Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
Az ÉM kerékasztala Három évvel a választások után, egy> esztendővel a ciklus vége előtt ültünk le beszélgetni a megyei önkormányzatok helyzetéről—vezetőkkel és polgármesterekkel II. oldal ÉM-riport Lyukóbányán kétezren dolgoznak, föld alatt és föld felett. Kovács Lóránd állítja: nem lesz elbocsátás a fúzió után sent A föld alatt dolgozók táborában különösen nem. . III. oldal Műhely Rippl-Rónai mondta erre: .Amit az ember nem ért, azt kineveti Addig neveti, míg egyszer azon kapja magát, bogy amit előbb kinevetett, most arra esküszik\F VII. oldal Ellenfényben Fotó: Laczó József A hét em Ábrám Tibor gimnázium-igazgató Dobos Klára Mondhatni, rájár a rúd a Miskolci Egyetem fizikai tanszékére. Az elmúlt évben onnan ment katolikus gimnáziumot igazgatni Mariscsák István, most pedig szintén fizikus kollégájából, Ábrám Tiborból lett a Lévay József Református Gimnázium igazgatója. A tanszékvezető nagyon sajnálja hogy elmentek, de tudja, jó cél érdekében mentek, és oda, ahová valók. Elmesél egy történetet, miszerint odakerülé- sekor Ábrám Tibort a párttitkár be akarta szervezni a KISZ-be, ám ő kockáztatva a felvételijét megtagadta a belépést. Ha ő mesélte volna, talán le sem írnám, de így én elevenítem fel beszélgetésünkkor a történetet. Csak mosolyog rgjta, s mondja, tényleg többször elbeszélgettek vele, mielőtt a pályázatát elfogadták. „Az egyetem KISZ vezetősége megkérdezte, hogy részt vennék-e a munkájukban, ám én olyan rövid ideje voltam még Magyarországon, hogy nem láttam át ezeket a dolgokat. És megmondtam őszintén, hogy vallásos, hívő ember vagyok, más nézeteket vallók, mint ami alkalmassá tehetne erre. De azért nem volt ez annyira éles.” Erdélyből jött. Egy kis érmellé- ki faluban, Tasnádszántón született. Édesapja ott volt pályakezdő református lelkész. Gimnáziumba Szatmárnémetiben járt, az egykori Kölcsey Ferenc Református Gimnázium utódjába, melynek szellemisége az államosítás után is megmaradt. Hogy miért választotta a fizikus kart a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen? „Máramarosszigeten jártam a gimnázium első osztályát, ott volt egy fizika tanárom, akivel azt hiszem, kölcsönösen nem értettük meg egymást, mert én eléggé érdeklődő voltam, ő pedig nem mindig tolerálta a kérdéseket. Lehet, hogy ez indított a későbbiekben a fizikusi pálya felé. Az a nyitott szemmel és kíváncsi lelkű- lettel való járás, amivel az ember Isten teremtett világát felfedezheti, és azt a részt, amit ő enged megismerni, meg is ismerheti.” 1985-ben kapta meg fizikusi és középiskolai fizika tanári diplomáját. A következő évben már a Miskolci Egyetem fizikai tanszékén dolgozott. Részt vett az egyetemi kutatócsoport munkájában, foglalkozott az alacsony energiájú elektron-atom ütközésekkel... Arra törekedett a hét év alatt, hogy ne csak gépiesen megtartsa a gyakorlatokat vagy előadásokat. „Érdekes módon nem érzem úgy, hogy igazán közel kerültem az egyetemistákhoz. Lehet, hogy kevés volt az idő, de talán ők már nem is igényelnek olyan szoros kapcsolatot a tanárokkal, mint amit remélem, hogy a gimnazisták igényelnek.” Mariscsák Istvánnal nem csak kollégák, de barátok is voltak, ezért reméli jó lesz a két iskola között a kapcsolat. Hiszen közös a céljuk: a fiatalok evangéliumi szellemű nevelése és színvonalas oktatása. Január 15-én volt az az önkormányzati ülés, ahol eldőlt: indul a gimnázium. Idén még nem a régi épületben, a Zrínyiben, de jövőre talán már ott. Hiszen az ősi falakba beivódva még mindig ott van az egykori szellemiség, lelkűiét, amely ezt a gimnáziumot jellemezte. Most a két osztálynak a Fotó: Dobos Klóra Központi Leánykollégiumban biztosított helyet a város. Az egyházkerület felkérésére pályázta meg Ábrám Tibor - aki egyébként évek óta az avasi gyülekezet presbitere - az igazgatói állást. „Mindig is lelkesedtem azért, hogy átadhatom a fiataloknak a tudást, amelyet birtokolok. Bár kis óraszámban, de most is fogok tanítani. Megharcoltam ezt Isten előtt, kértem az ő bölcsességét abban, hogy mit is tegyek. Úgy érzem, ez nagy szolgálati lehetőség, amit Isten talán rám és a tantestületre szeretne bízni. Ha sikerül egy jó lelkiségé, egymást megértő és segítő közösséget felépíteni, akkor együtt meg tudunk felelni annak a szolgálatnak, amit Isten erre a gimnáziumra bízott.” Felesége miskolci orvos, még Erdélyben ismerkedtek meg. Most otthon van öt gyermekükkel, Dániellel, Ágostonnal, Andrással, Annával és Noémivel. „Övé az oroszlánrész a gyermekeink neveléséből. De örömmel teszi, és úgy érzem, hogy ó is szolgálatnak fogja fel, mint ahogy én is ezt az iskola-igazgatást. Remélem, ha a dolgok beállnak a rendes kerékvágásba, több idő marad a családra. Nemcsak elfogadtuk Istentől gyermekeinket, hanem szeretnénk megadni nekik lelkileg, szellemileg azt, amit egy szülő megadhat. Tegnap a déli órákban hazarohantam, mert legnagyobb fiam most ment elsőbe, és megígértem neki, hogy első nap én viszem el. Azt mondta, figyelj csak édesapa, mi most együtt kezdjük az iskolát. Teljesen igaza van. Bár más jellegű iskolakezdés az enyém, de ugyanúgy egy kezdet, amikor tele lehet az ember szorongással az ismeretlen dolgok iránt, de ugyanakkor reménységgel is, hogy amit tesz, amit cselekszik gyümölcsöt terem majd a fiatalokban, akiket most nevel.” A beszélgetés során szinte minden mondatában hivatkozik Istenre. S említi az igét is, amely iskolájuk vezérigéje lesz: „Mindeddig, megsegített bennünket az Úr.” Nap mint nap apró dolgokban, munkájában és a családban is megtapasztalja, hogy Isten tényleg gondot visel ránk. Van, aki ezeket véletlennek nevezi, de Ábrám Tibor tudja azt, hogy Istennek gondja van erre az iskolára. így mondja, tudom. Aztán még hozzáteszi: és hiszem... Jelbeszéd Görömbölyi László Elegem van már ebből a színjátékból - mondja a barátom, aki mellesleg ugyancsak nagy színjátékos hírében áll. Van is belőle elég baja - hajlamos azt gondolni, mások pontosan tudják, hogy ő mikor mit gondol. így aztán előfordul, hogy akkor veszik komolyan, amikor éppen marháskodik; s akkor gondolják viccnek amit mond, amikor pedig halálosan komolyan beszél. Igaz, ezt már megszokta, ezért nemigen háborogna, meg aztán megtanult vigyázni: az igazán fontos dolgokban kerüli a kétértelműséget. Tridőd te mi az, hogy őszinteség, egyenes beszéd? -folytatja azzal az indulattal, amiből rögtön látom: a válaszra nem kíváncsi, bevezető ez csupán a soron következő * kifakadáshoz. S valóban, arra sincs időm, hogy magamban végiggondoljak egy frappáns fogalom-magyarázatot, máris zúdulnák rám a példák. Köznapi esetek, közös tanulsággal: X mond valamit Y-nak, s Yértelmezi a hallottakat. Nem ám a nyelv természetes törvényei szerint - mert Y okos, ismeri ő a társadalmi szokások szabályrendszerét is. Nem lehet őt olyan könnyen átejteni, tudja ő jól, hogy valami van a szavak, a mondatok mögött. S mert Y mm csak okos, de tapasztalt is, rögtön kerekít egy tetszetős törtémtet a hallottak köré. Hiába mondja X őszintén, hogy szerinte kék az ég, ha Y máris azt fontolgatja: vajon miért látja ez most olyan szépnek a világot? Lehet, hogy 6 már tud valamit? Lehet, hogy nekem mennem kell és 6 lép a helyemre? S mert Y tapasztalt és okos, nem kérdez vissza, mm adja ki magát, csak értelmez - gyanakvások és feltételezések, megélt vagy éppen csak megsejtett korábbi átejtések szövevényes hálójában. Egy ideig X mit sem sejt, ám egyszer csak rájön a titok nyitjára, tapasztaltabb lesz őis.S akkor már Z hiába mondja X-rnk, hogy kék az ég -ő már okos, mm átverhető, s fontolgatni kezdi: csak mm tud valamit Z, amit én még mm tudok? Miközben pedig Y- ról X-re, X-ről Z-re száll a mögöttes tartalmak megsejtő- sémk „tudománya”, lassan végleg értelmét veszti az őszinte szó, az egyems beszéd. Szeretném cáfolni, semmissé tenni a példabeszédet, de barátom kaján vigyora szertefoszlatja minden erőlködésemet. Szeretném hinni, hogy túl sötét az általa festett kép, szeretném hinni, hogy mm működhet ily kegyetlenül az öngerjesztő mechanizmus - ám nims meggyőző okfejtés, ellenérv, legfeljebb halvány reménykedés: talán mégis, azért akadhat olykor kivétel is... Ez még mind semmi - rémiszt el újra a barátom - a lényeg még csak most következik. Ha tudod, hogy a szavaknak többé már nincs tiszta jelentésük, hát felkészülhetsz a magyarázatra. Számíthatsz az értetlenkedésre, a gyanakvásra és félreértelmezésre, s próbálhatsz árnyaltan fogalmazni, több oldalról közelíteni, próbálhatsz egyértelműsíteni. S lehet, még sikerül is, csak arra vigyázz, hogy a köz dolgairól mhogy véleményt mondj. Mert ott már mm az a kérdés, értemk-e vagy sem, mm az a baj, hogy olykor félreértemk - ott már a végletes ítélkezéssel kell rmgküzdemd. Ne gondold, hogy a véleményed érdekes - csak az érdekes, hogy hová tartozol. Mert valahová tartoznod kell, önmagad, szuverén személy ma mmigen lehetsz. Nem azért, mert önszántadból tartozni akarsz valahová, mm azért, mert véleményed önszántadból igazítod szellemi vagy politikai irányokhoz - hamm azért, mert besorolnak niások, elkerülhetetlenül. Nem az a fontos, mm az az érdekes ma, hogy mit gondolsz a köz dolgairól, csak az a fontos, hogy a másik szerint balról vagy jobbról gondolod-e, hogy a kormány vagy az ellenzék szól-e belőled Ez azért mégiscsak túlzás - fojtom barátomba a szót - mm fekete-fehér a világ, hol vannak akkor az átmem- tek? Hol vannak az egymásra figyelő viták, az egymás gondola tait formáló eszmecserék, hol vannak a szellemi függetlenség megnyilatkozásainak újabb és újabb gondolatokat ébresztő terepei? Hát éppen ez az-hűt le a barátom -, hol vannak? Hová lettek, s lesznek-e majd újra, végét vetve végre enmk a címkéző, megbélyegző világnak? Nem hiszed, hogy igaz, amit mondok? Mondd meg akkor, mit gondolsz Szárszóról és Csoóriról, rádióról és televízióról, a Kurírról és a Pesti Hírlapról, mit gondolsz az oktatási törvényről, vagy éppen a Horthy-te- metésről... Rémálom ez csupán, vagy színtiszta valóság? Nem engedhetjük, hogy igaz legyen mindez, mm engedhetjük, hogy a véleményszabadság korában önként lemondjunk a véleménynyilvánítás szabadságáról. De azt azért nem árulom el, hogy mit gondolok a Horthy-temetésről...
