Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-08 / 287. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993» December 8«« Szerda------------APROPÓ-----------V isszarendeződés Filip Gabriella Alkalmi vétel volt, csak 100 forintot kértek a világtérképért. Igaz, a valóságnak már csak részben felelt meg, de legalább részesei lehettünk a nagy változásoknak. Először is megszüntettük a határokat a két Németország között. Ha kiradírozni nem is tudtuk, de legalább elméletben lebontottuk a berlini falat, és amíg néhány tollvonással egyesítettük az országot, elmagyarázhattuk a család ifjabb tagjainak, hogy is alakulhatott ki annak idején ez a képtelen helyzet. Ezt követően -gondos előtanulmányok után - megkezdődött a pirossal jelzett birodalom felosztása. Ahogyan annak idején néhány felnőtt, a gyerekek is úgy tátották a szájukat a hírre, hogy nincs Szovjetunió. Olyan pedig soha nem is létezett, hogy szovjet ember, viszont itt éltek és élnek az oroszok, az ukránok, az üzbégek, a beloruszok, a tatárok, az örmények, a csuvasok, a türkmének... És ha mi időnként megkérdezzük magunktól, hogy mi a magyar, ugyanígy tehetik fel önmaguknak a hasonló kérdéseket a kirgizek vagy a grúzok is. A térképátírásban az előzőeknél nehezebb történelmi leckének bizonyult a Dél-szláv népek című fejezet. Mert nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását kellett elmagyarázni, hanem azt is, hogy lett a néhai királyságból Jugoszlávia, és megértetni a megérthetetlent: miért ölik egymást a testvérnépék. A napról napra érkező borzalmas hírek el is vették a kedvünket a kartográfiai munkától. így a gyerekszobában lógó térképen még mindig egyetlen ország Jugoszlávia. Persze tudják a kicsik is, mert látják a tévében, hallják a rádióban, hogy ez mára múlté. Miközben nyiladozik az értelmük, lassacskán megértik azt is: ahogyan senki sem látott még gyümölcsöt, csak szilvát, almát, körtét, szőlőt meg banánt, ugyanígy soha nem találkozhattunk jugoszláv emberrel. Most meg itt állunk megzavarodva a XVII. Országos Grafikai Biennálén. Hatalmas plakátbetűk hirdetik: a miskolci Mini Galériában január 15-ig hat jugoszláv grafikus nagyméretű grafikája látható... Az első karmester Solti György, a kitüntetett zenész Fotó: Nagy Gábor (ISB) Washingon (MTI) - Ünnepélyes gála keretében nyújtották át a díjakat a washingtoni Kennedy Központ idei kitüntetettjeinek, köztük a magyar származású világhírű karmesternek, Solti Györgynek. A kitüntetések átadásának előestéjén így írt a The Washington Times zenekritikusa a nyolcvannégy éves Solti Györgyről, a Covent Gar- den-i királyi operaház és a chicagói szimfonikusok virtuóz karmesteréről:- Talán a században még egyetlen karmester sem vonzott művészete hatása alá annyi odaadó rajongót, mint ő, de talán annyi vitát sem váltott még ki senki más életműve... Beethoven, Wagner-, Verdi- és Strauss-tolmácsolásait sokan minden idők legnagyszerűbb karmesteri teljesítményének tartják, mások bombasztikus vulgarizálásként lefitymálják. Vannak, akik az egekig magasztalják (Birgit Nilsson, Placido Domingo, Vladimir Ashkenazy), mások nem hajlandók fellépni vele (Jon Vickers). Am egy dolog vitathatatlan: Herbert von Karajan és Leonard Bernstein halálával - de talán még mellettük is, amikor még éltek - Solti Györgyben a legkiemelkedőbb karmestert tisztelheti a világ. Hajlott kora ellenére Solti György lankadatlanul dolgozik: annyi lemezfelvétel van beütemezve vele, hogy a század végéig betelt már a naptára. Virágkoszorú Déryné sírjára A koszorú, amelyet a Miskolcon 1872-ben elhunyt, de éppen kétszáz esztendővel ezelőtt született legendás magyar színésznő sírjára szánt a budapesti Nemzeti Színház társulata, nem érkezett meg idejében. A társulat bécsi vendégszerepléséről igyekezett miskolci fellépésére, s Déryné születésének 200. évfordulója alkalmából szerette volna megkoszorúzni a nagy előd sírját. A sírnál tartandó megemlékezésre, s emlékbeszéd elmondására a Nemzeti Színház igazgatója lapunk főmunkatársát, Gyöngyösi Gábort kérte fel. De sajnos, a koszorú - közlekedési baleset, forgalomelterelés és egyéb hátráltató körülmények miatt - csak késő este érkezett meg. Az emlékbeszédet keddi lapszámunkban már közöltük, de a koszorút munkatársunk a Nemzeti Színház művészei nevében tegnap helyezte el Déryné sírján. Lapunk pedig ezúton ad hírt arról, hogy a mai Nemzeti Színház művészei nem felejtkeznek el nagy elődeikről, akik a nemzeti színjátszást naggyá tették. Fotó: Fojtán László A veszélyeztetett iskoláról Miskolc (ÉM) - A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottság, az Országos Közoktatási Intézet, a Miskolci Egyetem Neveléstudományi Tanszéke és a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet kezdeményezésére november 25. és 27. között „Vizsgák a XX. század végén” címmel országos konferenciát rendeztek Lillafüreden. A tanácskozás munkájában részt vettek: általános iskolai és középiskolai tanárok, egyetemek és főiskolák oktatói, egyetemek és főiskolák pedagógiai tanszékeinek oktatói, pedagógiai kutatóintézetek képviselői: több mint 120 pedagógus. A konferencián többek között az alábbi témákat vitatták meg a résztvevők: Vizsgák és a vizsgarendszer szerepe, a tartalmi szabályozásban; A vizsgák a tantervek és az iskola iránti társadalmi elvárások kölcsönhatásai; Az iskolai önállóság az állami vizsgarendszer függvényében; A vizsgák és az iskolaszerkezet összefüggései; A vizsgák mellett és a vizsgák ellen szóló társadalmi, politikai és pedagógiai érvek, érvrendszerek; Az alapvizsgával és a diagnosztikus értékeléssel kapcsolatos munkálatok és iskolai kísérletek helyzete; Az alapvizsga funkciói, szükségessége és annak elemzései, hogyan illeszkedhet az alapvizsga az iskolaszerkezethez; Az érettségig vizsga megreformálásának egy koncepciója, e koncepció középiskolai fogadtatásának elemzése; A vizsgák szerepe és funkciója a felsőoktatásban; A tanárság és a tanárjelöltek felkészítése a vizsgáztatással kapcsolatos pedagógiai feladatokra; A vizsgák megtervezését, megszervezését és lebonyolítását végző országos központ és hálózat (megyei pedagógia intézetek) megerősítése,kiépítése. A konferencia résztvevői felhívják az oktatásügyért felelősséget vállaló, az oktatásügy iránt érdeklődő társadalmi és politikai szervezeteket, de különösen a Művelődési és Közoktatási Minisztérium figyelmét arra, hogy az oktatási törvényekben megfogalmazott, ott deklarált vizsgarendszer megvalósításának, működtetésének a feltételei nincsenek biztosítva. A jelenlegi érettségi és felvételi vizsga fejlesztésének belső tartalékai kimerültek. A kialakult helyzet veszélyezteti a magyar oktatásügy kiegyensúlyozott fűnkcioná- lását, az oktatás minőségét. Az iskolai egyenlőtlenségek aggasztó méreteket kezdenek ölteni. Mindezen okok miatt sürgető, hogy a vizsga- rendszer kiépítését célzó munkálatok végre elkezdődhessenek, és azok a munkálatok, amelyek korábban már elkezdődtek, folytatódhassanak. A vizsga és a vizsgarendszer összefüggésében is hangsúlyozni kell egyrészt a szakértelem, a hozzáértés, másrészt a szakmai konszenzus fontosságát. A politikai, oktatás- politikai döntések megvalósításának, kivitelezésének - a „Vizsgák a XX század végén” konferencia résztvevőinek egyöntetű véleménye szerint - nincs más útja. Jutalomjáték családi körben Miskolc (ÉM - BG) - Selmeczi György zeneszerző-zongoraművész néhány héttel ezelőtt úgy harangozta be a Gál Károly vezette Reményi Ede Kamarazenekar november végére tervezett hangversenyét, mint a koncertmester jutalomjátékát, akit a miskolci szimfonikusok a nyár elején közfelkiáltással az évad legjobb zenekari művészének választottak. A sors azonban egy héttel odébb tolta a koncertet, amit most már úgy is felfoghattunk, mint a mester és tanítványai,Mikulás-csomagját”. Az ajándékot nem volt nehéz szétporciózni, mert mintha átok ülne a Bartók-termen. Elég foghíjasak maradtak a sorok és a szünetben az is kiderült, itt majdnem mindenki majdnem mindenkit ismer. A műsor képlete teljesen egyértelmű: a huszadik század keretet ad a XVIII. századnak, avagy Britten és Rakov J.S. Bach két oldalára áll. Britten Simple'Symphony-ja egy teljesen amatőr zenekart sem állít megoldhatatlan feladat elé, a Reményi Kamarazenekar pedig ezt a cipőt már feltétlenül kinőtte. Ez nem jelenti azt, hogy Britten műve annyira egyszerű lenne, mint amire a cím utal, de a zenészek mintha tutira mennének. A kezdeti elfogódottság hamar oldódik, a második - pizzicato - tétel már a felszabadult zenélés jegyében zajlik, a hangzás rendkívül fegyelmezett, dinamikailag kidolgozott. Ugyanezt a fegyelmezettséget sikerül „átmentem” a harmadik, szentimentális tételbe. Britten egészen az utolsó ütemekig keményen türtőzteti magát, a leghevesebb érzelmi kitörés sem szólal mezzoforté- nél erősebben, de a befejező résznél ez a visszafojtottság már nem tűri el önmaga korlátáit és különben sincs különösebb ok a szomorúságra. A befejező tételben Britten eloszlat minden esetleges félreértést, tudniillik kérem szépen itt most nem klasszicizmusról vagy romantikáról, hanem igenis a huszadik századról van szó. J.S. Bach É-dúr hegedűversenye nyugodtan viselhetné az Itáliai hegedűverseny-alcímet. A barokk zsenije szinte született olaszként teremt utánozhatatlanul velencei hangulatot. Igazi szemlélődő zene változó helyszínekkel. Az első tétel a Canale Grande partjára varázsol. Természetesen kora tavasz van, ülünk a lépcsőkön a Rialto közelében, a velencei őspolgárok a maguk komótos, nyugodt tempójukban ballagnak körülöttünk, szemmel láthatóan nem zavaija őket a jelenlétünk. Nincs kedvünk felkerekedni, legszívesebben órákig csak üldögélnénk, mert ez az a fajta nyugalom, amiért legalább egyszer mindenkinek el kell jutnia Velencébe. A lassú tétel a Szent Márk téren, a tengerparton játszódik. A távolban egy szigeten kolostor sejlik ködbe burkolózva, mellettünk kikötött gondolák ringatóznak, és egyszerűen jólesik szomorúnak lenni. A befejező tétel az utazás öröméé, azé az utazásé, ami nem menekül a városból, hanem amelyik hálásan búcsúzik Velencétől, ami puszta létével megajándékozta a majdnem-boldogság érzésével. A szólista Selmeczi János a szó nemes értelmében véve rátelepszik a zenekarra, egy percnyi kétséget nem hagy afelől, most itt övé a főszerep, övé az öröm, övé a fájdalom és övé a hála. A zenekar igazi partnerként húzódik a háttérbe, de soha annyira, hogy teljesen magára hagyja a szólistát. Selmeczi János képes elérni, hogy a hegedű hangszínei még a hangszer esküdt ellenségeit is a rajongótáborba csábítsa. J.S. Bach d-moll zongoraversenye már sokkal inkább egyenrangú partnerként kezeli a zongorát és a zenekart. Talán köszönhető mindez annak is, hogy Bach korában a zongora még inkább kísérleti hangszernek számított, mindenesetre a szerepek és terhek majdnem egyenlően oszlanak meg a „versengő felek” között. A hangnem néhány árnyalattal sötétebb, mindezt azonban ellensúlyozza a forma, a szerkesztés világossága. A zongora hangzása néha kicsit csembalós, néha kicsit orgonáé, de már határozottan magán viseli azokat a jeleket, amelyek később egyértelműen elkülönítik a zongorát az egyéb billentyűs hangszerektől. Selmeczi György szólistaként is végig gondot fordít arra, hogy együtt éljen a zenekarral, ha kell, a hálával is jelezzen a zenészeknek. Rakovról lényegében annyit lehet tudni, hogy a Szovjetunió ünnepelt zeneszerzője volt. Elvhűsége azonban nem zárja ki tehetségét. A műsor befejezéseként elhangzó öttételes Szimfoniettája második tételében azok számára is világossá válik, hogy orosz zeneszerzőről van szó, akik még soha életükben nem hallottak Rakovról. A zenészek lubickolnak, mosolyognak, nekik most már a kilenc is páros, az ő jókedvüket senki és semmi el nem ronthatja. Ezek a csillogó szemek pedig hajlamossá teszik a befogadót, hogy megfeledkezzen arról, nem ez a mű az, ami miatt Rakov a halhatatlanok közé emelkedik. Igaz Szó — nélkül Ungvár (MTI) - Kedd reggeltől nem jelenik meg a kárpátaljai magyarság egyetlen napilapja - a Kárpáti Igaz Szó. Nem sikerült ugyanis a papírbeszerzési gondokat megoldani, s így a Kárpátalja Lapkiadó Vállalat megtagadta az újság készítését. Hétfői adásában az ungvári televízió magyar szerkesztősége is foglalkozott a Kárpáti Igaz Szó problémáival. Fodo Sándor, a KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) elnöke a televízió által sugárzott beszélgetés során cáfolta, hogy a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezete nem támogatja a Kárpáti Igaz Szót. Tény azonban, hogy a KMKSZ, mely a megyei tanáccsal együtt a lap alapítója és szerződéses kötelezettséget vállalt a kiadási költségek ráeső részének fedezésére, semmilyen anyagi támogatást nem nyújt a szerkesztőségnek és nem is tud nyújtani, hiszen mint társadalmi szervezet maga sem rendelkezik az ehhez szükséges pénzeszközökkel. Nincs elegendő pénz a megyei tanács költségvetésében sem. A lapalapítók keresik a megoldást. Kallós a Vianban Miskolc (ÉM) - Kallós Zoltán, az is mert gyújtó és néprajztudós ma Mis kolera látogat, és a Győri kapu 57 szám alatti Vian klubban este 7 órá tói bemutatja vadonatúj kazettáját Műsorát táncház követi. Nyílt nap Miskolc (ÉM) - A Baross Gábor Közlekedési és Postaforgalmi Szak- középiskola (Rácz Ádám u. 54-56.) december 13-án, hétfőn tartja nyílt napját, amelyre várják az érdeklődő szülőket, pedagógusokat és a nyolcadikosokat. Részletes tájékoztatást adnak az iskola szakjairól, képzési rendszeréről, felvételi rendszeréről, a követelményekről, az iskola életéről. Bemutatják a számítógéptermeket, tanműhelyeket, szaktantermeket, a szimulációs alapú számítógépes vasúti oktató rendszerüket, nyelvoktató laboratóriumokat. A nyílt nap délelőtt 9 órakor kezdődik s délig tart. ___________ M űvész és tanár Miskolc (ÉM) - Seresné Mezei Zsuzsa művésztanár alkotásaiból nyílik kiállítás december 9-én, csütörtökön délután négy órától a Tehetséggondozó Szakkollégium Diákgalériájában (Selyemrét 1.). A kiállítást Réz- művesné Nagy Ildikó művésztanár nyitja meg. Előkészítő Miskolc (ÉM) - Történelem tantárgyból ingyenes egyetemi előkészítőt tart a Munkásképviseleti Alapítvány és az Esélyegyenlőség Alapítvány. A történelem tesztírás időpontja: december 10., péntek délután 3 óra, helye a Miskolci Egyetem jogász-épület A/6, földszint 19-es előadó. December 15-én, szerdán délután három órától konzultációt tartanak a Miskolci Egyetem régi főbejárat, földszint 1-es előadóbanNépdalverseny Kazincbarcika (ÉM) - A Pollack Mihály Úti Általános Iskola november végén immáron ötödször rendezte meg a kazincbarcikai Gyermekkönyvtárban a népdaléneklési versenyt a város általános iskolásai részére. A 3-8. osztályosok nevezhettek, s a városi versenyt megelőzték az iskolai fordulók, ahonnan ötvennégyen jutottak tovább. A megyei egyéni népdalversenyen pedig 8 harmadikos Koza Beáta (Kertváros II. Sz. Általános Iskola), az ötödikes Márton Enikő (Ádám Jenő Általános Iskola) és a hetedikes Kohut László (Dózsa György Úti Általános Iskola) képviselik Kazincbarcikát. Magyar filmnapok Győr (MTI) - Magyar filmnapok lesznek december i, és 12. között Marosvásárhelyen. A négynapos programot a Maros megyei MÁDISZ és a győri Mediawave Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány szervezi. A marosvásárhelyi kulturális esemény keresztmetszetet ad a magyar filmművészetről az érdeklődőknek.
