Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-28 / 226. szám

14 ÉSZAK-Magyarország

Szólástér

1993. Szeptember 28., Kedd

Egy tragédia margójára

A baleset tavasszal volt, az Eszak-Magyaror- szág is megírta. A tragédia előtt néhány nappal az történt, hogy egy családanya, aki a kereskedelemben dolgozott, egy szomszédos ország befektető cégénél kérelmet nyújtott be, kevés megtakarított pénze elhelyezése ügyében. A kérelmet a cég elfogadta, és így létrejött egy szerződés, középtávú befektetésről.

Sajnos a szerződés aláírását követő 4. napon a bekecsi elágazásnál az édesanya autószerencsétlenség áldozata lett.

A befektető cég teljesítve szerződésben vállalt kötelezettségét az árván maradt két gyermeknek - mint kedvezményezetteknek - segélyként értékálló pénzben átutalt annyit, mintha édesanyjuk 15 évig takarékoskodott volna. Az összegről értesítették a gyámhatóságot és a gyámot, a pénzt pedig egy bankban nyitott számlára helyezték, mely kamatozik, ugyanakkor a befektető cég az eltávozott helyett a következő 14 évben átvállalta és fizeti évente a vállalt megtakarítást. így, mintegy 40-szeres rizikót teljesít.

A családanya aki egyedül nevelte két gyermekét bizonyára azért kötött ilyen megállapodást az egyre szaporodó ajánlatok közül, mert azt biztonságosnak, a legtöbb szolgáltatás nyújtónak találta. Ennek révén látta biztosítani anyagilag megalapozni gyermekei tanulását, életkezdését *- és saját életének későbbi éveit.

S.A

Tanévkezdés kisebbségben .

Az első becsengetés már elhangzott, de gondolataim még mindig az iskola körül járnak, talán azért mert 40 évet töltöttem az iskola padjai között, de azért is, mert Erdélyben csak 15- én kezdődött a tanítás.

Ebből az alkalomból köszönteni szeretném az iskolák tanárait, diákjait és néhány szóban külön emlékeznék azokra a pedagógusokra, akik Erdélyben most kezdenek új tanévet, a magyar tannyelvű iskolákban, vagy tagozatokon. Körükben még sok helyen nagy a bizonytalanság és a félelem is jelen van, hiszen sokan nem tudják még, hogy megmaradt-e a munkahelyük, vagy munka nélkül maradnak. Az amúgy is fogyó gyerekszám mellett mindig számolni kell a hatóságok olyan irányú intézkedésével is, amelyeknek célja az, hogy a magyar nyelvű oktatást korlátozzák!

Ez a munka még akkor is nehéz, ha minden feltétel adott - beleértve a lelki nyugalmat is - de különösen nehéz a kisebbségi sors alatt, ahol szinte naponta érzékeled a korlátozásokat a megkülönböztetést, a megjegyzéseket, a gátakat. A kisebbségi sors közepette magas fokú a hivatástudat. Hányán tanítanak, nagyon nehéz körülmények között, szórvány vidéken, a hegyekben, de nem csak az iskolákban, hanem a templomokban, kultúrházakban vagy saját otthonaikban. Ezekre a nevelőkre gondolok a tanévkezdés idején. Nagyon sok nevet tudnék említeni Erdély szerte, de ez nem férne bele ebbe a kis megemlékezésbe.

Kolozsvári B. József

A rendőrökről

Büntetnek bennünket, bemérik a gyorshajtást, a sebesség túllépését, a piroson való áthajtást, kérik az iratainkat, a forgalmit, még a kötelező biztosítási csekket is (vajon miért nekik kell ezzel is foglalkozni).

Igen, róluk van szó a RENDŐRÖKRŐL.

Akik éjjel és nappal vigyáznak is ránk, próbálják megelőzni és felkutatni az ellenünk elkövetett bűnöket, atrocitásokat, akik próbálnak (bár én csak a belvárosi rendőrőrsöt, az ottani rendőröket ismerem ilyen szempontból) a polgárokkal szót érteni, jó kapcsolatot kialakítani. Akik ugyanúgy kínlódnak a Ms fizetéssel, a csekély anyagi megbecsüléssel, mint a többiek. Ha beavatkoznak, teszik a dolgukat, randalíro- zás, verekedés esetén (cikkíró társammal teljesen egyetértve) még őket fedik meg és büntetik. Meggyilkolásuk esetén sincs halálbüntetés Ms hazánkban (ez nagyszerű vívmány, Clintonék hatósági személy meggyilkolása esetén USA- ban is vissza akaiják állítani ezt a borzalmas megtorlást, elrettentést a BIBLIAI szemet-sze- mért alapon).

Kicsi a létszámuk, talán nem elég képzettek, a politika játékszerei is, és én mégis becsülöm őket, akik nem a magántársaságokhoz pártolnak körükből, (persze sokkal több pénzért), hanem jáiják a mi városunkat is, ütköznek néha érdemtelenül a lakossággal, a bűnözőkkel, védik (rendőrségi törvény nélkül) a most utálattal emlegetett közrendet, de az ő érdemük is, hogy még nálunk van ilyen. Félek, hogy ideér hozzánk a maffia (orosz?, olasz?) és az a bizonyos közrend már nem létezik majd, hisz a rend őreit jelenleg tulajdonképpen semmi sem védi.

Ujhelyiné Győrfi Ibolya Miskolc

Mennyit kell harcolnia egy anyának

Szeretem, amikor az időseket több fórumon előtérbe helyezik. Hiszen megették már kenyerük nagy részét, sokat dolgoztak, világháborúkon mentek keresztül.

Tisztes megélhetést érdemelnének, hogy ne szűkölködjenek, ne szenvedjenek semmiben hiányt. Én is, s rajtam Mvül még sokan mások tudják jól, hogy a mi időseink nem így élnek. Kevéske Ms nyugdíjukból sok Madásuk van, s még ott van a mindennapi megélhetés is. Az emelkedő árakat már nem tudjuk, nem lehet követni figyelemmel és pénztárcával sem.

De vajon M törődik a gyermekeket nevelő édesanyáMól. Az édesapa - vágják rá gyorsan azok aMknél ez természetes, s szinte HAGYOMÁNY.

Nem, az édesapa így vagy úgy de már évek óta talán diplomával a zsebében állás nélkül van. Az édesanya

ösztöneitől vezérelve pedig áldozatot nem ismerve gondoskodik a családról, a gyereMől, a háztartásról. De vajon miből és meddig? A jövedelempótló támogatásból és a gyed. összegéből és természetesen a családi pótlékból mert milyen jó is, hogy van hiszen, ha nem lenne már többen régen éhen haltak volna. Ilyenkor jut eszembe, hogy valóban mennyire tisztelem, becsülöm az idősembereket, egyáltalán az embereket - (nagybetűvel). De vajon végig gondolták-e, akiMe tartozik, hogy egy anyának aMnek két gyermeke van s ráadásul még picik is, ugyan náluk mennyi az egy főre jutó jövedelem havonta, ha a családfő évek óta nem talál magának állást, mert tönMement az ipar, a bánya, a mezőgazdaság. Végiggondolták-e egyszer is, hogy mennyit kell nap mint nap harcolnia egy anyának, hogy legyen mit adnia az asztalra. A

gyerekek nem elégednek meg zsíros húsokkal, csirkenyesedékkel. Ezek gyerekek, egészségesen akarnak fejlődni; felnőni! Szeretik a tejet, tejterméket, zöldségeket, húsokat és gyümölcsöket. Amit nap mint nap, ha nem is esznek sokat, de meg kell ne- Mk venni.

A ruházkodás költségeiről nem is beszélek, hiszen nem tud minden anya rokon gyerekétől örökölni, és varrógépen, saját maga előállítani ruhácskákat, mert nem csak a varrógép, de már a ruhaanyag is megfizethetetlen. És most természetesen sokan fölháborodhatnak ott van az a sok bálásruha butik, onnan aztán föl lehet öltözködni.

Tisztelet a Mvételnek, de legtöbbjükben olyan ruhaneműket árulnak több száz forintért 1 kg-ot, hogy ha az ember egy Mcsit figyelmesebben szétnéz a fészerben, padláson, gardróbban talál jobb minőségű régen elfeledett ruhákat is. Az a szegény gyerek csak nő és nő. Májusban még jó volt rá a drága pénzen megvett kényelmes sportcipő. Augusztusra kinőtte, ha nem is, de jelzi: - Anya ez a cipő szorít, fáj a sarkam. Újat kell venni. Nincs más megoldás.

Nem szeretem mikor hallom: milyen jó is gyerekes családoknak, milyen sok támogatást kapnak. Igaz, hogy valamikor nem volt családi pótlék, gyes stb., de akkor a családfő még keresett annyit, hogy eltartsa a családját. Ma már kevesek tartoznak ebbe a szerencsés helyzetbe.

Egy kicsit azért elgondolkodtató, hogy sok Msnyugdíjas jobb jövedelmi viszonyok között él, mint egy kétgyermekes család, ahol az egy főt* jutó bruttó jövedelem 5 000 Ft korín van. Talán van még mit foldozgatrú- - Hiszen a jövő nemzedékét nevelnénk. De hogyan?

E. F.-ne

A körzeti orvosok gondjai a „Praxisban”

Talán csak a szakmabeli egészségügyi dolgozók, gyakorló háziorvosok tudják, hogy már a 2. évfolyam 7. száma jelent meg a napokban a gyakorló háziorvosok számára készült „Praxis” című folyóiratnak.

Nem szeretném sem Önöket, sem az olvasókat untatni, ezért rá is térek írásom céljára: rendszeresen megjelenik a folyóiratban az „Olvasói Fórum”, amely talán azonos célt szolgál, mint az Észak-Magyarország „Szólástér” rovata. Hogy éppen most ragadtam tollat, annak az az oka, hogy „Olvasói Fórum”-ban két olyan írás jelent meg, mely minket, orvosokat érint, - de: tartok tőle, hogy miután a „Praxis” Mfejezetten orvosi szaMap, ezeket az írásokat pont azok nem olvassák akik érdemben tudnának tenni, segíteni. Legutoljára két olyan témakör került terítéMe, ami mellett eddig szótlanul elmentünk, illetve elmentek azok is, akikhez az írás szól. Jogosan kérdezik, mit várok most? Azt, hogy miután „közkinccsé” teszem az itt leírtakat, az illetékesek reflektálnak, és talán még tesznek is valamit annak érdekében, hogy ne kelljen sokadszor is ezzel a témával

foglalkozni! Az egyik igen aktuális, és sokunkat érintő gond: a területi ellátást végző orvosok parMrozási gondjai. Nemrég egyik kolléganőm panaszkodta: amíg egy beteget látott el otthonában - és miután sürgős volt a hívás kénytelen volt tilosban parkolni -, mire kocsijához a betegtől visszaért, már várta a szélvédőre Mtúzött büntetés-cédula! (Fizetett is).

Kérem Önöket, tisztelt Illetékesek! Ne büntessék az orvost, amiért dolgozik! Máris volna egy javaslatom: német példára hivatkozva, ott az orvos, ha szolgálatban van, a kocsin belül, a szélvédő üvegre felhelyezi az „Arzt im Dienst” feliratú táblát, ami csak addig érvényes, amíg területi munkáját végzi. Magyarul: egy „Orvos szolgálatban” feliratú tábla nálunk is megtenné. Ez a tábla mentesítené a betegellátás idejére minden parkolási korlátozás alól az orvost! (Azt az elképzelésemet, hogy sürgősség esetén a beteghez siető orvos - hogy a sebesség-túllépésért ne büntessék meg kocsija tetejére felhelyezhesse a mágnes-rögzítéses kék lámpát, már csak zárójelben említem meg.)

A másik probléma: a különféle biztosító társaságok (mint pl. ÁB-AE- GON, és társai) és az orvosok közötti komolynak éppen nem nevezhető ügyfél sérülés, betegség, stb. miatt hozzájuthasson a biztosítási díjhoz, az illetékes orvosnak előbb M kell töltenie az un. kárbejelentő-lap hátoldalát. Szerencsésebb esetben ez csak néhány percet: kevésbé szerencsés (pl. baleset) esetében akár 10- 15 percet is elrabol a rendelési időből. Miközben csendben bennt a rendelőben töltögeti az orvos ezt az ívet nettó 16.-Ft/darabjáért, Mnt a váróban a türelmetlen betegek már „melegebb tájakra” küldenék el az orvost is, meg aM ilyen ívet töltet M vele...Azt nem tehetem meg, hogy a hosszabb ideje betegen lévő ember kárbejelentőjét ne töltsem M, mert akkor a beteggel tolnék M.

30, azaz harminc évvel ezelőtt állapították meg a biztosítók illetékesei, hogy egy ilyen művelet elvégzéséért az orvosnak 20.- kemény forint jár, ebből mínusz 4.-Ft levonás, - nem tudjuk miért, mire?!) csak hát: a harminc évvel ezelőtt megállapított 20.- Ft értékét lényegesen csökkentette a többszörös forintleértékelés, az

infláció! Nem mondok fals értéked ha ugyanezért a munkáért most 2 " egész forintot (ez már nettó) fizetne- nek a biztosító társaságok.

Még mielőtt bármelyik biztosító' szakember felhördülne e sorokon, közlöm: semmiféle egészségügyi f más kormányerejű rendelet nem Ü' ja elő kötelezően számunMa e mu" velet elvégzését.

Ezek után annyit azért engedtessek meg: magam, s valamennyi orv°s" társam nevében már nem annyn3 nevetségesnek, mint inkább meg3' lázónak tartom az esetenkénti Je" lenlegis Mfizetésre kerülő 16.-, az32 tizenhat forintot.

Tudom, hallom „lelM” füleimmé*' mit akar ez az ember itt, és most " amikor sokkal nagyobb gondjaink & vannak országszerte. Igen, vannak gondok - de a kicsikből lesznek a n3" gyök. No, és valamikor és valahol■* kell kezdeni - a gondok megoldását Tisztelt Biztosító Társaságok, gyeim és Uraim! Ilyen „piszlicsán nak” tűnő gondocskák okozzák töb bek között „rosszkedvűnk nyarát' Én remélem, lesz még ebből ,jóke3' vünk tele”!

Dr. Erdei Sándor

Válasz a „Pénz beszél” című cikkünkre

Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az újságíró a szakosztályt és a versenyzőt nem nevezte meg írásában, de egyértelműen Mderült, hogy a versenyző a Diósgyőri Atlétikai Clubból (DIAC) a Zalaegerszegi Atlétikai Clubba (ZAC) igazolt atlétanő ügyéről van szó. Idézet a cikkből: „Egykori egyesülete és szakosztálya ugyanis ellehetetlenült, más választása nem volt.” Az 1992. évi pontversenyben: DIAC 12. hely 2664 pont, ZAC 19. hely 1810 pont. Az átigazolt versenyző az országos bajnokságokon szerzett pontjaival az új Mubot segítette. Egy gyengébb, de gazdagabb Mubba igazolt.

Idézet a cikkből: A versenyző gyakorolt, igénybe vette az öltözőt, a fürdőt, a műanyag küzdőteret, a felmerült költségeket, pedig bizonyos időközönként úgy amolyan adok-kapok alapon számolták el.” Megkérem az újságírót, hogy állítását az „adok- kapok” elszámolást bizonyítsa be. Az atlétanő Mubja egy év alatt egy

fillért sem fizetett. Milyen alapon edz itt egy idegen szakosztály versenyzője - ingyen - ha a saját nevelésű diósgyőri versenyző után fizetni kell. Nyolc hónapja folyik a térítési díj kéregetése. A ZAC elnökétől csak ígéreteket kaptam a 20 000 forint átutalására. Idézet a cikkből: „Következett hát a magyar bajnokság és az esélyes hoppon maradt, hiába bizonygatta, hogy nem tehet semmiről, mások mulasztása miatt szenvednie kellett.” Ezek a mások

úgy érzem, nem a diósgyőriek. M®?' kérdezem miért született ez az ül' ságcikk? Egy versenyző érdekébe11’ aM a DAC-nak nem tagja? AM a13^ fél éve ingyen edz a pályánkon? A" saját érdekében nem szólt MubJ3 nál? A hibát ott követtük el, hogy 3 átigazolás után a pályánMól az°0 nal el kellett volna tanácsolni.

Kispál Jánf’ a Diósgyőri Atlétikai CM technikai vezető}

A sportoló érdekében — a DIAC javára

Jegyzetem nevesítés nélkül látott napvilágot. Olyan jelenséget bíráltam, amellyel nem értettem egyet. Személy szerint úgy gondolta, hogy a papírra vetett gondolatokban önről van^zó - lelke rajta.

A sportéletet és benne az atlétikát kedvelő olvasóink előtt ismert, hogy a DIAC miket produkált a közelmúltban. Ettől függetlenül lényegesen rosszabb körülmények között dolgoznak, mint egykor. Élfogytak a

főállású alkalmazottaik, versenyzőik, pénzcsatomáik bedugultak.

Az elmúlt két-három évben személy szerint sokat beszéltünk egymással. Önből rendre áradt a keserűség, az aggodalom, sőt a jövőtől való félelem. Rengeteget idegeskedett, elpanaszolta, hogy szinte egy filléijük sincs, nem tudja, miből és hogyan fizetik M a számláikat.

Levelében nem ad Melégítő választ az írásomban megfogalmazott vezérgondolatra. Nevezetesen arra, hogy miért a sportolón „verte el a port”? Nyolc hónapig kéregették a pénzt, s mivel nem kapták meg, úgy gondolta, hogy a versenyző előtt az országos bajnokságot megelőzően kell lehúzni azt a bizonyos redőnyt. SenM nem szólt volna egy szót sem, ha ugyanezt megteszi egy-két, vagy hat-nyolc hét után. Eljárásáról M- kértem Fazekas MiMósnak, a DIAC elnökének véleményét is, aM nem

értett egyet önnel. A verseny30 J Mubja - ebben igaza van! — még fillért sem küldött. Fazekas sze/2jt ez részben félreértés miatt alak3; így. Mert a zalaegerszegiek a sz3^ lát várták, a diósgyőriek meg , pénzt. Most remélhetőleg elszán1 ^ nak, írásommal így akarva, akar3 lanul elősegítettem a MbontakoZ33"

Kolodzey TatO^j (A témát ezzel lapunkban lezárt11 .

Mai aktuális állatmesék felnőtteknek

Nyomor szintje alatt cincog /A templomi egér./Még szerencse, Szólt egy puhány a csillaghoz: /A szöveget vegyük nyíltra!/ hogy a macska/Jobb napokat ígér. Rajzok: MTI Okoskodhatsz itt a vízben,/De mint jelkép, be vagy tiltva.