Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-03 / 231. szám

: 4 ÉSZAK-^Magyarország Levelezés 1993- Október 4-, Hétfő Ha én madár lennék... Ez év tavaszán Pereces fölött, Kőpad-tetőn tel­ket vásároltam. A megközelítése más portáján keresztül - természetesen engedéllyel - történ­het, mivel út csak a „szakemberek” által készí­tett térképen van. A helyszínt nem látva, író­asztal mellett született lázálom, ami valóság­ban egy keskeny, keresztben és hosszában me­redek hegyoldal. Mindez tarkítva öles fákkal, bokrokkal. Június végén azzal a kéréssel for­dultam a miskolci körzeti földhivatalhoz, ma­gyarázzák meg nekem - egyszerű földi halan­dónak - mitől lesz egy hegyoldalból út, és miért nem hiteles az általuk kiadott térkép? Tudniil­lik, a térkép csak akkor ér valamit, ha az meg­felel a valóságnak!!), ezen pedig a porták hoz- záférhetőnek látszanak, azaz eladhatónak. Je­lenleg telekszomszédom átenged engem, vala­mint másik két, hasonló cipőben járó társamat, de készül eladni és elképzelhető, hogy az átjá­rást megszünteti. Az igaz, hogy a fantáziám szo­kott szárnyalni, de a testem nem. Műszámyak- kal sem próbálkozhatom, mert előttem Ikaros példája, meg a méregdrága és fájdalmas orvosi ellátás, illetve kezelés. így hát t. Címzetthez fordultam segítségért, keresve a megoldást. Ki is jöttek a geodéták, meg is állapították az „út”- ról, hogy az kész röhej, s csalc akkor lehet rajta közlekedni (szárazságban „gyalogosan”, vagyis „négykézláb”, ha kiváltom a bérletet a legköze­lebbi traumatológiára. Aztán szeptember 20-án megkaptam határozott határozatukat (amin a dátum augusztus 23. (!) volt, hogy a telekhatár megváltoztatási kérelmemet elutasítják, de 600 Ft-os illetékbélyeg ellenében fellebbezhe­tek. Tisztelt és általam igen nagyrabecsült körzeti földhivatal! Alulírott ép eszem teljes tudatában ünnepélyesen kijelentem, hogy kormányunk­kal egyetértésben nekem sincsenek területi kö­veteléseim! Csak egy kis út, utacska, utacskács- ka, amin megközelíthetem „birtokomat”, mert hiába néznek engem egyre többen madárnak, mégis csak ember vagyok. Kletz László Miskolc Bodnár Ildikó rovata Egy árva puli ajánlólevele Buksi 8 esztendős fajkutya: fekete, terelőpuli, „nemesi oklevele” - pe­digréje - ugyan nincs, mégis világé­letében éreztette „felsőbbrendű” vol­tát, vagyis lánykutya létére nem állt szóba, illetve nem állt össze holmi korcs fiúkutyákkal. Megőrizte érin­tetlenségét. S ezzel együtt őrizte - fajtájától örökölt hűségével - gazdá­it, egy tanítóházaspárt is. Ám az em­berek élete a kis családban rövidebb- nek bizonyult a kutyáénál: előbb a férfi halt meg, s egy év múlva követ­te a felesége is. így maradt Buksi ár­ván. Helyesebben gazda nélkül, de mégis egy nagy közösségben: egy szociális otthonban. Özvegy gazd­asszonya ugyanis magányosságá­ban egy szociális otthonba költözött, ahová - hála a vezetőség állatszere- tetének - Buksit is befogadták. A sors kegyetlensége folytán azonban a 73 éves asszonyka súlyosan meg­betegedett. Kórházba került. Mego­perálták. Buksi pedig türelmesen várt az otthonban, s megpróbált be­illeszkedni a közösségi életbe: barát­kozott az idős lakókkal, s a ház más kutyáival is. Míg végre kikerült a kórházból a gazdi, s Buksi szinte új­raéledt: körülugrándozta a lábado­zót, aztán kimozdította a házból: sé­tálni hívta, boltba menni nógatta, saját magának sajtért, kolbászért, a gazdájának gyümölcsért, vagy üdí­tőkért. A betegség azonban mégis erősebb volt Buksi szereteténél: az idős asszony meghalt. Buksi árván maradt. Ennek még csak néhány he­te. A puli azóta is keresi, csillogó, fe­kete szemeivel siratja gazdáját. Hi­ába a nagy közösség, Buksi különös egyéniség: a szint magányossághoz szokott kutya egyedi szeretetre, si­mogatásra vágyik. Okos, gombsze­mével figyel minden neszt, minden mozdulatot. Eléggé szabálytalan fo­gaival rávicsorít arra, vagy megu­gatja, aki rossz szándékkal nyúl fe­lé, vagy bántani akarja új szeretteit. Igen jó házőrző. A külleme most egy kissé fura, mert a ház egyik fűtője - trimmelési ismeretek híján - a káni­kulában birkanyíró ollóval egy usz­kárhoz hasonló élőlényt „faragott” belőle. Most tehát még bojtos farok­kal és papucsszerű tappancsokkal szaladgál. De hát ugye nem a külső a lényeg? Azért talán mégsem marad végleg árván Buksi? (Aki szívesen befogad­ná - lehetőleg kertes otthonába - a mezőkövesdi Gondviselés Házába telefonálhat: 40/312-063). R.A. Mezőkövesd Őszi pompában Az őszi napsütésben jó megpihenni a Vá­rosház féri fák színpompás társaságában Fotó: Fojtán László Kiváncsi posta Adott egy kft., amely nemrégiben új helyre köl­tözött. A változás miatt három levél még a régi címre érkezett a polgármesteri hivataltól. így hát a kft. adminisztrátora elmegy a postára a kézbesítő által hátrahagyott értesítővel. Csak­hogy a hivatal(nok) cégszerű aláírással, bélyeg­zővel ellátott meghatalmazást kér. Másnap ismét irány a posta, de most már a meghatalmazás sem elég. Cégbírósági bejegy­zést óhajtanak, amely igazolja, hogy működő kft.-ről van szó. Kérdés: mi köze a postának ah­hoz, hogy működik-e a kft. avagy sem? Eves mérleg, esetleg az ügyvezető születési kivonata nem szükséges? Nyilván, ha a polgármesteri hi­vatal ír három - hivatalos - levelet, akkor nem egy ámyszervezetről van szó! Somossy Katalin Miskolc — Szerkesztői üzenetek — „Aggódó nagymama” jeligére: Gyámság alá a kiskorú akkor tartozik, ha nem áll szülői fel­ügyelet alatt. Ez a jogintézmény tulajdonkép­pen a szülői felügyelet hiányát hivatott pótolni. A gyám a gyámsága alatt állónak gondozója, va­gyonának kezelője és törvényes képviselője. * Doktor Gyula, Miskolc: Múlt heti rovatösz- szeállításunkban foglalkoztunk a HTO házhoz szállításával. Sajnos ez idáig senki nem vállal­kozott kis tételek -100-200 liter - fuvarozásá­ra. Lisztáremelés, zenei aláfestéssel A japánok mindig szolgálnak megle­petésekkel. A mostani szerintem minden képzeletet felülmúl. Arról van szó, hogy egy vállalatuk szep­temberben olyan metélt tésztát do­bott a piacra, amely jobb ízű lett azáltal, hogy egy ideig Vivaldi Négy évszakját hallgatta. A Sokuhin Ta- kaszagó Vállalat - amint arról szó­vivője a sajtónak beszámolt - külön­féle kísérletek segítségével kiderí­tette, hogy az „üdon”-nak keresztelt híres japán metélt tészta jobb ízű lesz, ha napi négy órán keresztül klasszikus zene hangjai mellett szá­rítják. A dolgozók, akik megkóstol­ták a metéltet állítják, hogy „így” az valóban még finomabb. Egyébként ez az eljárás nem egé­szen új Japánban. Mert például Be­ethoven zenéjére már régebbtől ke- lesztenek kenyeret, s állítólag ízlete- sebb, mint a közönséges. A világ­szerte ismert japán szaké pedig ak­kor igazán finom, ha Mozart muzsi­kájának hangjai mellett készül. Tu­lajdonképpen a jelenségre semmi­lyen tudományos magyarázatot nem tudnak adni, de valószínűleg az érintetteknek ez nagyszerű reklá­mot, üzleti fogást jelent. Amennyire meg tudom ítélni mint fogyasztó, jó minőségűek, finomak, ízletesek a mi tésztaféleségeink is. Nyilván nem a zenének, sokkal inkább - a kötelező technológián túl - a lelkiismerete­sen, szíwel-lélekkel végzett munká­nak köszönhetően. Amióta egyre több vállalkozó foglalkozik a készíté­sével, nőtt a konkurencia is. Ez még inkább a minőségjavulását, és a vá­laszték bővülését eredményezte. És ezek a változások vonatkoznak a ke­nyérre és a pékárukra is. így aztán aligha kell nagyobb hírverés eladá­sukra. Ami megkeseríti a szánk ízét, az a magas áruk. Jelen körülmények kö­zött, nagyon sok családnak gondot okoz a napi betevő falat (reggeli, ebéd, vacsora) előteremtése úgy, hogy a hónap végén ne csak egy kraj­cár cincogjon a zsebükben. Most új­ból emelik a liszt árát. (Ki tudja há­nyadszor?) Ez természetesen a tész­tafélék, így a kenyér, a pékáruk hoz­záigazításával jár együtt. Az aszály miatt gyanítom, nem ez lesz az utol­só emelés. Bár nem tartozik szoro­san a témához úgy hírlik, nagy mér­tékben változik a hús és húskészít­mények ára is. És mindezeken túl, ki tudja mi minden fog még drágul­ni!? Csak a fizetések, nyugdíjak nem növekednek olyan mértékben, hogy vásárláskor ne kellene a fogunkhoz verni a garast. Pásztor György Miskolc Most még: árok is van, gödör is van Új fejezet kezdődött nemrégiben a Martintelep élétében. Ez év tava­szán hatalmas földmunkagépek je­lentek meg az Alföldi, a Fövényszer, a Pósa és még jó néhány utcában, hogy hozzákezdjenek a szennyvíz- hálózat kiépítéséhez. Jelenlétük bi­zony sok kényelmetlenséggel és nem kevés saját munkával járt és jár még ma is, de ha elkészül a „nagy mű”, minden lakást bekapcsolhatnak a szennyvízhálózatba. Megoldatlan volt a Kisfaludy utcától délre eső lakóházak gázellátása is. Napjainkban örömmel tapasztal­hatjuk, hogy a telepnek ez a része is a címhez hasonlóan néz ki, s hogy a legtöbb gödör alján már ott húzódik a gázvezeték (van ahol már be is fed­ték). Persze a mostani fejlesztéssel koránt sincs kiegyenlítve mindaz, amit az elmúlt negyven évben elmu­lasztottak. Ha minden utca úgy néz majd ki, olyan pormentes lesz, mint a most befejezett Pósa Lajos utca és még néhány társa, akkor nyugod- tabb lelkiismerettel végezhetik fele­lősségteljes dolgukat a városatyák. Tarcsi Lajos Miskolc, Fövényszer u. „Gyermekkoromban sáros útjaink voltak” Az ÉM-ben szeptember 13-án „Kesznyétenről más szemmel” cím­mel megjelent írásra szeretnék rea­gálni. A kedves levélíró adatok és megfelelő információk hiányában csak bántja az önkormányzatot, mi­szerint az semmit nem tesz, holott a környező községekben ez másként van. Én pontról pontra, adatokkal tudom alátámasztani a leírtak el­lenkezőjét, az itteni törekvéseket. Az új út, amely összeköt bennünket Tiszaújvárossal sokak - köztük az önkormányzat - javára írható, de fő szervezője a polgármesterünk volt. A takarékszövetkezet építéséhez a telket biztosította az önkormányzat és más emberi, morális segítséget is nyújtott az építkezésnél. A reformá­tus templom külső renoválásához tavaly, a munkák megkezdése után pár nappal 100 000 forintot utalt át a presbitériumnak. Jómagam 23 éve élek Kesznyétenben, s így bőven van összehasonlítási alapom. Gyermek­koromban sáros, járhatatlan útja­ink voltak, jelenleg településünk ut­cái nyolcvan százalékban szilárd burkolatúak. A közelmúlt napokban például az utcánkban dolgoztak az építők, akik helyreállították a bekö­tő utat is. A kavicsot nem rosszaka­ratból vitték az Újtelepre, hanem azért, hogy az út minősége ott is ja­vuljon. Ezt nem tapasztalj a a kedves levélíró? A Dózsa György utcában a villany­oszlop-história az ÉMÁSZ dolga, ők ígérték az oszlopokat, amelyeket az önkormányzat már korábban meg­rendelt. Erről egyébként tárgyaltak is a cikk megjelenését megelőző hé­ten, talán mire ezek a sorok megje­lennek, már nem a fához lesz kötve a drót. Az első lakáshoz jutóknak já­ró összeget teljes egészében szétosz­tották, de a sok igénylő miatt min­den párnak csak 40 ezer forint ju­tott. (A költségvetés ezen tételét egyébként sem fordíthatnák másra, azaz nem tehetik a közös kalapba községfejlesztés címén.) Tudvalévő, hogy az önkormányzato­kon nagy a nyomás. Helyi hatáskör­ben kell elintézniük számtalan dol­got, ügyét, melyekre nem kapnak elegendő fedezetet az államtól. Ám a nehézségek ellenére is bátran kije­lenthetem, hogy fejlődünk. Decem­berre a gáz bevezetésére 50 ezer fo­rintot kell befizetnünk saját zsebből vagy hitelből. Jövőre pedig, ha min­denjói megy a fűtési idényt már gáz­zal - közel 500 család igényli a beve­zetését - nyithatjuk. A vízhálózat ki­építéséről nincs szó, ami érthető is, mert átlagban jó minőségűek a vize­ink, mélyen ásott kútjaink jó vizet ädnäk Mint a fentiekből is kitűnik, az utób­bi 5-10 évben sokat fejlődött közsé­günk. Természetesen vannak még hiányosságok, melyek megszünteté­sén fáradoznak vezetőink. (Név és cím a szerkesztőségben) Rokkantsági nyugdíj A rokkantsági nyugdíj feltételeiről érdeklődik F. G. miskolci olvasónk, aki betegsége miatt közel egy éve táppénzben részesül. A jogszabály alapján rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki egészség- romlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munka- képességét 67 %-ban elvesztette, és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható, a szükséges szol­gálati időt megszerezte, és rendsze­resen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokka­nás előtti kereseténél. Mivel a tör­vény a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges munkaképesség-csökke­nés mértékét 67 %-ban határozta meg, az ezt el nem érő munkaképes­ség-változás (pl. 66 %) nem jogosít rokkantsági nyugdíjra. Az előzetes orvosi elbírálást a kere­sőképtelen személy lakóhelye sze­rint illetékes gyógyító-megelőző in­tézmény főorvosi bizottsága végzi. Ha a főorvosi bizottság a dolgozót rokkantnak ítéli, felkéri az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Or­vosszakértői Intézetének elsőfokú orvosi bizottságát, hogy a dolgozó munkaképességének mértékéről adjon szakvéleményt. Ha valaki igénybe kívánja venni ezt az ellátá­si formát, már a rokkantságot meg­állapító „előzetes” döntés birtoká­ban célszerű a munkáltatójánál mű­ködő nyugdíj-ügyi albizottsághoz (munkahelyi nyugdíj-előkészítést végző dolgozó) fordulnia az igényjo­gosultság elbírálásához szükséges intézkedések megtétele végett. Ha ilyen nem működik a munkáltató­nál, a kérelmezőnek közvetlenül a lakóhely szerint illetékes nyugdíj- biztosítási igazgatóságot kell meg­keresnie. Mint már említettük, a szolgálati időnek is szerepe van a jogosultság megítélésében, amely az életkorral összefüggésben változik. 22 éves életkor betöltése előtt 2 év; 22-24 éves életkorban 4 év; 25-29 éves életkorban 6 év; 30-34 éves életkor­ban 8 év; 35^44 éves életkorban 10 év; 45-54 éves életkorban 15 év; 55 éves életkortól 20 év. A korkedvez­ményre jogosító munkakörökben kevesebb szolgálati idő szükséges. A fentebb felsorolt életkorokhoz 3,4,6, 8,12, illetve 16 év kötődik. Sajógalgóci rekordok Úgy látszik, hogy ez a hegyek közé szorult kisközség, Sajógalgóc min­dig tartogat valamilyen meglepe­tést. Ezúttal például rekordokat. Településünk, de bizonyára a megye életében is kuriózumnak számít az a házassági évforduló, amelyet a kö­zelmúltban ünnepelt a 65 évvel eze­lőtt egybekelt Sebők házaspár. Való­ban ritka esemény, hiszen sokan még az aranylakodalmukat sem érik meg. De ugyancsak említhetjük a mosta­nában elhunyt F. Jónyer János ma­gas életkorát, áld akaratán kívül ál­lított fel községünkben életkor-re­kordot. Sőt nem is rekordot, hanem rekordokat, legalább hármat. Első­ként: az anyakönyvek tanúsága sze­rint a XX. században elhunyt sagó- galgóci férfiak közül, senki nem érte el a 93 évet. Volt már 90 évesünk és két 89 évesünk, de ilyen szép kort csak egyedül ő élt meg. Második­ként: F. Jónyer János neme század - mint a többi sajógalgóci -, hanem a múlt század szülötte, így hát e tény is kuriózum-értékű a számunkra. Harmadikként pedig feltétlenül szólnom kell arról - igaz ez össze­függ az előbbivel -, hogy települé­sünkön mindössze néhány - talán ha öt - olyan ember él, aki részt vett a II. világháborúban (pedig voltak vagy negyvenen), de F. Jónyer János halt el utoljára azok közül, akiknek a katonáskodásból már az I. világhá­borúban is kijutott. Lipták Sándor Sajógalgóc F. Jónyer János Fotó: amatőr J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents