Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-06 / 207. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. Szeptember 6., Hétfő-----------APROPÓ-----------E poszi kelték Filip Gabriella Már a görögök is. És természetesen mi is előszeretettel használjuk a jelzőket. Népszerű mondatrész. Szófaját tekintve leginkább melléknév, de egyáltalán nem mellék név. Elengedhetetlen eposzi kellék. Ráadásul nélküle nem tudnánk, hogy Odusszeusz leleményes, Héra tehénszemű, Akhilleusz gyorslábú, Nauszika hókarú... Hogy némi hazai ízt is vigyek e felsorolásba, úgy tanultuk Vörösmarty tói: párducos Árpád, Petőfitől: szélestenyerű Fejenagy, szemérmetes Erzsók, és ugyanebben az eposzban tűnt fel Harangláb, a fondorlelkületű egyházfi. E bevezetőnek a látszattal ellentétben sem irodalmi, sem jelentéstani célzata nincs. Ez mindössze a forró kása kerülgetésének klasszikus esete. Mert nem mertem kimondani csak úgy a bevezető mondatban: már megint állandó jelzőket használunk. Ma minden nemzeti: a sport, a megújhodási program, az alaptanterv, ami még nincs, és még folytathatnám a sort. Most olvasom, hogy lesz Nemzeti Arcképtár is. Rózsahegyi György grafikus és festőművész felhívással fordult a magyar művészet barátaihoz, képzőművészekhez, műgyűjtőkhöz - pártállásra való tekintet nélkül -, hogy támogassák a Nemzeti Arcképtár Alapítvány létrehozását. így 1996-ban a honfoglalás 1100 éves évfordulóján megnyithatnák a Nemzeti Arcképtárat. „Ezerszáz éves történelmünk hírességei: vezérek, katonák, tudósok, művészek, politikusok, sportolók arcmásainak csak töredéke van múzeumokban, közgyűjteményekben, ott is raktárakban. Nagyobb részük művészeknél, illetve örököseiknél, műgyűjtőknél és egyéb magánszemélyeknél rejtőznek... Ezeket - nagyjaink, érdemes és érdekes kortársak arcmásait - kellene összegyűjteni, bemutatni bárki számára megtekinthetővé tenni.” Az ötlet kiváló! Miért ne lehetne nekünk is Nemzeti Arcképtárunk?! Olyasmi, mint az angolok Nemzeti Portré Galériája. Lám, az angolok szintén a nemzeti jelzőt használják. Nincs ezzel a szóval semmi baj, és még csak nem is az „agyonhasználatá- tól” félek én. Sokkal inkább attól, amikor majd eldöntetik, kiknek van helyük a halhatatlanság csarnokában, kik a nagyok, az. érdemesek. És vajon kik tudják azt, hogy minderről kik dönthetne. Támogatott tehetségek Miskolc (ÉM) - Folytatjuk az Erdélyi János Tehetségkutató és Tehetségnevelő Alapítvány által támogatott pályázatok listáját. Megyei tehetséggondozó képzőművészeti szaktábor, Rézművesné Nagy Ildikó, Miskolc: A megyei rajzverseny legjobbjainak tizedik képző- művészeti tábora, 130.000.- Ft.; Szemere B. Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézet, Sasvári Józsefhé iskolapszichológus, Miskolc: Tehetséges gimnáziumi tanulók számára szervezett személyiségfejlesztő program (Történelem tantárgyra alapozott pályakörök szerinti kiscsoportokban), 10.000.- Ft.; Szemere B. Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, Pelikán István, Miskolc: A történelem önképzőköri program folytatása, 10.000. - Ft.; Könyves Kálmán Általános Iskola, Kolozsvári Lajos tanár, Miskolc: Képességfejlesztő művészeti diákkör támogatása, 10.000.- Ft.; Kaffka Margit Általános Iskola, Nyitray Viktória tanár, Miskolc: Vizuális műhely létrehozása, 10.000.- Ft.; Általános Iskola, Papp Csaba tanár, Bükkszentkereszt: Rajzoktatás támogatása, 20.000.- Ft.; KILÁTÓ Irodalompártoló Egyesület, Zimonyi Zoltán, az egyesület képviselője, Miskolc: Olvasókönyv Abaúj, Borsod, Gömör és Zemplén irodalmából című szöveggyűjtemény, 130.000.- Ft.; 21. Sz. Általános Iskola, Tóthné Kárpáti Judit napközis nevelő, Miskolc: Képességfejlesztés csoportközi szakköri foglalkozások keretében, 30.000.- Ft.; Szent Imre Általános Iskola, Gánóczy Zoltánné igazgató, Mezőkövesd: Néptáncoktatás támogatása, 10.000.- Ft.; 1. Sz. Napközi Otthonos Óvoda, Kirochknopf Andrásné, óvodapedagógus, Ózd: Óvodai német nyelvoktatás támogatása, 10.000.- Ft.; Kazinczy F. Általános Iskola, Rohály Jánosné tanár, Timámé Rohály Éva tanár, Encs: Német nyelvoktatás indítása első osztálytól, 10.000.- Ft.; Kazinczy F. Általános Iskola, Szűcs Józseíné tanár, Encs: Kisiskolások angol nyelvoktatásának támogatása, 10.000. - Ft.; Általános Iskola, Csiszárik Jánosné igazgató, Szuhakálló: Számítástechnikai szakkör indításához támogatás, 20.000.- Ft.; Bolyai J. Általános Iskola, Gyórik Ferenc tanár, Szerencs: Tehetségfejlesztési program támogatása, 100.000.- Ft.; (Folytatjuk) Vonatok és négyzetek között Miskolc (ÉM-CsM) - Vendégek itt nálunk. Ismerkedni, pihenni jöttek („Fantasztikus, hogy mindenki úgy fogad minket, mintha már régóta ismernénk egymást.") - ugyanakkor dolgozni is. Amolyan cserekapcsolat ez az Észak- görög Vizuális Művészetek Egyesülete es a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezete között. Három éve már, hogy újabb és újabb művészek látogatják meg a másik társaságot. Most Ste- lios Mawomatis és Kostas Domboulas érkezett Miskolcra magával hozva néhány munkáját, melyek szeptember 11-ig láthatók a Mini Galériában. Mavromatis úr sötéten lángoló képein mindig ott a vonat. És a kérdésre, hogy életművének mekkora szakaszát képviselik ezek a festmények, bizony megdöbbentő választ kapunk. Az történt ugyanis, hogy műterme közelében, mely a thesz- szaloniki pályaudvar mellett van, harminckét évvel ezelőtt megállt egy kis mozdony. A vonat természetesen tovatűnt, de a téma maradt. Azóta csak vonatot fest a legkülönbözőbb módon, ezen az egy szimbólumon át megmutatva mindazt, amit világunkból lát és mindazt, amit érez. A precízen megrajzolt zajos szerelvények és pályaudvarok fölött erőt sugárzó csöndben kavarog és izzik a lég. Vagy inkább a lét. A megélt világ fölött a megélhető. Időnként ír is. Rá a képre. Van úgy, hogy kigondoltan témába vágó mondatok kerülnek a festményre, van, hogy azt a szót úja rá, ami éppen eszébe jut két ecsetvonás között. Számunkra sajnos mindegy, hiszen nem érijük nyelvét. Mint ahogy megfejthetetlenek a fehérrel nyomtatott számok is, mintha valaki a kéKostas Domboulas és Sfelios Mavromatis Fotók: ÉM-repró pék „színén” leltározott volna. És ha így érezzük, nem is tévedünk olyan nagyot. Ezek a számok a művésznek egy-egy eseményt, dátumot jelentenek, sűrítve idézik a múltat - csak neki. Nekünk maradnak az ecsetvonások. Ha valaki ezek után úgy gondolja, Kostas Domboulasrólhasonló képet kap, az csalódni fog. Ő ugyanis nem akar egy témánál, egy látásmódnál megragadni. Hogy különleges, ám abszolút zárt négyzeteit hozta el nekünk, az a véletlen műve, most éppen ezzel foglalkozik. „Kint volt” (más témáknál), de visszajött a geometriai formákhoz. Húsz-huszonöt éve már foglalkozott a négyzetekkel, úgy tizenöt éve a háromszögekkel, és most újra négyzet. Talán mert annak idején egy négyzet alakú tanyán született. A lelke pedig amúgy is a konstruktivizmusnál, Platónnál, Vasarelynél és az op-artnál maradt. A munkásságukban megmutatkozó különbségek ellenére szinte lehetetlen szétválasztani szavaikat, mikor feltesszük a kérdést: az európai kultúra bölcsőjének új alkotói hogy' tudnak kitömi az antik szorítás alól? Az folytatódik ma, ami akkor elkezdődött - mondják. Csak nem tudták felvenni Európa többi részének tempóját. És ez nem jelenti azt, hogy nem születtek remek alkotások ez idő alatt is. A szakma pedig külföldön is ismeri a mai görög festészetet, szobrászatot, még jobban, mint ők otthon.- A művésznek mindig azt kell nyújtani, amit érez, nem szabad kilépnie önmagából - mondja Stelios Mavromatis. - Egyébként sem hiszek nemzeti festészetben. Minden festészet egy, csak stílusok vannak. Ezeken a képeimen is megjelenik például a görög színvilág, de nem azért, mert tipikusan görögöt akartam festeni, hanem mert ez jött ki belőlem. Mit lehet ehhez hozzátenni? Kostas Domboulas még tud:- Harminchét évig kerestem magamnak a tipikus görög asszonyt. Hogy minden olyan legyen rajta, amilyennek egy görögön kell: a haja, a homloka, a szája, az orra. Megtaláltam. És kiderült, a nagyapja magyar volt. Tanévnyitó „Dudujkániában” Kabdebó Lóránt Vannak az emberiség történelmének legendás aranykorszakai, amikor a kultúra fellendülése egyszerre alapozza meg a gazdasági és a művelődési élet előrehaladását. Gyanakszom persze, hogy alaposabb történelmi analízis könnyen tudna az összhangnak ellentmondó eseményeket is bemutatni. Mert bizony a történelem és a művelődéstörténet menete a legtöbbször egymással ellentétes képet mutat. Mindez akkor tudatosodott számomra, amikor fejet hajtottam a Towerben a Wakefield bástya azon szobájában, ahol a hagyomány szerint megölték a rózsák harcának legmostohább sorsú uralkodóját, a szinte születése pillanatától ámyékkirályként tengő-len- gő VI. Henriket, kinek balsorsáról Shakespeare három drámányi történetet is összehordott. Mégis ennek az alig-királynak az emlékezetére halála évfordulóján minden évben gyertyát gyújtanak, és hol elvérzett, liliomot és rózsát hintenek a kövezetre a cambridge-i Eton College és King's College képviselői. Mert ez az ámyékkirály volt olyan hatalmas intellektusú személyiség, hogy megalapítsa az angol kultúra egyik nemzetközi elismertségű felnevelő otthonát. Kérdezem én: vajon volt-e mélyebb pontja az angol történelemnek, mint éppen a rózsák háborúja? És mi? Váljunk valamilyen - talán sohasem volt - aranykor eljövetelére? Szégyen és gyalázat lenne, ha azzal érvelve, hogy országunk anyagi nehézségekkel küzd, feladnánk művelődésünk fejlesztését. Apáczai Csere János egy újabb tatáijárás városégető tüzeitől rettegve, haldokolva is a hazai iskolaügy megújításáról álmodott. De ki láthatott csodálatosabb, minden történelmi nyomorral dacoló lehetőséget, mint ami az elmúlt évtizedekben „Dudujkániában” megtörténhetett. A valahai mocsár helyén, internált rabokat dolgoztató, istenkísértő vállalkozásnak induló telepítés ma az ország legszebb parkos-ligetes campusaként díszeleg. Ma már elképzelhetetlen körülmények között épült „Dudujkániában”, a mocsáron egy kísértetváros. Az internáltak között dolgozott az a Hack Győző mérnök, akinek akkor már íróként is megjelent egy regénye és két verskötete Határ Győző néven. Heliáne című regényét a politikai kritika vezető személyisége feljelentésszámba menő glosszával a sárba tiporta, - nem csoda, ha távozni akart abból az országból. Amikor a „Nagy Kocsedó” falait építette, és barátaival vigyázták, hogy zongorista társuk, Cziffra György keze meg ne sérüljön, nem gondolhatták, hogy ő lesz az első, aki külföldön élőként részesülhet a legmagasabb magyar művészeti elismerésben, a Kossuth- díjban, és most az évnyitó idején épp ez egyetem falai között készül a könyv, mely ennek történetét elbeszéli. A külpolitikai diktátumok következtében előbb Selmecbányáról hontalanként menekülő, utóbb belpolitikai félelmek miatt a határmenti Sopronból akaratuk ellenére ide kényszerített tanárok és diákok évtizedeken át féltett hagyományként védték az egyik legrégebbi, már indulásával is Európához kapcsolódó magyar egyetem évszázados színvonalát és összetartó diákszokásait. Éppen ezért tehetett szert 1956 után világhírnévre: az innen menekülni kényszerült barátaink bármely részén a világnak megállták a helyüket. A kiemelkedő szakmai tekintélyt kivívott műszaki egyetem azután önmaga erejéből újraszervezte a Felsómagyarország jogászi felsőoktatását; és büszke elzárkózás helyett célul tűzte ki: megteremti az Űniversitast. Én, a legfiatalabb, papíron még nem is létező, bár épp ez évkezdéssel új otthonába költöző kar, a bölcsészek tagjaként ámulva veszek részt ennek az együttesnek a létrehozásában. Amikor más egyetemekről kollegáim kérdezik, hogyan tudtok ti, ma, itt fejlődni, akkor azt válaszolom: nem mi fejlődünk, hanem egy többszáz éves egyetem érzi szükségét, hogy megújuljon. Amikor a politikában és a gazdaságban megszületett a különböző nézetek párbeszédének lehetősége, természetessé vált, hogy az egyetem, amely műszaki jellege révén a nehéz években is megszerezhette és tarthatta szakmai tekintélyét, lélegzetet vesz, a tudományok teljességét akaija önmaga területén szóhoz juttatni. Persze ne dugjuk struccként fejünket a homokba. Nehéz évek előtt állunk. Csak azt szeretném hangsúlyozni: mi ne nehezítsük a munkát. Ä hagyományt nekünk kell magunkhoz alakítani. Külön-külön is. Ez természetes. De együttesen is, - ez még természetesebb. Együtt lé- legzenek itt a műszaki tudományok és a humaniórák. Egyként műveltségünk részei. Segítsük, hogy egymást kiegészíthessék, gondolkozásuk összehangolódjon. Minden egyetem valaha helyt adó városát hírlelte a világban. Bologna, Párizs, Prága, Krakkó, - de kisebb helységek is világhírre juthattak: Oxford, Cambridge. A Dudujkán épült egyetem nem történelmi alakot, de egy befogadó várost emelt nevébe: Miskolci Egyetem. Valljuk be, ez a város nem a legjobb csengésű nevek közé tartozik. Mégis az egyetem felelősséggel tartozik ezért a városért. Ha nem segíti, saját neve is devalválódik. Ez a város most válságos éveit éli. Legalább kultúráját ne hagyjuk omlani. Már nem egyszer megemlegettem: amikor ifjúként ebben a városban éltem, a „csak” műszaki egyetem igenis tényező tudott lenni, professzorai minden rendezvényen ott voltak, bölcs, kulturált szavuk mértékadó volt a város életében. És ha hagyományról van szó, hadd utaljak még arra az örök szertartásra, amellyel az emberiség minden nagyobb vállalkozásába belefogott. Eposz-írásba éppúgy, mint valamely világdöntő ütközetbe. És természetesen az európai hagyományban évszázadokra visszamenőleg minden tanévkezdés idején is, az elkövetkező szellemi gyarapodásra készülődve. Segélykérés - így tanultuk az eposz kellékei között. Veni Sancte - így emlegeti a kultúrtörténet a tanévkezdő szertartást. Gondolom, hívő társaink most is lélekben felfrissülve érkeznek. Mert régebben is itt folytathatta tanulmányait a legtöbb szerzetes iskola nevelte diák, kikkel mindig is lehetett találkozni a város templomaiban. Csak remélhetem, hogy az elkövetkező években a magát büszkén városnak nevező egyetem önmagán belül is - a campus teljességét megalkotva - megépíti a belső ünnep külső formáját is, a tudomány csarnokai mellett a lélek templomát is. Régiekre emlékezve, újakat köszöntve, nehéz évekre is felkészítve, még egyre szeretnék figyelmeztetni. Amiről el szoktunk felejtkezni, pedig ez együttélésünk alapja. Tudomásul kell vennünk, hogy minden ember más. Mindenki: egy másik. Ezt szeretném tudatosítani most is, amikor mégis az Űniversitast teremtő hagyományt és új akaratot hangsúlyozom. Mert ez a kettő elválaszthatatlan. Ha ezt megértjük, akkor itt, ezt a tanévet legalább magunk között békében, szeretetben kezdhetjük el. Munkácsy-évforduló Miskolc (ÉM) - Munkácsy Mihály festőművész születésének 150. évfordulóját előkészítő Munkácsy Emlékbizottság szeptember 7-én Miskolcon a Herman Ottó Múzeumban tartja ülését. Az 1994-es jubileumi év programjának véglegesítése történik ezúttal, melyhez kapcsolódva Debrecen közönsége már láthatja a művész Amerikából hazakerült gyönyörű alkotását, a Golgotát. Munkács, Békéscsaba, Debrecen, Arad, Budapest és Párizs mellett városunk is az ünnepségsorozat egyik kiemelt helyszíne lesz. A küzdelmes életű festő gondtalan gyermekéveit töltötte Miskolcon, mint Lieb Mihály kincstári sótiszt kisfia, s a világhírű művész Magyarországra látogatva szívesen időzött városunkban. (Szüleinek a Mindszenti temetőben ekkor állíttatott emlékművet.) Az évforduló tiszteletére a Herman Ottó Múzeum Munkácsy és tanítványai címmel emlékkiállítást és előadássorozatot tervez, melyre gyűjti a művész helyben található relikviáit, fellelhető leveleit, emléktárgyait. Lőkös-fotók Kazincbarcika (ÉM) - Lőkös Zoltán fotóiból rendeznek kiállítást a kazincbarcikai Kisgalériában. A tárlatot szeptember 8-án, szerdán délután 4 órakor Ludányi Áttila polgármester nyitja meg. Ä megnyitó műsorában közreműködik Jurcza Ildikó modell, valamint Béres Tamás és Dobronovszky Róbert, a Session Group gitárosa és billentyűse. Irodalmi díj Róma (MTI) — Olasz irodalmi díjat nyújtottak át szombaton Baranyi Ferenc költőnek a Milánó melletti Seregnóban. Az idén már ötödik alkalommal megrendezett Brianza irodalmi-publicisztikai pályázaton a Carlo de Martino emlékére alapított különdíjat kapta „Dal Danubio sofia il vento” (Dunáról fuj a szél) című, tavaly olasz nyelven megjelent verseskötetéért. A költő 1962 és 1992 között írt verseiből álló válogatás neves olasz költők fordításában jelent meg. Indoklásában a zsűri e század második fele egyik legjelentősebb magyar köl- tőjeként méltatja Baranyát és úgy találta, hogy a válogatás az Olaszországban egyébként már a '60-as évek óta ismert Baranyi immár európai szinten álló költői életművének legjavát tartalmazza. A zsűrinek olyan neves személyiségek voltak a tagjai, mint például En- zo Biagi, a kiváló író-újságíró, vagy Gianni Locatelli, a RAI állami televíziójelenlegi vezérigazgatója. ISC tanévkezdés Budapest (MTI) - Harmadik tanévét nyitotta meg az elmúlt szombaton a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen az International Studies Center (Nemzetközi Oktatási Központ), amelyet az egyetemen angol nyelven folyó képzési programok koordinálására hoztak létre 1990-ben. A tanévnyitó alkalmából Berács József, az ISC igazgatója beszámolt arról, hogy az alapítás óta eltelt három év alatt az ISC hallgatói létszáma többszörösére emelkedett. A magyarországi viszonylatban egyedülálló képzési programban immár 30 országból, több mint 150 hallgató vesz részt. A központ időközben kialakította saját intézményi, számítástechnikai laboratóriumát és könyvtárát is. Az ISC működése kedvezően befolyásolja a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatait, hiszen évről évre egyre több külföldi hallgató érkezik Magyarországra TEMPUS- vagy csereprogramok keretében, lehetőséget teremtve a magyar hallgatók külföldi tanulmányútjára. Reiki I. n. Miskolc (ÉM) - Kövesi Péter debreceni reiki mester vezetésével szeptember 10-11-12-én Reiki II-es tanfolyam indul. Október 16-17-én pedig Emődi Csaba reiki mester vezeti a kezdők tanfolyamát. Érdeklődni és jelentkezni Kása László telefonszámán lehet: 337-079.
