Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-23 / 274. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Megyei Körkép 1993. November 23», Kedd-----------JEGYZET----------­H átizsák a divat NyikesImre Még jól emlékszem: amikor én ími-olvas- ni tanultam a diósgyőri katolikus iskolá­ban, a templom mellett, az volt az uralko­dó divat, hogy mezítláb jártunk be az isko­lába (cipőnk nem lévén), s a különböző ná­ciók, de főleg román, szovjet és német kato­nák megtalált gázálarcos táskáiban hord- tunk magunkkal könyvet, füzetet. Később, már az én fiaim korában ez őrült nagy di­vat lett Európa-szerte, formát és anyagot őrizve, de már terepszínű ruhával, különle­ges bakancsokkal kiegészítve az öltözéket. E divat egyik legkiválóbb miskolci képviselő­je pályabeli barátom és kollégám volt, ha „rendesen” felöltözött, ért a cucca vagy húszezer forintot testvérek, illetve kollégák között is... Ha fiatalság, akkor divat! - fi­gyelmeztetnek most, s vígasztalnak, ne morgolódjak változásokon, minden őrület úgyis elmúlik egyszer magától. S hogy min morgolódok éppen? Nem is annyira én, ha­nem a nálamnál is idősebbek közül sokan. Elmondják tapasztalataikat hazafelé a bu­szon, hallom a megjegyzéseiket a villamo­son, s természetesen magam is szenvedő alanya vagyok olykor-olykor a legújabb di­ákköri divatnak. Ami - leegyszerűsítve egyetlen területre - most abból áll, hogy nem kell már nem is olyan régen még divatos diplomatatáska (némely hiú szülő még óvodába is azzal já­ratta kisdedét!...), a tarisznya pediglen már igazán a régmúlté, viszont megőrül minden diák a hátizsákért. Abba kerül könyv, füzet, írószer és uzsonna, s még ki tudja mi min­den, ami ma hozzátartozik egy felvilágo­sult, divatos diák „ruhatárához”. Ami nem is lenne baj, mi szülők és nagyszülők észre sem vennénk talán, ha nem utaznánk nap mint nap mi is buszon és villamoson. De hát rákényszerít bennünket az élet ugyan­úgy, mint diákjainkat. S így azután a tö­megközlekedés számban fogyó, vagy válto­zatlan számú eszközein óhatatlanul össze­találkozunk. Mi szerényen összehúzva ma­gunkat, örülve az élet áldásának, amiért nem gyalog kell mennünk, diákjaink pedig a maguk életvidám felfogásával, forgolód­nak gombszaggató hátizsákjaikkal. Türelmi határunk oly sokszínű, mint mi magunk vagyunk. Én becsülettel álom a „hátizsák-divat” sarat, elegendő, ha há­rom, most már felnőtt fiamra gondolok a megpróbáltatások közepette, s már el is száll lengedezni készülő bosszúságom. De azt is tudom, hogy sokan, gyermektelenek, unokáktól nem edzettek, más véleményen vannak, s szidják még a hátizsák feltaláló­ját is, nemhogy szegény diákokat. Akiknek természetesen egyik falén be, másikon ki a sok , jókívánság”, viháncolnak és forgolód­nak a tömegben jobbra és balra hátizsákja­ikkal, nem is gondolva arra, hogy egy-két év múlva ugyanúgy sutba kerül majd a ma még legkedvesebb és legdivatosabb „tár­suk”, mint annak idején a gázálarcos ta­risznya, a divatos tarisznya, vagy a diplo­matatáska... Mert a divatnak már csük ilyen a természetrajza. Sikeres rendőrök jutalmazása Mályi (ÉM - FJ) - Bizonyára sokan emlékeznek még arra a közelmúlt­beli írásunkra, amelyben a Mátra Füszért Részvénytársaság üzemi szarkáinak lebukását adtuk közre. A rafinált portáspáros már hosszabb ideje garázdálkodott a raktárak kör­nyékén, ám mivel kézzelfogható bi­zonyítékok nem álltak a rendőrök rendelkezésére, csupán november elején sikerült pontot tenniük az ügy végére. Az igazán átgondoltan, mondhatni profi szinten elkövetett lopássorozat felgöngyölítésében főszerepet játszó detektívek kitartó, sikeres munká­ját elismerve bensőséges hangulatú Miskolc (ÉM - dr.D.Z.) - A közel­múltban 400 veterán pilóta töltötte meg a Bolyai János Katonai Műsza­ki Főiskola színháztermét, 55 és 86- os éveik között élő sportrepülők, a második világháború vadász-felde- rítő és bombázó repülőgépek volt pi­lótái, valamint a közelmúltban nyugállományba vonult szuperszó- nikus pilóták szorítottak kezet egy­mással. A Magyar Veterán Repülők Egyesületének jelenleg 1200 fős tag­sága van. Ebből 200 fő 1945-ben és 1956-ban nyugati országokba emig­rált pilóta. A küldöttek között Mis­kolcról 14-en vettek részt. Tobak Ti­bor nyugállományú repülő ezredes tartott beszámolót, s elmondta: az egyesület politikamentes és egy nagy családot, a repülők nagy csa­ládját reprezentálja. Sikerült megszervezni egy világvi­szonylatban egyedülálló pilóta talál­kozót, melyen az 1944-ben Magyar- ország légterében egymás ellen har­colt angol, amerikai, német, román, szovjet és magyar pilóták vettek részt, immár barátságban, fehér asztal mellett. 1993. augusztus 19-én pedig a „hár- mashatárhegyi” repülőtéren fela­vatták több száz pilóta jelenlétében Rotter Lajos európai hírű repülő ter­vezőmérnök és vitorlázó repülő vi­lágrekorder mellszobrát. A közgyűlésen Kositzky Attila repü­lő ezredes, a Légvédelmi Parancs­nokság repülőfőnöke elmondta, hogy repülőtudását a miskolci repü- lőldubban kezdett kiképzése alapoz­ta meg. Kifejtette, ma a szuperszó- nikus repülőgépvezetők családjai­nak mintegy 30 százaléka a létmini­mum alatt él, miközben a pilóták anyagi gondokkal küszködve ülnek be a 2400 km/óra maximális sebes­séget meghaladó gépek kormányai Miskolc (ÉM - NYI) - Tavaly indítottuk útnak a lapunk előfizetői és hozzátar­tozói részére különböző utazási iro­dákkal együtt szervezett, viszonylag olcsó árú kirándulásainkat. A siker nagy volt, így az idén is folytattuk ak­ciónkat, sok változtatással. Rájöt­tünk, nem jó, ha egy hétvégére csak egy iroda szervezi az utat. Megtörtént ugyanis, hogy egyszerre hat busszal és utasaival kellett mozogni, s ez igen nehéz. Ezért az idén azt rendszeresí­tettük, hogy egy hét- végén több iro­da útjai közül is választhattak az uta­sok, s ez bevált. Aztán: az egynapos utakat szombatra tettük, így vasár­nap, aki akart, még elmenetelt a templomba is. A legnagyobb változást azonban az jelentette, hogy - mivel a megyét és a szomszédos megyéket már sokan ismerték - kiléptünk a régió határai közül, s elmentünk az ország más ré­szeire, sőt a szomszédos, vagy még távolabbi országokba is. Az alábbi kis utazási statisztika mutatja, hogy jó irányban „ fejlődtünk tovább”: Utaztató iroda Busz Utas Társtourist 18 650 Borsod Tourist 10 385 IBUSZ Rt. 9 320 Világjárók 10 400 Express 2 80 A nehezedő gazdasági helyzetben, az 1993-ban tovább rosszabbodó me­gyei gazdasági környezetben kedve­zőnek találjuk, hogy az öt utazási iroda szervezésében 49 busszal 1835 személyt utaztattunk. (Természete­sen ez nem ennyi előfizetőt jelent, hi­szen sokan több utazáson is részt vettek...) Viszont az idén a tavalyi­nál jóval többet költöttek utazásra ünnepségre kapott meghívást dr. Tuza László városi rendőrkapitány, Fehérvári István alezredes, gazda­ságvédelmi csoportvezető, illetve be­osztottja, Bernáth Csaba zászlós. A tegnap délelőtti összejövetel házi­gazdái - Kenyeressy Árpád, a Mát­ra Füszért Rt. vezérigazgatója, vala­mint Nagy Zoltán, a helyi kirendelt­ség megbízott vezetője - köszönetét mondtak a rendőrtisztek odaadó, lelkiismeretes munkájáért, majd megjutalmazták a két gazdaságvé­delmist. Szerény lehetőségeinkhez mérten sajnos csak szimbolikus értékű aján­dékra futotta - mondta Kenyeressy mögé. Míg az amerikai Légierő piló­tái évente 220-240 órát repülnek, addig a szűkös anyagi körülmények miatt a magyar püóták átlagban 80 órát. Ennek ellenére az angol királyi légierő megalakulásának 75. évfor­dulója tiszteletére Angliában meg­rendezett nemzetközi repülőnapon a Magyar Légierőt képviselő MÍG- 21-es hármas köteléknek mű- repülő pilótái aratták a legnagyobb sikert. Dr. Hegedűs Dezső, a Magyar Repü­lő Szövetség főtitkára elkeseredet­ten szólt a sportrepülés jelenlegi szá­nalmas helyzetéről és kilátástalan- ságáról. Az állam minden anyagi tá­mogatást megvont a még vegetáló repülőkluboktól, melyek meglévő re­pülőgépeiket és kiszolgáló eszközei­ket rövid időn belül felélik. Szponzo­rokat nem találnak, a repülésért je­lenleg meglehetősen nagy pénzt kell fizetni, melynek következtében csak az „újgazdagok” repülhetnek. A re­előfizetőink, hiszen nem csupán az egyes utak ára nőtt valamelyest, ha­nem beléptek a tavalyinál abszolút értelemben drágább utak is. Az Exp­ress tavaly még vezető szerepet töl­tött be, idén viszont átalakulásuk és egyéb nehézségek miatt kevesebb út szervezését végezték. Új irodaként is élre tört viszont a Társtourist. Sokfelé jártunk, sok szépet láttunk, nem egyszer csodálatos élmények­kel gazdagodtunk... Elmentünk a Bükkbe, a Mátrába, a Zempléni hegyekbe, fürödtünk Vég- ardón és Bogácson, hajóztunk a Bod­rogon, megismertük Mezőkövesd, Eger, Szilvásvárad, Sárospatak, Hollóháza és térségeik értékeit. Át- rándultunk a Hortobágyra, Debre­cenbe, Hajdúszoboszlóra, Szabolcs- Szatmár-Beregbe. A Dunántúlon is­merkedtünk Pannonhalmával, Győrrel, Sopronnal, Péccsel, a Du­nakanyarral, Szentendrével, Buda­pesttel, Fertőddel... Az ország hatá­rain kívül jártunk Burgenlandban, megismerve az eisenstadti Eszter- házy kastélyt. Olaszországban üdül­tünk Bibionéban, jártunk busszal és hajóval Velencében, elmentünk Pa- dovába, Veronába, a Garda tó mel­letti Sirmionéba. Nagyon szép ki­rándulásokat tettünk északi hatá­rainkon túl a Szepességben és Kelet- Szlovákiában, megismerve az Ala­csony- és a Magas-Tátrát, a Dobsi- nai jégbarlangot, Kassát, Eperjest, Bártfát, Lőcsét, Poprádot és Svitet, Késmárkot, Betlért, Rozsnyót, Krasznahorkát, Iglót... Keleti hatá­rúikon túl bebarangoltuk Erdély egy nagy részét, eljutva Nagyváradra, a Király hágóra, Kalotaszegre, Ko­lozsvárra, a Tordai hasadékhoz, Ma­rosvásárhelyre, Szovátára, Parajd­Árpád -, ám annál nagyobb tiszte­lettel köszönjük meg mindannyian maximálisan jó hozzáállásukat, nem utolsó sorban pedig azt, hogy vi­szonylag rövid időn belül sikerült el­fogniuk a gazembereket. A megju­talmazott rendőrök közül Fehérvári alezredes mondott köszönetét a cég vezetőinek, kiemelve - a sikerben nagy szerepet játszottak az ott dol­gozók, s nélkülük bizony még soká­ig húzódhatott volna a leleplezés. Dr. Tuza László ezredes ugyancsak megköszönte a füszértesek embere­ivel szemben gyakorolt szép gesztu­sát, s egyben reményét fejezte ki a további hasznos együttműködésre. pülőterek fokozatosan elnéptelened­nek, öt-tíz év múlva nem lesz pilóta utánpótlás, mert a tehetséges fiata­lok is lemorzsolódnak. Titkos szavazással 4 évre megvá­lasztották az új vezetőséget, mely­nek új elnöke ismét Tobak Tibor nyugállományú repülő ezredes lett. Tobak Tibor 1944-ben a legendás „Puma” vadászrepülő ezred kötelé­kében számos légiharcban győzedel­meskedett, majd 1951-ben koncepci­ós perben 11 évre elítélték. Ügyveze­tő alelnökké Csanádi Norbertét, a Légügyi Hatóság nyugállományú berepülő főpilótáját, a nemzetközi hírű műrepülő pilótát választották. Szoboszlai György a Miskolci Repü­lőklub nyugalomba vonult függetle­nített titkára és repülő oktatója, a magyar repülésben végzett kiemel­kedő munkájának elismeréseként 6 briliánssal és 1 rubinnal ékesített „Transzilvánia emlékérem” kitünte­tésben részesült. ra, a havasokba, a Gyilkos-tóhoz, a Békás szoroshoz, Koronára, Seges­várra, Gyulafehérvárra, Vajdahu- nyad várához, Aradra... Dél-Lengyel- országban láttuk Zakopánet, Krak­kót, Auschwitzet, Wieliczkát. Bi­zony még felsorolni is sok mindezt... Nem csupán idegenforgalmi isme­retanyagban lettünk gazdagabbak, hanem nemzeti önérzetünkben és büszkeségünkben, magyarságtuda­tunkban is. De ittunk jó borokat is: Tállyán, Tokajban, Bogácson, a Szépasszony-völgyben... Az idei év újdonsága az is, hogy tulajdonkép­pen nem zártuk le a szezont. A TIT- tel, az utazási irodákkal megalakí­tottuk az Utazók Klubját, ahol tava­szig minden hét keddjén zajlanak majd a délutáni vetítéses előadások azokról a tájakról, amerre jártunk. S mivel számos előfizetőnk, család összebarátkozott útjainkon, most először lesz közös szilveszterünk is. Ami pedig 1994-et illeti, szinte bizo­nyos, hogy kirándulásaink, utazása­ink folytatódnak, a laptulajdonos és a kiadó nemigen zárkóznak el ettől. Magunk részéről ennek örülnénk, hiszen szeretnénk, ha utazó előfize­tőink továbbra is részesülnének a ki­rándulások élményeiben, továbbra is kötődnének lapunkhoz, társasá­gunkhoz ily módon is. Az utazási iro­dák is örülnének a további együtt­működésnek, noha ennek keretei­ben mi szeretnénk előfizetőink szá­mára néhány dologban további ked­vezményeket kicsikarni náluk, hogy még vonzóbbak legyenek az utak, hogy még több gyermek és felnőtt, szülő és nagyszülő utazzon 1994-ben lapkiadónk és szerkesztőségünk közreműködésével hazánk és a kör­nyező országok szép tájaira. Környezet és életminőség Miskolc (ÉM) - A Magyar Tüdőgyó­gyász Társaság Epidemiológiai- Gondozói Szekciója és az OM Labo­ratories Ltd. Környezet és életminő­ség címmel szimpóziumot rendez november 24-én Miskolcon, a Tudo­mány és Technika Házában. A visszatérő légúti fertőzések megelő­zéséről és kezeléséről lesz szó. Szánon érkezik a Mikulás Miskolc (ÉM) - A gyerekek már el­küldték leveleiket a Mikulásnak, hogy hozzájuthassanak valami rég óhajtott ajándékhoz. Mint ismert, mostanában a Mikulások is szeré­nyebben osztogatják már az édessé­get, a déli gyümölcsöt, mint az előző években, s amennyivel kisebb lesz a hátukon a puttony, annál szívélye­sebb az ünnepség, a gyermekek kö­szöntése. Miskolcon a Lórántfly Zsu­zsanna utcai óvodásokhoz a tervek szerint december elsején délelőtt fél tízkor szánnal érkezik a várva várt vendég, akit a gyerekek verssel, énekkel köszöntenek majd. A Miku­lással való találkozást színes, vidám programmal ünnepük az óvodások, amire már javában készülődnek. Családok és famíliák Miskolc (ÉM) - A Magyarországi Gyermekbarát Mozgalom és a Józan Élet Egészséges és Családvédők Or­szágos Szövetsége „Családfamília’’ címmel egészségvédelmi vetélkedőt rendez. A versenyre 6-10 fős csalá­dok jelentkezhetnek (gyerekek, szü­lők, nagyszülők, unokatestvérek stb.) a következő címre: Magyaror­szági Gyermekbarát Mozgalom, 1701. Budapest, PF.: 244. A jelent­kezéshez mellékelni kell egy családi önéletrajzot és három, a családra jel­lemző fotót. A jelentkezés határide­je: december 20. A jelentkezés elfo­gadásáról és a vetélkedővel kapcso­latos tudnivalókról levélben értesí­tik a versenyző-jelölteket. A regionális (Heves, Nógrád, Bor­sod) döntő időpontja: 1994. február 19, Móra. Helye: 11. Sz. Vörösmarty Általános Iskola tanterme, Miskolc, Krausz u. 2. sz. Tele a mókusok éléskamrája Lillafüred (ÉM) - Ha nem is olyan szorgalmatosak mint a méhecskék, avagy a közmondásos hangyák, azért megtöltötték téli eleséggel éléskamráikat az erdők bamaszőrú légtomászai, a mókusok is. Akik nem sajnálják a fáradságot, s a Márton-napi hóeséstől fehérbe öltö­zött Bükk turistaútjait keresik fel, azok például Lillafüredről Fehérkő- lápára, vagy éppen Hollóstetóre gya­logolva találkozhatnak az erdősé­geknek ezzel a kedves, hosszúfarkú kis állatkáival. A téli bundát növesz­tett mókusok akrobatikus ügyesség­gel szelik át a levegőt ágról ágra, fá­ról fára ugrálva, főként az idősebb fákkal benőtt erdőkben. Mert „laká­sukat” ezeken a részeken, elsősor­ban az idősebb fák odúiban készítik el. De fészket raknak a magasba nőtt fák sudarain is. Ide gyűjtik az­tán a télire szánt élelmet. Áz erdé­szek már jól ismerik ezeket a „spáj­zoló helyeket”, ahová erdei magva­kat, mindenekelőtt mogyorót horda­nak a zimankós időkre. Amilyen kedves a kirándulóknak, a lompos- farkú, bojtospamacsos fülű mókus, annyira nem egyértelműen kedvelik ezeket a rágcsáló kis állatokat az itt lakók. Mert bár fő táplálékuk a dió, amelyet a hegyi falvak kertjeiből is „gyűjtenek”, illetve a vadon termő mogyoró, de szorgalmasan fogyaszt­ják másféle gyümölcsök magvait is, elsősorban az almáét. Tavasszal, mikor élelmük már fogyóban van, megrágják viszont a fák, mindenek­előtt a fenyők fakodó rügyeit, sok­szor egész hajtásait, jelentős káro­kat okozva ezzel. A mókus utódait ta­vasszal hozza világra. Egy hónapig neveli azokat, majd útjukra bocsátja fiókáit. Drága fényképek Miskolc (ÉM) - Ma, kedden délelőtt Miskolc belterületén és a 37-es úton Sátoraljaújhelynél mér a traffipax, délután kettőtől pedig Szerencs, il­letve Ózd térségében futhatnak egy méregdrága villanásba a gyorshaj- tók. Magyar veterán repülők fórumán Egy, a negyvenes évek derekán készült felvétel magyar pilótákról Veszprémben Fotó: ÉM-archív Kirándultunk előfizetőinkkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents