Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04 / 206. szám

ES ÉM-héSvége Az ÉM kerekasztala Szeptember 4., Szombat Ami kellene, és amire futja... Faragó Lajos- Az önkormányzatok rendelkeznek-e megfelelő anyagiakkal feladataik ellá­tásához? Dr. Gyulai Gábor (Gy. G.): - Az egész önkormányzati gazdaság a nemzetgaz­daságnak a része. Az önkormányzatok költségvetése az államháztartásnak egy alrendszere. Mindazok a feszültsé­gek, amelyek az ország éves költségve­tését jellemzik, többé-kevésbé az önkor­mányzatok költségvetésében is jelen vannak. Hogy kevés vagy sok az a pénz? Attól függ, honnan nézzük. Ha a 3100 önkormányzatban gondolkodom, akkor azt kell mondanom, hogy az önkor­mányzatoknak a finanszírozása globá- hsan jobb, mint az egész államháztar­tásnak a finanszírozása. A jelenlegi fi­Dr. Gyulai Gábor nanszírozási rendszer kifejezetten a községeknek, azon belül is a törpe köz­ségeknek kedvez. Nem kedvez a,váro­soknak és a megyei városoknak. Éppen azon településkategóriában, ahol ko­rábban jelentős hátrányok halmozód­tak fel, ez a jelenlegi finanszírozási rendszer az én meggyőződésem szerint önkormányzatbarát. Szabó György (Sz. Gy.): - Az állam­titkár úrral teljes mértékben egyetértek abban, hogy az önkormányzatok min­den bizonnyal nincsenek rosszabb hely­zetben, mint az államháztartás. Még­sem véletlen viszont, hogy ekörül folya­matosan viták zajlanak. Ezeknek az az oka, hogy reális, igazán korrekt, sokfaj­ta szempontot mérlegelő felmérés, elemzés az önkormányzatok valóságos pénzügyi helyzetéről az elmúlt három évben - tudomásom szerint - nem ké­szült. Az önkormányzati rendszerben vannak feszültségek. Ezek megfogal­mazódnak önkormányzati oldalról, és ezzel szemben áll a kormányzati állás­pont. Eszerint az önkormányzatok sok­kal jobb helyzetben vannak, mert lám, több tízmilliárdos, most már 80 milliár­dos tartós lekötésről is beszélnek. A két­fajta álláspont közötti igazi különbség az, hogy nincs tisztázva, hol varrnak al­lokációs, tehát megosztási feszültségek. Teljes mértékben igaz, hogy a kis tele­pülések számára egy lényegesen elő­nyösebb finanszírozási rendszer alakult ki. Hozzátenném még azt is, hogy nem­csak a kisvárosok és a nagyvárosok, ha­nem a volt székhelytelepülések is ha­sonló gondokkal küszködnek. Megítélé­sem szerint az önkormányzatok egész évben rendelkezésére álló pénzeszkö­zöknek az elosztása sem igazán szeren­csés. Ez az egész megyére is értelmez­hető. Itt a jövedelemtermelés lényege­sen alacsonyabb színvonalú, mint az or­szágos átlag. Nem veszi továbbá figye­lembe ez a finanszírozási rendszer, hogy ez a térség eleve elmaradottabb volt inf­rastrukturális ellátás tekintetében, mint az országos átlag. Továbbá az el­múlt három év alatt sorozatosan és fo­lyamatosan kaptak az önkormányzatok feladatokat. Az esetek többségében eh­hez a pénzügyi forrást nem biztosítot­ták. Megdöbbenve olvastam, hogy a pénzügyminiszter úr úgy egyezett meg a szakszervezetekkel a béremeléseket illetően, hogy az önkormányzati bü­dzsére spekulál. Ugyanakkor az önkor­mányzat ebből a tárgyalásból teljesen kimaradt. Ezek azok a tendenciák, amelyek okkal kifogásolhatók az önkormányzatok ré­széről akkor is, ha tudok olyan önkor­mányzatról, amelyik kifejezetten gaz­Gy. G. - Az Állami Számvevőszék vég­zett egy vizsgálatot, aminek pontosan az volt a témája, hogy a jelenlegi norma­tív támogatások mennyiben fedezik a tényleges kiadásokat. Itt óriási ellent­mondásokat lehet látni. A vizsgálat bi­zonyította, hogy ma azok az állami nor­matívák, amiket a költségvetésből az önkormányzatok kapnak meg, 31-96 százalék között elegendőek a tényleges kiadásokra. Ez önmagában mutatja azt az óriási különbséget, ami az egyes ön- kormányzatok jövedelmi és gazdálko­dási pozíciói között van. Tehát a norma­tív támogatási rendszer nem tudja tel­jes egészében érvényesíteni az igazsá­gosság szempontjait, de pillanatnyilag ettől jobbat még nem találtak ki. Egy másik dolog! Léteznek kiegyenlítő tá­mogatási rendszerek. Te­hát azt, hogy hátrányos a térség, vagy hogy többszö­rösen hátrányos helyzet­ben van - pontosan a kiegé­szítő rendszerekben lehet érvényesíteni. Például a Miskolci Nemzeti Színház teljes egészében címzett tá­mogatásból épül és az összeg az egymilliárd forin­tot meghaladja. Vagy! Ilyen címzett támogatást kap hajói emlékszem a me­gyei kórház. Tudjuk, hogy Ózd van a legnehezebb helyzetben, a megye váro­sai közül. Ózd, a legutóbbi osztásnál 161 millió forin­tot kapott, mint hátrányos helyzetű önkormányzat. Tehát, már érzékelhető ezekben a kie­gészítő támogatási rendszerekben a hátrányos helyzet elfogadása, és annak megfelelő akceptálása. Ezenkívül léteznek elkülönített állami alapok. Összesen 28 alap van, aminek jelentős része megpályázható. Például a legutóbbi tárcaközi bizottsági ülés ál­lásfoglalása szerint, amit elfogadott a belügyminiszter, illetve a környezetvé­delmi és területfejlesztési miniszter, a megye a legtöbb támogatást kapta. Hoz­závetőlegesen 500 millió forintot. Csak ’93-ra! De ha ezeknek a fejlesztéseknek a ’94-’95. évi determinizmusait is figye­lembe vesszük, akkor ehhez közel 2 mil­liárdos nagyságrendű további támoga­tás kapcsolódik. Csak a területfejleszté­si alapból. Vagy! Például az útalapra vo­natkozóan ki lett írva országosan a pá­lyázat az első félévben. A legtöbb pályá­Szabó György Fotók: Laczó József zat megyénkből futott be. Ott is száz- harmincvalahány millió forintos állami támogatást kaptak meg kimondottan az önkormányzati kezelésben lévő, te­hát belterületi közutaknak az építésére, valamint kerékpárutak létesítésére. Természetes dolog, hogy egy jó telepü­lésmenedzser polgármesternek nyitva kell tartania a szemét. Kovács Béláné (K B.-né): - Konkré­tabban tudom a kérdést megközelíteni, két szemszögből ráadásul. Áz egyik az, hogy korábban társközségünk volt, te­hát székhelyközség voltunk. A másik az, hogy egy kétezer lelkes falu hogyan működik most. A települések között egy rétegződés beindult. Az ezer lelkes köz­ségek megkapják a kétmilliót. Ha hát­rányos helyzetűek is, méginkább jól jár­nak. Tapasztalataim szerint az ötezer és az ezer közötti lélekszámú települé­sek között nagyon nagy szakadás kez­dődött el. Először is a meglévő intézmé­nyek működtetése a székhelyközségek- ben megmaradt. Közben a gyermekek létszáma csökkent. Az iskolát működ­tetni kell, vüágítani, fűteni kell. A nor­matív támogatás ezt nem veszi figye­lembe. Nálunk körülbelül 75 ezer fo­rintba kerül egy tanuló. A másik dolog, hogy az emberek között egy bizonyos fo­kú elégedetlenséget szül az, hogy most megugrik a volt társközség. Megugrik, mert anyagi lehetősége sokkal nagyobb. Mi pedig küszködünk. K. B.: - A pluszfeladatok lehetetlen helyzetbe hoznak bennünket. Gazdál- kodjuk ki, de miből? Nekünk nincs egyetlen ipari üzemünk, a téesz szétrob­bant... Gyakorlatilag a boltokon kívül semmi sincs a faluban. Ennek ellenére nem tartozunk a hátrányosok közé. Úgy érzem, hogy a hangulat, a hosszú tűrés után a falun kezd egy kicsit élesedni. Dr. Jánosdeák Gábor (J. G.): - A leg­nagyobb gond, hogy a feladatok egyre szaporodnak. Még nagyobb probléma, hogy előbb kapunk feladatot, s utána keressük meg hozzá a forrást. Intézmé­nyeinket egyre nehezebben tudjuk üze­meltetni. Ha azt nézzük, hogy az önkor­mányzatok ma még életképesek, az nem azon múlott, hogy most annyira jó és telitalálat a mostani finanszírozási rendszer. Sz. Gy.:-Alapvető gondom, hogy a sza­bályozás még mindig nem veszi igazán figyelembe a tényleges helyzetet. Az ál­lam elismeri: vannak önkormányzatok, ahol a működés lehetetlenné vált önhi­bájukon kívül, másik oldalról pedig van­nak a költségvetésüket meghaladó, tar­talékösszeggel rendelkező önkormány­zatok. Nem volna szabad egy ilyen lris országban előfordulni annak, hogy az önkormányzatok egy kis csoportja a tör­vényben előírt kötelező feladatait csak pályázatok útján kapott pénzekből ké­pes ellátni.-A kihelyezett kormányülésen sikerült bemutatni a megye sanyarú helyzetét. Mi tapasztalható azóta? Gy. G.: - Meg van erre vonatkozóan a döntés. Mármint arra, milyen térségek, milyen települések milyen támogatást kapnak. A 450 millió forint, amit elkü­lönítettek, még meg is fejelték, jelentő­sen. Összesen, csak a területfejlesztési alapból mintegy 2 és fél milliárd, amit ez a régió kapott. Ebből a megyére 2 milliárd jut. Csak a ’93. évi fejlesztési igény megközelítette a 3 milliárdot, a ’93-’94-’95-ös meghaladja a 10 milliár­dot. Ezek teljesítéséhez jelenleg nincs meg a költségvetésben a fedezet. Sz. Gy.: - Az új, ez évi induló beruházá­sokról - ezt nagyon sérelmezzük - még a mai napig sem született döntés. Szep­tember 30-ig váijuk! Ez nagyságren­dekkel több és fajsúlyosabb, mint a te­rületfejlesztési alap. Hiszen csak a me­gyei kórháznál számítunk csaknem 500 millió forintos címzett támogatásra. Ha még az ez évit sem tudjuk, hogy meg­kapjuk-e, akkor mit csináljunk? K. B.-né: - A jelenleg beadott pályáza­tokat nem biztos, hogy mindenki igé­nyelni fogja. Lehet, hogy az önerőt nem tudják majd letenni. Lesz tehát olyan önkormányzat, amelyik vissza fog lép­ni. J. G.: - Van annak komoly oka, hogy szi- gorítják a céltámogatások igénybevéte­lének a feltételeit. A céltámogatást jó esetben felhasználták akkor is, ha a sa­ját erő nem volt meg. Rosszabb esetben másra használták fel, mint amire igé­nyelték. Amikor egy önkormányzat be­ruházást indít, fel kell mérnie az erejét. Más dolog az, amikor valaki örököl egy beruházást és nagyobb kárt tenne, ha abbahagyná. Gy. G.: - A következő év őszén önkor­mányzati választások lesznek. A pol­gármesterek többsége szeretné újravá­lasztatni magát. Ebből adódóan olyan beruházásokra, illetve fejlesztésekbe is belemennek helyenként, ami nagy összegű hitelfelvétellel jár együtt. Ez mindenképpen helytelen! Arra is kell gondolni, hogy holnap is lesz nap. Ter­mészetesen ez az államra is vonatkozik. Sz. Gy.: - Úgy látom, az önkormányza­tok felelősebben gazdálkodnak, mint az állam. Éppen a napokban jelent meg hi­vatalos statisztikában, hogy az állama­dósság összege az elmúlt három év alatt 1350 milliárd forintról 2850 milliárdra növekedett. Azért, mert az állam nem volt hajlandó népszerűtlen feladatokat felvállalni. Más! Nem tudom, hogy álla­mi felelős magatartás-e az, hogy törvé­nyek köteleznek bennünket bizonyos feladatok ellátására, s eközben kijelen­tik, hogy gyakorlatilag ehhez egyetlen fillért sem adnak. Amikor megfogal­mazzuk az önkormányzatok felelőssé­gét, akkor nagyon jó, ha a kormányzat önmagával szemben ugyancsak ilyen szigorúan fogalmaz.- A megyék „rangsorában” másodikak vagyunk a munkanélküliek arányát te­kintve. Kukáinknál „ránk kószönget- nek”az elszegényedés meg­nyilvánulásai. Miként si­kerül ezeket a kínokat ke­zelni? Gy. G.: - Azt gondolom, hogy március és június hó­napok között egy elfogad­ható kezelése történt a munkanélküliségnek. Je­len pillanatban az igen je­lentős számú pályakezdők gondja nyomasztja az or­szágot és ezt a régiót. Rö­vid távon egyetlen célkitű­zés lehet. Az, hogy a mun­kaerőpiac teljes összeom­lását megakadályozzuk. Távolabbi kérdés, hogy a 20,5 százalékos munka- nélkülinek mennyi része a ténylegesen munkanélkü­li. Többen közülük ugyanis feketemun­kát végeznek. Radikális változásra a munkaerőpiaci fronton nemigen lehet számítani csak a gazdaság élénkülésé­vel együtt. K. B.-né: - A falu szempontjából a mun­kanélküliség sokkal érzékenyebben je­lentkezik. Kit küldenek el ugyanis első­ként? Azt, aki bejáró dolgozó, akinek a foglalkoztatásához több pénz kell. Ha a mezőgazdaság kezelésébe nem csúszik be annyi hiba, akkor falun több vállal­kozó lenne. A mezőgazdaság szaporítot­ta a munkanélküliség számát ahelyett, hogy az iparból kikerülteket foglalkoz­tatni tudta volna. A beruházásokkal kapcsolatban kijelentem, hogy a felelőt­len beruházások nem a kistelepülések­re jellemzőek. Nekünk holnap, holnap­után is azokkal az emberekkel kell szembenéznünk, akik között élünk. Sz. Gy.: - A munkanélküliség dolgát pesszimistábban látom. Igazságtalan volna, ha a munkanélküliséget a mos­tani kormány nyakába varmák. Én azonban azt nem látom, hogy a munka- nélküliség kezelésével kapcsolatban je­lentős lépés történt volna. Gyakorlati­lag ez a ráta folyamatosan nő. Az eddig tett intézkedések tehát kevesek. Azt sem látom, hogy a további intézkedések bármifajta megoldást adnának. Megíté­lésem szerint erre egyetlen egy mód van: rövid távon nagyarányú állami megrendeléseket kell csinálni. Alapve­tően az infrastrukturális beruházások­nál. A regionális fejlesztési tanácsnak is egyetlen értelme van igazából: ha ki tudjuk kényszeríteni, hogy a központi­Dr. Jánosdeák Gábor lag hozott állami döntések a területi szempontokat, itt nálunk a foglalkozta­tási szempontokat méltányolják. J. G.: - Többször, több fórumon szóba került már a munkahelyteremtés. Azt szoktam mondani, miért munkahely, miért nem munka kell. Igazán azt hi­szem, hogy munkahelyet teremteni az egy nagy dolog, de értelmes munkát odahozni sokkal nehezebb. Nagyon sok a svarcmunka. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy önkormányzat abban legyen érdekelt, hogy bejelentse a feke­temunkát végzőket. Nem teheti, mert megvonják tőle a támogatást, és nyaká­ba szakad egy újabb segélyezés kény­szere. Ez így nem fog működni sohasem. Három évvel az önkormányzati választások után, egy esztendővel a ciklus vége előtt ültünk le beszélgetni az önkormányzatok helyzetéről. Vendégeink: dr. Gyulai Gábor címzetes államtitkár, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye köztársasági megbízottja, Szabó György, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés elnöke, dr. Jánosdeák Gábor, Sárospatak és Kovács Béláné, Monok polgármestere. A munkanélküliek egy részének most is tudnánk munkát adni, de az a válasz, hogy a segélyt csak ezer forinttal meg­haladó fizetésért nem jönnek el dolgoz­ni. Sz. Gy.: - Bánjunk ezzel a dologgal óva­tosabban. Egyes helyeken nem is se­gélyt, hanem jövedelempótló támoga­tást kapnak a munkanélküliek. A feke­temunkából szerzett keresetük nem rendszeres, hanem esetenkénti. Ennek Kovács Béláné az összege ráadásul alacsony. Nem a feketemunkát végzőket, hanem a mun­kaadóikat kellene szigorúan megbün­tetni. K. B.-né: - Nálunk elég sok nő lett hir­telen munkanélküli. Kiközvetítették Bodrogkeresztúrba, a varrodába őket. Mivel nem vállalták el a munkát - mert két gyermeket nem hagyhattak odaha­za és nem is tudtak varrni, tehát gya­korlatilag megtagadták, nem fogadták el a munkát - a támogatásuk megszűnt. Ezek a családanyák sorba megjelennek a hivatalban és nem tudunk velük mit kezdem. Gy. G.: - Az állami megrendelés rend­szere a leghatékonyabb dolog lenne. Itt az a probléma, hogy a forrás hiány­zik. A 70/1992-es kormányhatározat nem a munkanélküliséget fogja megol­dani a megyében, hanem a gondok meg­oldásának közeli feltételeit teremti meg. Az alapinfrastruktúrát hozza lét­re, ami ahhoz kell, hogy itt lokálisan a helyi gazdaság erősödjön. Az eh­hez szükséges aktív eszközökre kevés a pénz.- Eltelt három esztendő a választások óta. Hogyan értékelhető az önkormány­zatok működése? Gy. G.: - A törvényességi ellenőrzések tapasztalatai szerint folyamatos a fejlő­dés. Az első esztendőben nagyon sok tör­vényességi észrevétel történt. A követ­kező évben ezeknek a száma lényegesen csökkent. Korrekt hivatali és nagyon jó munkakapcsolat alakult ki a Köztársa­sági Megbízotti Hivatal és az önkor­mányzatok között. Nem kis büszkeség­gel mondom, hogy ebben az ország más régiói előtt járunk. Összességében elé­gedett vagyok a három évvel. K. B.-né: - Az önkormányzatokkal kap­csolatos jóslások egyrésze beteljesült, más oldalról senkinek nem lett igaza. Aki azt jósolta, hogy az önkormányza­tok a ciklus végére összeomlanak, téve­dett. Nem lett igaza, de látványos fejlő­dés sem indult. Az önkormányzatok a várt önállóságot kicsit szerényebben kapták meg. Azt tudjuk, mit lehet reá­lisan tervezni, kivitelezni. A pluszfela­datok miatt a ciklus vége nem a legjob­ban sikeredett. Sz. Gy.: - A leglényegesebb változás az új önkormányzati törvény, ami európai mércével mérve is történelmi érdem. A megye nagyon el lett gyengítve. Emiatt nincs megfelelő területi érdekképvise­let. Igazából a középszintű önkormány­zati szolgáltatások nem jól működnek. A nagy infrastrukturális fejlesztések­nek nincs igazán gazdája. Bízom abban, hogy ezek a tanulságok megérlelődnek és a következő ciklusban törvénymódo­sításokkal korrigálják. J. G.: - A mi három és fél évünk kie­gyensúlyozott és eredményes volt. Az önkormányzat döntéseit a lakosság a la­kosság 80-85 százaléka helyeselte. Ter­mészetesen nálunk is megvannak a mindennapi gondok. Az tény viszont, hogy Sárospatak iskolavárosi és kultu­rális hagyományaihoz méltó volt az el­múlt három év. Amit kitűztünk, hogy konferenciaváros szeretnénk lenni, ez megvalósult. Szépült a város. Hozzáte­szem, fejlesztéseink nem lesznek a kö­vetkező évben olyanok, mint amelyeket eddig megvalósítottunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents