Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-22 / 273. szám
1993« November 22., Hétfő Szólástér ÉSZAK-Magyarország 15 „Terrorista módszerek védelmezője” Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék pár észrevételt tenni Bujdos Attila'szerkesztő úr újabb „Kommentárjához”, ha ennek is helyt adnának. A miniszterelnöki iroda sajtóközleményén nevetni vagy sírni, esetleg megnyugvással vagy dühöngve tudomásul venni kinek-kinek szíve joga, vagy értelmi, érzelmi és tájékozottsága függvénye lehet. De egy független újságíró inkább magába nevessen! On nyíltan - egy független napilapban - elítéli és vádolja Murányi Lászlót a „jiddiselőt”, mert az elítélő véleményt merészelt nyilvánítani egy terrorista megmozdulás miatt, amely megbénította Budapest tömegközlekedését, önző önérdekből a „saját” joga alapján, szemben a tör- vényekkel. Ön ezt az embert vádolja szélsőségesen konzervatívnak, ami által éppen Ön válik szélsőségesen kirekesztővé és a terrorista módszerek védelmezőjévé! Biztosan nem véletlenül vonult tízezernél is több (pár ezer) ember az utcára - Ön azt is tudja kik voltak ott többségben - de, hogy ez a közvélemény jelentős részét képviselné, azt csak ilyen szélsőségesen elfogult újságíró vélheti, mint Ön. Ón, aki már elfelejtette, hogy ugyanez a pár ezer (vagy legalább egy tucat közülük) nem vonult az utcára a sajtószabadság védelmére, amikor a Hankiss-Gombár-féle tisztogatás megindult és folyt, olyan emberek ellen, akiket a bíróság helyezett vissza pozícióiba és nem a kormány! De most a sajtószabadság nevében veszi védelmébe az esti egyenleget vezetőjével együtt, aki ellen a legsúlyosabb vád, a csalás, a hamis tájékoztatás vétsége merült fel és aki ez ellen csak az utcán keres védelmet és pártfogókat! Ezzel kapcsolatban ugyanis megkérdezném. Vajon hol van az az eredeti, vágatlan kazetta, amely a tetthelyen készült és amelynek a felmutatásával Bánó úr és társai pillanatok alatt lesöpörhetnék a tévé elnöke vádjait? Vajon miért nem ezt tette a páncélszekrényébe, hogy magát és csoportját megvédhesse minden provokációval szemben? Ön találkozott már olyan hülye méhésszel, aki tudja, hogy darázsfészekbe nyúl, de ezt megelőzően eldobja a hálót a fejéről, vagy hálósapkát vesz fel? Mert Bánó úr nagyon jól tudta, hogy ez a kazetta bomba a kezében, de a másolatot tette el! De ha megvolt és valóban azt vették rá, fel, amit most állítanak, akkor miért dobták el, semmisítették meg, vagy használták fel máshol? Hogy most bizonyíték nélkül legyenek? Netán éppen ezért vonulnak az utcára, mert nincs más fegyverük, mert valóban csaltak? Ezt már meg tudom érteni, mert csak így remélhetik, hogy a vádat sem tudják bizonyítani! Es kezdődhet a hol az olló komámasszony játék! A botrány! No és a médiaháború is folytatódik, de a felelősséget ez idő szerint éppen az ellenzék keni a kormányra. Amelyet demokratikusan választottak - diktatúrában ugyanis az SZDSZ és MSZP lenne kormányon - és amely eddig mindig demokratikus eszközökkel lépett fel a támadásokkal szemben. Végül Ön és Önök tényleg elhiszik, hogy ez az újabb botrány a kormánynak használ és nem éppen az ellenzéknek, újabb muníciót szolgáltatva a nyugodt munka és a közvélemény megzavarásához, amiből eddig is éltek? De még tisztelettel megkérdezem: Nem lenne helyesebb a megelőlegezett kommentárok helyett türelmesen kivárni mi lesz a megindított fegyelmi és a Bánó úr által beígért polgári per sorsa? Mert így korrektebb lenne a tájékoztatás. Én viszont ígérem, hogy amennyiben Bánó úrnak lenne igaza, úgy Öntől és a szerkesztőségtől is bocsánatot fogok kérni, ha ellenben a tévé elnöke kapna megerősítést, akkor elvárom, hogy Ön és Önök is nézzenek a tükörbe és tegyék azt, amit én is tennék! Jó időre letenném a tollat, mert rossz ügyet szolgáltam vele! Bodonyi László A háborúnak csak vesztesei lesznek Nem tudom, Bodonyi , László olvas- ta-e Einstand című (ÉM, 1993. november 1.) kommentáromat. Abban j*Syanis nem vettem védelmembe Bánó Andrást, mint ahogy nem ítéltem el és nem vádoltam a médiahá- aoni másik mellékszereplőjét, a híradós Murányi Lászlót sem. Ha Bánó csalt, arra nincs mentség, ha igaztalanok az őt ért vádak, tisztázza majd magát. Murányi pedig közszereplé- seivel saját maga bizonyította, hogy elkötelezett, s hogy olyan pártos újságíró ő, aki nem tűri az ellenvéleményeket. (Ettől persze Bodonyi László még szeretheti, vallhatja és vállalhatja ugyanazokat az eszméjét, mint Murányi. Ez demokráciá- “an nem csak szíve-, de alkotmányos joga is.) A kommentál- aligha lehet teljesen objektív műfaj, hiszen a célja nem a pártatlan tájékoztatás, kanem hírek magyarázata. Ha a teggetlen újságíró például a miniszterelnöki sajtóiroda közleményében azt olvassa, hogy a közszolgálati médiumok alelnökeinek munkajogi döntései a tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatást szolgálják, valóban nem tudja, hogy sírjon-e, vagy nevessen. Lehet-e pártatlan tájékoztatást remélni a Kossuth Rádió újsütetű adófőszerkesztő-helyette- sétól, attól a Babiczky Klárától, aki rádiós tudósítóként úgy adott hírt egy kormánypárti politikai eseményről, hogy ott sem volt... Lehet- e tárgyilagos egy hírműsor főszerkesztőjeként az a televíziós, aki ország-világ előtt riporterként bizonyította elfogultságát... Félreértés ne essék: én elismerem valamennyi közszolgálatban dolgozó újságíró jogát, hogy pártosa a liberálisokat, konzervatívokat, járja a Magyar Utat - és így tovább -, de csak magánemberként. Amikor a politikai nézetei a közszolgálati rádióban és televízióban teljesen nyilvánvalóvá lesznek a néző és a hallgató számára, azaz tejesen direkt módon befolyásolni, manipulálni akarja azt, akit tájékoztatnia kellene - ott már baj van. Milyen alelnöki döntés szolgálta volna tehát a tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatást? Például az, ha szélnek eresztik a Híradó és az Egyenleg stábját. Ha ezek helyett egyetlen - objektív - hírműsor létrehozására írnak ki pályázatot. Ha ennek főszerkesztői székébe szintén pályázaton kizárólag szakmai alapon megválasztott személy kerül. Aki abban a pillanatban repül, ha a tárgyilagos, objektív, pártatlan hírközlés - mondjuk etikai kódexben - rögzített elvei ellen bizonyíthatóan vét. Láttuk: nem ez történt. Nagyon is úgy tűnik: itt már régen nem arról van szó, hogy csalt- e Bánó, hogy a Híradóban manipu- lálnak-e. Az én olvasatomban nem arról szól a történet, hogy a döntési helyzetben lévők közül bárki is pártatlan hírközlést akarna. Ellenkezőleg: az alelnökök döntései egy nagyon is jól körülhatárolható, a választások előtt az esélyeit javítani akaró politikai csoport érdekeit szolgálják. Itt kérem mindenki fújja a magáét. A kormánypártok az ellenzékre mutogatná, Antall miniszterelnök Göncz elnökre, és így tovább, miközben mind kevésbé pártatlan a rádió és a televízió, s mind kevesebb a remény, hogy a médiaháborút médiabéke kövesse, lehetőleg a választások előtt. A vita hangnemére jellemző, hogy Bodonyi Lászlótól én is hamar megkaptam a szélsőségesen elfogult újságíró minősítést. Holott kommentáromban csak arra voltam bátor emlékeztetni, hogy a jelenleg alternatív tájékoztatást jelentő műsorokra kimondott einstand nem lehet célravezető módszer. Hiszen ha máshonnan nem, Molnár Ferenctól tudhatnánk, hogy legyőzhetik a Pál utcai fiúk a vörösingeseket, de elveszítik a fűrésztelepet. Olyan harc ez, ahol lehet ugyan ütközeteket nyerni, de a háborúnak csak vesztesei lesznek. Bujdos Attila Hunfalvay tábornok úr mai igazsága... 1945. januárjában az ország nagy feszét már megszállták a „felszabadító Vörös Hadsereg” csapatai. . °lyik a németek által hátrahagyott jutékek elhurcolása, 100.000-ekma- tenkjj robotra vitele. Az ország ászáig r®szén tartózkodik v. Hunfalvay Llemér tábornok. '44 novemberében teegmentette a miskolci gázgyárat, üllanytelepet, vízműveket és a Bar- 'a malmot a robbantástól. De a frontet nem lehetett feltartóztatni, ő is Kénytelen volt hátravonulni. A Vág- te!ye környékén tartózkodó, pihenőén levő csapatok ellenőrző tábomo- megbetegszik. A tábornok úr ön- Jjont elvállalja ezt a beosztást. Gondoskodik a megfáradt és megtört kannák ellátásáról, pihenéséről. Nem ís sejti, hogy ezt három év múlva há- °°nis bűntettként értékelik és börtönbe zárják. „46 tavaszán fogságból hazatérve, először leigazolják, de már ez év őszén jogtalanul internálják. A 9 hónapos internálás alatt összetákolnak egy vádiratot; önként magas állást vállalt a nyilas kormánytól! így értékelik a vágselyei tevékenységét. És ez elég volt ahhoz, hogy a tábornok urat elítéljék, megfosszák rangjától és becsületesen lerótt nyugdíjától. A váci börtönben tölti le a büntetés hátralevő részét, amely másfél év volt összesen. Erősödik az osztályharc, az üldözés tovább folytatódik. Az „élcsapat” deportálja a Horthy rendszer embereit és azok családját is. Birka hodály a szállás és embertelen robot öregnek, fiatalnak, egészségesnek, betegnek egyaránt. Legszívesebben mindenkit elkaparnának a föld alá. Ebből a tábornok úr és családja sem maradhatott ki. Tizenöt hónapig tartott. Csak a zsarnok halála nyitotta meg a kapukat. De a vasfüggöny is csak rövid időre nyűt '56-ban. Újra felállították a drótakadályokat. Az idő megrágta a vasat is, egy gyenge lökés kidöntötte, szétszaggatta a szöges drótot a sarló-kalapácsos sárkányt kénytelenek visszahúzni a barlangjába. A madzaga elfogyott. A nap is kezd kisütni, lassan világosság derül a bűnökre és törvénytelenségekre. De ezt már a tábornok úr nem érhette meg. Megkapta az utolsó behívót, megtért az ősi földbe. Elkezdődik a „népbírósági” ügyek felülvizsgálata. Sokszori elutasítás után a Legfelsőbb Ügyészség megállapítja; az elhunyt Hunfalvay Elemér felmentése indokolt, mert bűncselekményt nem követett el. Bűnösségét a bíróság a jogszabály megsértésével ítélte meg. Az ellenőrző tábornoki tisztség ellátása nem a nyilas hatalom támogatását jelentette... a katonák érdekeit szolgálta. Az üldözött népréteggel szemben tanúsított magatartását, továbbá Miskolcon a németek által tervbe vett robbantások megakadályozását javára értékelte. Ezek alapján a Legfelsőbb Bíróság felmenti a tábornok urat, megsemmisíti a '47-es ítéleteket, '93. november 1-én, Halottak Napján. ' „Ha a múltat végképp eltöröljük...” Nem, nem felejtjük el és gyertyát gyújtunk az elesettek, elhurcoltak és hősök emlékére, akik értünk harcoltak. H. A., Miskolc Az erdőirtásról, a zöldfelületről Mályiból jMílt levél dr. Zelei Zoltán polgár- mester úrhoz jegyes érzelmekkel olvastam az szak-Magyarország című újságén a bocsi Haladás Szövetkezet el- , (Aéhez, a Mályi Önkormányzat ]. PVteelő-testülete nevében írt leve- ért ^römmel tölt el a község erdői3. zöldfelületeiért érzett felelőssé- paggódása, egyúttal azonban saj- ,orn> hogy levelét előzetes tájék“ , s nélkül fogalmazta meg. A M vi kö—*- ■ ■” «... /nin„ zleKeaesl ut közelében lé hrsz-u/ 5 B erdőtervi jelű : u Lter területű erdő tarvágás Sai.111S teljesen indokoltan és jof Jte kezdte meg a szövetkezet. A t men lévő korai és óriás nyár f g ??1 álló állomány nemcsak ír lópi ■ az adott termőhelyen b J’a* yágásérettségi korát is éléi is a 0t ért károsítóktól függetler ■ áz 1985. évi 10 évre szóló ere tervben tarvágásra tervezett 400 m3 élőfakészletből már csak 250 m3 van meg, de az sem mind élő, és szinte egyetlen fa sem egészséges. Az erdő fámák közel 40 százalékát ellopták a megmaradó faállomány sorozatos égéskárok miatt elhalt, vagyjelentó- sen károsodott. A kilopott, tönkrement erdő lehangoló képe miatt az erdőfelügyelóségtól többen érdeklődtek, hogy azt mikor termelik ki és újítják fel, hiszen nem csak szomorú látvány, de a sportpálya (és játszótér) közelsége miatt veszélyes balesetforrás is. A nyűt levélben említett másik erdőrészlet a Mályi-tó mögötti erdő, a 0144 hrsz alatti Mályi 6A erdőtervi jelű terület. Ebben az erdórészlet- ben a 3,3 ha-on szintén 400 m3 akác fának kellene lenni. A tarvágást - egészségügyi termelésként - akkor engedélyeztük, mikor a területen a sorozatos lopások miatt mindössze 60 m3 /15 százalék/ fakészlet maradt, ami viszont a kavicsréteg felett lévő sekély talajon az aszály miatt nagyrészt elpusztult. Itt sajnos az ellopott fák tuskóin keletkezett s árják dominálnak. Ezek eltávolítása és a szakszerű gyökérsaijas felújítás a szövetkezet feladata, melynek elmulasztása esetén az erdófelügyelóség a szövetkezetei - erdőfelújítási hát- rálék miatt - az Országos Erdészeti Alapba való befizetésre kötelezi. A sportpálya melletti erdőrészlet szakszerű, határidőre történő felújítása szintén a szövetkezet kötelessége. Ehhez az Országos Erdészeti Alap normatív (részleges) támogatást nyújt. A levél stílusát és közlésének módját megítélni az erdófelü- gyelőségnek nem feladata, de a szövetkezet utóbbi néhány évben végzett erdőgazdálkodásáról a reális értékelés és szükség szerint (mint jelen esetben) a tájékoztatás igen. Az elmúlt 5 évben a Haladás Szövetkezet 20 ha tarvágást végzett. A korábban keletkezett üres vágásterületen és az ezen időszak alatt letermelt területen 27 ha erdősítést végzett, jó szakmai színvonalon. Az erdőfelújításon felül 1992-ben 7 ha új erdőt telepített. Ezen időszak alatt a szövetkezet erdőgazdálkodási tevékenységét kedvezően értékeltük, a korábbi hiányosságok felszámolását biztosítottnak látjuk. Örömmel üdvözölném az Önkormányzat vezetői és a Haladás Szövetkezet vezetői közötti, előítélet mentes kapcsolatteremtést és együttműködést a szükségszerűen letermelésre (vagy összeomlásra) kerülő zöldövezeti erdő igényes felújítása érdekében, aminek gyors megvalósítása mindenki érdeke. Steiner József igazgató A szerkesztőség megjegyzése: Hasonló levelet kaptunk Illés Lajostól, a bőcsi szövezkezet elnökétől is. A diákok vannak az egyetemért, avagy... 800 diákkal játszani? Lehet. Sőt, nagyon is vicces, mert most olyan a tanépület mint egy megriadt hangyaboly. „Provokátorok” (mindkét oldalról) jönnek-mennek a folyosókon, beszélnek, agitálnak, s mi már azt sem tudjuk kinek hihetünk. A faliújságon egymásnak ellentmondó újságcikkek és kiírások. Főiskola leszünk?! A minisztériumhoz küldött levél fénymásolatán se dátum, sem bármilyen hivatalosnak tűnő iktatószám, vagy bármi más. Elküldték a minisztériumnak? Az államtitkár azt nyilatkozza, hogy hozzájuk még semmiféle megfelelő előteijesz- tés nem érkezett. Levél igen, de az nem felel meg a követelményeknek. Azt halljuk, hogy a miniszter úr ígért... két napra rá: bocsánat, rossz volt a szóhasználat. S az egyetem? Meglesz az átvétel a félév végéig, utána: bocsánat, kicsit én magam is előreszaladtam a lelkesedésben, még meg kell vitatnunk, nem minden kolléga akaija, és különben is, a 800 diák csali púp leime a hátunkra. Igen, ezt az egyet már észrevettük: mindenkinek csak púp vagyunk a hátára. Mert az „illetékesek” elmondták a véleményüket, kivéve természetesen azokat, akiknek a bőréről (a szó legszorosabb értelmében) és a sorsáról van szó. Pedig vannak vezetőink, egy elfogadott, szabadon, a diákok által megválasztott bizottság, amelynek tagjai eddig hiába próbáltak a nyilvánosság előtt megszólalni (a regionális tévé felvette azt a két mondatot, amelyre időt adtak nekik, de az adásban nem hangzott el.) Játékszerek vagyunk a két fél kezében? Kártya- • talonok, amelyeket most elkövettek, s ha majd nem kellenek, akkor félredobják? Sakkfigurák egy hatalmas táblán, amelynek egyik oldalán a Miskolci Bölcsész Egyesület, a másikon pedig a Miskolci Egyetem áll?! De hol van a minisztérium helye a táblán? Mi lesz, ha az egyetem nem vesz- át? Az utcán maradhatunk, hiszen az egyesületnek - a szóbeszéd szerint - annyi adóssága van, hogy nem tudja fenntartani magát. Ha átvesznek? Feltételekről beszélünk, pedig azokat még csak most Adtatják meg. Szúrőbi- zottság? Am legyen! Csak bejutunk valahogyan abba a részbe, amelyet ezen a vizsgán nem rúgnak ki. S ha kirágnak? Akkor az utcára kerülünk, s mivel az egyesület ebben az esetben megszűrnie, így még ezt a csekélyke lehetőséget is elvennék tőlünk a tanulásra. Presztízsharc folyók itt, amelynek mi - diákok - csak eszközei vagyunk. Tárgyak, amelyek abban a pillanatban vesztették el emberi voltukat, amikor az első szép ígéretet meghallották, s elindultak egy irányba. Hiszünk ebbén is, abban is. De egyetlenegyben már nem: hogy mindez értünk történik! De akkor ez is jelenjen meg, ír- ják meg végre, mondják ki: nem a diákokért van az egyetem, hanem a diákok vannak az egyetemért! Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! Mert kinek hazudunk, mit vagy kit, milyen érdekeket akarunk rejtegetni?! S ha esetleg mégis azt mondanák, hogy a mi érdekünkben, a 800 diák érdekében történik minden, akkor egyet tegyenek meg: szólaltassák meg a mi képviselőinket is a két intézmény vezetősége mellett! A hatalom uszályában... mi az érdeke a hatalmasoknak, kérdezhetném... De hát minek?! Hogy velünk mi lesz, azt már most érezzük: utcára kerülünk és senkit sem fog érdekelni, hogy mennyi pénzt, időt és energiát pocsékoltunk itt Á el. És ezért a 800 emberért, az itt eltöltött éveikért, mindazért, ami itt végbement - senki nem fogja vállalni a felelősséget. Akkor majd becsukódnak az ajtók az orrunk előtt, s érdektelenek leszünk. Mert már eszközöknek sem leszünk jók a hatalom uszályában...-s, -a.
