Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-17 / 243. szám
4 ÉSZAK-Magyarország m: Levelezés zz: 1993» Október 18., Hétfő Példás segítség Kilenc gyermeket egyedül nevelő apa vagyok. Hét gyermekem iskolás, kettő még óvodáskorú. Három szakma mellett (kovács, hegesztő, gk.vezető) munkanélküli vagyok, 7000 forint a segélyem. Két évvel ezelőtt Alsózsolcán építettem házat családomnak. Ez év szeptember 4-én elektromos hiba miatt a lakás teljes tetőszerkezete és a felső szint valamennyi nyílászárója elégett. De a tűz martaléka lett a téli ruházatunk is, amelyet az emeleten tároltunk. Sajnos otthonunk nem volt biztosítva, mért a díjat már több mint egy éve nem tudtam fizetni. Reménytelenül néztünk a közelgő tél elé. Kilátástalan helyzetünkben egyedül az alsózsolcai önkormányzathoz fordulhattam. A hivatal azonnal segítségünkre sietett. Átmeneti segélyt utaltak ki, majd lebontásra megkaptam egy tetőszerkezetet. Ezt a támogatást még kamatmentes kölcsönnel egészítették ki úgy, hogy lakásunk október 4-ére ismét tető alá került. Már nem esik be az eső és be tudom fóliázni a felső szint ablakait, hogy ne hordja majdan be a szél a havat. Nagyon szerényen élünk, a sok gyermek iskoláztatása súlyos anyagi teher, melynek vállalását azonban létkérdésnek tartom. Már újra remélek. Reményemet az alsózsolcai önkormányzat emberséges hozzáállása alapozta meg. Segítségüket csak megköszönni tudom, de azt kilenc gyermekem nevében is nagy hálával teszem meg. Rácz János Alsózsolca, Erkel u. 23. Buszváró a Tiszáin Eléggé régen - még 1986-ban - néhány sorban szóvá tettem, hogy a miskolci Tiszai pályaudvari buszmegállóban nagy szükség lenne egy fedett váróhelyiségre. Emlékezetem szerint akkor azt, a lapban is megjelent választ kaptam az illetékestől, hogy telepítése szükségtelen, hisz' a járatok szinte percenként indulnak, illetve követik egymást. Ez a percenként manapság 10-15 perc, a 31-esnél néha fél óra. Az a gyakorlat sem alakult ki igazán, hogy már az indulás előtti percekben beáll a soron következő járat a megállóba. Van néhány figyelmes pilóta, de lehet, hogy ezért őket csak az utasok díjazzák egy-egy hálás mosollyal, ugyanakkor főnökeik mint elóírásszegőket elmarasztalják. Jönnek a nemszeretem idők, a hideg, zord, csapadékos napok, s ázva-fázva várakozhatunk hosszú percekig a szabad ég alatt csomagjainkkal, apró gyermekünkkel, vagy éppen botjainkra támaszkodva. Mert hiába kérjük, nem kerül tető a fejünk felé, sem néhány pad, hogy addig is megpihenjünk. Hogy miért favétel a Tiszai, nem tudni. Mindenesetre városunk számos megállójában szerencsére már nem morgolódnak kabátjukat fázósan összehúzva az utasok. Nyíri Kálmán Miskolc i A vér nem válik vízzé Hogy székely származású vagyok-e valójában, nem tudom, mindenesetre erről próbált meggyőzni vagy 15-18 évvel ezelőtt az a miskolci bíró, aki egy síremlék elkészítésével bízott meg. Azzal érvelt, hogy a Tarcsi vezetéknév a Szé- kelyfóldön oly gyakori, mint nálunk a Nagy, a Kovács, a Kiss. Bejelentését elhittem és jó érzéssel tudomásul vettem, hiszen mindig is nagy szimpátiával gondoltam e népcsoportra. Az igazi meglepetésre, érzelemvilágom kitárulkozására sem kellett sokáig vámom. Hajdúszoboszlóra kaptunk beutalót a feleségemmel, amikor is az egyik nap, a fürdőbe menet portékájukat áruló román - de magukat magyarnak valló - állampolgárokkal találkoztam. A kínálatból egy bőrkesztyű keltette fel az érdeklődésemet. Az eladó asszonyka - ki anyanyelvi szinten beszélte a magyart - 600 forintot kért érte. 400 forintért vevő vagyok rá - válaszoltam, mire így szólt: J^j, nem bánom, vigye el annyiért, hiszen a lélek is kifagy belőlem! Kifizettem a lealkudott összeget, s a kesztyűt már le sem húztam. Feleségem közben megtudta tőle, hogy Székelyföldről jött, Marghita városból. E szavak hallatán elborította arcomat a szégyen púja, hiszen állítólag és is székely vagyok. Elővettem ismét a pénztárcámat és átadtam a már lealkudott 200 forintot, megtoldva egy százassal. Délután ismét összetalálkoztunk, ezúttal a vasútállomáson. Kölcsönösen megörültünk a viszontlátásnak és a beszélgetés közben címeket cseréltünk. Jöttek is a képeslapok, levelek, üdvözletek évekig. Aztán, az egyik nyári napon beállított hozzánk két ismeretlen, iskoláskorú székely gyermek. Idénymunkát kerestek, melyet sikerült is szereznem nekik. De szívesen biztosítottunk szállást és teljes ellátást is számuka mintegy hat hétig. Tettük mindezt a székelység iránti szimpátiánkból és a két népet kölcsönösen átható testvéri szeretetből, hiszen a vér nem válik vízzé. Tarcsi Lajos BODNÁR ILDIKÓ rovata A végrehajtás előzményeiről Az ÉM XLIX. évfolyamának 216. számában a „Szégyelljük, de jött a végrehajtó” című íráshoz szeretnék kiegészítést tenni: A cikkben említett idős házaspár számára a magunk részéről is kellemetlen megoldás elindítójául szolgáló tényeket szükséges ismertetni, mert az egyoldalról történő bemutatás esetleg nem szolgálja a köz érdekét. A szolgáltatások ellenértékét tisztességgel megtérítő - esetleg tájékozatlan - bérlőinket elbizonytalaníthatja, s nem utolsó sorban kedvezőtlen színben tünteti fel jelen eseten részvénytársaságunkat. Az említett idős házaspár 1991. március hóban szerzett holtig tartó haszonélvezeti jogot egy Győri kapui összkomfortos lakásra, mellyel egyi- dőben a tulajdonjog megszerzője az eladónak egyösszegben kiegyenlítette a lakás vételi árát. Tekintettel a haszonélvezeti jogra, a lakáshoz kötődő kötelezettségeket továbbra is nekik kell viselni a tulajdonos helyett. Érintetteknek 1991. március- április-május-június hónapokra vonatkozóan víz- és csatornadíj hátralékuk volt. Jelzem, hogy az általunk számított fogyasztási és számlaérték nem tükrözhette hűen az idős emberek által ténylegesen elfogyasztott vízmennyiséget tekintettel arra, hogy ez időszakban lakásukban még mellékvízmérő nem üzemelt, így ezek mértékét a közös tulajdonra vonatkozó szabályok szerint számoltuk el. A kifizetetlen számlák birtokában a népszerűnek még munkatársaim körében sem nevezhető behajtási feladatunkat indítottuk meg, melynek eredményeként az érintettek két ízben kaptak felszólítást tartozásuk kiegyenlítésére, utóbb 1992. szeptember 30-i adóságunkat tartalmazó egyenlegközlőnkkel. Ezt követően követelésünk érvényesítése végett un. fizetési meghagyást bocsátottunk ki 1992. 12. 21-én, mely ellen a Miskolc Városi Bíróságon 1993.02.24-ig lehetett volna - egyet nem értés esetén - fellebbezniük. Ennek hiányában a bíróság, részvénytársaságunk követelését az 1993.03.11-én kelt végzésével jogerősnek és végrehajthatónak mondta ki. Megjegyzem, hogy a végrehajtó a helyszínre érkezése előtt, értesítése mellé egy csekket mellékelt, amelyen keresztül még mindig lehetséges az adósság megfizetése, megelőzvén a kellemetlen eseményt. Ezen öröklakást magában foglaló társasház közös képviseletét a MIK Vállalat 1991. július 01-jéig látta el, mikor is a tulajdonosközösség akaratának megfelelően e feladatot - megosztva - az írásban említett nyugdíjas gépészmérnök vette át. Tehát a lakás vásárlásakor ilyen minőségben még nem nyilatkozhatott. Minden alapunk megvan feltételezni azt, hogy a debütáló közös képviselő a társasház tulajdonostársainak adott tanácsaival nem inspirálta őket fizetési kötelezettségük - MIK-nek - teljesítésére. Ezt valószínűsíti, hogy közös költség teljesítésével képviselőjük is elmaradt, mely tekintetben sajnos az idős házaspár sem makulátlan. A lakás megvásárlása után egyéni elszámolásokat küldünk a magántulajdonosok részére. Sajnálattal nyugtázzuk, hogy számos esetben ezen fizetési kötelezettségek is csak részben vagy egyáltalán nem teljesülnek. Végezetül szeretném megerősíteni, hogy úgy magam, mint részvénytársaságunk e területen dolgozói megértéssel fordulunk a nehéz anyagi helyzetbe került, idős, sok esetben magárahagyott ügyfeleink felé, s igény esetén komoly kedvezményt jelentő részletfizetési lehetőséget biztosítunk számukra. Keressük a megoldás lehetőségét, hogy tényleg csak a legvégső esetben menjen a végrehajtó, amikor egyébként már nem tudunk megfelelni a társaságunkkal szemben támasztott elvárásoknak. Erdőcs József igazgató, MIK Fegyverbe vagy inkább a kocsmába? A laktanya parancsnoka belép a kapun. Az őr fennhangon kiált: ,fegyverbe!” A pihenő részleg kifut, fegyverrel tiszteleg. De ezek lőni is tudnának. Elképzelhetetlen, hogy három részeg katona itt az egész laktanyát megfutamítsa. Manapság ez is megtörtént. Három részeg katona - fegyvertelenül, együgyű fogással - lefegyver- zett és elfogott három fegyveres őrt a laktanya ügyeletes tisztjével együtt, sőt az ügyeletes tiszt - elengedése után - még visszament hozzájuk mondván: „hátha tud még valamit tenni”. A részeg katonák feltörték a lőszer- raktárt, bajtársaik szekrényét, majd némi lövöldözéssel megfutamították az egész legénységet, végül távoztak. Amikor a mámort kialudták megadták magukat. A „lázadás” leverésére dandárparancsnok nem avatkozhatott be, azt a parancsot kapta: „ez Sormás belső ügye” (ott történt az eset). A parancsnok az eseményről azt nyilatkozta: „A katonák életkörülményei siralmasak. Itt megy el a gáz a laktanya előtt, mi pedig olajjal fűtünk. Ä sanyarú körülményeket engedményekkel igyekeztem ellensúlyozni” (új gondolat a hadsereg irányításban). Erre az eseményre sok állampolgár mondja hogy: ejnye-ejnye. Pedig örülni kellene. Ezek a fiúk nem támadták meg Magyarországot, nem foglaltak területet és meg is adták magukat. Képzeljük el, ha egy ellenséges kommandó támadna ugyan itt. Ezekről tudni kell, hogy nem hárman vannak; nem részegek; nem együgyű taktikával támadnak, hanem képzett katonák; a menekülő katonákat üldözik és lelövik; harci járműveikben nincs gázfűtés, még sem érzik sanyarú sorsukat, hanem győzni akarnak; a lőszerraktárt szakszerűen felgyújtják; elfoglalnak egy területet, ott garázdálkodnak, fosztogatnak; gyilkolnak (példáért nézzünk a szomszédba). A parlamentben honvédelmi törvényt alkotnak. Törvényt lehet csinálni többet is, de csatázni és nyerni csak katonával és fegyverrel lehet, de nem akármilyennel. Nekünk ezt tudni kell, mert - mint ahogy mindig - most is csak magunkra számíthatunk. A támadó kedvet pedig jobb elvenni, mint elhárítani. Csapó András Miskolc siói, ám az az apró(?) kis eltérés, amely a vil iniosabban kritikát érdemel. Mert bizony ala e helyen stílusromboló. Csak találgatjuk, mi' lamosmepálló „feje búbján" látható, talán mégis szót, posan elüt a két jelzés egymástól, a hagyományos tál ért volt szükség a kiegészítésre, hiszen a villamossín' Az iparművész aligha így gondolta >■ m itci cvjjrmujivi/ va iiw^wiiiun^va iui/iu v* iici^vii aiiiw^iviiiwvivi Csők {oloSfjötjUK :ükséq a kiegészítésre, hiszen a villamossíneket látván a városunkba látogató külföldiek is könnyen kitalálhatják, hogy milyen jármű közlekedik a belvárosban. Litvin József miskolci iparművész formatervezett megállói önmagukban szépek és praktikusak. Vajon miért korrigálták azt az illetékesek? Fotók: Fojtán László Generációs „feszültségek” Több mint 20 évvel ezelőtt azért építettünk családi házat, hogy majdan több generáció is elféljen egy fedél alatt. Akkor összefogott az egész rokonság, segített a gyár, a volt munkahely is. Több éven át folyamatosan építkeztünk, s hittük, elképzelésünk csak jó lehet. Annak idején a rendelkezésekhumánusak voltak és semmi fondorlatra nem volt szükség a villamosenergia-telepítésével kapcsolatban. Nem kellett attól tartani, hogy azok a családok, amelyek egy fedél alatt, de önálló, életet élnek egyszer azt vizsgálják, hogy az egyetlen villanyórára adott 50 KW- os kedvezményes árból ki mennyit fogyasztott, és kinek mennyit kell a tömb feletti magasabb tarifával számolva - amit a közelmúlt nagyeszű tudósai már „luxus” árszintűnek neveznek nemes egyszerűséggel - fizetnie. Nálunk történetesen három család sínyli meg ezt a rendelkezést. A 83 éves nagymama, 8200 forintos nyugdíjjal, jómagam, szintén nyugdíjasként és harmadik generációként a lányomék. Mindenkinek saját televíziója, mosógépe, vasalója és egyebe van, ami a mai viszonyok között egyáltalán nem luxus. Ha kü- lön-külön laknánk, például bérházi lakásokban, senkinek nem jutna eszébe az, hogy a kedvezmény csak együttesen jár, illetve illet meg bennünket. Pedig most ez az ábra! Ma már műszakilag nem lehet egy családi házban megoldani a külön mérőhely telepítését. De talán nem is ez a lényeg, hiszen nem az óra, hanem a fogyasztó kapja a kedvezményt. Nyakunkon az újabb áremelés, a luxus tarifával. Az a bizonyos 50 KW- t pedig ilyen felállásban alig valamire elég. Vajon az egy áramszámlán összesített feszültségeknek (kilowattoknak) hány „együttlakó” család látja a kárát? Erős László Miskolc Kirekesztettek Miért nem kaphatnak azok nyugdíjemelést, akik 1993. január 1-jével vagy azt követően mentek nyugdíjba? Tudom, így döntött az Országgyűlés. De minek alapján? A társadalombiztosítási önkormányzatokat ez évben választottuk. Ki képviseli az érdekeinket? Egyébként a forintleértékelés és az infláció ránk is ugyanúgy vonatkozik, mint a korábban nyugdíjba menőkre. Miért vagyunk hát kirekesztettek? Csörgő András Mezőkövesd Pirosat szürkére Jobb, ha nem tudunk mindenről, a sok kevés is megadja a napi elégedetlenséget, lázadást, békétlenséget és a nap kérdéseit. Miért? Régen tudjuk, „gazdag” ország vagyunk, mindeme van pénz, leginkább és nagyon sokszor arra, ami nem ésszerű. (A jóléti államokban sokkal meggondoltabbak, mint mi vagyunk!) Volt már milliókba, milli- árdokba kerülő személyi igazolvány-, útlevél- utcanév-csere, a parlamenti őrség, a postások, a katonaság egyenruhájának cseréje, ami olyan se-se, se igazi katonai, se igazi... - csak meglehetősen költséges, A régi göncök pedig az enyészetnek átadva porosodnak egy alföldi raktárban. Molyriadó! - kiáltanám legszívesebben, hogy ne lenne gond őrzésük, tárolásuk. És most itt van október 15-től a képviselők igazolványának a cseréje! Az eddigi piros borító ezentúl szürke lesz, és új, mármint a választásokig, ami pár hónap csupán. Ismét felesleges pénzkidobás. Ez az igazolvány nem csupán belépő az ország ügyeinek házába, de sok mindent biztosít a tulajdonosának. Mint például ingyenes közlekedést (így könnyű emelni a buszjegy árát). A pazarlásnak természetesen a képviselők között is voltak, vannak ellenzői. Nemrégiben szivárgott ki például az is, hogy az első ülés alkalmából minden képviselőt egy bőrmappa várt névvel és a kupola sziluettjének képével. Darabja 1000 forint, ami a honatyák és honanyák számával szorozva 385 000 forint! Vajon hány doboz gyógyszert jelentene ez a kórházakban? Hány munkanélküli járadékát fedezte volna? Somossy Katalin Miskolc
