Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-11 / 290. szám

6 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra 1993. December 11., Szombat Egyszer volt tárlat Edelény (ÉM - FG) - A világosság előérzete címmel kulturális műsort rendeztek csütörtö­kön az edelényi művelődési házban. Ennek ke­retében mutatta be festményeit és grafikáit Ro- nyecz István képzőművész. Az első hazai és mindössze egynapos tárlaton kiállítottak egy úgynevezett művészeti tárgyat is, melyet még az első szabad választások ide­jén készített a tizenkét évi távoliét után 1989- ben Kanadából hazatelepült alkotó. Ez a tárgy a „választási vályú”. Az ácskapocskönyv tanú­sága szerint a vályút összetartó 3 piros, 4 fehér és 5 zöld ácskapocs mindegyikének több jelen­tése van. Ha valaki veszi magának a fáradsá­got, kiderítheti, hogy a kétvégű ácskapcsok a dualizmust reprezentálják, jelentik a pozitív és negatív elektromosságot, a férfit és nőt... A há­rom, azon túl, hogy három a magyar igazság, je­lentheti a szentháromságot, a négy magában foglalja a spektrumot, az öt Pythagoras szent dodekahedronjára utal... Mi pedig egy fotót mutatunk be, mely még 1984- ben készült Ronyecz Istvánról. Ezt először egy Vancouverben rendezett kiállításon láthatta a kanadai közönség. „Ez a fotó - állítja a művész -tökéletesen összefoglalja az anti nukleáris ho­locaust üzenetét a redukcionista olajfestmé­nyeknek, annak az egy művész kiállításnak a Főnix Galériában, amely arra késztette a Ka­nadai Hadsereget, hogy felvegye a kapcsolatot az egykori Magyar Néphadsereggel és tárgya­lások útján megkössék a Nyitott égbolt-szerző­dést Magyarország és Kanada között...” Pro Museo Miskolc (ÉM) - A Herman Ottó Múzeumban tegnap tartották meg az immár hagyományos múzeumi napot, ahol a muzeológusok beszá­moltak egymásnak munkájukról, kutatási eredményeikről. Előadást tartott Rémiás Tibor Torna vármegye jobbágyi társadalmáról, Veres László a szabadkőművességről, Szalipszki Pé­ter a 19. századi mezőváros és az abaúji telepü­léshierarchiáról, Kárpáti László Róma és Bi­zánc között címmel, Porkoláb Tibor Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marcija és világirodalmi összefüggéseiről, illetve Bordás István és Sza­kái Jenő a számítógép múzeumi használatáról. Ekkor adták át a három évvel ezelőtt alapított Pro Museo-érmet dr. Ujváry Zoltánnak, a Kos­suth Lajos Tudományegyetem néprajzi tan­székvezetőjének (egyrészt a gömöri néprajzi ku­tatásaiért, másrészt njert a múzeum több mun­katársának is tanára volt), illetve Tóth Éva népművelőnek-aki 73 óta dolgozik a múzeum­ban - munkájáért, emberi magatartásáért.--------------MOZI--------------­S zárnyas fejvadász (ÉM - CsM) - Jól bevált szokás filmes berkek­ben, hogyha egy mozi várhatóan sikeres lesz, akkor készülve az újabb zsebdagasztó akcióra, eleve nem zárnak le minden szálat, legyen mi­ért megcsinálni a második részt. Persze van­nak, akik fütyülnek a jól bevált szokásokra, és még a halottat is képesek feltámasztani a foly­tatás kedvéért. Vagy csinálnak egy teljesen kü­lön sztorit ugyanazzal a főhőssel, és odaírják a cím mellé, hogy ez már a második. Végül is mindez érthető sikerfilmek esetében. A Szárnyas fejvadász is ismert film, már csak a főszereplő, Hamson Ford miatt. De hogy siker­film lett volna, arról nem hallottam. Annyira pedig egyáltalán nem lett „bestseller”, hogy új variációt csináljanak belőle. Nem második részt, nem is új sztorit. Állítólag a rendező egy­szerűen fogta magát és átvágta a filmet. Ezért kell most újra bemutatni. A vágás persze lényeges dolog, egyáltalán nem akarom lebecsülni fontosságát. Aki látta már a Mindhalálig zenében a kabaré-jelenet vágását, az tehet többé ilyet. Ráadásul nem láttam az el­ső variációt. Ám tudós, így az első Szárnyas fej­vadászt is ismerő nézőtársánl szerint nemigen lehetett különbséget észlelni a két „típus” kö­zött. Sem vágásban, sem unalomban. Zene a 111. évfordulón A Magyar Kórusok Napját Ko­dály Zoltán születésének tiszte­letére rendezik meg. O mondta, hogy azokban az országokban, ahol a karének virágzik, több a tevékeny szeretet. Az idei me­gyei rendezvényt tegnap délu­tán tartották meg a miskolci Mi­norita templomban. Az alka­lomból Quintus Konrád Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály- hangversenyhez című művéből adott elő részletet, majd Tóth Alajos minorita rendfőnök és Kovács Istvánné a pedagógiai intézet munkatársa köszöntője után tizenkét megyei énekkar mutatta be műsorát. Ma a me­gyei népdalkörök találkozóját rendezik meg Felsőnyárádon. Fotó: Dobos Klára Tévhitek és tévutak a Ligetben Miskolc (ÉM - HS) - A folyóiratre­cenzensnek, akinek bevallott célja, hogy kedvet csináljon a folyóiratol­vasáshoz, megvan a maga öröme. Ez a másság, szemléletek, világnézetek sokfélesége, amely ma már szaba­don megnyilvánulhat. Korosztá­lyomnak azért nóvum ez, mert a ko­rábbi évtizedekben a más, az ellen- vélemény is csak bekódolva, egyfaj­ta ideológiai mázban és frazeológiá­ban jelenhetett meg, s így aztán majdnem mindegy is volt, hogy me­lyik folyóiratot lapozta fel az ember. Ä Liget (alcíme: Irodalmi és ökológi­ai folyóirat) az elsők között próbálta tágítani a rést, áttörni az előbb em­lített ideológiai burkot. Hiszen az ökológiai szemlélet - amely nem azonos a militáns zöldmozgalom­mal! -úgy képviselte, képviseli a hu­manizmust, hogy olykor szembefor­dul, ám legtöbbször felülemelkedik a tételes ideológiákon. Polgárinak nevezném és liberálisnak, noha tu­dom, hogy ez utóbbi fogalomnak újabban pejoratív csengést, töltetet próbálnak tulajdonítani bizonyos pártok, mozgalmak, indulatok. Ne­kem tetszik a másság és a sokféle­ség, s a Liget szemléletét nagyon is a mai valóságba beleillőnek, annak részének tartom. Ha ki akarunk tör­ni a Magyar Ugorból, az évszázados magyar átokból, akkor igenis le kell számolnunk fétiseinkkel, mítosza­inkkal, baloldali, s újabban jobbol­dali beidegzettségeinkkel, hogy a feladatainkra és a jövőre tudjunk koncentrálni. Ideálunk legyen a mű­velt, felkészült, a cselekvő polgár, aki még nincs, de meg kell teremte­nünk. A Liget legújabb számában több ta­nulmányt is találtam, ami meghök­kentett, elgondolkodtatott, vitára ingerelt, de ez így van rendjén. Ba­lassa Péter: Mi a magyar, ha nem kérdezi folyton-folyvást? című írását ezért emelem ki elsőként, mert ma­ga a címe is fintor. Egyetértek a szer­zővel, aki szerint erre a kérdésre nem lehet egyetlen szóval válaszol­ni, mert a válasz maga a magyar tör­ténelem. Keserűen igaz az is, amit a magyar irodalom szerepéről, mai helyzetéről mond. Nem túl hízelgő. Praktikus kérdésekre szólamokkal válaszol, ugyanakkor a leglényege­sebbel, az önismerettel adós marad Ady óta. Illyést idézi Popper Péter (Tévhiteken innen! - Tévtanokon túl?), aki szerint a magyar mindig is baloldali volt. Veszedelmes állítás, szinte hallom a felhorkanást, mert a bolsevizmus óta nem túl jól cseng ez a fogalom. Csakhogy - s éppen ezt fejti ki a szerző - a baloldaliság mint szemlélet, tartás messze nem azo­nos a bolsevizmussal. Máshonnan közelíti meg a kérdést Szilágyi Ákos (A radikális rossz). A modem, az Isten nélküli világ á föl­di létet tette pokollá. Miután kiűzet­tünk a Paradicsomból, elveszett a remény is. A Semmiben, a Semmivel nem lehet tartósan együttélni, mert a bennünk lévő Rossz kivetül a vi­lágra. Érdekes adalékokat tár fel R. Várko- nyi Ágnes a magyar történelem egyik legrokonszenvesebb alakjáról (Rákóczi karácsonyi elmélkedése). Azért oly rokonszenves Rákóczi, mert sokakkal ellentétben ő „elvitte a balhét”, sorsközösséget vállalt né­pével. Az ágostoni ihletésű önélet­rajzában feltálja lelki vívódásait, a vezérét, aki nem tudta boldoggá (szabaddá) tenni a nyáját. Nyugállományban sem nyugalomban Találkozás dr. Demjén István festő-költő-iskolatörténésszel Kriston Béla Örömmel újságolta, hogy a Hatvani országos portré-biennálé Arcok és sorsok című tárlatára a zsűri elfo­gadta Parasztportré című festmé­nyét. Az őszinte tisztelet és megbe­csülés adja kezembe a tollat, hogy megközelítőleg megpróbáljam felvá­zolni dr. Demjén István barátom portréját nyugállományba vonulása küszöbén. Megcsodálhattam a szendrői Csáky-kastélyban kiállí­tott egyedülálló iskolatörténeti gyűj­teményét. Elmerülhettem verseskö­teteiben, helytörténeti írásaiban, festményeinek gazdag világában. S most arra kértem, valljon az eddig megtett útról, életének eme fontos állomásán. • Alsóábrányban születtem 1933- ban, parasztcsaládban. Alsófokú is­koláim elvégzése után iratkoztam be a sárospataki tanítóképzőbe. Ké­sőbb tanárképző főiskolákra jártam: rajz-földrajz szakon Egerben, peda­gógiai szakon Nyíregyházán, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyete­men szereztem diplomát és tudomá­nyos fokozatot. □ Honnan az irodalomszeretet? • Én a meséken nőttem fel. Ennek hatására már gyermekkoromban megpróbálkoztam versírással, me­seírással. Később verseim megjelen­tek különböző lapokban, folyóiratok­ban, antológiákban. Első önálló kö­tetem, a Kőkapu 1991-ben jelent meg, ez gyermekverseket tartalma­zott. Rá egy évre látott napvilágot a Kemény úton című versgyűjtemé­nyem és várhatóan még ebben az év­ben megjelenik Szivárványos című verseskötetem gyermekek számára. □ És honnan ered a festészetszerete­ted? • Már gyermekkoromban is elősze­retettel rajzoltam, festettem. Ké­sőbb az egri főiskola rajzszakán ez a hajlam felerősödött bennem, kitűnő tanáraim: Jakuba János és Nagy Er­nő révén. Az a tény is hozzájárult, hogy pedagógiai miinkám mindig fa­lun tartott. Odakötődtem az embe­rekhez, a természethez, a fákhoz, a csodálatos hajnalokhoz, napnyug­tákhoz, a megkonduló estharang­hoz, az emberek gondjaihoz-bajai- hoz, melyek mély barázdákat szán­tottak az arcokra, könnyeket a sze­mekbe. Ezek a falusi romantikus életképek, reális, sokszor kegyetlen életsorsok belevésődtek a szívembe- lelkembe, s a festészet terén kény­szerítő hatással határozzák meg té­maválasztásomat, színvilágomat. □ A nyugállományba vonulás egy fi­gyelmen kívül nem hagyható határ­kő főleg egy alkotóember életében és alkalom a visszatekintésre, mérleg- készítésre... • Ez így igaz. Miközben készülök a nyugdíjas évekre, akaratlanul is lel­tárt készítek. Sikernek könyvelhe­tem el, hogy paraszti sorból sarjad­va szívós akarattal képezve magam tanító lehettem. Kellemesen gondo­lok vissza a pedagógus évekre. Büsz­ke vagyok iskolatörténeti gyűjtemé­nyemre, mely - nagyon sok energiát felölelő több évtizedes kutató és gyűjtőmunkám eredménye. Nem kell szégyenkeznem a szendrői köz- művelődési igazgatói tevékenysé­gem miatt sem. Ujságtudósítások is tanúsíthatják, hogy Szendrő az utóbbi években fellegvára lett a Bód- va-völgy kulturális életének. □ Ez kétségtelenül így van. Festő kol­légáimmal mindig szívesen látogat­tunk el a Csáky-kastélyba, ahol a ki­állítás-megnyitókon zsúfolásig meg­telt a bálteremből kialakított galéria. De legyen valaki bármennyire is si­keres ember, nyugdíjba vonulása előtt már ott liheg tarkójánál az utód... • Bár így lenne! Akkor reményem lenne rá, hogy méltó kezekbe adom a stafétabotot, aki talán jobban csi­nálja, mint én. De nem így van. Az önkormányzat nem tart igényt to­vábbi szolgálataimra, lehet hogy be­zárja a kastélyt, lehet hogy raktár lesz, vagy eladják, ki tudja. Ä polgár- mester kétségtelenül mellettem van, ő kultúrabarát. De a testület ki­lencven százalékát hidegen hagyja a szendrői kultúra sorsa. Meghívá­sunk ellenére sem vették azt a fárad­ságot, hogy megtekintsék, vajon mi is van, milyen élet zajlik, milyen ér­tékek rejlenek a történelmi levegőt árasztó falakon belül. □ Ez elszomorít. És így hogyan to­vább? • Az életben tovább kell menni, és nem elkeseredni. Bármennyire is sajnálom, de tragédiát nem okoz a Szendrőtől való búcsú. Évekkel eze­lőtt jó megérzéssel Cserépfalun vá­sároltunk feleségemmel egy pa­rasztházat. Bükkalján, festői kör­nyezetben folytatom tovább nevelés­történészi, írói - költői és festői tevé­kenységemet. Tehát dolgozni aka­rok tovább, azt csinálni, amit szere­tek, és amit hasznosnak tartok. Leg­első teendőm biztonságba helyezni szendrői iskolatörténeti gyűjtemé­nyemet, mely országos érték. Az öté­ves fennállását ünneplő Bódvai Al­kotókor székhelye Szendrőről áttele­pül - Hadobás Sándor izsófalvi mű­velődési ház igazgatója segítőkész- sége révén - Izsófalvára, ahol állan­dó galériát kap. Ez megnyugtat, a kör együtt maradhat. Tervezem, hogy az eddigi kutatásaim alapján összegyűlt gazdag anyagot, továbbá 40 éves munkásságom pedagógiai tapasztalatait rendezzem. Szeret­nék kialakítani Cserépfalun egy fa­lusi galériát, mely alkalmat adna művész barátaimmal való találko­zásra. Muzsikusok fóruma Miskolc (ÉM) - A Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola Miskolci Ta­nárképző Intézetének Szimfonikus Zenekara ad hangversenyt decem­ber 12-én, vasárnap este hét órától a Bartók-teremben. A műsorban Mo­zart A-dúr zongoraversenye, D-dúr hegedűversenye és D-dúr (Prágai) szimfóniája szerepel. Közreműkö­dik Erdélyi László zongoraművész és Tóth Tamás hegedűművész. Ve­zényel: Kovács László Liszt-díjas művész. A zenekar művészeti veze­tője: Miklós Dienes András. A hang­verseny a Magyar Zenei Előadómű­vészek Társasága és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tanárképző Intézete rendezésében, a Művelődési és Közoktatási Minisz­térium támogatásával jön létre. A belépés díjtalan. Abaúji énekek Encs (ÉM) - A 35. évfordulóját ün­neplő Abaúji Pedagógus Vegyeskar december 12-én, vasárnap délután 3 órakor a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában ad ünnepi hangversenyt. Az ünnepséget megtiszteli jelenlété­vel a szerencsi Hegyalja Pedagógus Kórus, és képviselteti magát a Kóru­sok Országos Tanácsa. Szószóró-meghívó íviiskolc (ÉM) - A P. Mobil nevű ze­nekar egykori frontembere, a hazad zenés színpadok sztáija, Vikidál Gyula is a vendége lesz M. Kiss Csa­ba Szószóró című beszélgető műso­rának. A miskolci talk show ma, szombaton délután 6-kor kezdődik a Nemzetközi Kereskedelmi Központ - Mindszent tér 1. - színháztermé­ben. A kellemes humorú Rudolf Pé­ter színművésszel is találkozhatnak a nézők. Itt lesz Binger Vilmos, a Magyar Boszorkány Szövetség alel- nöke, aki megpróbálja hipnotizálni M. Kiss Csabát. A Szószóróban be­mutatkozik majd az electric boogie nevű tánc világbajnoka, Kollár Ist­ván is. Az érdeklődők a Miskolci Nemzeti Színház jegyirodájában és az ITC portáján vehetik meg a belépőt a talk show-ra, amelyet az ATI, az Észak-Piért és a Borsod Domus tá­mogat. Páholyfoglalás Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemze­ti Színházban ma, szombaton este 7 órakor elfoglalják helyeiket azok a vállalkozók és magánszemélyek, akik „Páholy”-vásárlással támogat­ták a színházat. A megújult színház­ban így összesen 163 páholy „kelt el”. A Kurázsi mama és gyermekei című előadás után a vendégeket partyra hívják, ahol a színház művészei mű­sorral köszöntik a megjelenteket. Bűvös vadász Miskolc (ÉM) - A népszerű zenei esték hangversenysorozat második előadását december 13-án, hétfőn este fél nyolctól a Miskolci Nemzeti Színházban tartják. A Miskolci Szimfonikus zenekart az Operaház igazgató karmestere, Oberfrank Gé­za vezényli. Az est műsora - Weber: Bűvös vadász-nyitány, Chopin: f- moll zongoraverseny, Charpentier: Te Deum. A hangverseny közreműködői: Ka­tona Agnes zongoraművész, Szécsi Edit, Fülöp Zsuzsa, Megyesi Schwartz Lúcia, Szabó István, Pálfi László énekesek, valamint a miskol­ci Forrás kórus (karigazgató: Kiss Csaba). Munkatankönyv Eger (ÉM) - Az egri tanárképző fő­iskola közgazdasági tanszékének vezetője, Kádek István gazdasági alapismeretek munkatankönyvet készített az általános iskolák 7-6. osztályos tanulói számára. Ezt ki­próbálták Heves és Nógrád megye két-két iskolájában, illetve Miskol­con és Ernődön. A munkatankönyv használatának tapasztalatairól ren­deznek tanácskozást Ernődön az új általános iskolában december 13- án, hétfőn délelőtt 10 órától délután háromig. A tanácskozáson részt vesz a szerző, a könyvet használó is­kolák pedagógusai, a pedagógiai in­tézetek és az oktatási központok képviselői, valamint egy amerikai vendégprofesszor, aki most Egerben oktat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents