Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-04 / 258. szám

10 SZABADIDŐ Utazás 1993. November 4., Csütörtök Busszal Európa útjain Miskolc (ÉM - NYT) - Karosszéria-lakatos­ként kezdte, de nagyon hamar a gépkocsiveze­téshez pártolt. Az első tehergépkocsikat a BSZV-nél vezette, árut szállított az ország ha­tárain belül különböző megrendelőkhöz. On­nan vonult be katonai szolgálatra, ahol szintén gépkocsivezető volt. Leszerelés után visszakerült a BSZV-hez, majd a Miskolci Közlekedési Vállalat következett, ahol egy évtizeden át szállította az utasokat.- Tulaj donképpen mindig buszra szerettem vol­na kerülni - mondja Riczó László, a Társtourist gépkocsi vezetője. - Engem nem idegesítettek az utasok, ott tanultam meg vigyázni rájuk. Nyugodt az alaptermészetem, így nem volt ne­héz megszoknom, hogy az utasok testi épségé­nél semmi sem fontosabb. Akijárt már autóval, busszal a Gyergyói hava­sok, vagy a Békás-szoros hajtűkanyarjaiban, szerpentinjein, tudhatja, milyen utak azok. Ri­czó Lászlóval még egyetlen utas sem érzett ott félelmet. A megtestesült nyugalomként vezette a legélesebb kanyarokban, a legmeredekebb ré­szeken is autóbuszát. Ahol másoknak kétszer is vissza kellett'tolatniuk, ő elsőre befordult.- Az MKV után dolgoztam a MAGÉV-nél, majd mikrobuszt vezettem, a Karcsai Mgtsz-nek, sőt kipróbáltam a HALÉRT-et is. De talán sehol nem éreztem magam olyan jól, mint itt, a Társ- touristnál. Ez nagyon szép és változatos mun­ka. Hol Törökországba kell mennem, hol Romá­niába, Ausztriába, Lengyelországba,.Francia- országba és így tovább. Minden ország más, minden ország külön élmény. A törökök példá­ul tolakodóak, erőszakosak vezetés közben, Ro­mániában viszont a legtöbb helyen csapnivaló- ak az utak, ezért óvatosan kell vezetni. Alapve­tő szabálynak tartom azonban, hogy akárhol is van az ember, idegen országban ne pattogjon. Inkább mondjunk le az elsőbbségről, inkább ad­junk igazat akkor is a rendőrnek, ha abszolút nincs igaza, ha felháborító a viselkedése, mint­sem az utasok bánják meg... Pedig olykor való­ban birkatürelem kell elviselni az idegen rend­őrt, az idegen vámost. Sosem felejtem el, ami­kor egy egyébként hatnapos török útról a nyol­cadik napon értünk haza. A jugoszláv vámosok kamionoztatni akarták utasaim csomagjait, természetesen rengeteg márkáért. Visszafor­dultunk a kompos átkelőhöz, de a Duna másik oldalán meg a románok kértek kauciót. Végül is lementünk Giurgiu-hoz, Bukarest alá, s nagy kerülővel jutottunk csak haza, késéssel. Vi­szont megmaradt az utasok pénze... Országról országra Szlovákia Miskolc (ÉM) - Szlovákia nem ismeretlen me­gyénk lakossága, utazói körében. Hiszen szom­szédunkról van szó, a régi Csehszlovákia kelet­szlovákiai része, az Alacsony-Tátra és a Magas- Tátra mindig is kedvelt úticélja volt a miskolci­aknak, borsodiaknak. Széleskörűek a rokoni kapcsolatok is. A helyzet akkor változott, ami­kor megalakult az önálló Szlovákia, a Szlovák Köztársaság. Aligha lehet tagadni, hogy azóta mindkét irány­ba jócskán csökkent a forgalom. Ennek többfé­le oka van. Nyilván sokakat riasztott és riaszt el a Bős miatti vita, a az ottani magyarsággal szemben kialakított szlovák hivatalos politika, vagy például a Csehországtól elszakadt szegé­nyebb Szlovákia átalakulási folyamatának a turistákra, vásárlókra nem éppen kedvező ha­tása. Ez utóbbinál érdemes külön elidőzni, ha­csak röviden is. Kassán, Rozsnyón és más városokban nemegy­szer félig üres boltokban, drágán kínált termé­kek között sétál kosarával, bevásárlókocsijával a magyar utas. A pácolt hal, népszerű nevén a ruszli, a sör, a rizs a hentesáru, a cipő, a ruhá­zati cikkek ára már alig olcsóbb az itthoninál. S hol van már az az idő, amikor olyan olcsón et­tük a knédlit, a szlovák kolbászos bablevest, a halételeket, s öblítettük le egy-egy korsó sörrel az önkiszolgáló éttermekben, mint valami­kor?!... Hogy a nívósabb éttermek árairól már ne is beszéljünk... De nem akarunk senkit elriasztani Szlovákiá­tól. Sőt, inkább arra szeretnénk biztatni, hogy nyugodtan utazzanak. A megye határátlépői­nél nincsenek politikai ellentétek, kulturált az útlevél- és a vámkezelés (noha idegesítő kicsit a szlovák határőrök pecsételése), a legtöbb eset­ben - már csak a gyérebb forgalom miatt is - vi­szonylag rövid idő alatt átjutunk. S ha már le­járt is nagyjából a szlovákiai bevásárló utak korszaka, élvezzük a szomszéd ország kivételes természeti adottságait, ismerkedjünk a nemré­giben nagyon szépen felújított Krasznahorká- val, a kézsmárki Thököly várral, a Dobsinai jég­barlanggal. Wieliczka és Paraj d sóbánya múzeumai Wieliczka, Parajd (ÉM - NYT) - A közelmúltban számos előfizetőnkju- tott el a Társtourist Utazási Irodá­val és velünk a lengyelországi Wie- Hczkába, és az erdélyi Parajdra. Mindkét hely sóbányájáról és sóbá­nya múzeumáról híres. A mintegy 13-15 ezer lakosú Wie­liczka Krakkótól alig 12 kilométerre fekszik. Legalább ezer éve bányász­szák már itt a sót, nem véletlenül ne­vezték a települést a középkorban Magnus Salnak, azaz Nagy Sónak. A ,korszerű” termelés beindításá­nak magyar vonatkozása is van: Szemérmes Bolesláv felesége, IV. Béla magyar király legidősebb lá­nya, Kinga Magyarországról hívott ide bányászokat. Kinga legendát is teremtett egyébként: az atyjától ho­zományul kapott erdélyi sóbányába beleejtette gyűrűjét, s azt Wieliczka egyik első sóbányájában találták meg, vagyis csoda történt: az erdélyi sóbánya „elvándorolt” Lengyelor­szágba. (Ennek története is ki van faragva sóból a bányamúzeumban.) A sóváros 1290-ben kapott városi jo­got. Báthori István, bogy hadjárata­ihoz pénzt teremtsen, haszonbérbe adta a bányát. A bányászkodást az 1700-as évek elején nagy tűzvész pusztította, de hamarosan újra nagy erővel indult meg a sókitermelés, amely ma is tart. A bányában olyan híres emberek is megfordultak, mint Geothe és Balzac, a második világ­háborúban pedig rövid ideig német repülógépgyártó üzem is működött itt. A csoportok és egyéni turisták gya­log, vagy liften jutnak le a 63 méte­res első szintre, innen indulnak a gyalogtúrák. Ritka élmény a nemré­giben felújított Sóbánya Múzeum végigjárása. Igaz, idősebbeknek ki­csit fárasztó a több száz lépcsőfok, de megéri a ritka élmény. Elsősorban a sóból kifaragott csodálatos szobrok, szoborcsoportok látványa miatt. IV. Béla királyunk lányának, Kingának külön terme van, a Kinga-kápolna, ami 55 méter hosszú, 14 méter szé­les és 10 méter magas. A főoltárt a bánya védőszentjének, Kinga ki­rálylánynak szobra díszíti. De igen szép a többi szobor és szoborcsoport is, például a bányászkodó hét törpe, hogy csak egyet említsünk. Mi nem láttuk ugyan, de hallottunk róla, hogy nagyon szép a bányászko­dás történetét, fejlődését bemutató múzeum. A bányában légzőszervi megbetege­désben szenvedők számára szanató­rium is működik. A legmélyebb szin­ten büfé található, ahol ajándéktár­gyakat is árusítanak. Ezekből - amelyek fő tárgya természetesen a só-bőven vásárolhatunk a felszínen is. . A Társtourist velünk szervezett egyik másik úticélja ugyancsak egy sóbánya, de ez már Erdélyben, Pa­raj dón. A két bánya és múzeum közül inf­rastrukturális háttere miatt a len­gyel a „kulturáltabb” benyomást Azoknak, akik életükben először jártak sóbányában, a látvány is lenyűgöző. így voltak ezzel a mi csoportunk tagjai is. Fotó: archív keltő, s az erdélyi a monumentáli­sabb hatást kiváltó. Parajd közel van Marosvásárhely­hez, Szovátától pedig alig 11 kilomé­terre található. A mai Románia mintegy féltucatnyi sóbányája közül ez a legnagyobb. Ma is termelnek sót, sőt, mint azt a bájos erdélyi-ma­gyar idegenvezető hölgy elmondta, ha van rá igény, három műszakban. A turistacsoportok, főként munka­szüneti napokon a bánya melletti hi­vataltól indulnak be a bányába, amelynek bejárata fölött magyarul is olvasható: Jó Szerencsét! De a busznak napi kétszeri indulással hi­vatalos mentrendje is van, a kórház­tól, illetve a főtérről. Nem hosszú az út, alig öt-hat perc, de lebilincselő annak ellenére is, hogy legfeljebb egy szembejövő, sótömböket szállító dömperrel ha találkozunk útközben. Kiszállván a rozoga, sóette jármű­ből, gyalog, lépcsőfokokon folytatjuk utunkat a több mint száz méternyi mélységben lévő első szintre, ahol a Sóbánya Múzeum, a szanatórium és az ökumenikus templom működik. A bánya, s a múzeum teljesen más, mint Wieliczkában. Itt a hatalmas méretek dominálnak, nincsenek só­ból kifaragott szobrok, csak óriási csarnokok a kibányászott tömérdek só helyén. A „sótalaj” olyan a lábunk alatt, mintha jégpályán járnánk, s természetesen só az oldalfal és a mennyezet is. Alattunk 6 szint talál­ható - halljuk idegenvezetőnktől - ezeket egymástól 8 méteres sóoszlop választja el, s a legalsó szinten folyik a termelés. Természetesen sok, olyan ma már nem működő bánya­rész is van, amelyeket a turistáknak nem mutatnak. Itt a legnagyobb érték a földalatti só­szanatórium. Ottjártunkkor is tar­tózkodtak lent gyógyulok, gyerekek és felnőttek vegyesen. Ki kórházi be­utalóval, ki magánbetegként, de a helyi orvosnő véleményezésével. Egy nap 4 órát vannak lent, s egy kú­ra nagyjából 10-16 napos. (Lehet könyvet, játékot kölcsönözni, hatal­mas, jól felszerelt játszótér is van lent!) Ezt addig ismétlik, amíg a gyó­gyulás nem tapasztalható, általá­ban négy éven keresztül. De például az itt gyógyuló asztmás pécsi gyere­keknek a negyedik évben már nem kellett visszajönniük... A tarifa, fo­rintra átszámolva még akkor is meg­lepően alacsony, ha magánbeteg­ként gyógyíttatja valaki asztmáját, egyéb betegségét a föld alatt. Ez esetben a szállás is könnyen és ol­csón megoldható Paraj dón, Szová- tán, vagy Korondon és egyéb közeli településeken, magyar családoknál. Egyről nem szabad megfeledkezni: mindjárt elsőül a Parajdón működő doktornőt keressük fel a helyi kór­házban!... Külön érdekessége a földalatti világ­nak a közelmúltban felszentelt öku­menikus templom. Minden fából van kifaragva: az oltár, a szószék, az ülőpadok. Ahat fa ablakkeretet a só­falba süllyesztették, s a kis üregeket belülről megvilágítják, ami miatt olyanok, mintha a napfény szűrődne be rajtuk. Egyszerűen lenyűgöző! Szerdán, csütörtökön és pénteken van ortodox, katolikus és reformá­tus istentisztelet, a hívőket a faluból busz szállítja az első szintig, onnan természetesen ők is gyalog teszik meg az utat a lépcsőkőn le és fel. Parajdon a Sóbánya Múzeumnak nincs meg az a háttere, mint Wielicz- kán. Itt viszont mindenki vihet ma­gával egy-egy darab kristályos sót a mélyből, a felszínen pedig ügyes gye­rekek árulják szinte fillérekért a na­gyon szép és nem is kicsi sókristály tömb-darabokat. Wieliczkán meg­gazdagodhatnának belőle... Kiadónk, szerkesztőségünk, illetve a Társtourist még ezután is szervez mindkét országba a két sóbányát is érintő utakat, jövőre pedig minden bizonnyal. Reméljük, sikerült ehhez egy kis kedvet csinálnunk... * Fotózta: lapunk olvasója... Szerkesztette: Nyikes Imre Sokfelé jártunk lapunk előfizetőivel az elmúlt idegenforgalmi szezon­ban. Egyik legszebb utunkat az IBUSZ Rt. Miskolci Irodája szervez­te Szabolcs-Szatmár-Bereg megyé­be. Igaz, csupán egy nap állt rendel­kezésünkre, azért így is számos helyre eljutottunk, sok szépet lát­tunk. A legemlékezetesebb azonban Szat- márcsekén a csónakfejfás temető volt. Egészen kivételes hatással van azokra, akik először látják, talán egy-két helyen ha van még hozzá ha­sonló. De a magyar turistának nem csupán a nyugat felé néző csónakfejfák mi­att lenyűgöző. Sokkal inkább azért, mert itt nyugszik Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője. A fehér emlékmű szinte kiemelkedik a temetőből, mint a költőóriás egykoron honfitár­sai közül. Amikor elénekeltük együtt az általa írt nemzeti Himnu­szunkat, sokaknak szökött könny a szemébe. Ajánljuk minden magyarnak, aki arra jár, térjen be a temetőbe né­hány percre, s hajtson fejet a Köl- csey-emlékmű előtt. A temetői környezetből kiemelkedik a nagy költő, Kölcsey Ferenc síremléke Fotó: amatőr Kemping kalauz Az utóbbi időben lapunk előfizetői közül is sokan fordultak meg Erdély­ben, ezen belül Székelyföldön szer­vezésünkben. Gyönyörű volt az út, sokan jelezték, eljönnek a szép szé­kelyföldi tájakra családdal, autóval is. De egyébként Erdély, Székelyföld évek óta kedvelt úticélja a magyar turistáknak, akár rokonokhoz men­nek, akár „szóló” turistaként. Al alábbiakban Székelyföld legismer­tebb kempingjeiről közlünk összeál­lítást, már a jövő évi útitervekhez nyújtva segítséget. Székelyföld alatt mi nagyjából a Marosvásárhely - Szováta - Csíkszereda - Homoród- Keresd által határolt területet ért­jük, de mindjárt Kolozsvárral kezd­jük, s elmegyünk Tusnádfürdőig* vagy Brassóig is... Kolozsvár (Cluj Napoca) Kemping Fagat. Kolozsvár mellett, 2 km-re. Kolozsvár, Kemping Cojocna. A vá­rostól 20 km-re. Marosvásárhely (Tirgu Mures) Strand Kemping. (Minden közel van!) Torda. A Tordai hasadék a legfőbb célpont. Két kempingben is aludha­tunk a közelben. Turda Bai Kem­ping, a várostól 2 km-re. Cheile Tun zii Kemping (Tordai hasadék) Ton dától 12 km-re, a természeti látvá­nyosság mellett. Szováta. A híres fürdőhely melletti kemping, könnyű megtalálni. Innen knándulhatunk Paridra, a Sóbá­nya Múzeumhoz is, ami alig 11 km- re van. Borszék (Borsec). A nagyhírű ás­ványvizet előállító község mellett három kemping is található. A kem­ping Borsec, a kemping Stina din Calimani és a kemping Brotacelul Tusnád Fürdő (Baile Tusnád). Cam­ping Vacanta. Igen jól felszerelt! A közelben van a Camping Bálványos is!... Székelyudvarhely (Odarheiu Secui- esc). Camping Odorhei, ugyancsak jól ellátott. Vámszabály (Folytatjuk vámszabályismertetőn• két) Eddig arról volt szó, mire kell ügy®*' nünk, ha elutazunk. Nézzük mi8 helyzet hazafelé, mit hozhatunk ma­gunkkal külföldről? Az utasforgalomban behozott áruk alapvetően a saját, illetve a családi szükséglet kielégítésére szolgálnak* így nem lehetnek kereskedelmi mennyi ségúek. Mi az a mennyiségű áru, amely 82 utas-, vagy ajándékforgalomba® nem minősül kereskedelmi jelleg®' nek? 1. Gépkocsi vagy lakóautó és teher­gépkocsi, vagy autóbusz családé0' ként 1 db/év. 2. Szeszes ital: 1 h^ égetett szeszes ital és 3 liter bor, v®' lamint 5 liter sör. 3. Dohánygyár*" mány: 500 db szivarka vagy 100 d® szivar, vagy 500 gramm dohány * Kávé, tea, kakaó és valamennyi ®* szer és keveréke: 1-1 liter. 5. Epí*®' anyag, épületberendezési és felsz£ relési megfelelő tárgy: a felhaszn®' lási célnak megfelelő mennyiségbe®* 6. Egyéb áruk: 500 Ft egyedi értéi08 fajtánként 10 db, 2000 FY egyedi ér­tékig fajtánként 5 db, 5000 Ft egy®” di értékig fajtánként 1 db. . A fajtánként megjelölés alatt ®* egyes áruk szokásos mértékegy^ gét, kiskereskedelmi kiszerelés sjf rinti mennyiségét kell érteni, péj ul: db, liter, kg, tucat, készlet, dob® 1 zsák, ballon stb. . u A mennyiségi keret túllépés m>8 nem vámkezelhető vámárukat Vámhivatal visszatartja. Ezeket ®* utasnak jogában ádl külföld^ visszaszállítani, feltéve, ha ahhoz Magyar Nemzeti Bank hozzájár®* Amennyiben az MNB ehhez nernJ rul hozzá, a szóbanforgó vámárut, utasnak fel kell ajánlania áll8®; vállalat útján történő értékesítés^ Az ebből befolyt összeg 50 száz8^ ka vám címén kerül elszámolás^8’ fennmaradó összeg pedig - az áf° egyéb köztartozás, valamint köjtófjj levonása után - a felajánlót m meg. _ Itt kell külön kiemelnünk: az ei°®^ rí fogyasztásra alkalmatlan ús^ szesz utasforgalomban nem hozh® be, nem vihető ki, az ország tór*® tén nem szállítható át! Az w szeszgyári termék külföldre, belföldre visszavihető, vámáruk az államnak ellenszolgáltatás ® kül felajánlható. j. Vám- és Pénzügyőrség 5°/^ Abaúj-Zemplén és Hevesi Parancsnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents