Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-29 / 227. szám
8 ESZAKtMagyarország Kultúra 1993. Szeptember 29., Szerda APROPO Az „árudédjegy n Fecske Csaba Kisiskolások hívtak rendhagyó irodalom órára, kötetlen dumapartira. Az aulában majd' kétszáz gyerek zsúfolódott össze, mintha legalábbis diszkó, vagy afféle habzsolhápos babazsúr következnék. Testemen huszonnégy voltocskák cikáztak keresztül-kasul. Szívem, ez a romantikus hentesáru, alig fért meg a mellkasomban. Nem történt semmi baj. Először a gyerekkoromról meséltem, mert bizony a látszat ellenére én is voltam vala- hakisgyerek. Végetéramese,elmúlikagye- rekkor. Azután a verseimből olvastam föl, a legvidámabb, legjátékosabb verseim közül. Már az elsők hallatán kibuggyant belőlük a nevetés. Feloldódtak, éreztem, egy hullámhosszon vagyunk. Csillogó szemmel néztek rám, szinte itták a szavaimat. Lám, mégiscsak érdemes írni, nekik biztosan érdemes. A költészet, íme nem reménytelen. Ezeknek a tiszta lelkű, fénylő tekintetű emberpalántáknak kell a vers, érdemes nekik írni, sőt egyenesen kötelességünk ez. Efféle fennköltgondolatokkal telt meg nyakkendő fölötti testrészem. Igazán nagy öröm volt számomra, mintha hájjal kenegettek volna, amikor az elkezdett verset ők folytatták kórusban. Ereztem, kinőnek a szárnyaim. Csaknem elrepültem. De, hogy versmérgezést ne kapjanak, beszélgettünk. Kérdések röpködtek, alig győztem a válaszokat, már amikor tudtam egyáltalán a választ. Amikor a tanár néni véget vetett ennek a nyelvi tűzijátéknak, odajött hozzám egy gesztenyeszemű kisfiú és azt mondta, ő is szeretne kérdezni tőlem. Rajta, kérdezzél bátran, biztattam. Hogy hívják a bácsit?-kérdezte valóban bátran, szemrebbenés nélkül. TARLAT A kalapos zongorista Eduardo Gageiro fotói Miskolc (ÉM - DK) - Láttam a falon egy zseniális képet. Üres színházterem a színpad felől fotózva. Zongora áll a színpadon, játszik rajta valaki. Kalapban... Az első mosolyfakasztó-döb- benet után a gondolatbéli kérdésem az volt: vajon beállított-e a kép, vagy pedig tényleg leült oda valaki zongorázni, s a hirtelen zenei hullámzás olyannyira feledtette vele a külvilágot, hogy a kalapjáról is elfeledkezett? Esetleg csak ideje nem volt, hogy a billentyűkön futó kezei a fejéhez kapjanak? Milyen jelentéktelen kérdés. Nem is tudom, fontos-e tudnunk. Hiszen a végeredmény ugyanaz - de a jelentés mégis más lehet. Ha a fotós ötlete, akkor csak egy „ötlet”, ha viszont nem az, akkor tényleg a zene - vagy akármi más... Eduardo Gageiro portugál fotóművész képeit október 19-ig a Miskolci Fotógalériában láthatják az érdeklődők. Eddig csak egy képéről be- r széltem, pedig nagyon sok jó felvételét állítot- ták ki. A néhány színes mozgás-kísérlet talán elhanyagolható, de fekete-fehér képeiben rengeteg az érzelem, az öröm és a fájdalom-az ember. A művész rendkívül aktív résztvevője a nemzetközi fotós életnek, tagja a Nemzetközi Fotóművész Szervezetnek. Képeit mintegy 36 ' országban állították ki, legalább háromszáz díjat nyert. A világ tíz legjobb fotósa közé választották 1970-ben. „Jelenleg nincs még egy olyan fotográfus a világon, aki ilyen rendkívüli módon tudná ábrázolni a dolgozó ember alakját, sem az öröm megnyilvánulásai közben, sem pedig a fájdalom perceiben - jellemzi művészetét az osztrák Willy Hengl. - Gageirot éles társadalombíráló képessége készteti az emberi munka kamerával történő megjelenítésére. Képei egyszerre elevenek és kiegyensúlyozottak, melyek magáról a mozgásról tanúskodnak. Olyan helyzetekben, ahol mások kudarcot vallanak, Gageiro- nak mindig sikerül a megfelelő hatást kiváltania, s minket örömmel tölt el, hogy képes rá.” „Egyszerűen szerencsém volt” Beszélgetés Murányi Zsuzsa orgonaművésszel Miskolc (ÉM - BG) - Az elmúlt héten a miskolci Bartók teremben tartotta orgonaestjét Murányi Zsuzsa. A koncert napján és helyszínén az úgynevezett beregiszterezésnél beszélgettünk a művésznővel. □ Az orgonisták társadalmában nem túl gyakran fordulnak elő a „gyengébb” nem képviselői. Önt mi késztette arra, hogy ezzel a nem igazán nőies hangszerrel jegyezze el magát? • Néhány évszázaddal ezelőtt valóban egyetlen női orgonista sem volt, aminek az az egyszerű oka, hogy akkoriban nem volt elég a technikai képzettség, a zenész-véna, de a régi orgonák megszólaltatásához erős izmokra is szükség volt. Mára már változott a helyzet, szép számmal akadnak női orgonisták is. Az én esetem az orgonával úgy kezdődött, hogy már kislány koromban beleszerettem a hangszerbe. Tízéves lehettem, amikor már nemcsak távolról csodáltam az orgonát, hanem le is ültem mellé, és rájöttem, hogy egyrészt egy csodálatos világba kerültem, másrészt hihetetlenül sok gyakorlás, munka kell ahhoz, hogy elfogadhatóan tudjam kezelni a hangszert. Innentől kezdve a döntő szerep a szerencsének jutott. Szerencsém volt abban, hogy itt végeztem a zeneiskolában, szerencsém volt abban, hogy Virágh Endre növendéke voltam, aki elindította az orgonaszakot, hogy a Zeneakadémián igazi nagy tanáregyéniségek tanítottak. Az akadémia után egy kisebb vargabetű következett, ami Weimarba vezetett. Rengeteget tanultam a német orgonistáktól, hiszen bármennyire tehetséges és képzett zenész valaki, Bachot igazán csak a németek tudják és értik, ugyanúgy, ahogy egy Bartók művet is csak egy magyár zenész képes tökéletesen, „magyarul” eljátszani. A weimari kirándulás után visszajöttem Miskolcra tanítani, majd ismét másfelé vezérelt a sors, de a mai napig vallom, majdhogynem kizárólag a szerencsének könyvelhetem el, hogy orgonista lehettem és vagyok. □ Mennyiben különbözik az orgonista a zongoristától? • Amennyire a két hangszer egymástól. A zongora lényegében ütős Murányi Zsuzsa hangszer, az orgona pedig fúvós. A zongorista billent, az orgonista nyom. Alapvetően mások a művek, másképp kell őket megszólaltatni. Sokszor az orgona szinte egy egész zenekar, a zongora többnyire szóló- hangszer. A zongora gyakori, köny- nyen elérhető hangszer, az orgona már kevésbé. Magyarországon rengeteg a koncertezésre alkalmatlan orgona, mert elhanyagolják őket, csak egy bizonyos célra használják, ráadásul egy igazán igényes hangszer rendkívül drága. Ez az orgona itt a Bartók teremben nem egy monumentális hangszer, a felújítása mégis legalább annyiba kerül mint egy vadonatúj, márkás koncertzongora. Ennek ellenére az a véleményem, hogy az orgona bármilyen drága, hasznos befektetés, mindenképpen megéri a pénzét. □ Valahogy a köztudatba még nem igazán került be az orgona-hangverseny fogalma... • Ezt nem egészen érzem így. Aki a zenét önmagáért szereti, az nem hangszer szerint válogat. Divat panaszkodni, hogy az életszínvonal ennyit vagy annyit esett, hogy az emberek kénytelenek jó néhány dologról lemondani és ezek között első helyen szerepel, hogy a kultúrára jóFotó: Dobos Klára val kevesebbet fordítanak. Ennek ellenére mégis mindig akadnak olyanok, akik az orgonakoncertekre is kíváncsiak. Lehet, hogy naiv vagyok, de rendületlenül hiszek abban, hogy a zenének nevelő hatása van, hogy aki elmegy akár egy orgonaestre, az a teremből kijövet kicsit más színben, optimistábban szemléli a világot, ami óhatatlanul kihat a környezetére is. □ A mostani koncert műsorán két Bach, egy Torják Vilmos és egy Wi- dor mű szerepel. Ez tudatos választás, vagy a véletlen műve? • Semmiféle tudatosság nem vezérelt. Szerintem nem kell minden koncertnek címet adni. Johann Sebastian Bach több okból is szerepel a műsoron. A világ orgonairodalmában Bach nagyon nagy súlyt képvisel mind a mennyiséget mind pedig a minőséget tekintve. Az ő orgonára írt prelúdium és fugáit még a mai napig sem tudták felülmúlni, pedig szinte minden jelentős zeneszerző megpróbálkozott ezzel a műfajjal. Bach darabjain egyszerűen érezni lehet, hogy vérbeli orgonista volt, szinte összenőtt a hangszerrel, annak minden rezdülését ismerte. Éppen ezért Bachot játszani egyszerre nagyon nehéz feladat és felemelő érzés. Filmen Zola Germinalja Kis Csaba Páris (MTI) - Szuperprodukció született Emile Zola egykor nagy vihart keltett regényéből: filmre került az észak-franciaországi bányák múlt századbeli életét naturalista hűséggel megörökítő műve, a Germinal. Ez minden idők legdrágább francia filmje, a két óra negyven perces alkotás 160 millió frankba került, világhírű művészeket és sokszáz főnyi statisztériát vonultat fel, s máris vitákat váltott ki. Claude Berri, a jól ismert francia rendező nem először nyúlt igényes irodalmi és a francia múltat felidéző témákhoz, most azonban mindennél látványosabb filmet alkotott Zola művéből. Kritikusainak egy része szerint szinte betűhíven ragaszkodik a regényhez, mégis képes volt azt átültetni a filmszalagra úgy, hogy az önálló film, ne csupán illusztráció legyen, ám mások viszont éppen ebbe a kategóriába sorolják. Vannak, akik politikai mondanivalóját tartják elavultnak és eltúlzottnak, hiszen nem csupán a keserű bányászsors múlt el egy évszázad alatt, de maguk a bányák sem léteznek már: az utolsó aknára nemrég került rá a lakat. Ismét mások egyenesen azt állítják, hogy „rossz hírét kelti” az észak-franca vidéknek, viszont hívei szerint nem csupán látványos, hanem mélyreható," Zola mondanivalójának lényegét megragadó alkotás született. Hogy menynyire naturalista, vagy realista a film^ az vita tárgya lehet a szakkörökben, de hogy látványos és megragadó alkotás, azt aligha vitatják. Drámai erővel jelenik meg a filmvásznon a bányászok tragikus sztrájkja, a bányaomlás, megdöbbentő a bányászok mindennapi életének ábrázolása. A Germinal főhőse Etienne Lantier, a munka nélkül sodródó fiatal, aki belekerül a múlt század észak-franciaországi bányászainak keserves, sötét, de mégis mélységesen emberi világába. Ennek a szerepnek alakítója egy népszerű énekes, Renaud. Fő „tanítómesterét”, a bányászok sorsának javításáért a maga sajátos módszereivel küzdő Maheu-t viszont a legismertebb francia filmszínész, Gérard Depardieu eleveníti meg. Még néhány név a produkcióból: Bonnemort alakítója Jean Car- met, Chavalé Jean-Roger Milo, Ma- heude az immár évtizedek óta az élvonalban lévő, furcsa nevű színésznő, Miou-Miou. Maheu lánya, Catherine Judith Henry, aki nemrég az év ígérete címet nyerte el a filmművészek díjainak kiosztásánál. Sou- varina, az anarchista Laurent Ter- zieff. A film bemutatójával egyidőben több kiadó is megjelenteti a legkülönbözőbb árú kiadásokban Zola regényét, s a könyvesboltokba kerülnek olyan művek is, amelyek részint a film 146 napig tartó forgatásának körülményeit örökítik meg, részben az egykori bányászsorsot idézik fel, okmányszerű hűséggel. A francia szuperexpressz különjárata röpítette hétfőn este az egykori éozak-franciaországi bányavidék fővárosába, Lille-be Mitterrand elnököt, hogy részt vegyen a nagy francia író megfilmesített regénye bemutatóján,melyet látványos körülmények között rendeztek meg. Bányászat ugyan már nincs ezen a vidéken, de élnek még egykori bányászok és leszármazottaik, akik őrzik a franciául „fekete torkúaknak” nevezett szénbányászok hagyományait. Az államfőt bányász-zenekar és kórus, bányászoverallba öltözött, bányászlámpát tartó férfiak sorfala fogadta, ők azonban már csak a film statisztái voltak, a vágatokat, az aknákat már régen lezárták Észak- Franciaországban. Lady Hamilton a Hevesyben Miskolc (ÉM) - A mozi százéves születésnapját csak két esztendő ‘ múlva ünnepeljük, azonban mostanában is voltak, vannak jeles centenáriumok. Szeptember 16-án Korda Sándor lett volna százéves. „Korda Sándort többször is megérintette Hollywood mágiája - úja Veress József. -Ami pedig a produceri eszményeket illeti, nála elsőbbséget élveztek a mozgalmas, izgalmas, kalandos, érzelmes filmek. Ha végigtekintünk a Korda-gyártotta művek listáján, megállapíthatjuk: főleg az igényesebb polgári közönséget igyekezett kiszolgálni. A filmográfia gazdag. Tételei között megtalálhatók az olyan - ma is gyakran vetített - mozidarabok, mint a Nagy Katalin, a Vörös pimpernel, az Eladó kísértet, a Mi lesz holnap?, az Elefánt boy, a Lady X válása, a Négy toll, A bagdadi tolvaj, az Anna Karenina, A harmadik ember, a III. Richárd. Felfedezettje volt Michael Powell, David Lean, Elsa Lanchester, Charles Laughton és sokan mások. Korda Sándor felismerte kora érzéseit, melyek jobb és rosszabb pillanataiban egyaránt hevítették. Igyekezett a tömegekhez szólni. Megbecsülte társait és a munkát. Korszakot teremtett, ha ellentmondásosat is, virágzást indított el, milliókat tanított meg igaz eszmények tiszteletére.” A rendező születésének századik évfordulója alkalmából a Hevesy Iván Filmklubban ma délután öt órától a Lady Hamilton című filmjét vetítik le. Bevezetőt mond Veress József, a Magyar Filmintézet általános igazgatóhelyettese. Görög katolikusok kettős ünnepe Ózd (ÉM - KM) - Az ózdi „Istenszülőoltalma” görög katolikus parókia alapításának negyedszázados jubileumát ünnepli. Ötven éve Borsod, Szabolcs, és Hajdú megyékből betelepült, többségében kétkezi munkások Juhász Dénes szervező lelkész vezetésével vállalták, hogy kápolnát és parókiát építenek. Ob- bágy Miklós parókus 1979-ben vette át a parókia vezetését. Bővítették a kápolnát, új ikonosztáziont (képállványt) állítottak fel és átalakították a parókiát is. Egy éve dr. Kaulics László az egyházközség lelkiatyja. Szolgálatának kezdetén hangsúlyozta, hogy az egyházközségnek tovább kell fejlődnie és erősödnie. Az ő javaslatára döntöttek egy új közösségi ház és templom építéséről. A terveket Bodonyi Csaba Ybl- és Szé- chenyi-díjas építész címzetes egyetemi tanár készítette. A templombúcsú ünnepi szent liturgiáját főtisztelendő dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök, miskolci apostoli kormányzó celebrálja október 3-án vasárnap 11 órai kezdettel a Gyári temető melletti görög katolikus kápolnában. Az ünnepségre várják Msgr. Chelli érsek urat, a vatikáni diplomácia Magyarországon tartózkodó képviselőjét. Ongai mulatság Onga (ÉM) - Az ongai Faluvédő Egyesület az idén is megrendezi a hagyományos szüreti mulatságot. Október 2-án délelőtt 11 órakor látványos felvonulással kezdődik a program. A műsor résztvevői: az Avas, a Csipogó, a Kisbojtár néptáncegyüttes, a Fanyűvő zenekar, a sa- jópálfalai és az ongai fiatalok. Az egész napos rendezvény az este 8 órakor kezdődő szüreti bállal fejeződik be. Koós-kabaré Megyaszó (ÉM) - Koós-kabaré címmel Koós János, Dékány Sarolta, Havasy Viktor és Kocsis Csaba szórakoztatják a közönséget október 2- án, szombaton este nyolc órától a megyaszói művelődési házban. Bölények színpadon Budapest (MTI) - A Mikroszkóp Színpad október 8-án, a Zsarukaba- ré felújításával indítja az évadot. Mi' kó István: Én vagyok a hunyó című kabaréjának bemutatóját október 22-re tűzték ki - mondta Sas József igazgató, a Mikroszkóp Színpad évadnyitó társulati ülésén. A Bölények című összeállításban el' hangzó színdarab-részletek napja' ink aktuális kérdéseit villantják fe* és válaszolják meg. A műsor címének magyarázataként elhangzott: az abban fellépő művé' szék, mint például Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, BeS' senyei Ferenc legalább olyan védettséget érdemelnek ritka, pótolhatatlan művészetük miatt, mint a bölény, amely ugyancsak kihalófélben lévő állatfaj. Sas József elmondta azt is, hogy színházukat fokozatosan kulturális, szórakoztató központtá fejlesztik. Kabos-show Miskolc (ÉM) - Kabos László, vagy ahogy rajongói nevezik, a „KisKa* bos” a napokban ünnepelte 70. szó' letésnapját. A népszerű színművész szeptember 30-án este hét órakor Miskolcon, a Vasas Művelődési Központban lép fel. A műsorban közreműködik még Balassa Tamás, Hangya! Ferenc és Baráth Valéria. Ozorai titkok Budapest (MTI) - Az ozorai várkas' tély kutatásának újabb eredmény6' iről lesz szó a Magyar Régészeti e^ Művészettörténeti Társulat szép' tember 30-i ülésén. A téma j6Jc_ szakértői tartanak előadást a M® gyár Nemzeti Múzeum tanácste mében. A Tolna megyei Ozora kOj zépkori várkastélyának régész6 feltárásán és restaurálásán az 19°. as évek eleje óta dolgoznak a sza emberek. A vár pincéjében nagv mennyiségű ezüstpénzt, illetői ® gazdagon díszített ékszereket tál tak a régészek, amelyeket a simo tornyai vármúzeumban mutatt be.
