Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-07 / 286. szám
8 A ItT'Hon 1993. December 7., Kedd — ABAÚJI PORTRÉ A színitanodás Aszaló (ÉM HMÉ) „Jóska habitusából, emberi tudásából, képességeiből kimondottan operettszínészi, vígjátéki szerepek hozhatók ki. Hét év alatt rengeteget dolgozott ges fiatalember” - ezt a véleményt Szép Lászlótól, a Pécsi Sándor Guruló Színház művészeti vezetőjétől hallottam, aki nagy szeretettel és elismeréssel beszélt a társulat oszlopos tagjáról, az aszalói Vigh Józsefről. „Van ebben a pályában valami megmagyarázhatatlan, egy belső erő, ami vonz. Ebben a mai szörnyű világban a színpadon kikapcsolódom és kikapcsolódást nyújtok azoknak is, akik beülnek estéről estére egy előadást megnézni. Sokszor mondják a színészekről, nem a földön járnak. Lehet, hogy igazuk van, de én ezt a különleges légkört igyekszem a magánéletemben is megteremteni” - meséli Vigh József. A színház iránti vonzalom még a középiskolában kezdődött. A magyartanárnője volt az, aki ebbe az amatőr csoportba, a Guruló Színházba irányította. Középiskolásként is szép szerepeket kapott. Egy országos amatőr- fesztiválon, Tatabányán, a Mártó és a varázslóval első helyezést értek el. Ebben a darabban Máriót alakította. Megízlelhette a „nagyszínház”, a profi színjátszás légkörét is. Egy évet dolgozott a Miskolci Nemzeti Színház énekkarában, főleg zenés darabokban. Amatőr pályáján legkedvesebb szerepe a Charly nenjéből az álnagynéni. Ez olyan élmény, amelyet sohasem fog elfelejteni. Akik ebben látták, mind azt mondták: „Ez már valami, Józsi!” Véleménye szerint Gálvölgyi után eljátszani ezt a szerepet, óriási kihívás. Figyelni arra, hogy ne utánozzon, hanem önmagát adja. Színész példaképe nagyon sok van. A miskolciak közül az egyik tanára, Molnár Anna. Idézőjelbe tett mestere Gálvölgyi János. Sokat látta már színpadon, és legjobban azt a könnyedséget és természetességet csodálja, amivel a szerepeit felépíti. Jelenleg a Premier Színház színitanodájának hallgatója, ahol színészmesterséget, beszédtechnikát, dramaturgiát, zeneelméletet, hangképzést tanul. Most kezdik próbálni a Premier Színház előadásában a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot, mélyben egy táncos-énekes szerepet kapott. Leghőbb vágya mégis az, hogy elvégezhesse a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Ezért jövőre újra próbálkozik, de most már operett szakra. Évtizedek óta barátja a bronz Debrecenből Orosházán át Miskolcra jutott A szikszói turul, immár képeslapon, és az alkotó: Pócsik István Szikszó (ÉM - O.J.) - Az idén hatvanesztendős. Borsod megyében elsőként az egykori határőrközség állított turulos emléket 1988-ban a világháborúk hősi halottainak, áldozatainak. Ezt követte Bükkzsérc, a szatmári Nagyecsed, majd Szentist- ván, Szikszó, Méra és a közelmúltban Hernádszentandrás. De ő készítette az alsóregmeci Kazinczy emléktáblát is. Barátaival és szaktársaival harangot öntöttek és ajándékoztak 1989 karácsonyán a miskolci Gyermekvárosnak. Pócsik Istvánnak a bronzzal való barátsága régi keletű. Annak idején a diósgyőri Vasas Képzőművészeti Stúdió tagjaként kezdett érméket készíteni. Aztán már önállóan az érmék, plakettok sorát készítette el. A földrengés sújtotta Ber- hida és Peremarton részére félszáz emlékérmet ajándékozott sajátos segítségnyújtásként. De az első gyermekfalu, Battonya ifjú lakói is hasonló ajándékot kaptak tőle. Van olyan alkotása is, amelyet az Állami Pénzverdében készítettek el bronzból és ezüstből a miskolci December 4. Drótművek megrendelésére. Több kiállításon is megismerkedhettek az érdeklődők ennek az intim képzőművészeti műfajnak általa készített alkotásaival. Debrecenben született református pap fiaként, akit a lelkészi szolgálat Orosházára szólított. Iskoláit itt, és a szarvasi Tes- sedik mezőgazdasági szakközépiskolában végezte. Gyerekkorától sokat rajzolt, tanítói, tanárai tehetségesnek tartották, nemcsak bíztatták, segítették is. A sarkadi gépállomásról, első munkahelyéről hívták be katonának akkor, amikor már a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lehetett. A háromévi katonáskodás másfelé fordította életútját. Agronómusként érkezett Borsod megyébe. Volt valami tudatalatti kötődése ehhez a vidékhez. Sokszor beszélt, mesélt erről a tájról édesanyja, aki Hemádnémeti- ben született. Alföldi létére kezdettől nem volt idegen neki ez a hegyes-dombos világ. Foglalkozása révén alaposan meg is ismerhette. Dolgozott földművesszövetkezetnél, a Mészövnél, a miskolci városi, majd a megyei tanácsnál. A nyugdíj előtti években a felsőzsolcai Mezőgép minőségellenőreként gyakran megfordult az öntőműhelyben is. Itt készült néhány köztéri alkotása, így a legjelentősebb, a szikszói turul, amelyet 1990-ben Für Lajos avatott fel. Hosszú volt az út a rajzoktól az első agyagból gyúrt-formált figuráig, majd a bronz szobrokig; a két dimenziótól a három dimenzióig. Vas akarattal, szorgalommal, már-már megszállottsággal dolgozik ma is. Azt tartja, minden nap tennünk kell valamit a holnapért... Gyerekek honi rajzasztala Hajdú Krisztina halmaji, 4/a osztályos tanuló Utcarészlet című rajza. Gázvezeték-avatás Alsóvadászon Alsóvadászon a Petőfi utca 34, szám alatt Szakács Ferencék boldogan vették birtokukba a gázkészüléket Fotó; Fojtán László Alsóvadász (ÉM) - December 3-a ünnepként vonul be az alsóvadásziak életében, hiszen ezen a napon avatta fel a gázvezetéket dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter. Az 1500 lakosú községben 250 család fizette be a fejenkénti 50 ezer forintot. A beruházás összesen 32 millió forintba került. A kivitelező a bajai Nagy István magánvállalkozó volt. Amíg 1990- ig csak 32 Borsod-Abaúj-Zemp- lén és Heves megyei település rendelkezett gázvezetékkel, jelenleg már az alsó vadászi a 116 helység, ahová bevezették a korszerű fűtési rendszert. Ebben az évben még további tíz faluban gyújthatják meg a fáklyalángot. Szatmári István alsóvadászi polgármester köszöntötte a gázavató ünnepségen szép számmal megjelent lakosságot, valamint a vendégeket, köztük a környék polgármestereit. Rövid beszédében hangsúlyozta, hogy oly fontos ünnep ez a számukra a község fejlődése szempontjából. De a homrogdiak is erről a vezetékről kapják majd a gázt. Az sem mellékes tényező, hogy környezetbarát energiát használhatnak fel. Mérföldkövet jelent ez az Abaújban élők számára. Szatmári István megköszönte a tervezők, kivitelezők és bonyolítók áldozatkész munkáját, melynek eredményeként mindössze négy hónap alatt készült el a gázvezeték Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter avató beszédében elöljáróban kiemelte: örömmel tett eleget az alsóvadásziak meghívásának, amiál is inkább, mivel szívesen tér oda vissza, ahová a múltja köti. Másrészt az ilyen események ezek az apró történések javítják a lakosság hangulatát. Alsóvadászon már ügyvédként is volt része az orvosi rendelő létrehozásában és a minden igényt kielégítő általános iskola átadásában. Az itt élők büszkék lehetnek arra, hogy az utóbbi három és fél esztendőben gyarapodtak a vízvezetékrendszerrel, a tornateremmel ellátott iskolával, a ravatalozóval és az orvosi rendelővel. A mostani gázvezeték-avatás az infrastruktúra szempontjából igen jelentős, mert ez az alfája és ómegája a gazdasági fejlődésnek. Mindez önmagában hordozza új munkahelyek teremtésének lehetőségét, s ezáltal könnyebbé válhat az életük. A gáz egyébként Szikszóról érkezik, ahol már a jövő év tavaszán csaknem ezer lakásban lesz gáz. Méltató szavai után dr. Kiss Gyula fellobbantotta a lángot, s ezzel a község lakói birtokukba vették a gázkészülékeket. Telenkó Miklós, homrogdi görögkatolikus plébános azt fejtegette, hogy a vidéken élőknek sok információra és összefogásra van szükségük, mert „csak rajtunk múlik, milyen lesz az életünk. Helyettünk ugyanis senki nem fogja elvégezni tennivalóinkat, hiába tekintge- tünk keletre, nyugatra. Egyébként sem hátrafelé kell néznünk, hanem előre. Csak így gyúlhat fény az éjszakában.” Illúziókkal telve vártuk a csodát... Krasznokvajdán agrárfórumot szervezett az MDF Abaúji Szervezete. (3. oldal)- A TARTALOMBÓL Nemcsak szórakozás Kettős céllal szervezte meg az aszalói Göőz József Általános Iskola szülői munkaközössége azt a színházi estét, amelyre november 27-én került sor a helyi művelődési házban. Az egyik cél a kellemes szórakozási lehetőség volt. A másik: a jegybevételből származó fennmaradó összeget a munkaközösség a tanulók jutalmazására fordítja. .(2. oldal) A világ egyre kisebb A szikszói gimnázium vendégei voltak: Jorgen Lycke igazgató, Inge-Lise Andersen koordinátor és Per Jensen tanár Dániából. A glambsbjergi Eítens- kole és a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium igazgatója együttműködési szerződést írt alá, melynek első pontja a diákcseréről szól. (4. oldal) Abaúj lámpása Sotkó József, a most nyugalomba vonuló énektanár, szakfelügyelő, karnagy fáklyát gyújtogató tanítója volt a magyar pedagógus-társadalomnak, aki 40 éven át nemcsak Göncön, hanem az abaúji községekben is fáradhatatlanul bevilágította á dal szeretetével az emberi lelkeket. Lámpás volt, mert fénye az előttünk tátongó messze jövőbe mutatott utát. (5. oldal) Barátja a bronz Pócsik Istvánnak a bronzzal való barátsága régi keletű. Megyénkben elsőként az egykori határőrközség állított turulos emléket 1988-ban a világháborúk hősi halottainak, áldozatainak. Ezt követte Bükkzsérc, Nagyecsed, Szentistván, majd Szikszó, Méra és a közelmúltban Hernádszentandrás. De ő készítette az alsóregmeci Kazinczy- emléktáblát is. (8. oldal) 4
