150 éves modernizációs folyamatait elemezve hozzájárulhat a különböző modellek és a modem tudományágak elemzéséhez. Lehetőséget nyújt a választásra, mérlegelésre. A szociológia, mint tudományág nagymértékben hozzájárulhat a kilábaláshoz. □ Mit tapasztal, milyen a miskolci szociológiai műhely munkájának visszhangja az országban? • Mint a szak miskolci megszervezője igyekeztem a Budapesten szerzett tapasztalatokat teljes- körúen hasznosítani. Lényegesnek tartom, hogy sikerült összefogni, akkumulálni a fővárosban szétszórtan tanító neves szakembereket. Megindult a hiányzó nagy monográfiák elkészítése. Új gyúelegy, új műhely jött létre az országban, s ennek nagyon jó visszhangja van. Vetni, aratni kell Brackó István A régi regula szerint a magot vető ember csendes, szomorú, az arató pedig víg és beszédes... Most olyan időket élünk, amikor összekeverednek az évszakok, s nem tudni, hogy ki dobál kővel vagy kenyérrel. Bölcs eleink azt is tudták, hogy ki mint vet, úgy arat... Nem az agrárgazdaság sanyarú állapotáról szól ez a dolgozat, bár a felelős miniszter más véleményen van a jelzőt illetően, hanem a közállapotról, a közvéleményről és a köztisztviselők vélekedéséről. A pénzügyminiszter a minap kijelentette, hogy mi vetettük el a magot, nekünk is kell learatni a termést... A patetikus túlzás megbocsátható, hiszen a múltat, jövőt összegereblyéző sommás állítás az MDF fennállásának ötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen hangzottéi. Lobogott a zászló, lobogott a harci kedv, s a kormányzópárt harmadik-negyedik embere már csak hivatalból is optimista. Ám, mielőtt mély barázdát szánt az eke, a figyelmeztető fenyegetés nem titkolható el Szabó Iván szavaiból. A még mindig bizonytalan időpontú, jövő évi választás kimenetele roppant labilis. A melldöngető nyilatkozatok - akár koalíciós, akár ellenzéki pártok hangadói teszik - csak a voksolás után igazolódnak majd. Összekuszálódott a politikai paletta, A Fidesz vérszövetséget kötött az SZDSZ-szel, de egyikük a szocialistákkal, másikuk a kereszténydemokratákkal kokettál. Az MDF roppant magabiztos, de a jelenlegi koalíciós társak új utakat, s partnereket keresnek. Megalakult a MIÉP, s ebből is kitetszik, hogy Csurkáékat nem lehet leírni. A Torgyán-Maczó duó is bankrobbantásra készül, de a független képviselők csoportja is lehet a mérleg nyelve. Létrejött továbbá néhány olyan új párt, amely nemcsak parlamenti belépőt szerezhet, hanem kormányzati tényező is lehet. A potenciális választók többsége (beleértve e sorok íróját is) egyelőre tanácstalan. Egyetemleges a rendszerváltás öröme, de az elmúlt négy év csalódást hozott, A majdani voksolók másra, a másságra fognak szavazni, s bizonyosra vehető, hogy új arcok kerülnek a parlamenti közvetítések képernyőjére. S ha már a személyekről van szó, nem hallgatható el, hogy az utóbbi időben felerősödött az egyénhez kötődő - vélt, vagy valós - közéletiség. A miniszterelnök följelentette a „korrupciós váddal előálló” politológust, akit másodfokon 75 ezer forint büntetésre ítélt a bíróság. Antall József sajnálatos betegsége okán utódlási híresztelések és cáfolatok röppennek föl. Boros? Lezsák? Für? A hírek szerint a szombati MDF- es összejövetel ezzel a témával nem foglalkozik. A szabaddemokraták viszont bátrak voltak jelöltet állítani, a szocialisták viszont nem nyilvánítottak véleményt, mondván, hogy sok az alkalmas ember. (Lehet, hogy Békési újra Visszatér? Vagy a „cölöpverő’ Horn vállal új funkciót?) Orbán Viktor lett a fiatalok első számú jelöltje, de műszóinak ehhez a frakción kívüli jelölők? És ne feledkezzünk meg olyan politikusokról sem, mint Pozs- gay, Király Zoltán, Nagy Tamás, Palotás János... A köz- társasági elnök viszont a támadások kereszttűzébe került a nevezetes olasz interjú miatt. Úton-útszélen, s a parlamentben is felemlegetik Göncz Árpád ama véleményét, mely szerint a magyar sajtószabadság veszélyben van. Lehet, hogy ő is veszélyben van? A legnagyobb veszélyt az ország gazdasági helyzetéből, s a kilátástalanságból adódó bizonytalanság jelenti. Nem olyan szép a menyasszony, mint amilyennek azt a kormánypárti miniszterek lefestik. Az ipar stagnál, a mezőgazdaság vegetál, s még a lojális ban kszakem ber is azt mondja, hogy ez a költségvetési hiány állampapírokkal már nem finanszírozható. A következő esztendő a választások éve lesz, de bizonyos - akármelyik párt is kerül hatalomra - húzni kell a nadrágszíjon. Nem akarunk jóslásokba bocsá tkozni, de a jövő évi aratás nem kecsegtet rekordterméssel. A gazdasági futurológusok 1995-től ígérnek némi javulást. Olyat, amelyet már a fix- fizetésből élő ember is észrevesz, s a havi apanázst kapó nyugdíjas is érzékel. A vélhetően szerény 1994-es termés betakarítására - nem summásnak, hanem béresgazdának - sok a jelentkező. A nyár nem lesz heves, s a kasza sem egyenesedik ki. Csendes az ország. A béke szigete? Nem biztos, hogy az arat, aki vetett. Szomorú gabonaszüret lesz ez akárki is szórta (össze-vissza) a magot. A betakarítás, a hombárt növelő nagy zsákmány még várat magára. Más nevével jegyzik majd az értékmentőket. Változik a világ. De a természet ősi rendje regulázhatat- lan. Egy keresztbe 17 búzakéve való. De ki kapja a keperészt?!
