Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-17 / 269. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993« November 17«, Szerda-------------APROPÓ-----------M űdészpatánták Mészáros István Fiatalok közt lenni mindig öröm. Olyanok közt meg különösen, akik nem csak kedvesek, bájosak, de szépet is tudnak alkotni. Tele ambícióval, tenni akarással hozzák létre műveiket, melyekről és melyekből aztán sugárzik az ifjonti tehetség. A miskolci József Attila Könyvtár kiállító- termében nemrégiben nyitották meg a város öt középiskolájának iparművészeti- és rajztagozatos, valamint díszítőfestő- és díszítőszobrász szakos diákjainak a kiállítását. Jóllehet, Miskolcon nincs képzőművészeti szakközépiskola, ám a városban, megyénkben - mint ezt a kiállítás anyaga is bizonyítja - magas színvonalon képeznek tehetséges fiatalokat. Hogy ez mennyire igaz, példaként álljon itt: néhány éve meglehetősen sűrűn jön a visszajelzés megye- székhelyünkre a képzőművészeti főiskoláról, ugyan hogyan lehet az, hogy szűkebb pátriánkból oly sok tehetséges fiatal jelentkezik náluk?! A kiállítás megnyitóján több neves személyiség mellett felfedezhettük Feledy Gyula művész urat is, aki nagyon színvonalasnak minősítette a kiállított anyagot. Majd hozzátette: „az persze természetes, hogy az ezekből az iskolákból kikerülő diákok nem lesznek majd valamennyien művészek, ez nem is szükséges, nem is várható el. Én e kiállítást tekintve a fóldönjáró, mesterségbeli felkészülésre teszem a hangsúlyt. Szívet melengető az én számomra, hogy ennyi szép munkát láthatunk itt”. Valóban szívet melengető...--------------TÉKA---------------A tanítóképzésről Sárospatak (ÉM) - A feljegyzések szerint Sárospatakra a 16. század közepétől folyik tanítóképzés. Évszázadok során Patakon megvalósult a képzés minden formája, mindenfajta megoldása. Négy és fél évszázados története során a pataki tanítóképzésre vonatkozóan kiterjedt, igen gazdag irodalom keletkezet t. A Sárospataki Pedagógiai Füzetek sorozat tagjaként jelent meg a közelmúltban Ködöböcz József: A sárospataki tanítóképzés irodalma című bibliográfiája, amely tartalmazza mindazt az anyagot, amely egyrészt a kollégium munkájában megvalósuló, másrészt az önálló, külön szakintézetben történő tanítóképzéssel, annak megnyilvánulásaival, problémáival foglalkozik. Felöleli a megindulástól egészen napjainkig, 1991-ig terjedő időszak fellelhető legfontosabb adatait. A bibliográfia anyaga hasznos forrásul szolgál azok számára, akik a magyar tanítóképzés problémái és általában az iskolában folyó nevelési feladatmegoldások fejlődése iránt érdeklődnek. A bibliográfiát kiegészítő név- és tárgymutató nagymértékben megkönnyíti a különböző történeti, pedagógiai kérdésekkel foglalkozó kutatók, gyakorló pedagógusok munkáját. Az irodalomjegyzék feldolgozza a sárospatai tanítóképzéssel foglalkozó önállóan megjelent munkákat, a gyűjteményes tanulmánykötetekben napvilágot látott írásokat, napilapokban közzétett fontosabb cikkeket. A hajlékony vas Ügyes kezű asszonyok kihímezhetnék, meghorgolhatnák, üvegművesek áttetsző ablakká varázsolhatnák. Pedig ezt a tervet hideg-kemény vasba álmodta, ilyennek képzeli az öntött aknafedelet Balatoni Klára iparművész. A Miskolcon élő és alkotó művésznő alkotásaiból az Eötvös József Szakmunkásképző és Szakközép- iskola galériájában nyílt kiállítás december 4-ig látogatható. taps, nevetés... Sonia és Vernon: Várkonyi Szilvia és Dézsy Szabó Gábor Kapj el!: Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Buta dolog lenne mély értelmű üzenetet keresni ott, ahol a legfontosabb üzenet csak ez: tessék a széken hátradőlni, nevetgélni, meghatódni, kikapcsolódni, tapsolni, ilyesmi... A Kapj el! című kamaramusical a Játékszínben éppen ezért biztosan sikeres lesz, hiszen az emberek tényleg igénylik az olyan pillanatokat, amikor nem a saját bajaikkal kell foglalkozniuk. Ráadásul Neil Simon érti a módját. Kamaszkorú -14 éves - darabja teli poénokkal. Marvin Hamlish zenéje pedig jó. Ha a néző nem figyel oda, a lábával máris dobolja a ritmust. A történet egyszerű és követhető. Sonia szövegeire zenét szerez az Os- car-díjas Vemon. Sose találnák ki, mi történik, miközben gyártják a slágereket. Bizony, egymásba szeretnek. Csakhogy Sonia életében ott van még Leon, a férfi, akivel szakított ugyan, de aki iránt még így is felelősséget érez. Például terápiára hurcolja, hogy az elválás ne viselje meg túlságosan szegényt. Leonnak viszont késztetése van rá, hogy a legváratlanabb pillanatokban telefonáljon, azaz folyamatosan jelen legyen volt szerelme életében. Ezért aztán sűrűn csöng a telefon a színpadon. Bár Sonia Venaont szereti, de a férfi nem tud mit kezdem azzal a helyzettel, hogy a lány életében helye lehet egy örökké tolakodó harmadiknak is. Szeretné, ha a szíve csak érte dobogna, ha Sonia úgy szeretné őt, ahogyan azt ő akarja. A lány elvei szerint a szerelemben viszont éppen az a szép, hogy nem akaijuk a másikat az egyénisége feladására kényszeríteni, hanem elfogadjuk olyannak, amilyen. Emiatt aztán gallyra is megy ez a kapcsolat. De nem annyira, hogy a darab végén ne lehetne „hepiend”. Úgy ám: nincs olyan viszony, amit ne lehetne újra kezdem. Sonia és Vemon mindenesetre megpróbálja. Bár az eddig csali koreográfusként ismert Majoros Istvánnak ez az első rendezése, méltán mondhatjuk rá, hogy profi iparosmunkát végzett. Ami nem a teljesítménye lebecsülése, hanem csak azt kívánom érzékeltetni vele, minden a helyén van az előadásban ahhoz, hogy akkor nevessünk vagy érzékenyüljünk el, amikor kell. Jól gazdálkodik a kamaramusicalnek amúgy szűkös térrel. Ebben segítségére van a jelmezeket is tervező Zeke Edit praktikus díszlete. Mit mondhatnánk a színészekről? Dézsy Szabó Gábor Vemon- ja kellően tudatában van saját fontosságának. Valóban az a fajta - mondjuk így - nárcisztikus - ember ő, aki a másikban is saját magát akarja szeretni. Várkonyi Szilvia Soniája szeles, szétszórt, öntörvényű lány. Egy szóval könnyű szeretni. Mindketten kedves emberek, érzik a helyzet humorát és átkozottul jól énekelnek. Egyszóval minden együtt van ahhoz, hogy jó szívvel ajánlhassuk: menjenek el, dőljenek hátra, nevessenek, hatódjanak meg, tapsoljanak, ilyesmi... Félelemtől a feloldódásig Miskolc (ÉM - BG) - Szeptembertől idáig öt koncertet adott Miskolcon a Miskolci Szimfonikus Zenekar, és hajói számolom, akkor a november 15-i hangverseny éppen az ötödik helyszínen zajlott. Jártak már a zenészek a Bartók-teremben, felavatták az új Herman udvarát, kilátogattak az egyetemre, majd beköltöztek a Rónaiba és végre-végre (ez itt némi iróniácska volt) ismét a színház. Megújult környezethez megújult közönség is dukál. Szemmel láthatóan fiatalodik a közönség. Jurij Szimonov ezt nem tudta, ezért került műsorra Bruckner III., d-moll szimfóniája. Az osztrák romantikus zeneszerző ebben a művében alaposan rácáfol a romantikus jelzőre. Valahogy úgy vagyok vele, mint annak idején Dosztojevszkijjel, aki a lehető leghétköznapibb szavakat használva kelt félelmet, szorongást. Bruckner sem dörög vagy harsog, de még az első tétel gyengéd hangulatú részeinél is sötétnek, kihaltnak érzem a termet a díszkivilágítás ellenére. A harmadik tételben megszán a mester, kiszabadulunk a nyomasztó, fülledt alpesi kastélyból és egy osztrák falusi mulatság kellős közepébe cseppenünk. Ennek a tánctételnek a hangulata átterjed a záró tételre is, ahol ismét megjelennek az első tétel fő gondolatai, de már sokkal szelí- debb, tréfás ijesztgetések,ugratások formájában. Ha Jurij Szimonov azt nem is tudhatta, hogy a közönség fiatalodik, azt azért tudta, hogy a dramaturgia íratlan szabályai szerint a második felvonásnak meg kell hoznia a felol- dozást. Éppen ezért egy kicsit fel is bomlott a műsorrend, a három Csaj- kovszkij-mű közül elsőként a Szláv induló csendült fel, ami 1876-ban keletkezett Nyikolaj Rubinstein felkérésére. Csajkovszkij kiadja a testvériség jelszavát (ismétlem, 1876-ot írtak akkor) és a cári himnuszt beleszövi a szerb és szlovén népdalok áradatába. A mester nem fogja visz- sza magát, a romantikusok eufórikus kitárulkozásával szinte már tobzódik, lubickol a dallamok sodrásában. A hangulati átvezetés tökéletesen sikerül, a Diótörő-szvitet már megkönnyebbülve hallgathatjuk. A koncerten egyébként is gyakran központi szerepbe kerülő fiívósok visszaváltoznak mesélő kedvű felnőttekké, a zenészek is egyre gyakrabban mosolyodnak el. Az arab táncnál az egyébként sem visszafogottan vezénylő Szimonov mester is szinte táncra perdül. A kínai tánc úgy hangzott, mint egy vézna kis riksakuli karikírozása, a pásztorfiúk is inkább gyerekek, mint fiatalemberek. A virágok keringőjénél pedig sajnálni kezdjük, hogy közelednek az utolsó hangok. A karmester és a zenekar meg is szán minket, és ráadásként elhangzik még Csajkovszkij Anyegin című operájából a Polonéz, amitől egy hamisítatlan 19. századbeli orosz bálterem forgatagában találjuk pár percre magunkat. Jurij Szimonov hangulatilag tökéletesen építette fel a koncertet, nem hagyott illúziót afelől, hogy esendő emberek vagyunk a magunk kis szorongásaival együtt, éppen emiatt vágyunk arra, hogy ezeket a félelmeinket néha egy-két órára eltemethessük. Szimonov a hangulatkeltéssel nem elégedett meg, a koncert első pillanatától az utolsóig a zenészeknek és a közönségnek is eljátszotta a műveket. Ha kellett, aldcor fólénk magasodott, ha kellett, akkor táncolt vagy nevettetett. P. Mobil a miskolci villamoson Miskolc (ÉM) - Különleges helyen ad randevút miskolci rajongóinak a P. Mobil együttes. Az országos koncert-körutat tervező zenekar a számára oly kedves borsodi megyeszékhelyen is fellép, mint évekkel ezelőtt annyiszor, amikor a Gárdonyiban élvezhették zenéjüket a rock-rajongók. Előtte azonban a Miskolci Közlekedési Vállalat remi- zében, egy villamoson sajtótájékoztatót tartanak a turnéról. November 19-én, pénteken 2-kor - azaz a tájékoztató után - pedig kigördül a P. Mobil-zászlókkal fellobogózott „tuja” a remizből, és tesz egy kört a városban. A Vasgyárból visszafelé a rajongók is felszállhatnak a minden állomáson megálló villamosra, amelyen büfé is működik majd. A P. Mobil-járat végállomása a Centrum Aruháznál lesz, ahol a zenekar legújabb kazettáját, lemezét, illetve CD-jét dedikálja. Aki nem fér fel a P. Mobil villamosára, annak sem kell elkeseredni, hiszen a különleges járatról kizárólagosjoggal riportot készít a TRIO Tv. A felvételt a nézők várhatóan a jövő héten tekinthetik meg Miskolc 25 ezer lakásában, ahol a TRIO adása fogható. Amikor még a Vasas Ifiparkban muzsikáltak Fotók: Dobos Klára Danton és Baxter Miskolc (ÉM) - A Francia filmhét keretében ma délután fél 5-től a Danton című Andrzej Wajda-filmet vetítik a Hevesy Iván Filmklubban. Holnap este 6 órától ugyanitt Jerome Boivin Baxter című filmjét láthatják az érdeklődők. Tehetségekért Szuhogy (ÉM) - Gyermekek képességfejlesztéséért elnevezéssel magánszemélyek, szülők, pedagógusok, szülői munkaközösségek valamint a Mártinké András Kulturális Egyesület közérdekű alapítványt hozott létre. Az alapítvány célja: az iskolával és az óvodával kapcsolatban álló gyermekek képességeinek felmérése, fejlesztése, az óvodai, iskolai képességfejlesztő munka feltételeinek javítása, az idegen nyelvek, az ének-zene tanulásának segítése, a továbbtanulás esélyeinek növelése, a tehetséges, és arra rászoruló gyermekek támogatása. Az alapítvány nyitott, úgyhogy bárki támogathatja, aki céljaival egyetért. Számlaszám: Ibusz Bank Rt., 218-93098/769-02536. Matematikusoknak Miskolc (ÉM) - A Bolyai János Matematikai Társulat helyi tagozata és a Miskolci Egyetem Matematikai Intézete általános iskolai és középiskolai matematika tanárok részére november 20-án (szombaton) 10 órai kezdettel továbbképző jellegű szakmai tanácskozást rendez a Miskolci Egyetem III. sz. előadótermében. Meghívott előadók: dr. Győry Kálmán (Debrecen) egyetemi tanár, akadémikus (Diofantoszi egyenletek); Róka Sándor (Nyíregyháza) főiskolai tanársegéd (Gondolkodtató feladatok). A tanácskozásra szeretettel váijuk Borsod-Abaúj-Zemplén megye matematikát oktató tanárait és minden érdeklődőt. Kriterion-könyvek Budapest (MTI) - Két új kötettel - Jakabffy Elemér összegyűjtött nemzetiségpolitikai műveivel és Csutak Vilmos válogatott írásaival jelentkezik ismét a hazai piacon a romániai Kriterion Könyvkiadó. A két új könyvet kedden mutatták be az újságíróknak a Balassi Kiadó budapesti boltjában. Jakabffy Elemér Nemzetiségpolitikai írások című válogatott kötete az erdélyi magyarság kiemelkedő személyiségének állít emléket. Jakabffy Elemér a múlt század második felében - földbirtokos család sarjaként - született. Jogot végzett, majd Tisza István pártjának tagjaként a magyar országgyűlés képviselője lett. Közreműködött a kisebbségi törvény előkészítésében, így kiváló ismerője lett a nemzetiségi problémáknak. Jakabflyt a húszas években irredentizmus vádjával bíróság elé állították Romániában. Később tagja lett a román törvény- hozásnak, és megindította a Magyar kisebbség című folyóiratot. Jakabffy egész életét a nemzetiségek tanulmányozásának szentelte. Nemcsak a romániai magyarság problémái foglalkoztatták, hanem általánosan vizsgálta a kisebbségek helyzetét. Alaptétele volt, hogy a kisebbségek kérdése nem lehet belügy. Vallotta: a többségi állam csak akkor igényelhet lojalitást a nemzeti kisebbségektől, ha azoknak minden jogukat megadta. A Közösség és művelődés címú könyv Csutak Vilmost, a történészt, a Székely Mikó Kollégium rektorát) a Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatóját mutatja be. Csutak az erdélyi művelődés kiemelkedő alakja volt, aki a magyar értelmiség számos prominensét indította el pályáján. Akönyv megjelenését a nyolcvanas évek román cenzúrája nem engedélyezte. Pro Cultura Helsinki (MTI) - Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter a Pro Cultura Hungarica kitüntetést adományozta Janina Isganaityte litván műfordítónak a magyar próza átültetésében végzett kiemelkedő tevékenységéért. A kitüntetést Já- vorszky Béla nagykövet nyújtotta át a kitüntetettnek Vilniusban, november 15-én.
