Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-16 / 242. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993, Október 16-, Szombat-----------APROPÓ-----------­C saládi kör Horpácsi Sándor Nem tudom, miért nem érzik a Szabadság téren, hogy a legjobb műsorok is kifárad­nak idővel. így járt most a Családi kör, an­nak ellenére, hogy Kelemen Endre szakállt eresztett. Igaz, a közhelyekről igen nehéz újat mon­dani. Mert - ugye-azt eddig is tudtuk, hogy az élet nehéz (száz kiló egy mázsa), különö­sen a házasuló fiataloknak. Mert a szere­lem szép (hajajl), de abból nem lehet meg­élni. Lakni is kell valahol. Descartes híres mondása (Cogito ergo sum) ma szabad for­dításban úgy szól, hogy lakom, tehát va­gyok. Aki nem lakik, az nincs ? - kérdezhet­nénk. Dehogy nincs, de az albérlő vagy cső­lakó. Olvasom az egyik okos, nemzetféltő ta­nulmányban, hogy az elavult négy évtized­ben 5 millió kis magyar nem született meg az abortusz miatt. Nos, néhai szomszéd né­nink viszont azt mondta, hogy hamarabb van egy gyerek, mint egy új nagykabát. A lakásról nem is beszélve, így aztán jót derültem Pécsi Ildikón, aki a Családi kör kis játékfilmjében a leendő anyóst alakította, kicsit untam Károly bá­csi (Szilágyi Tibor) okvetetlenkedését, de az egész történetet egyáltalán nem tartottam vidámnak. Mert mi van akkor, ha a szülők­nek nincs átadható (leválasztható, elcserél­hető) lakása? Marad a (címadó) albérlet Cinkotán. Moralizálni, szépeket mondani persze le­het így is, de minek ? MOZI Örömváros Útban az önmegvalósítás felé (ÉM - CsM) - Összefogtak hát a német, az an­gol, a francia filmesek és csináltak egy mozit In­diáról, azon belül pedig egy svájci és egy ameri­kai találkozásáról. Szép kis nemzetközi gárda. A főhős viszont nemcsak a filmen amerikai, ha­nem a valóságban is, ugyanis Patrick Swayze találja meg élete értelmét Kalkutta legszegé­nyebb negyedében, de valószínűleg nem ez a fő oka, hogy olyan nagyon amerikai stílusú az egész. Pedig még ki is figurázzák az amcsikat, akiknél a jó mindig győz, a rossz vagy elpusztul, vagy megtér, emiatt a film végén az ábrándos lelkű közönség örömkönnyeket ejt. Megmondják az indiaiak az idegennek, aki saját életével sem bú­éi, de az övékbe beleszólna, hogy bizony ez nem egy amerikai tévésorozat, itt valódi vér folyik, itt a rossz is győzni tud. Azután folytatódik min­den, ahogy egy amerikai tévésorozatban szo­kott. Azért időnként kilátszik a máz alól az igazi In­dia is. Mi jogon mondom, hogy az „igazi”, mikor még sohasem jártam ott, nem ismerem a kal­kuttái szegények világát? Mert azok a részek nagyon őszinték voltak. Nem volt bennük sem­mi különös, semmi hősies. Csak hétköznapi em­berek szerepeltek, akiknek egyetlen céljuk a megmaradás, családjuk fenntartása, akik már nem várnak csodát az élettől, csak hogy lányu­kat becsülettel, hozománnyal féijhez adhassák. Szimfonikus-jubileum Miskolc (ÉM) -1963 november elején alakult meg színházi zenészekből, miskolci zenepeda­gógusokból és zenészekből a Miskolci Szimfoni­kus Zenekar. A mára már nemzetközi szinten is elismert együttes október 18-án, hétfőn ün­nepli fennállásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból délelőtt 10 órakor ünnepi társulati ülést tartanak a miskolci Városháza dísztermé­ben, este fél nyolckor pedig jubileumi koncertet adnak a Miskolci Egyetem aulájában. A műsorban elhangzik majd Kodály: Galántai táncok és Orff: Carmina Burana című műve. Közreműködik Miklósa Erika, Fülöp Attila, Ko­vács Pál (ének) valamint a Magyar Állami Énekkar. Vezényel: Kovács László. Képek, szőnyegek, kerámiák Miskolc (ÉM - FG) - Csoportos ki­állítások megnyitóján mindig az az első kérdés, hogy mi hozta össze az alkotókat. Közös témát keresünk, közös múltat, hasonló stílust, gon­dolkodást vagy legalább egy stúdiót, egy szakkört, ahol valamikor min­dannyian megfordultak. Alle Teréz, Szelekovszky Magda és Balázs Árpád szerzőhármas Rónai Sándor Művelődési Központban lát­ható kiállítása kapcsán is felvetődik a szokásos rokonságkeresés. Ha nem is Ádámig meg Éváig, de min­denképpen nagyon messzire kell mennünk, ha meg akaijuk találni azt a kapcsot, ami összeköti a festőt, a keramikust és a szőnyegszövőt. De ahelyett, hogy az önkifejezés szüksé­gességébe, az alkotás örömébe, az anyag szeretetébe és más egyéb meglehetősen elcsépelt, de termé­szetesen létező és nagyon fontos fo­galmakba kapaszkodnánk, nézzünk szét a lakásunkban, vagy éppen a Rónai előcsarnokában rendezett tárlaton. Szépen megférnek, kiegé­szítik egymást a képző- és az ipar- művészeti alkotások, a festmények és grafikák, a használatra szánt kancsók, tányérok, fuszertartók, le­ányok kalapjában rejtőző virágcse­repek, a most kiállítási tárgyként szemlélt, de egyébként padlóra, fal­ra kerülő rongyszőnyegek. Mindezek után mégiscsak keressük meg a közös kiállítás létrejöttének magyarázatát. A Rónai Sándor Művelődési Köz­pont igazgatója, Utry Attila - amint azt a megnyitóbeszédében is el­mondta - arra törekszik, hogy minél több alkotó számára biztosítson be­mutatkozási lehetőséget, s azt is tudni illik Utry Attiláról, hogy ő a húszéves Kelet Irodalmi Alkotócso­port vezetője. Már az első Kelet­könyvek megjelenése óta ismerik egymást Alle Terézzel, a művésznő készítette a könyvek borítótervét, grafikáit. Alle Terézt már nem kell bemutatni a miskolci közönségnek, több alkalommal is kiállított a vá­rosban. No, nem túl gyakran, mert nem tartozik azok közé, akik min­denáron keresik a kiállítási lehető­ségeket. Eddigi pályafutása során harmincöt tárlata volt, az idén ez az ötödik, ebből három budapesti önál­ló kiállítás volt. Hosszú évekig az LKM ösztöndíjasaként dolgozott. Egy ottani kiállítás alkalmával is­merkedett meg a vele együtt bemu­tatkozó keramikussal. Szelekovszky Magda Sárospatakon tanulta a szakmát, s most maga is tanít. Nagy örömmel mesél az Ifjú­sági és Szabadidő Házban harmadik éve működő szakköréről, mert a kö­zös munka őt is újabb és újabb alko­tások elkészítésére inspirálja. Ko­rábban a Képcsarnok Vállalathoz kötötte szerződés, de nem elsősor­ban a megélhetés, sokkal inkább a megmérettetés miatt tartotta fon­tosnak, hogy első kategóriás minősí­tést kapott. Balázs Árpád sem azért kezdett el annak idején szőni, mert arra számí­tott, hogy ez majd jól fogjövedelmez- ni. Mint mondja, mindig is szerette a textilt, akkor határozta el, hogy ez­zel fog foglalkozni, amikor még Pan­nonhalmán könyvtárosként dolgo­zott, és úgy döntöttek: kézműves műhelyeket alapítanak az apátság falai között. Később Szécsénybe ment, hogy ott a palóc asszonyoktól lesse el a mesterfogásokat. Sokáig volt bedolgozója az ottani háziipari szövetkezetnek. Ez az első alkalom, hogy kiállításon mutatja be szőnye­geit, melyeket elsősorban haszná­latra készít. Persze az sem egy utol­só szempont, hogy megszépítik, kel­lemessé teszik környezetünket. Alle Teréz, Szelekovszy Magda és Balázs Árpád közös kiállítását októ­ber 23-ig láthatják az érdeklődők a Rónai Sándor Művelődési Központ előcsarnokában. A szakértő nem tanfelügyelő Miskolc (ÉM - FG) - A mindennapi be­szédben még mindig keverednek a fo­galmak, nem elég világos, hogyan se­gíti az iskolai munkát a szaktanácsa­dó, a szakértő, és bizony még az is elő­fordul, hogy szakfelügyelőkről beszé­lünk. Pedig a felügyeletnek semmi kö­ze nincs - nem lehet - a szakmai szol­gáltatást végző szakértőkhöz, szakta­nácsadókhoz. A Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Pedagógiai és Közművelő­dési Intézet munkatársa, Hegymeginé Nyíry Enikő éppen ezért szervezett - a Pedagógiai Szakma Megújítási Projekt Programiroda támogatásával - tanfo­lyamot az óvodai, általános és közép­iskolai szaktanácsadók számára. A tanfolyam egyik előadójától, a Főváro­si Pedagógiai Intézet nyugalmazott igazgatójától, Kaján Lászlótól először azt kérdeztük, talalkozhatunk-e a mai iskolákban tanfelügyelőkkel. • A tanfelügyelőt és szakfelügyelőt már 1987 óta nem lehet az iskolában keresni. A felügyeleti rendszert a ’85-ös oktatási törvény megszüntet­te, és helyette a szaktanácsadói rendszert vezette be. Ez rendkívül erőteljesen eltér a felügyelettől. A felügyelet a közoktatásirányítás képviselője volt, az irányításhoz tar­tozott. Ezzel szemben a szaktanács- adó vagy szakértő az iskola szolgá­latában álló szakember, aki a szak­maiságot képviseli, a nyelvészetet vagy éppen a számítástechnikát. Igaz, hogy mindenki, aki korábban felügyelő volt, valamiképpen a szak­maiságot is képviselte, de nem ezen volt a hangsúly. A másik dolog, hogy a felügyelő a közoktatáspolitika té­nyezője volt, a szaktanácsadó vi­szont a pedagógiai munka fejleszté­sének szolgálója. A tanácsadó ta­pasztalatot vagy kutatási ered­ményt közvetít, a felügyelő követel­ményt. A felügyelet az egység képvi­selője volt a kívánatos sokféleség­ben, a szaktanácsadó pedig inkább a sokféleség katalizálója a kívánatos egységben. Ki kell még azt is emel­ni, hogy a felügyelet fő gesztusa az ellenőrzés volt, a vizsgálat, az érté­kelés, a minősítés. A szaktanácsa­dás és a szakértés fő gesztusai az in­formálás, a tapasztalat-átadás, az együttes tényfeltárás, az elemzés, a fejlesztés, és ennek támogatása. Na­gyon röviden azt mondhatjuk, hogy á felügyelet a helybe vitt irányítás. A szaktanácsadás, szakértés pedig a helybe vitt továbbképzés. Ezek egy kicsikét igazságtalan, sarkított A szakértői munka szakértője: Kaján László megfogalmazások, de ha ezt nem tesszük, összemosódnak a fogal­mak, és rossz hagyomány folytató­dik tovább. □ Az egykori szakfelügyelettel szem­ben ön is két fogalmat használ, szak- tanácsadásról és szakértésről beszél. • Valóban nincs terminológiai egy­ség. A fővárosban például szakta­nácsadóknak nevezzük ezeket a pe­dagógiai szolgáltatásokat nyújtó szakembereket, itt Borsod megyé­ben és máshol is a pedagógiai inté­zetek szakértőket alkalmaznak. A törvény azt mondja, hogy az iskolák­nak segítséget adó szakmai szak­szolgáltatások közé a tanácsadás tartozik, amit vagy szaktanácsadók vagy szakértők végeznek. Mi most ezen a tanfolyamon megpróbáltuk meghatározni, hogy mit is értünk szakértésen, és mit a szaktanácsa­dáson. A szakértő egy adott szakte­rület vagy szaktárgy sajátos prog­ramjának vagy metodikai rendsze­rének specialistája. De nem szakta­nácsadója az egész szakterületnek vagy szaktárgynak. A szaktanácsa­dó ugyanakkor kompetens egész szakterületén, de nem lehet szakér­tője szakterülete valamennyi speci­ális programjának. Mondok egy pél­dát, az alsó tagozaton az egész alsó tagozati munkának megvan a szak- tanácsadója, és vannak, akik a Zsol- nay- vagy a Lovász-módszer szakér­tői. A fogalmák tisztázása miatt is fontosnak tartom ezt a tanfolyamot. 1987-től, amióta megszületett a szaktanácsadói rendszer, senki sem vette azt a fáradtságot, hogy ponto­san leírja, hogy mi mit jelent. □ Eddig tehát a megyei pedagógiai intézetek által alkalmazott szakér­tőkről és szaktanácsadókról esett szó. Most hogy megjelent a minisztérium felhívása, mely szerint ők is szakér­tőket keresnek, nem fognak újra összezavarodni a fogalmak ? • Az oktatási törvény az országos szakértői névjegyzékbe felvett em­bereket nevezi szakértőknek. Ezek azonban valóságosan, a munka tar­talmát tekintve, felügyelők. Tehát tanfelügyeleti feladatot ellátó, de az országos szakértői névjegyzékben szereplő szakemberek lesznek. Fel­adataik között szerepel, többek kö­zött, hogy ellenőrzést végezzenek az iskolában. Ez pedig nem más, mint felügyeleti feladat. Egyébként érdekes ellentmondás van a törvény és a törvény részletes indoklása között. Az indoklás azt mondja, hogy a Tankerületi Oktatá­si Központok az iskolákat mint in­tézményeket felügyelik, de nem vég­zik az egyes pedagógusok szakmai munkájának értékelését. Most azonban, amikor meghirdették a pá­lyázatot, különböző tantárgyat taní­tó embereket is keresnek. Ha pedig ezeknek az embereknek ellenőrzési jogosultságuk van, akkor az angolos vagy matekos kolléga nem az intéz­ményt, az intézmény vezetését, az intézmény és fenntartója kapcsola­tának elvszerűségét, a pedagógiai légkört, hanem az angoltanárt, a matematikatanárt nézi meg, az ó munkájukat ellenőrzi. Már pedig ezt a törvény részletes indoklása kizár­ta. Nem tudom, hogy miképpen old­ja fel ezt az ellentmondást a minisz­térium... □ Szükség van erre a két fajta „szak­értésre”? • Bizonyos konrollmechanizmusra a közoktatás irányításában szükség van, mint ahogy szükség van erre Európa valamennyi országában. Az ellenőrzés, a felügyelet nem idegen egy demokratikus berendezkedésű ország közoktatásától. De kérdés, hogy meddig jut el. Ha az igazgató­ig, az intézményig és az intézmény fenntartójáig jut el, akkor azt mon­dom, ennek van létjogosultsága. De ha ez az ellenőrzés elér minden egyes emberig, az katasztrofális do­log lenne. Beavatkozás az intézmé­nyek életébe, minősítés jellegű ak­ciók kezdődnének, összekevered­nének az igazgató és a külső felügye­lő jogosultságai. Ebből éppen ele­günk van. Arany-napok a Martintelepen Miskolc (ÉM) - Arany János nevét veszi fel a martintelepi általános is­kola, ebből az alkalomból - az októ­ber 22-i névadó és zászlóavató ün­nepséget megelőző héten - megren­dezik az Arany-napokat. Október 18-án délelőtt a Toldi-kondin mér­hetik össze erejüket a diákok, délu­tán az Arany János művei alapján készült dramatikus játékokkal szó­rakoztatják egymást a gyerekek. A hét folyamán rajzkiállítás nyílik, megrendezik az Arany-vetélkedőt, lesz szavalóverseny, a 8. osztályosok emlékfát ültetnek az iskola udvará­ban. Az október 22-én, pénteken délután 5 órakor fellobbanó tábor- tűzhöz szeretettel váiják az iskola volt diákjait is. Miki manó Miskolc (ÉM) - A100 Folk Celsius együttes Miki manó című koncertjé­re várják az általános iskolásokat és az óvodásokat a Rónai Művelődési Központban október 21-én, csütörtö­kön délelőtt 9-től és fél 11-től. Mandorla-est Miskolc (ÉM) - A csapda neve: Csehszlovákia, avagy egy ország születése és bukása címmel Balassa Zoltán kassai publicista tart előa­dást október 17-én, vasárnap délu­tán öt órától all. Rákóczi Ferenc Me­gyei Könyvtár nagytermében, a Mandorla Közművelődési Egyesület szervezésében. Angol klub Szikszó (ÉM) - Angol klubot szer­veznek a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnáziumban Anne M. Petti békeszolgálatos angoltanár ve­zetésével, a szikszói és az encsi taná­rok illetve diákok részvételével. Az első összejövetelen, október 18-án, hétfőn délután négy órától az ameri­kai egyetemekről, az ottani szoká­sokról beszélnek a két abaúji város­ban tanító békeszolgálatos tanárok. Seuso-kincsek Washington (MTI) - A Seuso-kin­csek tulajdonjogáért folyó perben a New York-i bíróságon szerdán az el­ső magyar tanú meghallgatásával folytatódott az eljárás. A kulturális szempontból páratlan értékű, tizen­négy darabból álló római kori ezüst­kincset maganak követeli Magyar- ország és Horvátország, illetve je­lenlegi bejegyzett tulajdonosa, Lord Northampton. A magyar tanú, Nagy Károly muze­ológus előtt egy horvát szakértőnek kellett volna tanúskodnia - anyag- és földminta összehasonlítással ám á horvát fél az utolsó pillanatban változtatni óhajtott a csatolt irato­kon. Mivel a bíróság a módosításhoz nem járult hozzá, a horvát szakértő meghallgatása elmaradt. Gyakorla­tilag ezzel a horvát bizonyítási eljá­rás befejeződött, már csak egyetlen tanú meghallgatása van hátra: ó nem más, mint Horvátország műve­lődési miniszterasszonya, aki muze­ológus. Várhatóan a jövő héten jele­nik meg a bíróság színe előtt. A magyar szakértő a történelmi gyö­kerekig visszanyúlva kezdte meg a bizonyítási eljárást, feltárva a testü­let előtt, hogy mikor hallott először a világ a kincsről, és mi köti Magyar- országhoz a leletet. Elmondta, hogy Pannónia valamikor a római biroda­lom része volt, és akkoriban a Bala­tont Pelsonak hívták: ez a név olvas­ható a kincs egy darabján, pontosab­ban magán a Seuso-tálon. Nagy Károly tanúskodása csütörtö­kön a keresztkérdésekkel folytató­dott. A későbbiekben kerül sor a to­vábbi magyar ténytanúk, illetve ter­mészettudományi szakértők meg­hallgatására. A Seuso-kincsek értékét negyven- millió fontra becsülik. Lord Nort­hampton a nyolcvanas években vá­sárolta meg a I-V. századból szár­mazó ezüsttárgyakat, mint kiderült, hamis libanoni papírok felhasználá­sával. A magyar kormány 1992-ben avat­kozott be az ügybe, miután olyan bi­zonyítékok kenőitek napvilágra, amelyek megalapozzák azt, hogy a kincset Magyarországon, a Dunán­túlon találták meg az 1973-74-eS években, és onnan csempészték ki ih legálisan az országból.

Next

/
Thumbnails
Contents