Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám

1993. Szeptember 29., Szerda zzzz Interjú - Hirdetés ESZAK-Magyarország 13 Közlemény A Porsche Hungária és az Auto Hungária öröm­mel tudatja ügyfeleivel, hogy a Volkswagen Csoporthoz tartozó autógyárakkal együttmű­ködve jelentős mértékben csökkentette a Volkswagen, Audi, Seat és Skoda gépkocsik számos típusának magyarországi árát. Az új fogyasztói ár elsősorban azokat a modelleket érinti, amelyek iránt hazánkban a legnagyobb a kereslet. Áraink természetesen nem akciós jel­legűek és nem csak a raktáron lévő gépkocsik­ra érvényesek. Lépésünkkel a magyar gazdaságban tapasztal­ható változásokra szeretnénk reagálni. Elsősor­ban arra az örvendetes tényre, hogy az ismert negatív folyamatok ellenére kialakulóban és ■■í*.. * *''[' V *.1 v , fi~l A".A 'r \ ' ~* - V.*' 'x ‘ *if'i' -' ■ * » '.í .VjVfcJlX ■ ;i *• megerősödőben van egy középosztály Magyor- szágon, amelynek tagjai kemény munkával képesek megőrizni, esetenként tovább javítani helyzetüket. Tapasztalataink szerint közülük egyre többen állnak az autóvásárlás dilemmája előtt. Mostani lépésünk elébe kíván menni az ő szándékaiknak és segíteni abban, hogy sokéves megtakarításaikat okosabban használhassák fel. A saját eszközeinkkel is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy az autóvásárlás ne egy bizonytalan kaland legyen, amihez sokszor határokon túlra kell zarándokolni, hogy Magyarországon is ugyanolyan jó, vagy még jobb áron lehessen gépkocsit vásárolni, mint bárhol Európában. Tel­jes biztonságban, garanciával, szilárd szervizhát­térrel és alkatrészellátással. S ha kell, részletre, illetve a régi autó árát is beszámítva. Szeretnénk, ha ezen mind többen elgondolkodnának... Volkswagen Csoport A megyerendszer átváltozásai Interjú dr. Boross Péter belügyminiszterrel Budapest (MTI) - Szükség van-e a megyerendszerre? Ha igen, milyen feladata lesz a jövőben, amikor az önkormányzati törvényre hivat­kozva a varosok máris a maguké­nak éreznek bizonyos szerepkörö­ket? A megyék jelenét, jövőjét érin­tő viták, nyilatkozatok ismeretében dr. Boross Péter belügyminiszter­hez fordult kérdéseivel az MTI- Press, akit Keresztényi Nándor képviselt. aMiniszterúr, Ön igen keményen fogalmazott a veszprémi közigaz­gatási nyári egyetemen tartott augusztusi beszédében, amikora többi között azt mondta, hogy „hagyományainkkal ellentétben elvesztette funkcióját a megye - ugyanis ma nincsen se régió, se megye”. Akkor hát miben látja a kiutat? • Mindenekelőtt szeretném kije­lenteni, hogy álvitának tartom a régió kontra megye vitát. Azért, mert meggyőződésem, hogy bár­mely szervezet kiépítésénél leg­alább két elemnek kell feltétle­nül érvényesülnie: az egyik a ra­cionalitás, a másik a hagyomá­nyok tisztelete. Ha egy ország nem alapoz a hagyományaira, akkor ott nagyon nagy bajok tör­ténnek, vagy történhetnek. Ne­kem mind a két feltétel egyértel­műen azt sugallja, hogy a megyé­re szükség van, jóllehet róla azt is lehetett hallani, hogy rossz do­log. Valamiféle deresrehúzó in­tézmény volt valamikor, később meg az elsőtitkárok rémuralma. Ebből a negatív érzelemvilágból alakult ki a szándék, amely sze­rint a megye középszintet repre­zentáló rendszerét ki kell iktatni a magyar közigazgatás egész gé­pezetéből, elkövetve ezzel - ma már látjuk - azt a hibát, amely részben pótcselekvésekre kény­szeríti a megyei közgyűlése­ket!...) Kiindulópont: a térségi szerepkör kibontása A magyar kormány modernizáci­ós programjának dokumentuma foglalkozik a közigazgatás kor­szerűsítésének irányaival és el­veivel. Az e feladattal foglalkozó kormányhatározat megállapítja, hogy az önkormányzati reform egyik fő területe a rendszerválto­zás során indokolatlanul elgyen­gített megyei önkormányzat va­lós szerepének kidolgozása. A megyei funkció erősítésénél döntően a térségi szerepkör ki­bontásából kell kiindulni, és to­vábbra is elvetendő a megyék­nek az elmúlt tanácsrendszer­ben betöltött terület- és telepü- lésfónöki, hierarchikus pénzel­osztó szerepe. □ Az ezerévesnek mondott várme­gye-rendszer reformjáról már a 30-as években volt szó, mégpedig Erdei Ferenc idevágó tanulmá­nyaiban. 1956-ban pedig össze akarták vonni a megyéket, hajói emlékszem, a 19-ből alig maradt volna 6-8, ám a forradalom leve­rése után a Kádár-rendszer már nem mert - vagy nem akart - hoz­zányúlni e kényes feladathoz, mert elvesztette volna egyik bázi­sát. Nem volna itt az ideje visszatérni ama '56-os elgondo­láshoz? • A XIX. század hetvenes-nyolc­vanas éveiben Magyarországon egy rendkívül eredményesen, és a maga korában rendkívül kor­szerűen működő területi közi­gazgatási rendszer volt. Ne mondjuk azt, hogy ilyen nem lé­tezett, mert igenis volt, sőt egy­két eleme racionálisabb volt a mainál! Tehát vissza kell nyúl­nunk tapasztalatokért akkor is - a mai megyére adaptálva - ha az a megye, amely például 1936- ban működött, nem rekonstruál­ható 1993-94-re. Magyar megyék, európai tendenciák Magyarországon eddig négy íz­ben történt eredménytelen kí­sérlet a regionális önkormányza­ti közigazgatási szint bevezeté­sére. Lépéseket tett ez irányban III. Károly, II. József, illetve a Bach-abszolutizmus, majd az 1950-es évek első felében a Ráko- si-rendszer. Másrészt a megyék léptéke és jellege nem mond el­lent az általános európai tenden­ciáknak, hiszen a magyar megye 25 európai ország adatait figye­lembe véve átlagterületét tekint­ve a 14., átlagnépességét nézve 12., a területi egységet számítva pedig a 18. helyen áll. Való igaz, hogy elméletileg több­féle megoldás vázolható fel a te­rületi közigazgatás, illetve a te­rületfejlesztés szervezeti struk­túráihoz. Ésszerű autonómiát a te­lepüléseknek Én úgy hiszem, az a megye, ame­lyik elfoglalja a maga középfokú pozícióját és több mint egy intéz­ményigazgató, annál a megyei képződménynél nagy hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a bázis a települések autonómiája legyen. Rendkívül fontos tényezőként szeretném hangsúlyozni a tele­pülések ésszerű, jelenleginél ésszerűbb autonómiáját. □ Bibó István 1975-ben írott, a közigazgatási területrendezésről szóló tanulmányában 13-14 me­gyéről értekezett, amelyek meg­szűnnének „oly mértékben súly­ponti egység lenni, amilyen mér­tékben ma az”. Például Somogy, Veszprém és Zala helyett egy Ba­laton megyét ajánlott, ami vala­hol rímel az említett, '56-os ideá­val. Mi erről a miniszter úr véle­ménye? • Az első tény, hogy Bibó István 70-80 (illetőleg 140-150) város­megyével számolt és ezzel szem­ben Magyarországon ma 188 vá­ros van. Bibó István művének megalkotásakor még ismeretle­nek voltak azok a kihívások, me­lyeket a környezetvédelem, a szociálpolitika, a közúti tömeg- közlekedés szervezése stb. állíta­nak a közigazgatás elé. További tapasztalat, hogy a magyar ön- kormányzati rendszer természe­tes fejlődési folyamatának olyan szakaszában van, mélyre a tár­sulási hajlam nem jellemző. Ajövó középszintjének kulcskér­dése annak eldöntése, mely for­ma volna legalkalmasabb a közi­gazgatás középszintű feladatai­nak megvalósítására. Bővülhet a megyei közgyűlés jogköre Módosításijavaslatok jelentősen bővíthetik a megyei önkormány­zatok jogköreit és feladatköreit. Szerepel a javaslatokban, hogy indokolt oldani a szabályozási (rendeletalkotási) jog jelenlegi korlátáit, kiteijedtebb rendelet- alkotási jogot kellene kapnia a megyei közgyűlésnek. Lényege­sen bővülnének a megyei köz­szolgáltatások, így pl. a középfo­kú iskolai és diákotthoni ellátás (kivéve a gimnáziumokat), a fek­vőbeteg-ellátás a megyei önkor­mányzatok fenntartásának és fejlesztésének körébe kerülne. Indokolt megteremteni a lehető­séget arra is, hogy az állami - te­rületfejlesztést és ellátást szol­gáló - pénzalapok felhasználása előkészítésében a megyei önkor­mányzat szerepet kapjon. Igen lényeges változtatás lehet, hogy a megyei önkormányzat a törvényekben területfejlesztési és rendezési feladatköröket kap­jon, ideértve a környezetvédelmi feladat- és hatásköröket, az ide­genforgalmi területi érdekek or­szágos érdekekkel történő egyez­tetését, a megyében lévő hátrá­nyos helyzetű térségek feladata­inak elősegítését. Ezekben azon­ban nem maga az önkormányza­ti törvény állapítaná meg a konk­rét hatásköröket, hanem csak felsorolná azokat a jelentősebb feladatokat, amelyek különös­képpen a megyei önkormányza­tot illetnék meg. A hatáskörök részletes megállapítását külön törvények - így pl. a készülőben lévő területfejlesztési, környe­zetvédelmi törvény - töltenék ki tartalommal. Számottevő kell le­gyen a megyei önkormányzatok szerepe a körzeti ellátást szolgá­ló infrastrukturális önkormány­zati fejlesztések előkészítésében és megvalósításában. Az elmúlt időszakban vitát vál­tott ki a megyei önkormányzat, valamint az intézményi székhely (különösen a megyei jogú város) önkormányzata közötti intéz­mény átadás-átvétel lebonyolí­tása. A további viták megelőzé­sére az átadás-átvétellel kapcso­latosan korlátokat és szabályo­kat kell állítani, figyelemmel a megyei jogú városok jelentős tör­téneti hagyományaü-a. A térségi társulások szerepe A jövőben nagy szerepe lehet az önkormányzatok térségi társu­lásainak. Ezek mellett kialakulhatnak - kezdetben - nem közigazgatási egységként regionális tájegységi konzultatív bizottságok (regio­nális tanácsok) is. Ezekben kép­viseletet kaphatnak az önkor­mányzatok, az állami szervek, a munkavállalók, a munkaadók. A megyei önkormányzat közgyű­lésének választását külön tör­vényben (a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényben) célszerű szabályozni. Indokolt­nak látszik a megyei közgyűlés tagjait közvetlenül, a települé­sek választójoggal rendelkező ál­lampolgárai által megválaszta­ni. Ezt támasztja alá a megyei közgyűlések hatáskörének ter­vezett bővítése, továbbá a me­gyén belüli települések lakossá­gának arányos képviseleti igé­nye is. Feltételezve azonban, hogy a tér­ségi körzeti önkormányzati együttműködések megerősöd­nek, nem zárható ki, sőt valószí­nűsíthető, hogy perspektívában nagyobb szerephez jutnak a gaz­dasági, szociológiai régiók, a nagyvárosi agglomerációs ön- kormányzati közösségek is. a A 2-3 megyét „uraló-felügyelő” köztársasági megbízottak is kié­pítették saját apparátusukat - nem alakult-e ki Ön szerint bizo­nyos párhuzamosság, ami fölös­leges létszámot, egyszersmind költségvetési kiadást jelent az ál­lamnak? Uralkodásról szó sem lehet! A közigazgatási középszint ter­mészetesen több síkon jelenik meg és valósul meg. A megyei ön- kormányzat feladat- és hatás­kör-bővítése nem jelentheti azt, hogy akár a köztársasági megbí­zott, akár a centrális alárendelt­ségű szervek a jövőben nem ját­szanának jelentős szerepet a közigazgatás középszintje alakí­tásában, feladatai teljesítésé­ben. A megyéken, a települése­ken való „uralkodásról” azonban természetesen szó sem lehet. A nyugati demokráciában szinte mindenütt működik a közigaz­gatási megbízotthoz hasonló jog- intézmény, más-más elnevezés­sel. Lényeges különbség most az, hogy azokban az országokban több és erősebb jogosítványokat biztosítanak-e a szervezeteknek. Egyre szükségszerűbb nálunk is, hogy a köztársasági megbízotti intézmény az utólagos önkor­mányzati ellenőrzés joga törvé­nyességi felügyeleti típusú intéz­kedésijogosítványokkal egészül­jön ki. Ezek közül a leglényegesebbek a súlyosan jogsértő önkormányza­ti döntés végrehajtásának felfüg­gesztési, illetve mulasztásban megvalósuló törvénysértés ese­tén az önkormányzat döntésé­nek pótlási joga volna azáltal, hogy az elmulasztott cselekvés elvégzése iránt a köztársasági megbízott intézkedjék az önrkor- mányzat költségére. Az önkor­mányzatokat a fenti intézkedé­sek ellen természetesen megil­letné a bírói jogorvoslat igénybe­vételének lehetősége. A köztár­sasági megbízott államigazgatá­si felügyeleti jogkörei bővülhet­nének az államigazgatási felada­tot ellátó szervek hatósági ügyin­tézésének figyelemmel kísérésé­vel, e körben a felügyeleti vizsgá­latok tartásával. Vizsgálandó to­vábbá a köztársasági megbízott állami koordinációs jogköreinek bővítése, szerepének növelése-a megyei önkormányzattal nem szembe állítva, hanem pontos hatáskör elhatárolása mellett

Next

/
Thumbnails
Contents