Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-25 / 276. szám

Amikor!990. december 12-én a pá­rizsi székhelyű Világkiállítások Nemzetközi Irodájának (BIE) 108'. ülésén hivatalosan rögzítették; hogy iáKoreai Köztársaság 1993-ban ex­pót rendez, még sokan kételkedtek a rendezvény sikerében. Már csak azért is, mert ez volt az első alkalom, hogy a jól ismert fejlett-fejlődő or­szág kategóriák szerinti, egy, az utóbbi csoportba tartozó állam vál­lalta fel egy szakkiállítás megrende­zését. Kérdés volt az is, hogy egyál­talán elegendő lesz-e a következő három év a felkészülésre - nyilat­kozta Marcel Galopin, a BIE alelnö- ke, hiszen körülbelül tízéves felké­szülési időre kell számítanunk egy- egy BIE által hivatalosan elismert világkiállítás kapuinak megnyitá­sáig. Mostanra már minden kétely a semmibe foszlott. A kiállítás záró­napján közel 14 millió látogatót jel­zett az elektronikus számlálóberen­dezés kapuk felett elhelyezett muta­tója. Az előzetes becslések körülbe­lül 10 millió látogatóról szóltak. A szervezőbizottság szerint a külföldi érdeklődők aránya körülbelül 4,8 százalék, amely szintén meghaladta Vásárnéző Az Eszak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1993. NOVEMBER 25. Korea több mint egy világkiállítás Korea festői szépségű tájaival egye­dülálló kulturális és történelmi em­lékeivel látnivalókban gazdag prog­ramot kínál a turistáknak. Nem volt! ez másképp az expo térségében sem. Bár azt el kell ismemi, hogy a házi­gazda a másfélmillió Taejon nem bő­velkedik látványosságokban - talán csak a közelben feltörő hőforrásokat és persze a piacot említhetnénk - sokkal inkább egy rohamosan ter­jeszkedő modem nagyváros. De azok, akik hajlandók egy órácskát utazni, bármerre induljanak is el, máris bent találják magukat a misz­tikus, alacsonyan elterülő ködsávba burkolózó hegyek között. Ezek a he­gyek pedig ezernyi szépséget és tit­kot rejtegetnek minden évszakban, de főleg ősszel lenyűgözőek, amikor a levelek a piros a sárga és a barna valamennyi árnyalatában pompáz­nak. A csodaszép nemzeti parkok egyike, a várostól húsz kilométerre elterülő Kyeryongsan Nemzeti Park, amely kéttucat buddhista templomnak ad otthont, de több más létező vagy már eltűnt vallás és kul­tusz emlékei is fellelhetők a koreai­ak egyik kedvenc kirándulóhelyén. A „Csirke-sárkány-Hegy” nevét a hegyvonulat furcsa alakjáról kapta: egy sárkány gerinceként emelked­nek egymás után a vonulat csúcsai. Érdemes megtekinteni Puyot, a haj­dani Paekche Birodalom fővárosát. A dombokat, amelyek királysírokat rejtenek, a sok száz elszórt emléket, ősi pagodát, erődítményt. Furcsa ér­zés felkapaszkodni a 150 méter ma­gas Nak'waam sziklára, ahonnan a Paekche hercegnők és udvarhölgyek a folyóba vetették magukat a meg­szálló harcosok elől menekülve, ahonnan színpompás bő ruháik le­hulló virágokként tűntek a folyó fö­lött - innen származik egyébként a szikla neve is. Visit Korea Year '94 Egy újabb jellemző példa arra, hogy a koreaiak mennyire tudatosan ala­kítják országképüket, mennyire át­gondolt stratégiát dolgoztak ki or­száguk külföldi megismertetésére. „Keresd fel Koreát, a Koreai Évben, 1994-ben” - két évvel ezelőtt tűnt fel először ez a rejtélyes felirat a Kore­ai Nemzeti Idegenforgalmi Társa­ság különböző kiadványain, így pél­dául naptárain. Ami sokáig rejtélyes volt, az mára mindenki számára vi- . lágossá vált: Szöul fővárosi rangra emelkedésének 600. évében a min­dennapra jutó változatos kulturális, gazdasági, sport és művészeti ese­mények özönével szeretnék a külföl­di üzletembereket és turistákat Ko­reába csalogatni. Valószínűleg nem sikertelenül, hiszen a palettán a víz alatti fotó világpályázattól a nem­zetközi sárkányeregető fesztiválig minden megtalálható. Júliusban eszperantó világkonferenciát, szep­temberben nagyszabású Utazási Ki­állítást rendeznek. A magyar pavilon fiatal munka­társai Az oldalt összeállította és a fotókat készítette: Balogh Tibor A látogatók hatvan százaléka iskolás volt a várakozásokat. Néhány adat az expo méreteinek érzékeltetésére: a 900 ezer négyzetméter kiállítási összterületen a huszonhét koreai pavilonon kívül 108 ország és 33 nemzetközi szervezet mutatta be, mit jelent, hogy értelmezi az expo jelmondatát: „kihívás a fejlődés új útjaira”. Olyan kihívásról van itt szó az emberiség egésze számára, ami mára már sorskérdéssé vált: a gyors iparosodás okozta környezet­szennyezés, a mind szűkösebbé váló nyersanyagok problémája, az az el­lentét, amely az ember és a termé­szet között van kialakulóban. Világkiállítás = kulturális fesztivál Koreai népviseletbe öltözött hostess Az expo három hónapja alatt a kul- tutális események sokasága szóra­koztatta a sorban állástól kifáradt látogatókat. Hála a szervezőknek, a legmagasabb színvonalú kulturális programot sikerült összeállítani. Csak néhány példa: nemzetközi filmfesztivál (magyar részről a Skor­pió megeszi az Ikreket reggelire cí­mű alkotást mutatták be), gyermek­rajzverseny és bábfesztivál, divatbe­mutató és rockkoncertek, színházi előadások, akrobatikai show-műso- rok mind-mind nagy érdeklődést keltettek fel. A koreai tradicionális művészetek közül a p'ansori (koreai opera), a t’alch'um (álarcostánc), vagy a sa- mulnori (dob- és táncjáték) előadá­sokban gyönyörködhetett a nézőkö­zönség. A nemzetközi folklórfeszti­vál keretében a spanyol flamenco táncosok ugyanannyira lenyűgözték a nézőket, mint a gyönyörű báli tán­cosnők érthetetlen, misztikus szem- és kézmozdulatai. E rövid előadáso­kat látva mindenki azonnal megér­tette a különböző kultúrák megőrzé­sének fontosságát. Érdekesség, hogy az expo idejére esett a Ch,,usok, a koreaiak második legfontosabb ünnepe, amely jellegében kettős: egyrészt az ősök iránti tisztelet, másrészt a bőséges termésért kifeje­zett hála fonódik össze benne. Ezek­ben a napokban a koreai hostessek színpompás nemzeti viseletűket, a hanbökot öltötték magukra. Óriási Buddha-szobor egy he* gyi kolostorban Egy újabb csoda a koreai pavilonban A koreai nemzeti pavilonok már mé­reteikkel, megjelenésükkel is bámu­latot keltenek. Legyen az egy óriási sötét kristály formájú épület, vagy egy monumentális tükörgömb. Vagy egy csigaszerűen tekeredő impozáns építmény - mindegyik egyedi, mind­egyik ötletes és persze mindegyik ultramodern, a XXI. század építé­szete. A Doumik - koreai hostess lá­nyok - utánozhatatlan bájjal, mégis tiszteletteljes meghajlással köszön­tének és beinvitálnak a pavilonba. Egy újabb csoda kezdődik. Kevés olyan szórakoztató központ van a földön, ahol három óriás vetítőfelü­letű (úgynevezett IMAX rendszerű) mozi található egymástól két perc sétányi távolságra, s ráadásul mind­egyik egyedülálló IMAX élményt kí­nál, ami a film tartalmát, illetve az alkalmazott technológiát illeti. A vi­lág legnagyobb IMAX színházában, az Earthscape Pavilon nyolc emelet­nyi magas vetítőfelületén a húsz perces természetfilm egy egészen más világba kalauzol el, pedig ezek ugyanezek az állatok, növények, csak több száz, esetleg 500 ezersze­res nagyításban. Ilyen körülmények között a nézők eltörpülnek, a közön­séges hernyó pedig óriási emberevő szörnyeteggé válik. A bemutatott festői tájak, tengerszemek vulkán- kitörés, víz alatti felvételek önma­gukban , is csodálatot keltenének még normális mozikban is, de az IMAX-rendszer segítségével' a nézőt teljesen hatalmába keríti a látvány és úgy érzi, hogy őt is beszippantot­ta a film. A Daewoo Pavilon három dimenziós (tehát speciális polarizált szemüveggel nézendő) IMAX filmje az emberi tudat és az álmok megis­merhetőségének határáig vezet. A filmbéli „tudatlaboratórium” mun­katársai osztják meg a nézőkkel a tudományos kutatás aktuális ered­ményeit az emberi pszichés jelensé­gek terén. Az Imagination Pavilon­ban pedig egy igazi űrutazás része­sei lehetnek a látogatók, egy olyan film segítségével, amely 180 fokos halszem objektíwel készült, és egy óriási félgömb felületére vetítenek. A film készítéséhez űrfelvételeket is felhasználtak. Nemzetközi mozaik — vegyes képpel A nemzetközi résztvevők igen ve­gyes képet mutattak. Voltak, akik ragaszkodtak az expo eredeti témá­jához, azonban sokan inkább az or­száguk bemutatását és az árusítást tartották fontosnak. Jó néhány pa­vilonban étterem is működött, alkal­mat adva például a Sri Lanka-i spe­cialitásuk megízlelésére. Sok látoga­tót vonzott az indiai pavilon, ahol ki­zárólag a kézműves áruk tömegét kínálták eladásra. Az amerikai, a svájci, de különösen a francia kiállí­tás bemutatta a legfejlettebb kör­nyezetbarát technológiákat. A fran­ciák már csak azért is örömmel vet­tek részt az expón, mivel a TGVnjin- tát választotta a koreai kormány a Szöul-Pusan gyorsvasút kiépítésé­re. Az egyezmény fontosságát talán a francia elnök expo-látbgatása is igazolja. Nehéz volt a bejutás a ka­nadai pavilonba, de sokaknak még így is megérte a gyakran három­négyórás - sokszor esőben való - vá­rakozás. A mozgó nézőteres mozi­ban, mintegy repülőgépről ismer­hették meg az „utasok” Kanadát, nyolc perc alatt Nyugatról Keletre átszállva az országot. Egyes Egyen- • lítő környéki országok rögtönzött trópusi őserdőt varázsoltak a pavi­lonba, persze mindent műanyagból. És persze sokan voltak kíváncsiak, mit állít ki a jövő század feltételezett csúcshatalma - Kína. A pakisztáni pavilonban inkább Nawaz, a 23 éves fiatalember keltett nagy feltűnést, főleg a gyerekek és az alacsonyabb termetű koreaiak körében. Nawaz ugyanis a világ második legmaga­sabb embere, a maga 244 centiméte­rével. Amellett, hogy a pakisztáni ét­teremben üdvözli a vendégeket kéz­fogással - avatott be családi életébe — itt, most Koreában egyben mézes­heteit is tölti újdonsült feleségével, aki teljesen normális magasságú. Göncz látogatása Az expo finisében Magyarországra, a magyar részvételre fokozott figyelem irányult. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a nemzeti napok sorozatában utolsóként, november 4-én került megrendezésre a Magyar Nemzeti Nap. Az ese­mény fő vendége Göncz Árpád, a Magyar Köz­társaság elnöke volt. A hivatalos megnyitóün­nepségen, a magyar és koreai zászlófelvonás il­letve a himnuszok elhangzását követően Göncz Árpád beszédében kiemelte, hogy: „Nemcsak Magyarország számára lehet példaértékű a ko­reaiak nemzeti összefogása és az a kitartó szor­galom, amellyel nagyszabású terveiket valóra váltották.” Ä koreai-magyar kapcsolatokról szólva kijelentette, hogy örvendetes tény, hogy „az óriási földrajzi távolság ellenére sikeralt az emberalkotta, azaz politikai gátakat is meg­• szüntetni. Egyébiránt ez az egyik fő érv, amiért mi magya­rok olyan nagy jelentőséget tulajdonítunk az egyetemes értelemben vett kommunikációnak és azt áz emberi kapcsolatok alapfeltételének tekintjük.” Végezetül az elnök kifejezte azon re­ményét, hogy „a magyarok méltó követői lesz­nek a világkiállítások gazdag hagyományai­nak”. Az ünnepség után a vendégek a Magyar Állami Népiegyüttes műsorát tekintették meg, este pedig a Taejoni Riviera Hotelben tartott fo­gadáson a Margit-szigeti Ramada Hotel mes­terszakácsai által készített finomságok arattak osztatlan sikert. Ez a nap talán egy tizenöt éves diáklány számá­ra volt azért a legvidámabb, Íriszen ó vehette át azt a Budapestre szóló repülőjegyet, amely-a Ki tud többet Magyarországról? című vetélkedő fó- díja volt. A játékban 20 ezer taejoni iskolás vett részt. A november 5-ei BIE napi ünnepségen, Ted Allan, a szervezet elnöke elismerően szólt a szervezők munkájáról és egyértelműen sike­resként értékelte a világkiállítást, nem csak a - látogatók számából kiindulja. Úgy vélte, hogy ebbén a gazdasági, szociális és faji problémák által felkavart világban« Taejon Expó !93*f>é- ke és a remény üzenete volt. A hivataíos ünnep- ség végén Ted Allan átnyújtotta a BIE zászla­• ját a magyar részről jelenlévő Kádár Bélának, | . aki rövid beszédében mindenkit meghívott a j '96-os budapesti expóra. Ezen a napon valamit I mindenki megtanult koreaiul: Budapest^zó f. mannapshidá — ^Találkozunk Budapesten. m Meglepetések a magyar pavilonban Ők is nyereg alatt? A magyar pavilon bejáratát hatalmas, színes gyermekrajzok díszítették, nem csoda, hogy fel­keltette a tömegek érdeklődését, és hosszú sor­bán várakoztak az emberek bebocsátásra. A ki­állítási anyag kétségkívül legérdekesebb része a két nép történelem előtti közös múltjára en­ged következtetni. Számos néprajzkutató állás­pontja szerint a magyarok és a koreaiak ősei azonos urál-altáji törzsekhez tartoztak, vagy legalábbis olyan csoportokhoz, amelyek erősen kapcsolódtak egymáshoz. Nyolcezer kilométer és pár ezer év távlatából még mindig felfedez­hetők árulkodó hasonlóságok: a hátrafelé nyi- lazó lovas például egyedülállóan mindkét nép ősi motívumrendszerében megtalálható. A ki­állításon nagyon érdekes hangszerpárhuzamok bizonyították, hogy van némi igazság a feltéte­lezésekben. Csak egyet emeljünk ki: a magyar lant a kore­ai bipa tökéletes hasonmása. De kevesen tud­ják azt is, hogy a koreai nemzeti himnusz szer­zője, An Ik-the Kodály tanítványa volt Magyar- országon. Külön kiállítási egységet képezett a pariionon belül a magyar tudomány illetve No- bel-díjasaink bemutatása, de helyet kapott a ki­állított tárgyak között a Körösi Csorna Sándor által készített első tibeti angol szótár és nyelv­tan is. A kijáratnál kialakított elárusító pulton népművészeti termékek, bélyegek, libamáj, paprika és egyéb jellegzetesen magyar árucik­kek közül válogathattak a látogatók. Jó néhány magas rangú külföldi delegáció tette tiszteletét a pavilonban és elismeréssel szóltak a látottak­ról. Egyébként a három hónap alatt közel két­millió látogatót fogadott a pariion, amivel fel­került a húsz leglátogatottabb kiállító listájára. Az egymilliomodik vendég egy 16 éves középis­kolás lány volt, aki családjával együtt örülhe­tett a sok ajándéknak, de leginkább az Expó '96 póló nyerte el tetszését. Mindenesetre megnyugtató érzés volt tudni azt, hogy nagy az érdeklődés Magyarország iránt ebben a távoli országban is, és sok koreai tervezi, hogy elöbb-utóbb felkeresi hazánkat, sokan éppen a '96-os világkiállításra szeretnék időzíteni utazásukat. i. S-'?. * A v '. . . r * ^ ' •• ' Ml Expo egy fejlődő országban?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents