Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-01 / 229. szám

10 ÉSZAK-Magyarország Magyar Múlt 1993, Október 1-, Péntek Ábelem és Bábelem Bölöni Domokos Néhai D. Kiss János, a Csíkszeredában alapí­tott vicclap („főszerkesztő: a nép”) elindítója, aki nemrég, alkotóereje teljében, alig ötvenkét éve­sen, hirtelen magára hagyta „főszerkesztőjét”, az örök viccmezőkre távozván, telitalálattal adott címet merész, sőt vakmerő humorú, ma­ró szatírájú kiadványának: TROMF. És ez a Tromf, a szó szoros értelmében tromfolt. Romá­nia parlamentjében „interpelláció” formájában „emeltek szót” ellene, a sovén, magyarellenes, nagyromániákus lapok pedig egyenesen betil­tását követelték. D. Kiss Jánost egy estén valakik alaposan hely­benhagyták, miközben lakására ballagott. A tettesek kilétéről és tettük indokáról nem sokat tudhatott meg a széles olvasótábor. (Állítólag „összetévesztették” valakivel). Most, ez a vicclap, ez a Tromf ma már lehanyat- lóban. Ám ha csillagának „viccfénye” végképp elenyészik a humortalan romániai élet beszű­külő kisebbségi horizontján, nem az első be­fuccsolt romániai (erdélyi) gúnylap leend. Nem, mert a Tromf előtt tönkrement egy másik romániai magyar, nem is vicclap, hanem a tar­talmasabb, magvasabb humort, tulajdonkép­pen az irodalmi humort (van ilyen lény Tahiti­ban?) „propagálni” kívánó időszakos kiadvány (annak szánt „melléklet”), melyet alulírott ta­lált ki, és a Székely Góbé címet szánta neki, ám a felhördült „magasabb esztétikai izémizé” va­lamiféle erdélyi göregáborságot gyanítván-sej- dítvén benne, azonmód elutasított, és amely vé­gül is a b'Ábel kissé fura „fejével” dobbantott. Címlapján Tamási Áron legénykéjének (ama facsaratos agyúnak) részlete Surgyélánnal vagy Fuszulánnal, a hegyibunkó zsaruval. Ak­koriban (1990-ben) a szövegszerkesztés (a mes­terpéldány elkészítése) háromezer lejbe került. A kiadó cég, a marosvásárhelyi napilap kiadó- hivatala sokallotta a költségeket, s az időköz­ben elkészült második számot már nem adta ki. így aztán elmondhatom, hogy amit lelki előde­imnek tartott írók, mint Tomcsa Sándor, Mol- ter Károly, Bajor Ándor, vagy Sinkó Zoltán (re­patriált), Zágoni Attila (elhunyt idejekorán) so­sem érhettek meg, énnekem megadatott: egy­magám „csináltam” egyedül egy „komoly” hu­morú lapot. Ezzel, gondolom, le is zárult karrierem ebben az angyali szférában. A b'Ábel nincs. Külön kisbábelünk viszont dú­san buijánzik, terjeng, füstölög — de sosem föl, az Úr irányába. 1956-os emlékérem orosz aktivistának London (MTI) - Göncz Árpád köztársasági el­nök 1956-os emlékérmet adományozott Vlagyi­mir Ivanovics Telnyikov Londonban élő orosz üzletembernek, aki annak idején, leningrádi di­ákként, börtönt szenvedett a felkelést támoga­tó mozgalomban való részvételéért. A kitüntetést Antalpéter Tibor londoni magyar nagykövet csütörtökön adta at Telnyikovnak. A leningrádi csoport Oroszországban élő hat más tagja már tavaly megkapta a kitüntetést Buda­pesten. Az 56 éves Telnyikov elmondta az MTI- nék, hogy a leningrádi egyetemen tanult, földa­latti ifjúsági szervezet tagja volt, amelynek Moszkvában és Rigában is voltak sejtjei. Illegá­lis módszerekkel és nyilvános vitákon is küz­döttek a szabadságért, a Komszomol, az írószö­vetség liberalizálásáért, és már 1956 márciusá­tól értesültek a magyarországi fejleményekről.- A szovjet sajtó negatív hírein kívül főleg a BBC és az Amerika Hangja adásaira támasz­kodtunk, melyeket akkoriban nem zavartak. Magyarország törekvéseink jelképévé vált. A szovjet csapatok fellépése után kézzel írott röp­lapokon követeltük a tiltakozást, támogattuk a magyarok jogait-mondta. 1956-os emlékérem orosz aktivistának. Fél év múlva a leningrádi részleget letartóztat­ták - nemcsak a Magyarországgal kapcsolatos tevékenység miatt, hanem mindenért, amit csi­náltunk. Nyolcunkat ítélték el, három és tíz év közötti büntetéseket kaptunk. Hat évet töltöt­tem egy Moszkvától 400 kilométerre délkeletre levő táborban. Szabadulása után Telnyikov ismét csatlakozott az emberi jogi mozgalomhoz. - A hatvanas évek második felében inkább legális taktikát alkal­maztunk, mint Szaharov professzor, vagy Szol- zsenyicin, mert annak szélesebb körű a hatása. Nem tagadtuk meg a szocializmust, ellenkező­leg: síkraszálltunk a szovjet alkotmányban ga­rantáltjogokért. A mozgalom földalatti magját persze megtartottuk. Már tapasztaltabb vol­tam, de érvényesült a statisztikai valószínűség, és 1970-ben 3 hónapra megint őrizetbe vettek.- 1971-ben személyes okból emigráltam, azóta főleg Londonban élek. Sok nyilvános kampány­ban vettem részt a kelet-európai emberi jogo­kért. Egy darabig a BBC újságírója voltam, most pedig önálló üzletember vagyok. Orosz nyelvi szolgáltatások nevű kft.-m tolmácsolás­sal és fordítással foglalkozik - mondta Telnyi­kov az MTI-nek, és jókívánságait küldte a ma­gyar népnek. Erdélyország hanyatlása Benedek Elek Mert örökösre nem számíthatott Bethlen Gábor, az erdélyi rendek még félje életében fejedelemmé vá­lasztották az erkölcstelen életű asz- szonyt, s alig hunyta be szemét a nagy fejedelem, áttért a katolikus hitre s áruba bocsátotta Erdélyt a németeknek. E válságos helyzetben hívták be az erdélyi urak Rákóczy Györgyöt, 'a felvidék leggazdagabb főurát, lemondatták Katalint, s őt választották meg fejedelemnek 1630-ban. Az udvar hallani sem akart a protes­táns főúr fejedelemségéről. Maga Eszterházy nádor vezetett hadat el­lene, de Rákóczi Rakamaznál meg­verte Eszterházyt, kinek Erdélybe való betörését maga Pázmány Péter is helytelenítette. Azt vallotta s hir­dette a nagy térítő, hogy békében kell hagyni Erdélyt, habár protes­táns is a fejedelme, mert ha elvész Erdély függetlensége, elvész vele Magyarország függetlensége is. Állandósul az országban a felekeze­ti harc, közben pedig a török teijesz- kedik, s nincs, aki útjában megállít­sa: a magyar király idegenben har­col a vallásszabadság ellen. Egyedül Rákóczy Györgyben volna reménység, de ő sem mozdul meg: kell még gyökeresednie Erdélyben, hogy fegyvert foghasson az üldözött vallás mellett. Az 1637. évben meg­hal a nagy térítő Pázmány, meghal II. Ferdinánd is, s örökébe lép III. Ferdinand (1637-1657), szintén a je­zsuiták neveltje, a,vallásszabadság esküdt ellensége. Újult erővel indul meg a vallásüldözés, de most már Rákóczi György is megmozdul. Tíz esztendei szakadatlan munkával ré­gi erejébe állítja Erdélyt. Oldalán van felesége, a nagyművéltségú, ne­mes lelkű Lorántffy Zsuzsánna, ki megosztja vele a munkát. Egyszerű, takarékos életet élnek s rengeteg va­gyont gyűjtenek. Rákóczy György minden tekintetben méltó utódja kí­ván lenni a nagy Bethlen Gábornak, s amint elég erősnek érzi magát, ki­tűzi a vallásszabadság zászlaját. Szövetséget köt a svédekkel és fran­ciákkal, kiáltványban szólítja fegy­verre Magyarországot s csakhamar hatalmába ejti Felső-Magyarorszá- got egy-két vár kivételével. Majd egyesülnek a magyar hadak a své­dekkel Brünn mellett, a bécsi udvar megijed, s Linzben megkötik a békét 1645-ben. Nevezetes ez a linzi béke, mert megerősíti a bécsi békét s a val­lásszabadságot nemcsak a nemes­ségnek, hanem a jobbágyságnak is biztosítja; Kassát és a hét felvidéki vármegyét átengedi Rákóczynak, az erővel elfoglalt templomok közül pe­dig kilencvenet adnak vissza a pro­testánsoknak. Az 1646-i országgyű­lés törvénybe foglalta a linzi békét s a rákövetkező évben nagy örömmel koronázták meg III. Ferdinánd fiát, IV. Ferdinándot, ki azonban egy órá­ig sem uralkodott, mert még apja életében meghalt. Csak három évvel élte túl a linzi bé­két I. Rákóczy György is, ki életének vége felé a lengyel korona megszer­zésén fáradozott. Ebben halála (1648) megakadályozta s fiára, II. Rákóczy Györgyre maradt a terv megvalósítása. Csakhogy a fiatal Rákóczy nem örökölte apja kiváló tulajdonságait. Télvíz idején, 1657 január havában indult seregével Lengyelországba, mint a svéd király szövetségese, de alig kezdettek harcba, a svéd király­nak haza kellett sietnie s Rákóczy magára maradt. Közben a bécsi ud­var segítséget küldött a lengyelek­nek. Terhes békére kényszerítették a nagyravágyó embert: 120 ezer fo­rint hadisarc fizetésére kötelezi ma­gát, s mikor ez megtörtént, a lengye­lek az utakat nem ismerő sereget egyenesen rávezetik a tatár seregre, melyet a szultán küldött Rákóczy el­len, azzal a paranccsal, hogy fogják el az engedetlen Rákóczyt, seregé­vel együtt. Szörnyű dolog történt. Vagy húsze­zer ember került tatár rabságra, köztük a vezér: Kemény János, s a fejedelem századmagával, csak nagy nehezen bírt hazajutni. Erdély aranykorának vége. Megkezdődött a nagy romlás. Az erdélyi sereg színe-java tatár rab­ságban sínylődik. Sokan kiváltják magukat, de ezrével pusztulnak el a keserves rabságban, s a fukar Rá­kóczyt hiába ösztökélik, rengeteg vagyonából egy batkát sem ad a ra­bok kiváltására. A porta hallani sem akar többé az ő fejedelemségéről, s Rákóczy Lipót- hoz, az új királyhoz, III. Ferdinánd fiához fordul segítségért, ki épp egy éve, 1657-ben lépett elhunyt apja örökébe. De Lipót nem meri segíteni Rákóczyt s magára marad megint, éppen mint Lengyelországban. Köprili Mohamed most a török nagy­vezér, tanulatlan, de nagyeszű em­ber, ez maga vezet hadat az ország­ba, beveszi Jenő, Lugos és Karánse- bes várát, közben meg ráereszt egy tatár csordát Erdélyre. Megismét­lődnek a IV. Béla korabeli tatárjárás borzalmai Erdélyben. Lángba borult falvak jelzik a vad csorda elvonulását, rabszíjra fűzik a népet, mindent elpusztítanak, ahol járnak. Még a gyümölcsfákat is kivágják, hogy éhen vesszen a nép. Romokban hever a fejedelmi székhely, Gyulafe­hérvár is, s az erdélyi urak könyö­rögve kémek kegyelmet, irgalmat az országnak. A nagyvezér félbehagyja a rombo­lást, erővel ülteti a fejedelmi székbe Barcsay Ákost. A boldogtalan II. Rá­kóczy György nem tud megnyugod­ni sorsában: alig vonul ki Erdélyből a tatár, újra hadat indít Barcsay el­len s ezzel újabb veszedelmet zúdít a szegény Erdély-országra. A török segítségére siet Barcsayi- nak. Szászfenes és Gyalu közt vívja utolsó csatáját a nagyralátó Rákóczy György. Hősként harcol, s nehéz sebektől bo­rítva menekül Váradra, hol kétheti szenvedés után lelkét kilehelte. A szabadságharc itthoni emlékei Az 1848-as magyar szabadságharc nem csak Lengyelországban/ de itthon is nap, mint nap felele­venedik. Emlegetik a mai törvényhozók, újabb és újabb megvilágításba kerülnek hajdani vezetői, va­lamint az emlékére emelt szobrok, emlékművek állítása sem fejeződött be. Korkos Jenő - neves kép­zőművészünk ezzel a rajzzal tiszteleg Görgey emléke előtt, akinek hadvezéri szerepét ugyancsak a múlt esztendőben vizsgálták felül a történészek. Korkos Jenő: Görgey emlékének (tus) Volt laktanyából miniváros Tökölön Milliós áron kelnek el az elhagyott orosz lakások Tököl (MTI) - Tököl nagyközség la­kóinak száma egy hónap alatt 1200- zal gyarapodott, a volt szovjet lakta­nya 440 felújított lakását elfoglal­hatták az új tulajdonosok. A lakta­nya a Kincstári Vagyonkezelő Szer­vezet, vagyis az állam tulajdona volt, a helyi önkormányzat azonban egy évvel ezelőtt vállalta, hogy or­szágos pályázat kiírásával megszer­vezi a lakások értékesítését. A vevők a vételár 10 százalékának lefizetése ellenében jutottak hozzá a lakáshoz, a felújítás költségei is őket terhelte. Az ugyancsak lerobbant épületek helyreállításával a helybéli vállalko­zók jó munkalehetőséghez jutottak, és most az új miniváros mindennapi életének beindításához is jó néhány újabb munkaalkalom adódik. Már megnyílt helyben egy ABC-bolt és egy bútorüzlet, és több vállalkozó jelentkezett az önkormányzatnál, hogy a buszközlekedést saját jármű­vei mozgósításával megoldja. Az önkormányzat néhány épületet igényelt az államtól, ezekben posta és egészségügyi báz működtetését tervezik, továbbá inkubátorházat rendeznek be a további vállalkozá­sok fellendítésére. Alapos közvélemény-kutatást is tar­tottak a zömében fiatal családok kö­rében, amelyből kiderült, különösen nagy az igény a telefonra. A Telecom Rt- bevonásával lehető­ség nyílik arra, hogy egy év múlva a lakótelep otthonainak nagy részébe bevezessék a telefont, és a kábelté­vézés műszaki feltételeit is megte­remtik. A lakótelep nyolc tömbje telt most meg élettel, további öt blokk — 86 la­kás felújításra várva - üresen áll, ez már az önkormányzat tulajdona, s most újabb pályázatot írnak ki érté­kesítésükre. A várható vételár 1,1 és 1,9 millió fo­rint lesz, amelyet egy éven belül kö­teles a vevő megfizetni. Református iskolaközpont Bukarest (MTI) - Református isko­laközpontot avattak a héten Nagy­váradon. Az 1989-es változások óta a városban ez az első egyházi keze­lésben lévő iskolaépület, amelyben a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium talált otthonra. Mint a Királyhágó Melléki Egyházkerület püspökének, Tőkés Lászlónak a szóvivője el­mondta az MTI tudósítójának, az egyház továbbra sem adta fel a re­ményt az eredeti gimnáziumi épület visszaszerzésére. Az ünnepségre meghívták Entz Géza államtitkárt, a Határon Túli Magyarok Hivatalá­nak elnökét, Hegedűs Lóránt püspö­köt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét, és Nagyvárad polgármesterét. Mozgalom a rétekért Zalaegerszeg (MTI) - Egy falu - egy rét elnevezéssel kiterjeszti a Du­nántúlra is a Világ Természetvédel­mi Alap és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a két évvel ezelőtt az alföldi puszták vé­delmére szervezett mozgalmat. Er­ről számoltak be a szervezetek kép­viselői szerdán a Zalaegerszegen tartott sajtótájékoztatón. Ötven évvel ezelőtt mintegy 2,8 mil­lió hektár gyep volt hazánkban. Má­ra körülbelül 60 százalékuk elpusz­tult, a hozzájuk kötődő növény- és ál­latvilággal együtt. Mivel a hazai gyepterületek nagy része 100 hek­tárnál kisebb, megóvásuk elsősor­ban a helyi közösségek feladata. Ezeken belül is elsősorban a diák­ságra számít a világ számos orszá­gában jelenlévő alapítvány és a ma­dártani egyesület. ,A mi falunk rét­je” címmel pályázatot hirdet az álta­lános és középiskolások részére, akiknek egy-egy gyepterület állapo­tát, használatát és az ott élő növény- és állatfajokat kell fölmérniük. A di­ákok a kutatással akár az önkor­mányzatokat is ösztönözhetik a ter­mészeti értékek fokozott védelmére. A folyamatosan érkező munkákat évente két alkalommal, tavasszal a Madarak és fák napján, ősszel pedig a Nemzetközi Szinkron-Madármeg­figyelő Nap alkalmával értékelik a szakemberek. Eőrsi és Ginsberg Belgrádban Belgrad (MTI) - Nagysikerű irodal­mi estet tartott Belgrádban Allen Ginsberg amerikai költő és Eőrsi Ist­ván magyar író és esszéista. Az ifjú­sági ház zsúfolásig megtelt nagyter­mében közvetlen légkörű bemutatót tartottak. Belgrádban Eőrsi több művét jól ismerik, a legnépszerűbb az Emlékezés a régi szép időkre cí­mű írása. Ginsberg itt is élő legen­dának számít, a beat-nemzedék nagy alakjának. A két jeles szemé­lyiség révén pillanatok alatt vibráló légkör alakult ki az irodalmi esten, amelyet a jugoszláviai Soros Alapít­vány rendezett. Huszárok emléke Lengyelországban Varsó (MTI) - A lengyel szabadsá­gért életüket áldozó magyar huszá­rokra emlékeztek a hét végén Len­gyelországban. Gróf Nyáry Eduárd, a tizenhetes huszárok őrnagya em­lékére kopjafát állított Zwierzyniec- ben Engelmayer Ákos varsói nagy­követ. Nyáry gróf az 1848-as magyar szabadságharcban Bem tábornok mellett szolgált, s követte vezérét Törökországba, majd Olaszország­ba, ahol Garibaldi zászlaja alatt har­colt. 1863 tavaszán csatlakozott a Januári Felkelés lengyel szabadsá­gért harcoló partizánjaihoz. A cári csapatokra vereséget mért egy fon­tos ütközetben lovasrohamával, de a harcmezőn halálos sebet kapott. A felkelésben a mintegy 20 ezer len­gyel katona mellett mai ismereteink szerint közel 500 magyar önkéntes harcolt. Szombaton egyik hősünk, Wallisch őrnagy emlékművét koszo- rúzta meg Batorzban Dürr Sándor varsói magyar konzul. Strózében a magyar nagykövet részt vett annak a restaurált katonai te­metőnek ünnepélyes beszentelésén, ahol a sírok mintegy felében az első világháborúban elesett magyar ka­tonák nyugszanak. Az ünnepség al­kalmából tartott tábori misét Józef Gucwa tarnówi püspök celebrálta.

Next

/
Thumbnails
Contents