Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-30 / 254. szám

Október 30., Szombat ÉM - riport ÉM-Jiétvége III Ahol nem babra megy a játék Mészáros István A város szállodájának éttermé­ben jókedvű társaság beszélget, gőzben megérkezik egy másik, baromfős csoport, akikhez pár Perc elteltével egy hölgy társul. , '"'gyalnak, majd a nő átad va- amit egyiküknek. Aztán távo- « a teremből. gy úriember jóízűen fogyasztja szokásos rántott szeletét, mi- or az elsőként emhtettek aszta­ltól felugrálnak a fiatalembe- eK (egyikük a vacsorázó úr asz- btan keresztül, a tányérba lép- e>, rohannak, rávetik magukat . ..orgyalókra. Az étteremben fo T az ^épedés, valaki a tele- ; oz rohan, s értesíti a rendőr­je'get: verekedés van a hotel- an- Ez persze, teljesen fölösle- p .s, v_olt, hiszen ott éppen kollé- sbrk dolgoztak: zsarolókat, úgy- k yezett védelmi pénzt behajtó­ul érték tetten és fogtak el a ci- p . ruhás kommandósok. Az lettSZ másodpercbe tel­doi (a!bember először felháboro- j^. : hogy micsoda dolog ez, hogy képzelik, de mikor eev u ^a’ hogy mi is történt, Katalán nem bánkódott a va- fpl ra nnatt, sőt még ő ajánlotta c„ ,a búknak, hogy fizet nekik, ( a“A rendeljenek bátran. oríéneí nem a képzelet szülé­iétől’ nemeSyakciófilmrész- e’ hanem megtörtént eset.) finden bevetéskor eletük a tét vez?H^ei ^kapitányság úgyne- a ve 1 hivatkozó alosztályának haiKZefője, a Százados szerény, ®zavú ember. A B.-A.-Z. Me­"SndőrjfókaPitáiiysághát­dáb;) - aban 'évő kicsike iro- elj„ n eppen embereinek tart dernekuf- A falakon a legmo- asztni ° “Syverek poszterei, az mukr , néha megszólal a szá- rádió+a i engedhetetlenül fontos gvalf„ei-,f°n- A fiúk terepszínű oldalukon pisztoly, taikhói fMszerelések. Mozdula- Szám-i ’ aPró jelekből az idegen Pillan fu1S ^érződik: bármelyik akció ,a. an készek bármilyen Paranc!g,rehajtására-haJöna mezhetnóLefinkább úgy Jelle' rozott nen °ket: elszánt, hatá­~As Z?aruk) állandó idsagunk ideje alatt is "rnonó- eszhhségben vagyunk lünkv^aSzázados--Ottisve- aúódik ua bádiótelefon, s ha úgy gunlcatkocsiba kell vágni ma­Vetéql«y?az az Mő, ami alatt be- Harm; 6Sznek kell lenniük? hogy t0i -nc Perc- Ez azt jelenti, rázott ?« felszerelésben, betá- géPkoc<5if?rVerekkel,járő motorú ^ncsot1^^1! az indulási pa- öszétől- a+ni' kezdetben - ’88 biásodáiiÜu munkát úgymond niellett, “Sban, a járőrszolgálat vei ezeióH^ezlők- Aztán két év­közt nál„ ,az országban az elsők kozó alnÜÜA,ls létrejött a beavat­ván a knm y,kö2;ismertebb né­nitől , "“nandós csoport. In- MhéDzóci Ve Hd már speciális lAC®eken veszünk részt. effyofe/c,.0?adós főnök asztalán s?öVe„. let veszek észre, rajta a Q(°s2^/a, begyei beavatkozó °Sszetett i, * orszdgos versenyén zésí szerb inában III. helye- eredrnénvf íj, Ahhoz, hogy ezt az ^yebhínérhették- nagyonke- (és kelU jövőben tö> hisf’ tetiesen érthe­la ^BV n, J?,etükben nem bab- b°r az élJrlé}: minden bevetés­it Üyenk[?r°8 kockán-) lat vállal n életveszélyes mun­n f°s rám«mjadia a Hadnagy- dögös. Van Hklfk' ez egy kicsit SZn’62 is bin bben gazság, per- k Sajnos nne van a pakliban. ^adásaiból1-3 már ~ ezt a sajtó ^k-eS'Riadják a poígá- e követő t. bb a fegyveres bűn­%en jelen,fékben kemé­iaffia. Eiio^Póldául az ukrán 111 ár kevésnek," s°k esetben - ;iatcai’’renilek bizonyulnak az ^lépéshez <?n°k’,?z eredményes fakkehenetP^an kiképzett iamárT ,ndoljoncsakbe- lS-fegyvert Ip AEC feltörésekor l°k> mint «basználnak a betö­tent esetnél ^\-numrégiben tör" LQél. Tűzharc volt és Síy­nos a rendőr is megsérült. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy egy ilyen esetben például már kevés az, amikor a lőgya- korlaton álló pontra, nekikészül­ve gyakorolják a célzást. Ott és olyankor pillanatok alatt, moz­gás közben kell dönteni, s lőni - ha úgy adódik. Akkor már nem lehet „gatyázni”. Szerintem az a módszer sem alkalmazható, hogy hajönnek az ukránok, a vá­ros elején felszáll egy nyomozó a buszukra, s mikor a maffiózók szedik be a „védelmi pénzeket”, ó előáll, hogy: adják meg magu­kat, rendőrség! Valószínű, vagy „hasba” nyomják, vagy lelövik ott a helyszínen a kollégát... - mondja a parancsnok. A bűnözőknek nincs költségvetésük (A Százados még más példát is sorol, bizonyítván, hogy a szer­vezett bűnözés ellen a hagyomá­(Hogy a bűnözők elleni küzde­lemben még jobb, eredményesebb eszközöket alkalmazhassanak, létrehoztak a megyei főkapitány­ságon egy alapítványt. Akik, vagy amely cégek segíteni akar­nak, azok számára leírjuk a Ma­gyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. miskolci igazgatóságánál ve­zetett bankszámla számot: 279- 98919 - „103-14011 Bűnmegelő­zési Alapítvány Miskolc-Avas” megjelöléssel. Az alosztály helyettes vezetője, a. Hadnagy a másik fő gondnak a jogi akadályokat mondja. Hiány­zik a rendőrségi törvény, amit vé­leménye szerint a rendszerváltás­kor az elsők közt kellett volna megalkotni. Úgy tartja, ha vala­mi nincs szabályozva, ott kiska­puk vannak, a rendőr keze meg van kötve. S így egyre nehezebb küzdeni a nagyobb fajsúlyú bű­nözők ellen, a rendőrök mindjob­ban kifulladnak.)- Nemrégiben az Egyesült Álla­Harminc perc áll rendelkezésükre, hogy teljes felszerelésben, bevetésre készek legyenek. Itt már ebben a „pozícióban" lát­hatók. t­nyos, mindennapi rendőri gya­korlat önmagában kevésnek bizo­nyul. Ilyenkor már nekik, a speciáli­san, a nagyon „keményen” kikép­zett rendőröknek kell belép­ni. Akik nap mint nap gyakorol­ják, hogyan és mit kell tenni ter­rorcselekmények elhárításakor, hogyan kell fegyveres bűnözőket ártalmatlanná tenni, miként le­het gépkocsival közlekedő maffi­ózót elkapni, milyen fogásokat kell alkalmazni egy-egy védett személy kísérésekor. S ha már a gépkocsi szóba jött: a kommandó­soknak elég nagy nehézséget okoz, hogy öregecske Ladákkal dolgoznak...)- Sajnos, mind többször tapasz­talnunk kell, hogy a nagyobb „halak” - egyes dolgokban - jobb technikai körülmények közt te­vékenykednek - kapcsolódik a témához a Hadnagy - A bűnözők ugyanis nem költségvetésből él­nek, nincsenek korlátozva gaz­daságilag. mokban voltunk, ahol tapasztal­hattuk: ha ott a rendőr például egy sima szabálysértést leír, azt kapásból elfogadják. Nálunk van olyan, hogy ha hárman állítunk valamit, azt is megkérdőjele­zik...- Talán nem mindig kellő a biza­lom a rendőrök iránt - mondja ki a szentenciát a Hadnagy.- Gondolom, azért azzal nem na­gyon vitatkoznak, hogy a rendő­rök esetében is vannak túlkapá­sok. Amikor a rend őre olykor­olykor akár a retorzió szándéká­val intézkedik... - vetem közbe.- De ők nem ide valók! Ha vala­ki ilyet csinál, az ki se menjen az utcára, az őrizze az objektumot, dolgozzon épületen belül, vagy ilyesmi. A kommandós nem tévedhet- Ha már itt tartunk: úgy tudom, hogy a kommandósok magánéle­tükben igencsak visszafogottak. Előfordult már, hogy magánem­berkent, mondjuk kötözködés vagy más okból földre küldtek valakit? Hiszen verekedéskor biztos nem szorulnak segítség­- Nézze, mi inkább elkerüljük az ilyen szituációkat - válaszol a Hadnagy, aki 16 évig cselgán- csozott, s más harcművészeti ágakat is mesteri szinten űz — Hiszen ha úgy alakulna, akár pillanatok alatt meg tudnék ölni egy embert, fegyver nélkül. -Szóval inkább elszaladnak on­nan, ha úgy adódik?- Kikerüljük. (Nyilvánvaló, hogy azért nekik is van idegrendszerük, melyet al­kalmanként túlspannolnak egye­sek. Ilyenkor - de ezt hangsúlyoz­zák -a törvényes kereteken belül ők is „begurulnak”. Mondjuk-ez is előfordult - bírói házkutatási paranccsal ment a nyomozó egy illető lakására, ám ő ajtóstól lök­te ki kollégájukat. No, akkor már ők jöttek... Mire a vendégeknek nem örülő páciens lehordta őket mindennek, meg hogy ilyet nem csinálhatnak velük a demokráci­ában.)- Az USA-ban, ahol aztán való­ban nagy múltja, hagyománya van a demokráciának, az első ar­rogáns megnyilvánulásra kőke­ményen lépnek az ottani kollé­gák, nincs apelláta. Megbilincse­lik, beviszik, néhány órát bent tartják, hogy tudjon gondolkoz­ni, mit követett el... —idézi fel az amerikai módszert a Százados. (A lőtér hideg-rideg épületében készülnek a kommandósok a végrehajtandó helyzetgyakorla­tokra: betárazzák a fegyvereket, teljes felszerelést öltenek ma­gukra. Aztán kezdődik a kikép­zés. Rövid, határozott parancsok hangzanak el: egyes itt hatol be, kettes, hármas biztosít, négyes jobbról támad... Megkeményed­nek az arcvonások, feszülten koncentrálnak a feladatra. Itt, csakúgy, mint éles helyzetben, nem szabad tévedni. Csak a ma­ximális, százszázalékos ered­mény az elfogadható. Hiszen a valós akcióknál egy — akár apró- figyelmetlenség is a legsúlyo­sabb következményekkel jár­hat.)- Volt rá példa, hogy 24 óránál is többet voltunk talpon, s ezután kellett végrehajtani a beavatko- zást. Tudja, ez nem egészen úgy van, mint a filmekben. Ott min­dig a jók győznek, a valóságban viszont nem mindig ez történik. Aztán arra is fel kell készülni, ha elmegyek otthonról, a családtól, lehet, hogy már csak a kolléga megy vissza hozzánk... (A Századosnak két (tíz és öté­ves) fia van. Hát persze, hogy nem örül a felesége a sok távollét­iek- így van ez a Hadnagynál is, aki egyébként még fiatalabb fő­nökénél. Neki kétéves kislánya van, a jövő év elején jön a másik kicsi. Lehet, hogy megszületése­kor apja éppen egy másfajta ak­ciónál fog bábáskodni...) A tárazást pillanatok alatt végzik el Fotók: Farkas Maya Fegyencek szabadságon Horpácsi Sándor ,A csapból is ’56 folyik” - zúgolódtak a fiatalok egyik is­merősöm családjában. A felnőttek, idősebbek, akik meg­élték azt a kort hökkenten, értetlenül, s talán egy kicsit sértetten is kapják fel a fejüket. A csapból is? Hisz még ma is alig tudunk róla valamit! Pedig ez volt évszáza­dunk talán legfontosabb, mert sorsfordító két hete, noha a Trianonba torkolló első, a Jaltával, berlini fallal lezá­ruló második világháború jelentőségét se bagatellizálom el. Mert aki figyeli a jól-rosszul összeférem dokumen­tumfilmeket, most rádöbbenhet, ha eddig nem tudta vol­na, hogy az a sokat emlegetett jaltai paktum, (a többivel együtt) igenis determinálta sorsunkat. Durvábban fogal­mazva: az a „művelt Nyugat”, amelyet annyira csodá­lunk ma, s amelynek a kegyeit neofita libegőssel keres­sük, egyszerűen leírt, eladott és a sorsunkra hagyott min­ket! 1956 őszének, s az azt követő éveknek, ez volt a leg­keservesebbfelismerése, s talán még a megtorlásoknál is fájdalmasabb. 1956tankjainak torkolattüzétől váltérthetővé, értelmez­hetővé addigi múltunk, s magyarázhatók Szarajevó vagy Grúzia mészárlásai. Nem első élményünk ez nekünk, magyaroknak. Amikor a török világbirodalommal szem­ben csaknem elvéreztünk, és a Nyugat biztatását, imáit, papjait küldte, de mással volt elfoglalva. Csak akkor ka­pott a kardjához, amikor a keleti áradat Bécset ostromol­ta, hogy utána büszke hódítóként szabadítsa fel Budát, az Alföldet, de a határnál, amikor magát már biztonság­ban tudta megállt, mint a Szaddam Husszein bunkerjét bombázó gépek. Folytathatnám a sort vezérlő fejedel­münkkel,kormányzónkkal, akiknek mindent megígért a francia király (is Covour), s csak akkor döbbentek meg, amikor Paskievics seregei fóldbe-vérbe tapostak minket. Mit tudnak erről azok a fiatalok (fiaink), akik unják, so­kallják az évfordulóra időzített dokumentumokat? Tud­ják, hogy ’56 őszén apáik, nagyapáik Petőfi és Kossuth nevével mentek ki az utcára, hogy tavaszinak érezték a bágyadt őszi napsugarat ?Nem igaz, hogy harcolni akar­tak (később már igen), mert hitték, hogy a demokrácia, emberarcú szocializmus olyan varázsszavak, amelyektől magától leomlanak a zsarnokság falai. Megint - mint mindig - naivak voltunk. A marxizmust is rosszul tanul­tuk meg, pedig Marx megírta, hogy az uralkodó elit (Jaj, Jelcini) soha nem mond le a hatalomról, k i váltságairól. Naiv volt Nagy Imre is, amikor azt hitte, hogy csak úgy ki lehet sétálni egy katonai tömbből, hogy tényleg tár­gyalni lehet Andropov elvtárssal, hogy a világ népei, ál­lamai velünk vannak, segítenek. De még egy Jean Paul Sartre, az egész francia baloldal is meg volt szédülve a megalomán gyilkos Maotól, a fan­taszta Che Guevarától. Egy maroknyi kis nép ágáilása zavarta a képet. Mit akarnak ezek? Hogyhogy nem bol­dogok? Hiszen a szocializmus-olvasva-oly nagyszerű! Csak akkor kezdtek ocsúdni, amikor a zömök kozák ra­kétákkal rakta tele Kubát. Ez már pimaszság volt, erre már lépni kellet a snájdig Keneddynek is. De ki emléke­zett akkor már a mi ’56-unkra? A holtakat elkaparták a temető árkába, Jánosunk kitalálta, hogy ha engedi ezt a népet fusizni, maszekolni, másodgazdálkodni, ha van elég sör és lecsókolbász, akkor ez beleszakad a m unkába, s bam bára issza magát. Illetve azért mégse. Mert, ha’56 Budapestje nem volt elég bizonyíték arra, hogy az elége­detlenséget először a jó pedigréjü apparatcsikok fogal­mazták meg, akkor ’68 Prágája, 1980 Gdanskja már ele­csókjaitól. Az eszme, a rendszer, amit mi megdonteni, a mi kudarcunkból tanulva a csehek csupán átalakítani akartak egyszerűen megrohadt, szétmallott, darabokra hullt a művelt nyugati kremlmológusok nem kis megle­petésére. Tudtuk ezt ’56 őszén? Hittük, hogy van értelmes cselek- vés hogy a történelmet valóban (megint Marx) a törne- gek csinálják, írják. A méltóságáért felkelt, harcoló nép. Rosszul tudtuk a marxizmust, Marx rosszul a történel­met. A történelmet tankok írták, a Kremlben diktálták. (Da Gaulle inkább lemondott, de nem vitt be tankokat Párizsba). De a tankok is elrozsdálnak, a megszülető gondolatot, vágyat csak elfojtani lehet, meg nem történt­té tenni nem. Hallgattunk, olykor még tapsoltunk is, de egyre lanyhábban és vártunk. Vártunk, erre, hogy a csap­ból is ’56 follyon, mert ünnepelni lám már (?), még nem tudunk igazán. Ez a cukor megkeseredett a szánkban. Aggastyánok ágálnak, kiáltoznak bosszúért, s ezt a fia­talok már nem értik. Hogy is értenék, hisz egy emberöltő hallgatása, idétlen hazudozása hordott rá sarat, hamut, nyálat. *** Vádolom az irodalmat is, mert nem született meg az asz-- - talfiókból elővehető remekmű, legalább egy Walesi bár- dok arról az őszről. Mert minden tisztelet Kamondy Lászlónak, ez az október 22-én este látott tévéfilm se re­mekmű. Értem én Kenyeres Gábort, a rendezőt. Nem ta­lált jobbat. Kamondynak azért valamit sikerült érzékel­tetni. Azt, hogy az egész ország, rendszer GULAG volt, s akkor már a börtön a primitív és gyáva smasszerral egy­szerűbb, áttekinthetőbb. Figurái sztereotípiák, bekódol­va, ahogy akkor el lehetett mondani. Az égzengésben a börtön, mint a béke szigete. Paradox, abszurd, groteszk. Ezek bizony nem Baradlay Richárdék. Holott lehettek volna. De ebben a filmben nem is a történés a fontos - magyarázom a fiataloknak -, hanem az egésznek a han­gulata, a légkör, ami ellopta az emberektől a sorsot, a megélhetőt, s az időt. Ahol kommunista, Auschwitzot megjárt zsidó, apostoli lelkű pap, kasszafúró csirkefogó egy cellába záratik, ahol az őr is rab, s ő talán a legin­kább. Mert aki csak túlélni akart, az elkorcsult, akarva- akaratlan kollaboránssá vált, aki cselekedett, az elesett a puskatűzben. Naivan, lelkesen, ártatlan ul, mint a sza- maras ember. Előttük hajtsunk fejet, az ő sírjukra - ha megvan - tegyünk virágot. Nekik köszönhetjük, hogy a fanyalgó fiatalok már nem lesznek fegyencek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents