Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-17 / 243. szám
8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1993. Október 18., Hétfő------------APROPÓ-----------F ridi belátja Bánhegyi Gábor Friderikusz Sándor az a fajta ember, akit nem döngöl a földbe az első buktató, aki nem vonul félre a sebeit nyalogatni, hanem ha kidobják az ajtón, akkor bemászik az ablakon. Saját bevallása szerint elhatározta, hogy harmincöt éves korára, népszerűvé válik Magyarországon. Amilyen kitartó és mázlista, még össze is jött neki. Azon lehet vitatkozni, hogy lekezelő, fennhéjázó, nagyképű vagy bájos, kedves és udvarias, de tény, hogy mindkét tábor tagjai tapadnak kéthetente csütörtökönként a tévé képernyőjére - miatta. Egy kicsit el is szaladt vele a ló, ki is hirdette, most szolidság következik. Ma már szerényen Fridinek szólíttatja magát, tréfásan fenyegetőzik, hogy lecsapja a telefont, ha beszélgetőpartnere nem ismeri el, milyen vonzó férfi, a közönség pedig őrjöng. Fridi most éppen Szilágyi Jánossal hozott össze egy szuper duettet, visszafogottan bevallotta a rádiózás szupermenjének, hogy ő bizony majdnem mindent tőle tanult és teljesen szerényen öntötte el arcát a kéjes mosoly, amikor csak úgy mellékesen odacsippenthetett Vitray Tamásnak. Ennél szerényebben már csak Tony Curtis-szel bohókásko- dott végig néhány percet, biztosították egymást arról, micsoda stramm férfiak ők külön-külön, pláne együtt. De a legszerényebb akkor volt, amikor a Ki mit tud?-győztes teljesen osztott figyelmű leendő katonatisztet hiába faggatta arról, mikor jött rá erre a képességére. Varga törzsőrmester váltig hangoztatta, neki ez fel sem tűnt, mások figyeltek fel erre, ő különben sem akar ebből élni, neki választott hivatása a katonáskodás. Fridi ekkor óriási ováció közepette jelentette be, hogy neki bizony lenne kitől tanulnia egy kis szerénységet. Lehet, hogy Fridi nem tudja, hogy Varga törzszászlós tudja, vannak dolgok, amelyeket nem lehet megtanulni. A szerénység is ilyen. A szerénység az vagy van, vagy nem is volt. A MissionArt missziója Georghe Vida ajánlotta a közönség figyelmébe Nagy Oszkár alkotásait Miskolc (ÉM) - Miskolc a Nagybánya-kutatás egyik központja lett - mondta elismerően Ghe- orghe Vida (Vida György) nagybányai születésű művészettörténész, a Román Kulturális Minisztérium Képzőművészeti Osztályának igazgatója szombaton a Miskolci Galériában - a MissionArt Galéria által - rendezett Nagy Oszkár emlékkiállítás megnyitóján. Jurecskó László és Kishonthy Zsolt évek óta a Nagybányai Művésztelep történetének feldolgozásával és megismertetésével foglalkozik. A két művészettörténész tavaly decemberben nagyszabású Nagybánya-kiállítást és -konferenciát rendezett. Az előadásokat rövidesen könyvalakban is megjelentetik. Ennek a sorozatnak a része ez a kiállítás is, és az ehhez kapcsolódó Nagy Oszkár monográfia, jövőre Jándi Dávid, majd '95- ben Boromisza Tibor életművének bemutatása következik. Nagy Oszkár „művészete szervesen beilleszkedik ugyan a művésztelep, a kolónia változatos összképébe, de mással össze nem téveszthető egyéni hangja, különleges képi világa mégis egyedülálló egyéniséggé avatja őt a nagybányai festészetben”. Alkotásai közül nagyon kevés került közgyűjteménybe. A kiállítás szervezői a legkülönbözőbb helyekről, műkereskedőktől, műgyűjtőktől kérték el erre az alkalomra a Miskolci Galériában látható közel nyolcvan festményt és húsz rajzot. A kiállítás november 21-ig látható. Vár áll ott — majd kőhalom? Ingyenes használat, felújítási kötelezettséggel Dobos Klára Diósgyőr (ÉM) - Csak az a fű... Nem is igazán a fű, hiszen inkább a fa. Az apró csemeték a várfalakon. Magasra jutottak, szépek is ott, ahol vannak, éppen csak - milyen szomorú - veszélyeztetik a várat. Mállasztják az évszázados köveket, elősegítik az omlást. S ott a magasban „fáHanítani", gyomta- lanítani nem gyerek játék. Sok munkába, sok pénzbe kerül. Mint ahogy drága az alapvető karbantartás, a kifagyott téglák, kövek pótlása is. De a megoldás mégsem a lézerdiszkó! Nem vicc, nem sok választotta el az 1316-os esztendő „újvárát” ettől a nagyon mai és nagyon nem kulturális funkciótól. Micsoda antagoniz- mus volna. Ahol annak idején Nagy Lajos, majd királynék múlatták az időt, rendeztek nagy vadászatokat, gyertyafényes bálokat, most „maigyerekek” mai módon szórakoznának... Persze volt már lézershow a várban, (Pink Floyd), no meg a dixieland sem igazán adekvát műfaj, sőt a magyar népzenének sincs sok köze a nagyúri világhoz, az ilyen rendezvények azonban (eddig) mégiscsak ízléshatárokon belül maradtak. S kellenek ahhoz, hogy a vár éljen. Ne csak a köztudatban, de a valóságban is. A vár legeslegújabbkori története - talán - azzal kezdődött, hogy felkerült az állami tulajdonból ki nem adható műemlékek listájára. De ingyenes használati jog illeti meg azt, aki idáig használta. Vagyis a megyei ön- kormányzatot. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet tehát feltette a kérdést az önkormányzatnak: él-e ezzel a lehetőséggel, ami azonban együtt jár a fenntartási, karbantartási és a felújítási kötelezettséggel. A megyei közgyűlés megijedt a komoly anyagi vonzatokkal járó kötelezettségtől, s lemondott a jogról... Ekkor fenyegette a várat a lézerdiszkó szelleme, a Déryné-házat pedig az, hogy panzió lészen belőle. Már a múzeum kiköltöztetésének időpontja is megvolt... Erre azonban szerencsére - a tiltakozások eredményeként - nem került sor, sőt október elsejétől a várnak „saját” régésze is van. Lovász Emese költözik ki oda. Neki különösen szívügye a vár, hiszen annak idején már gyermekként is részt vett Czeglédy Ilona ásatási munkájában. Akkor még külön intézmény volt a vár, az ásatás vezetője volt az igazgatója. A Herman Ottó Múzeum kezelésébe a Déryné Emlékszobával együtt 1973-ban került. - Talán azóta nincs is igazi gazdája - mondja Emese. - Jellemző, hogy a látogatók A királynék vára sokszor még egy képeslapot sem tudnak vásárolni. Úgy gondolom, meg kellene szervezni a pezsgőbb múzeumi életet a várban. A Déryné- házban például ki lehetne állítani különleges színházi produkciók jelmezeit, amelyek kötődnek a színjátszáshoz, s egy kicsit a történelemhez is. Például kölcsön lehetne kérni az Atilla jelmezeket. Esetleg mi is rendezhetnénk haditornát kirakodóvásárral, beüzemelhetnénk a kemencét. Még apropót is találunk, ha akarunk. Voltak itt fontos diplomáciai események. Nagy Lajos az 1300-as évek elején például itt írta alá a torinói békét. Az nagy „happening” volt. De előadásokat is hozhatnánk, például történelmi művek kereszt- metszetét mutathatnánk be. Meg kell próbálni a vállalkozást, az biztos. Nem mi lennénk az elsők, a tő- keterebesi múzeumnak borpalackozó pincéje van... Veres László múzeumigazgató egyelőre még kicsit más oldalról közelít a kérdéshez. Azzal kezdi: az önkormányzattól majd' tíz éve nem kapják meg az alapvető fenntartáshoz szükséges évi egymillió forintot, s így az épület állaga nagyon leromlott. Jelenleg statikai vizsgálatok folynak, hiszen a korlátos terasz bármikor leszakadhat. Legalább három-négymillió forintba kerülne az azonnali karbantartás. — Ha sikerül, elérni, hogy a vár itt marad nálunk, ki kell termelni a fenntartási költségeket - mondja. - Ha nem kapunk támogatást, akkor a bérleti díjakat annyira meg kell emelni, hogy rámehetnek a hagyományos előadások, nyári játékok. Eddig a kulturális érték határozta meg az árat, sok rendezvénynek ingyen adtunk helyet. Hirtelen a „Diósgyőri vár” alapítvány másfél millió forintját használhatjuk fel, ami új kiállítás létrehozásához, székek vásárlásához, ldsebb munkák elvégzéséhez elég lehet. Persze hogy jó lenne vállalkozni, csak a jelenlegi jogi szabályok miatt ez nem éri meg. A kultúrával szemben ma senki nem gáláns...Az önkormányzatnak tehát nincs pénze a vár fenntartására, felújítására, de ázért még ők sem adták fel teljesen. Hiszen tudják, nem mondhatnak le erről a nemzeti örökségről. Veresné Jakab Zsuzsa főjegyző tájékoztatása szerint, átérezve a Diósgyőri vár elsődlegesen múzeumi célú működésének fontosságát kidolgoztak egy jogszabály-módosítási tervezetet: jó lenne, ha az ilyen jelentős műemlékek ingyenes használóját terhelő felújítási kötelezettséget vállalja át a tulajdonos. - Nem lenne túl nagy módosítás - mondja. - Én teljesen egyetértek azzal, hogy a város büszkesége a vár, ám a közgyűlést is meg kell érteni, nem merik vállalni egy hirtelen felújítás anyagi következményeit. Jöhet egy hirtelen katasztrófa, ne adj' isten ledől egy torony, akkor mit csinálunk? A javaslatot tartalmazó levelet elküldtük a művelődési és a környezetvédelmi minisztériumoknak, s a levelekben az is szerepelt, hogy ha ez a törvénymódosítás egyelőre nem is sikerül, de a minisztériumok tegyenek ígéretet a felújítási költségekhez való hozzájárulásra. A személyes tárgyalások során ezt már megtették. Ha ez írásban is meglesz, akkor újra tárgyalhatja a közgyűlés az ügyet. Viszont a levélre válasz még nem érkezett. Úgyhogy egyelőre itt (meg)állunk a várban... Matyók itthon és New Yorkban A Hadas városrésztől az amerikai világvárosig Kovács Szabolcs munka közben Fotók: Dobos Klára Mezőkövesd (ÉM - DK) - A Hadas városrészben kapott használatra az önkormányzattól egy bemutatóházat Kovács Szabolcs és édesapja. Népi iparművészek mindketten (régi „szokás” ez a családban), s ma talán már csak ők foglalkoznak matyó bútorok készítésével, festésével. Rengeteg kiállításon, vásáron láthatók az általuk készített alkotások. Igen, alkotások, melyekben a művészi hagyományokat átitatják egy kicsit a mával. Legutóbbi munkájuk (egy irodaszekrény) Amerikába utazik, a kis ládika pedig, amelyiket Szabolcs éppen fest, a nürnbergi őszi vásárra jut el, székek, fésülködőasztalok, apróbb tárgyak társaságában. S a közeljövőben New Yorkban is lesz egy matyó kiállítás, ahol a család által készített bútorokat is bemutatják.- Szeretem megmutatni, mi van Mezőkövesden - mondja - az eredetileg rajz-földrajz szakos tanár. - Apám, nagyapám útján járok én is, persze a módszer azért változik. Én például a festéshez kazeinos temperát használok. A kötőanyagot tehéntúróból és oltottmészből állítom elő. Csak hozzáér a fához, és már meg is köt.- És mi történik, ha elrontja?- Elrontani? - (Töpreng egy kicsit, annyira banális lehet a kérdés.) - Olyan nincs, nem lehet. Az embernek benne van a kezében. S ha mégis, hát mindent helyre lehet hozni. Két egyforma matyó mintás bútor úgysincs a világon... Hogy tulajdonképpen mi is ez a New York-i kiállítás, arról Pap János polgármestert kérdezzük:- A felkérés teljesen váratlanul érkezett. László Balázs, New York-i magyar főkonzul küldött egy levelet, melyben arról tájékoztat, hogy Magyarországot bemutató kulturális programsorozatot indított a főkonzulátus. S megírta azt is, szeretnék, ha ennek a programsorozatnak a részeként létrejönne egy, a matyó népművészetet bemutató kiállítás. Egyrészt muzeális értékeket, másrészt pedig a mai népművészet termékeit bemutató anyagot kellett összeállítani. A két hétig tartó kiállítás október iy-én nyílik, a megnyitóbeszéd megtartására engem kértek fel. Elmondom majd, milyen fontosnak tartja az önkormányzat az évszázados matyó hagyományok őrzését, s felhívom a figyelmet arra is, hogy Mezőkövesd is készül az EXPO-ra. Hárman utazunk, Fügedy Márta néprajzkutató, ő rendezi a kiállítást a Matyó Háziipari Szövetkezet, a Matyó Múzeum és a Herman Ottó Múzeum anyagából, Török Gyula az önkormányzat tagja és jómagam. Hivatalosak vagyunk az október 22-i ünnepélyes fogadósra is, aztán indulunk haza. De a kiállítást még egy New York melletti városban is bemutatják. Ibsen-problémák Miskolc (ÉM) - Bécsy Tamás, az ELTE világirodalmi tanszékének vezetője, a magyar és világirodalom drámáinak egyik legjobb magyar szakértője tart előadást Ibsen-problémák címmel a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetében október 19-én, kedden délután három órától. Lorántffy-hét Tiszaújváros (ÉM)-Atiszaújváro- si Lorántfíy Zsuzsanna Általános Iskola ezen a héten rendezi meg a Lorántfíy- hetet. A rendezvénysorozat nyitányaként ma, hétfőn délután 2 órakor emlékfát ültetnek az iskola udvarán, majd 5 órakor a Városi Képzőművészeti Kör tárlatát nyitja meg a városi kiállítóteremben Báli István, az iskola igazgatója. Október 19-én, kedden délután a ti- szaszederkényi Vásárhelyi Pál Általános Iskola, valamint az ónodi és a tiszaújvárosi Lorántfíy Zsuzsanna Általános Iskola csapatai mérik össze ei-ejüket egy játékos vetélkedő keretében. A Lorántffy-hét programjai között szerepel még egyebek mellett az iskola tanulóinak házi hangversenye, ünnepélyes megemlékezés az iskola névadójáról és pénteken megrendezik a meglepetések napját. Az Ápolók vendégei Encs (ÉM) - A miskolci Ápolók együttes meghívására érkezik hazánkba a londoni The brain of Mor- bius együttes. Az angol újhullámos zenekar turnéja során fellép Szegeden, Pesten, Miskolcon, és október 19-én, kedden este hét órától az en- csi Művelődési Központban is. Miki manó Miskolc (ÉM) - A100 Folk Celsius együttes Miki manó címú koncertjére várják az általános iskolásokat és az óvodásokat a Rónai Művelődési Központban október 21-én, csütörtökön délelőtt 9-től és fél 11-től. Szín-játék Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház az idei évadban műsorra tűzi Verdi: Traviata romantikus operáját. A darab karmestere, Tóth Ármand így ír az operáról: ,Á Traviata az első tragikus opera, amely nem kosztümös, amelynek tárgya nem a mitológiában, a történelemben vagy a mesében ered. A mű bemutatója 1855. március 6-án a velencei Teatro La Feniceben a darab jelenidejében zajlott. Címszereplője egy kurtizán, egy jobbfajta prostituált. Ez a tény a maga korában hallatlan merészség volt, sokkal nagyobb, mint egy nyomorék, púpos bohóc, vagy az erkölcsileg romlott uralkodó színpadi hőssé tétele. A mű drámai alapja ifj. Alexandre Dumas személyes élményeken alapuló regénye, melyben a hangsúly a társadalomból való tulajdonképpeni kirekesztettségben van. Piave operai librettójában - a zeneköltő kívánságára - a súlypont a főszereplő egyéni tragédiájára tevődik. Ami a regényben pusztán illusztráció, az a zenedrámában maga a konfliktus. Verdi egész életműve irodalom és zene hasonló mélységű kapcsolatára épül. Az az emberábrázoló képesség, amely csak a legnagyobb színpadi alkotóknak adatott meg, teszi a művet örök érvényűvé.” Az idei bemutatókhoz kapcsolódva a Miskolci Nemzeti Színház 5 fordulós játékot hirdetett. A játékban 3-3 kérdésre kell válaszolnia az olvasóknak. A helyes megfejtést beküldők között fordulónként színházjegyeket sorsolunk ki a hirdetésekben szereplő darabokra, illetve a színház lapjának - a Színházi Estéknek - egy évadra szóló előfizetését. A megfejtéseket levelezőlapon a Miskolci Nemzeti Színház Jegyirodájába (Széchenyi u. 23.) kell eljuttatni. A negyedik forduló díjazottjai: Gal- lik Béláné, Miskolc; Iván Erzsébet, Vatta; Csanádi Ágnes, Miskolc. Az ötödik forduló kérdései: 1. Dumas: A kaméliás hölgy című regényének szereplője Margit. Mi a neve a Traviata-ban? 2. Milyen italról nevezték el a híres duettet az operában? 3. Milyen Verdi-operát játszott nemrégiben a Miskolci Nemzeti Színház?
