Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-09 / 288. szám
14 ESZAK^Magyarország ......> ..................z Csali 1 993. December 9-, Csütörtök------:----JEGYZET----------Á lam harcsa Olvasgatom a horgászújság hirdetéseit... Bot nem kell, csónakra nem futja, s nem vágyom télen is fűthető, vízparti házra. A hal- radarban nem nagyon hiszek, saját tavat sem akarok bérelni, illetve bérbe adni. Már lapoznék tovább, amikor szíven ütött a kérdés: Szeretne Ön nagy harcsát fogni? Már miért ne szeretnék?! Száz keszeget, tíz pontyot odaadnék a hazai vizek királyáért, még akkor is, ha nem kerülnék a rekordlistára. Tíz kilósnál nagyobb nem kell. Biztosan nem bírnék vele a nagy izgalomtól. De megteszi egy ötös is. Az már méternyi hosz- szú, s csak nő az idő múlásával, ha márszá- zadszor mesélem a történetet... Szóval, nem kell mást tennem, mint a dunántúli címre írni a biztos és speciális módszer ügyében. Nem vagyok rest, de az ajánlat bizonyos kételyeket ébresztett bennem. Honnan tudja egy pécsi haltudor, hogy mondjuk én, mint Bodrog-mániás, hogyan kutyogtassak a Bebújnál, vagy a longi kanyarban? Nem kértem felvilágosítást, mert ez az álomharcsa az álhirdetéseket juttatta eszembe. A halak istene a tanúm, hogy nem szeretném megbántani ismeretlen horgásztársamat. Minden tanácsot szívesen fogadok, de a csodákban nem hiszek. Nem hiszem például, hogy pár szem pirulától húsz nap alatt húsz kilót lehet fogyni. Kétlem, hogy a kebelnövesztő szer ragyogó cickákat varázsol egy klimax előtt álló hölgy közelgő randevújára. Beletörődtem, hogy a csalhatatlan hajnövesztő sem használ kopasz fejemnek, s Cicciolina méregdrága könyvének szexuális tanácsai sem dobnak föl... Marad az álom, a remény. Hátha a vajákos medicina nélkül is összejön valami. Harcsából is, Marcsából is... Ä csalihal... ...és a zsákmány Ez a csuka az ősz ajándéka Halat a vízbe Az Eszak-magyarországi Horgászegyesület november 13. és 28. között tilalmat rendelt el a kezelésében lévő tavakra. A hirtelen zordra fordult időjárás egy kicsit átírta a telepítési menetrendet, ugyanis Gödöllőről hozták az utánpótlás. Az útviszonyok megnehezítették a szállítást, s ez eredeti elképzeléseknek, némi késéssel csak kilencven százaléka valósult meg. De így is, összesen, 96 mázsa ponty és 24 mázsa amur gazdagította az állományt. A sporttársakat talán érdekli a tételes felsorolás is. A mennyiségek mázsában értendők, az első adat ' ' a ponty, a második az amur. Gólem-tó: 40 és 10. —• Mályi-tó: 7 és 2. Házgyári-tó: 7 és 2. Sajószent- péteri tavak: 7 és 2. Debreceni-tó: 34 és 9. Nemcsak a kimaradt Arló és Szeles kap még, hanem a többi tó is. Az időjárástól függ, hogy az idén, j vagy jövőre, mikor kerül majd a vízbe az állományt gyarapító, mintegy 50 mázsa ponty és keszeg. Ilyen lesz a Dorgói-tó Nyitott kapujú üdülőparadicsom borral és hallal Iramodásnyira a Sárga borháztól fekszik a Dorgói-tó. Az egyik egy nyitott, s jónevű vendégfogadó hely. Sokan látogatják. Dorgó is híres, s a fáma hajdani tivornyák színhelyeként tarlja számon, de csak a kevés számú kiválasztott látogathatta... De hagyjuk a múltat. A minap a Sárga borház jól temperált helyiségében eldőlni látszott a tó jövője, s már csak üzleti szempontból is valószínűsíthető, hogy nyitott kapujú üdülőparadicsom lesz belőle. Van gazda, akadt vállalkozópartner, került tőkéstárs, papírra kerültek az álmok, s elkészült a makett is, tájba illő épületekkel, s a kor színvonlának megfelelő komfort ígéretével. A korábbi rezervátum a borkombináté volt, s a hosszú és kacskaringós privatizációs történet mellőzésével a leendő gazdák egyikével, a szószólóvad, Bodnár Imrével beszélgettünk. Róla tudni kell, hogy igazgatta a Szőlőfürt motelt, de megvált tőle a franciák miatt, akik a Sárga borházzal együtt megvettek vagy száz hektár környező szőlőt is. Hősünk most cukorrépában „utazik”, de a tó számít a nagy vállalkozásnak. Egyedül megvenni nem tudta, így régi barátaival együtt - ő mondja így alakítottak egy betéti társaságot. Dorgó- ról tudni kell, hogy alig 1,5 hektáros a vízfelület. Vitorlázni aligha lehet itt, de ideális a környék, Tokaj közelsége csábító, a hegyaljai bor önmagában is jó reklám, pláne, ha a vállalkozásnak (talán Bor-tó lesz a neve) saját földje, szőlőfeldolgozója, pincéje, s palackozója lesz. A tó és környéke 20 millió forintba került, a teljes beruházási költség 250 millió forintra rúg. Ehhez partner az a Németországban élő magyar hölgy, Judith Pom- péry, akinek a hajdani Miskolcon letelepedett görög ősei borkereskedéssel foglalkoztak. Ő is tudja, s ez lehet a beruházás sarkantyúja, hogy az expo megnyitása előtt itt premiert kell tartania. A szelíd domboldalra ötven férőhelyes szállodát építenek, s kialakítanak egy százszemélyes kempinget is. Lesz fedett uszoda és nyitott strand is. Csak győzze majd a tavat tápláló Harcsa forrás... Persze, addig még a horgászoké lesz, illetve lehet a halban gazdag tó. A feltételes mód használata azért indokolt, mert a tulajdonosváltás miatt halászok szállták meg a vizet, hogy a tényleges zsákmányt számba vegyék, illetve megosszák. Felvételeink a régi Dorgó hattyúdalát örökítették meg. A havas, csípős, korai télben tucatnyi bátor ember áztatta a zsinórt. Némcsak a forralt bornak volt nagy keletje, hanem az ilyenkor aranyat érő, a fogás egyetlen reményével kecsegtető csalihalnak is. A huzatos part alkalmi sporttársai mindkettőn testvériesen megosztoztak... Szerencsére akadt néhány csuka, s így nem maradt üres a fémszák. A legboldogabb talán a halőr, Kraj- nyák Imre volt. Az utolsó napon az ő jelzője sem maradt rezzenetlen, mert egy igazán derék rablót sikerült „rabolnia” a szebb napokat váró Dorgóból... Végül, s ez ne tűnjön olcsó poénnak, de legyen jelképes záradék. A hibátlan kerítés kocsival is járható egyetlen kapujának eltűnt a kulcsa. Talán a rendszerváltás óta nem nyitották ki a súlyos lakatot. A fagyos légkörben tartott, egybehangzóan meleg közfelkiáltás gyors megoldást hozott. Előkerült egy vasfű- rész, szabad lett az út, s a Dorgói-tó valóságos és jelképes láncaitól is megszabadult. Bognár Imre mutatja, hogy ilyen lesz az, ami háttérbe'* látható Nem rekord, de azért megjárja Mielőtt elhatalmasodna rajtunk az irigykedés a képünkön látható gyönyörű vízi ragadozó láttán, gondoljuk csak át mi is szükségeltetik ahhoz, hogy sikeresen megszákoljunk egy közepes méretű csukát. Mindenekelőtt egy csalihal, amit ugye késő őszidőben, az igazi csukaszezonban a lehűlő vizekből nem a legkönnyebb kiemelni. Vehetünk, vihetünk is persze kishalat, de ez valahogy nem sportszerű. Legalábbis Fazekas Tibor szerint nem az. Mint mondja: adjunk esélyt a csukának is, ha már annyira a szákba kívánjuk. Ő két napig leste az úszót, amíg két mákszemnyi keszeget és egy öklét fogott a Debreceni-tóból, hogy aztán felcsalizzon. No, nem csukára, hanem angolnára, mert úgy vélte, nincs csuka, amelyik figyelemre méltatna ilyen semmi, fél fogra sem elegendő csalihalat, így aztán acél élőké nélkül, huszonö- tös zsinórra, angolnának való kicsiny horogra kerültek a halak, s aztán csak bekkelni kellett. Napokig tartó szakadó esőben október végén, november elején egy hétig, mígnem egy napon úgy reggel hat körül szépen, lassan emelkedni kezdett a zsinór, szólni kezdett a ráesni. „Na végre! - így Tibor - valami csak megakadt már.” S amúgy angolnának, vagy valami sügérnek dukáló laza Az idén ez volt a legnagyobb mozdulattal megemelte a botot, ami aztán három másodperc múlva karikába hajlott. Az angolnának vélt valami ugyanis elindult mint a rakéta, s amikor úgy jó száz méterre a parttól először kidobta magát a vízből, szakasztott úgy nézett ki, mint egy kisebbfajta torpedó. Acél élőké nélkül persze reménytelennek tűnt a dolog, de azért Tibor megtette, amit egy rutinos horgász ilyenkor megtehet. Fél óra elteltével a szákba is került a rabló. A szája szélébe, a foga közé akadt a horog, elharapni így aztán nem tudta a zsinórt. Pontosan egy méter hosszú volt és tíz kilót nyomott. „Hát... Nem rekord, de azért megjárja - mondja Fazekas Tibor - az idén ez volt a legnagyobb csukám, de hol van még december vége?” Télen, jégen A lékhorgászat nem a kényelmes, nyári pecások télűző foglalatossága. Aki ilyesmire adja a fejét, annak alaposan fel kell készülni. Rövid, erős bottal, a szokásosnál erősebb zsinórral, hasas úszóval. Meleg csizma ne hiányozzon a lábról, s a hátizsákban is legyen forró termosz. A kulcskérdés persze a lyuk. Meg kell lékelni a jeget. Balta is megteszi, de ez körülményes, s a zaj messze űzi a halakat. Aki ad magára, az fúróval dolgozik. Nem könnyű mesterség ez. A szerszámot kézbe se vegye az, aki tornából föl volt mentve... Még két tanács: a lékhorgásznak nem árt párban járni, ám ne legyenek annyira testközelben, mint a szerelmesek. Bármi megtörténhet, s a víz hideg... Ha pedig- zsákmánnyal, vagy zsákmány nélkül - hazamennek, a lék helyét okvetlenül jelöljék meg, az egyezményes keresztbe tett faágakkal, de megteszi egy lesúlyozott nejlon zacskó is. Kézben a jégfúró Pisztráng a tóban A szokatlanul hosszúra nyúlt vízhiányos nyári hőségben hősies „küzdelmet” folytatott Hoitsy György, a garadnai pisztrángostelep gazdája. Mint elmondta, kiszáradt a telep tavait tápláló Garadna patak, alig adott vizet a Margit-forrás. így aztán egymás után kellett kiüríteni a nevelótavakat, rakosgatni az ivadékokat. Még így is mintegy 30 ezer pisztrángivadék pusztult el. Kiszáradt a horgászó-tó is. Mindez nem kevés gondot, no és természetesen munkát, odafigyelést követel a telepet bérlő Hoitsy Györgytől. Most öt tóban tartja az ivadékokat. Három tavat a piaci értékesítésre szánt halak töltenek meg. Öt medencében már szétválogatták a termékenyítésre szánt anyahalakat, mind a sebes, mind a szivárványos és a cemploops fajtákból. Az anyahalak a fejése megkezdődött a szivárványos és a cemploops fajtáknál. Mintegy 400 anyahalból fejik ki az ikrát, amelyeket aztán a hímek tejével termékenyítenek meg mesterségesen. A szaporítást már a nyáron felújított keltetóházban végzik. A fél évszázados épületet szinte újjávarázsolták. Nem csak a máladozó falakat újították fel, de ahol szükséges volt, kicserélték a csővezetékeket, keltetőedényeket is. S ha már a telep korszerűsítéséről szóltunk, említsük meg, hogy egy - korábban már felhagyott - tavat felújítottak és ismét a tenyésztés szolgálatába állították, egy mintegy 120 négyzetméteres tóval gyarapodott a nevelőtavak sora, amelyet be is telepítettek ivadékokkal. Hasonlóképpen felújítottak több nevelőtavat, kijavítva a gátakat, a vízhozzáfolyó- kat. Közgyűlés Csáton A Területi Horgász Egyesület (korábban Dél-Borsodi HE) vezetősége december 11-ikére tűzte ki éves közgyűlését, amelyen a vezetőség beszámol a végzett munkáról, az átalakulással összefüggő, elsősorban gazdasági tennivalókról. A közgyűlés 9 órakor kezdődik a Mezőcsáti Művelődési Központ tanácstermében. Összeállította: Brackó István, Szarvas Dezső, Fotók: Kozma István
