Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-30 / 254. szám

Október 30., Szombat Látókör ÉM-hétvége VII A „tanulmány” egy éve Sándor András Intenzív osztályon a magyar nemzet, melyet először szétda­raboltak, majd negyven éven át Mákonyos, lassú halálra ítéltek. Szívós egy organizmus: nem ha­tott a negyven altató-tabletta. Amikor 1989-ben magához tért, és kiderült, még mindig képes életre és felvirágzásra, bevitték az intenzív osztályra, mely a Megszokotthoz képest fordított célú: a betegnek nem megmenté­ire, hanem intenzív elpusztítá­sára szolgál. Minekutána a magyarságot a szó legszorosabb értelmében Mindenéből kifosztották, válasz­tás elé állították: vagy új szolga­ságot választ és folytatja a vi­szonylag lassú, fokozatos eltű­nt a történelemből, vagy elemi erőforrások hiányában viszony­lag gyorsan meghal. Miután Bili Clintont az Egyesült Államok el­nökévé választották, a kong­resszus egy mértékadó személyi­sége (Concini úr) kijelentette, n°gy az ország ezután se számít­son életmentő injekcióra. Ehe­lyettviselkedjék alázatosan, en­gedelmesen és illedelmesen, n°gy a barbár keleti rabszolga- sufniból hálásan átvonulhasson a civilizált magántőkés elfekvő­be. mielőtt eltemetik, t izenegy évszázada annak, hogy a Magyarság végleg letelepedett 3 ^Árpát-medencében, s benne, a történelemben először, politi­kai egységet hozott létre. Lénye- Set váltott: európai lett. Ám hiá­ba vette magára a klasszikus és egyházi latinitást: sajátos kultú­rájával és nyelvével sohasem udta magát igazán elfogadtatni ? Sermán hegemóniájú Európá­ban Ezt az idegenkedést a kö­zépkori univerzalizmus még él­edte és csillapította, a francia orradalom után azonban mind Nyersebbé vált. A liberális nem- etaes ég lázas etnikai és nyelvi okonságkutatáshoz látott, s mi- Mn három „családi” kapcsolat sszeszövődött, a magyarság Syedül maradt, árván, abban a eresztény (keresztyén) világ­én, mely kereszténység helyett | rmánként, latinként és szláv- üt azonosította magát, bewtoni világképet abszoluti- 0 és mindent - viselkedési és pciális rendszereket, történel- , .yamatokat is - elnyelő me- x-atuaa csapdájába esett mar- nem tulajdonított jelen­je eget a politikai és történelmi 8 ■ zSások pszichikai elemeinek, hef^ 3 maSyarság történelmi Mjj^'^eMkulásának elemzése nálls lényegében egyoldalú mi- jv. • ank. Ezért nem szentelnek Uak ma Sem figyelmet an- a lénynek, hogy a magyar- l^fnemzeti létének, e nemzeti Séb ennMaradásának megítélé- en _ még nyíltabban: a ma- sénfu’ífLkívánat°s el- és letúné- elkö * óhajtásában - egyfelől az tórilfGt\ ^aszinkronitástól hisz- mnc i sz°Mszédos nacionaliz- san”í á másfelől a („kimériku- kör« -pénz'nemzetiségú, szabad­ta -jMetésű és kozmopoli- ként f a)ta „civilizációs enzim”- erők .tUnlícionáló - társadalmi nan„ ore cvés egybeesik. Hon- Monnff2 ®Sybeesés, holott a koz- kéteppirf' i era^s hányba tartó üacinn í- szemben az elkésett j-^^^aúzmusok (nem egyszer Fák - sorsok I. valóban bugris és hitlerista meg­közelítésben) éles ellenszenvet táplálnak? A magyarság - más­más motívumok alapján - mind­két törekvésnek útjában áll. A nacionalizmusok ambíciója az, hogy Közép-Európában azt a szerepet töltsék be, amelyet a magyarság játszott a török invá­zióig vitathatatlanul, a Habs- burg-hegemónia idején pedig - az 1867-1914 időszak látszat­felvillanásától eltekintve - mindinkább halványodva. Ma­gyarország a Duna-medence kö­zepe és geopolitikai súlypont, te­hát a magyarságot nem elég ki­kapcsolni, hanem a helyére kell nyomulni. Ugyanitt rejlik az oka annak is, hogy a modem piacgazdaság mo­netáris alapokon nyugvó vezeté­si alrendszere számára Buda­pest sokkal fontosabb annál, mintsem az integrált pénzfolya­matok iránt történelmileg kevés érzékenységet szerzett, eme fo­lyamatokban rutintái an ma­gyarságnak engedje át a sok cél­ra felhasználható hely birtoklá­sát. Más szóval: Magyarország, mint geopolitikai bázis, érdekes, Magyarország, mint európai nemzetállam, érdektelen. Bár a magyai- népesség - az átlagnál intelligensebb cipőtisztítóként - jól felhasználható, ezen a terüle­ten (hazájában) a vezetést neki átadni (nem neki meghagyni, hi­szen csaknem fél évszázada nem volt a kezében) ellenkezik a transznacionális üzleti érdekkel és világuralmi ambíciókkal. Ez az, amit a „liberális” parlamenti ellenzék („realistán”) felfog, el­fogad és kiszolgál, illetve amit a kormányon levő erők makacsul nem érzékelnek, egy kisebbség kivételével, amely viszont na­gyon is felfogja és - baljóslatban Dudás Sándor grafikája eltompult veszélyérzettel - na­gyon is hangosan - elutasítja. Egyébként a magyarság kikü­szöbölésére irányuló két törek­vés közül egyik sem új keletű, sőt, egymást keresztező megjele­nésük sem. A XVI. és XVII. szá­zadban a mai elkésett naciona­lizmusok szerepkörében a törö­köt, a finánctőkés integrátor he­lyén a Habsburg integrátort ta­láljuk. A mai fenyegetést a két törekvést kiszolgáló technikai színvonalnak az akkorinál ha­sonlíthatatlanul magasabb szintje teszi intenzívvé. Minden­esetre, a másfél évszázados ,török-magyar-német hadiálla­pot hátrahagyta katasztrofális fizikai pusztulás még nem jelen­tett végveszélyt, mert ha a nem­zet erejéből a politikai nemzeti műhely újjászervezésére nem fu­totta is, a kulturális nemzeti mű­hely felvirágzott. Ma ez a haj- szálcső-rendszer is elzárul: a lel­kek totális leigázásának eszköze, a televízió éveken át a magyar nemzeti léttel ellentétes érdekű erők birtokában volt s így a ma­gyarság milliónyi képernyőről kapott halál-infúziót. Ennek el­lensúlyozásáról némileg válto­zott helyzetben sem lehet beszél­ni, s a visszazökkenés ellen sincs biztosíték. Ne legyenek illúzióink: gyengült a nemzet életereje. A nemzet, a középkor zárt magházából ki­bontakozott Európában, már ré­gen nem biológiai-genetikai fo­galom. A nemzet egy szellemi­kulturális örökség meghatározta etnikum „én”-je, önmagára ref­lektáló tudata. Ezt a tudatot, mint az emberi organizmusban az agy szürkeállománya, vala­milyen társadalmi kategória hordozza és sugározza szét a szellemi-kulturális etnikum egé­szébe, hogy etnikumból a nemze­ti létszintre emelje. A magyarságban ez a „szürkeál­lomány” 1849-ig a középnemes­ség volt, 1867 óta az úgyneve­zett „középosztály”, mely a széte­sett és degradálódott nemesség utóda törekedett lenni. A két há­ború között látványosan feltá­rult, hogy ez a középosztály kép­telen a nemzeti vezetőerő fela­datának megfelelni: helyébe egy intelligenciává és polgársággá emelt paraszti réteget tervezett a magát népinek nevező értel­miség. Ezt a törekvést a második világháborús katasztrófa derék­ba törte) ámbár néhány évig még lélegzett a népi kollégiumi moz­galomban). Végül a parasztság alól is megtervezetten kirántot­ták a talajt, s egy robbanásos ur­banizációban szétverték-szét- szórták. A magyarságnak utolsó sejtszövetei is szétroncsolódtak, melyek új nemzeti szürkeállo­mány reprodukálására képesek. Az aszinkron-pánikban szenve­dő, elkésett nacionalizmusok eszköztárából arra futja, hogy megfosszák a magyarokat ivóvi­züktől és husángokkal vereked­jenek. Ám a társadalmi flóra lég­gyökeres, helytartói szerepre mindig kész része (vezető erővé szerveződése már a szovjet meg­szállás alatt végbement) az alap­vető életfunkciókat vette célba. Résen áll, hogy csírájában elfojt­son minden folyamatot, mely a nemzeti szürkeállomány regene­rálódásának irányába mutat. Ennek történelmi előzménye 1948-ra megy vissza: a népi kol­légiumi mozgalom eltaposásá- nak is ez volt az igazi oka, hi­szen ez a paraszti alapozású nemzet-bölcső, maximális önvé­delemképpen, eleve lenini ideoló­giával volt kibélelve. Íme, az intenzív osztályon fekvő nemzet halálba-kezelésének „terapeutikája”, miközben a mű­tő ajtaja előtt késeket szoronga­tó, türelmetlen „örökösök” áll­nak, méltatlankodva, amiért a szellemi fölényével tüntető egészségügyi személyzet nem engedi, hogy a „beteggel” rövid úton végezzenek. Villannak biztató jelek, hogy a beteg már eszméletnél van, csu­pán szemét hunyja be, hogy a méreggel töltött injekciós tűket készenlétben tartó „orvosait” és „ápolóit” megnyugtassa: szándé­kuknak megfelelően az exitus út­ján halad. Mintha még lenne elég életösztön benne, hogy túlél­je a „kezelést”, amíg egyszer majd kijöhet erről az „intenzív osztályról”. A végveszélybe ke­rült élőlény vagy mindent koc­káztató agresszióhoz folyamodik, vagy mozdulatlanná válik, hogy halálos ellenfelének figyelem­koncentrációját szétoszlassa. A magyarság végveszélyben van, s kívül-belül minden egérútját elállták. Egyetlen lehetősége az erdei vad életösztöne. Élete függ attól, mikor mit lép. Éber csönd s az életösztön belső fegyelme: akkor talán egyszer talpra ugor­hat, s új életre születik. Ez az elmúlt egy év, ez a tavaly augusztusi Csurka-tanulmányt követő égszakadás, földindulás nagy tanulsága. Nem amit tar­talmazott: kiáltó hibája az, hogy világra jött. Hogy benne a nem­zet óvatlanul felnyitotta a sze­mét. Móricz Zsigmond hajdani Miskolca Kiss Gyt r YULA 7árirarra 1 vnnnlf 1p p városba. iiveit. Ezt tette: Miskolc című ta- energiák fognak munkába lép­A , ki tli'oz- A magyar vidé­rtdekl*?- efödke, melyhez az író dott - iu° ^áncsisággal vonzó- leségp Df1S ,C? c volt- Saját és fe- közben ■ 0 0 r°k°nai látogatása rost po lsmerte Meg igazán a vá- Ml. A ví - szere*-ett belé?—valószí­loMma]Uf«a nevekben négy alka~ naPokat M-¥°gatott> s töltött szerzfi? Miskolcon. 1927-ben ban ren(Ieztek a város­tosebh »íe^tére. Móricz legjelen- 1930 /«rí tartózkodása az egv PH(. v°ll- A Nyugat folyóirat Megtartására teljes ve­zérkarral vonult le a városba. Ezt követően írótársaival Móricz nem utazott vissza a fővárosba, Miskolcon maradt, s az Abbázia szálló erkélyes szobájában sán- colta el magát. Dolgozott. Ekkor és itt készült el „a leghatalma­sabb magyar történeti regények egyike”, az Erdély végleges kézi­rata. A munka közbeni pihenés­re szánt idő sem volt igazán az. Móricz járta a várost, kirándult Diósgyőrbe, Lillafüredre, a Sze- leta barlangba. Pihenve is dol­gozott. S mily pontosan leltároz­ta el benyomásait! Ki kellett ma­gából írnia frissen szerzett élmé­nyeit. Ezt tette: Miskolc című ta­nulmányértékű riportja még ek­kor, a Nyugat 1930. december 1-i számában jelent meg. Már a bevezetés mennyire figyelemföl- keltő: „Miskolc a legnagyobb jö­vőjű magyar város... Északnyu­gati végvár... Kassa óta öt vár­megyénk központja. Az ország­nak talán tizenötöd része Mis­kolc hadtápterülete.” Móricznak - számba véve Mis­kolc adottságait - nincs kétsége jövőjét illetően sem: „Akkora vi­talitás van ebben a városban, hogy ha a legcsekélyebb lehető­ség nyílik meg számára, óriási energiák fognak munkába lép­ni.” Majd: „Öröm fogott el, hogy néhány napot ott tölthettem, s megéreztem, hogy a magyar élet­ben mekkora vágy és erő van a fejlődésre.” A záró sorok pesz- szimizmusa pedig Móricz prófé­tai ihletettségét példázza. Olvas­suk csak: „Most éppen kedvet­len a város. A mai szörnyű nehéz gazdasági válság ránehezedik a lelkekre. Sok a munkanélküli, de még több az eladósodott, lé­legzethez jutni nem tudó egzisz­tencia...” Több mint hat értized múltán a történelem megismét­li önmagát?... Bányász István Éjszakák Ablakodból lakótelepi térre láttunk, ahol szél kalapozott, harmónikázott; mindig megittunk egy üveg vodkát- közben. Aztán csak néztünk ki abba a rohadt fekete-sárga őszbe, habsburg-színű, dülöngélő levelekre üresen, mint a szerdai kukák ­Mára tested íze maradt csak; kesernyés október van, mint akkor, s egy korongról ugyanaz a rekedt bariton centrifugál a vénség felé- feltarthatatlanul mint azokon a jeltelen éjszakákon. Erich Fried (osztrák) Előgyakorlat a csodához Addig várni csukott szemmel az üres telek előtt míg visszaépül és ott áll újra nyitva a régi ház Addig nézni a megállt órát míg elindulnak újra mutatói Addig gondolni rád míg a szerelem újra boldoggá igéz Halottaidból feltámasztani ezután ilyen egyszerű Cseh Károly fordítása A régi ház I. Juhász József Dudás Sándor grafikája Küszöb Csak az a néhány perc lesz a nehéz mit még tiszta értelemmel élek végsőnapomban s az összekötő gádor ajtajára állva sem tudom kintre-e avagy bentre tartozom. Szerkeszti: Cseh Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents