Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám

1993. Szeptember 21., Kedd 8 B Itt-Hon [— BORSODI PORTRÉ — A tisztelendő úr Tiszaújváros (ÉM) - Az atya még a negyve­nen innen van. A borsodi régióban, Galvácson látta meg a napvilágot egy bányász csa­ládban. Az álta­lános iskolai is­mereteket ebben a községben sze­rezte meg, utol­só fecskeként, mivel a nyolc osztályt elvégezve a következő korcsoportok már más településen, körzetesített is­kolában folytatták a tanulást. Fiata­lon elkerült a családból. A középisko­lát már Kecskeméten a piaristáknál folytatta, kollégista lett, s ez az idő­szak meghatározóvá vált további éle­tére. Ám a papi elhivatottság a család­ból, a szülői házból eredt, ahol a temp­lom közelsége és a szőkébb humán be­állítottságú környezet befolyásolta döntését. Felidézve a középiskolai éve­ket, lelkesen mondja: olyan tanárai voltak, akik mindenre megtanították és felkészítették a csupa nagybetűs életre, a szépre, a szerénységre, a ter­mészet szeretetére. Húszévesen jelent­kezett az egri Hittudományi Főiskolá­iba, de tanulás helyett 24 hónapos ka­tonai szolgálat következett. Ebben az időben a leendő papok gyűjtőhelye Na­gyatád és Lenti volt. Olyan környezet­be került, ahol csupa hasonló beállí­tottságú ember vette körül, s ezt a ki­képzők is méltányolták, nem tették ki őket semmiféle inzultusnak. 1975- ben honvédként leszerelve végre meg­kezdhette a felkészülést a hivatás gya­korlására. Öt év tanulás után 1980- ban elkövetkezett életében a nagy pil­lanat: felszentelték pappá. Első állo­máshelye a Szabolcs megyei Demecser volt, majd Gávavencsellő. Négy év után káplánként Törökszentmiklós kö­vetkezett. Közelebbi szülőföldjére 1985-ben ke­rült vissza. Bogácson már mint plé­bános szolgálta egyházát és a hívőket. Ettől kezdve mint „építőpap” is jeles­kedett. A település plébániájának és az Úr házának belső felújítása erre az időszakra esett, amikor egyházi elöljárói 1990-ben Sajószögedet jelöl­ték ki számára, ahol szintén építéssel, felújítással egészítette ki hivatásának gyakorlását. Sajószögedi megbízatása már ekkor szorosán összefüggött a leendő lenin- városi római katolikus templom építé­sével. Jelenlegi állomáshelyén kívül to­vábbi kilenc településen hirdeti Isten igéit, s őrzi a reá bízott nyáj terelge­tését. Azóta felépült a tiszaújvárosi templom, aminek alapkőletételénél is ő szorgoskodott, s amit az elmúlt va­sárnap, szeptember 19-én az egri ér­sek úr felszentelt. Két király is volt Matyóföldön Szepesi Sándor Mezőkövesd (ÉM) -1. Ferenc Józsefről már életében sok anekdota kelt szárnyra Ma­gyarországon, mert a letiport nemzet - más lehetősége nem lévén - a gúny fegyverével is próbált bosszút állni a „svarc- gelb” uralkodón. Jó alkalmat szolgáltatott erre őfelsége me­zőkövesdi látogatása is, amely­re 1881 szeptemberében került sor. A város elöljárósága nagy lázban készült az eseményre, több utcát lekavicsoztattak, 700 tagú lovas bandériumot szer­veztek, és Kövesd határában maga a főbíró intézett egy la- tinnal-némettel cifrázott lelkes köszöntőt az érkező uralkodó­hoz. Beszédében a bíró méltat­ta a dicsőséges Habsburg-há- zat, kitért Ferenc József halha­tatlan érdemeire, majd (izgal­mában, vagy nyelvbotlás követ­keztében) állítólag így fejezte be a lelkes ovációt: „Es most, testvéreink, kiáltsuk szívből-lé- lekből: Éljen Kossuth Lajos!” A tömeg fergeteges éljenzésben tört ki, és őfelsége — aki rend­szerint szunyókálni szokott az ilyen cikornyás köszöntők alatt - a zajra fehiadva, kegyes bó- logatással nyugtázta az ováci­ót: „Gut, gut... natyon derék, natyon derék!” Ennél is cifrább volt Mátyás ki­rály esete a kövesdi juhásszal, amely történetet már többfelől is hallottam emlegetni, de hogy valójában megtörtént-e, vagy nem, ki tudja? Végül is annyi városnak van Mátyással kap­csolatos legendája, miért éppen Mezőkövesdnek ne lenne? Szóval történt egyszer, hogy Mátyás elhatározta: megláto­gatja az ő „kedvelt” kövesdi né­pét. Szokása szerint álruhában kelt útra, mert így tudta iga­zán kipuhatolni a szegény nép gondját-baját. Ment, mendegélt Mátyás, míg oda nem ért a kövesdi határba. Deleiére járt az idő, éhes és szomjas volt... Látja ám, hogy nem messze az út mellett le­gel egy nyáj. A juhász füstös bogrács körül tüsténkedik, amelyben olyan ínycsiklandozó tokány rotyogott, hogy az éhes királynak már az illatától is szikrát szórt a szeme. Nem so­kat töprengett. Odaköszönt a juhásznak, és illendően megtu­dakolta, akadna-e egy falat ke­nyér és egy korty víz a fáradt vándor számára? Tudta a ju­hász az emberséget. Meginvi­tálta Mátyást a tűz mellé, az­tán meg is vendégelte ahogy kell, bográcsbul, kulacsbul... Ebéd után leheveredtek, a ju­hász pipára gyújtott, Mátyás meg igyekezett érdekes hűek­kel, történetekkel szolgálni a jó étekért. Beszélt a hadak járá­sáról, messzi, sok tomyú várak­ról, városokról, tengerekről, ahogy azt már a világlátott em­berek szokták.. Hallgatva a juhász, hitte is, nem is. Különösen a tengert nem bírta sehogyan sem meg­érteni, mert mégis bolond do­log, hogy annyi sok víz legyen egy helyütt, amit ráadásul meginni, megitatni sem lehet... No hiszen! Ahogy így beszélget­tek, Mátyásnak feltűnt, hogy a juhok - a nap haladtával - mindig az árnyékot keresik. Szóvá is tette a juhásznak, hogy ő bizony a juhok helyében inkább a napra igyekezne, mert nincs jobb a melengető, őszi napsugárnál! No, a juhásznak se kellett több! Mert lehet, hogy a világ dolga­iban járatosabb ez a garabon­ciás, de már a juhászattal kap­csolatos „szakmai” dolgokba mégse üsse bele az orrát! Meg is mondta a királynak magya­rosan a pipa mellől. „Most így gondolja kend, de ha birka len­ne, alkalmasint több esze len­ne!” Ilyet se mondtak még Hunya­di Mátyásnak! Meg is hökkent a király egy pillanatra, de az­tán hatalmasat kacagott, és ál­lítólag holta napjáig emlegette - ha műveltségét, művészetek úánti hajlandóságát dicsérték: „ Jó, jó, de hát még ha birka lennék... akkor lenne csak iga­zán sok eszem!” Gyerekek honi rajzasztala ^ Erdei Vvqx\V.ó HémeiVv Andrea 6 éves. Sayóörös Új, tízezer vonalas telefonközpontot építenek Ózdon. A közel egymilliárdos beruhá­zás a MATÁV sikeres Alj! pályázatának és az EBRD támogatásának köszönhető. A legkorszerűbb optikai TRONK hálózat és a német Siemens műszaki berendezése nem­csak a város, de a környező települések gondjain is enyhít. Kovács György, a város főmérnöke, aki koordinálja a beruházást közölte, jelenleg közel háromezren várnak telefonra a térségben. Az igények gyorsabb kielégítéséhez nagyban hozzájárul, hogy a beruházás egyik kivitelezője a helyi Ronyecz és társa Kft. megbízható munkát vé­gez. Az épület októberre elkészül és megkezdődik a műszaki berendezések telepíté­se. Az új központ a tervek szerint a jövő év tavaszán kerül átadásra. A különválás nem lenne szerencsés Tiszaszederkény (ÉM) - Mindössze néhány helyi lokál- patrióta szorgalmazta, hogy a település váljon ki a városi kö­zösből - mint annak idején, de a többség az egybemaradás mellett voksolt - kezdi véle­ménynyilvánítását Mészáros József, a tiszaújvárosi önkor­mányzati testület tagja, aki szederkényi választóinak bizal­mát hosszú évek óta élvezi - amikor feltettem neki a kérdést a mái divatról az önállóságért való harcért, ami jó néhány magyar településen eddig sikk­nek számított.- Az előzményekről csak any- nyit. Az elmúlt tanácsi rend­szerben a község önálló volt 1989-ig, s hogy ebből mennyi volt a hasznunk, hadd ne mondjam. De mindez magán­véleményem. Az elmúlt évtize­dekben lényegesen több pénz lett újraosztva a tanácsoknak, futotta intézményi fenntartás­ra, kisebb-nagyobb infrastruk­túrát javító beruházásra és sok egyébre. Ha a mai állapotokat veszem górcső alá, be kell lát­nom, hogy önállóságunkért te­kintélyes árat kellene fizetni. Ez év tavaszán felerősödött az önállóságért „vívott harc” és te­rítékre került a városi képvise­lő-testületben is. Nagyon sok jóbarátom, képviselőtársam csendesen odasúgta: Vesd el ezt a gondolatot Józsi. A közmeg­hallgatás eredménye, hogy a többség a közösben kíván ma­radni. De tudom azt is, hogy noha 2-3 kilométer választ el bennünket a város központjá­tól, de itt még nincs kábeltévé, s a szennyvízcsatorna-hálózat megépítése is várat magára. De amink már megvan, az ivóvíz- hálózat, a korszerű úthálózat, abba a város is besegített. Van gáz, van crossbar-telefon, isko­la, óvoda, rendelő körzeti orvos­sal. A város a szederkényi föl­dekre épült, de az üzemek biz­tosítják a mai napig is a meg­élhetést. Nagyon sok városla­kó, idősebb és fiatal a Dohány- földi részén kezdett él építkez­ni és ez a folyamat ma is tart. A város fejlődésével úgy érzem - fejezi be a képviselő - mi is lépést tartunk, igaz, csak kül­lemre maradt meg a település több mint hatszáz éves neve, de lassan összenő a várossal. Hi­vatalosan is csak úgy említik: Tiszaújváros, Tiszaszederkényi városrész.- A TARTALOMBÓL ­Törvény a szakoktatásról Az elmúlt hét közepén a Tiszai Ve­gyi Kombinát Rt.-ben - talán az or­szágban elsőként - tartottak szimpó­ziumot a szakmunkásképzés jövőjé­ről. A meghívottak között egyaránt volt gazdasági szakember, igazgató, oktatási intézményvezető, humán po­litikus, munkaügyei. Az előadó Ba- gics Lajos, a Munkaügyi Minisztéri­um főtanácsosa az elfogadott parla­menti törvény egyik kidolgozója adott áttekintést a szakmunkásképzés lé­nyeges változásairól, a munkaadók, az iskolák és az önkormányzatok kö­telezettségéről, a tanulók lehetősége­iről. Előadásában többször utalt a magyar hagyományokra, az elmúlt társadalmi rendszer megtévesztő ok­tatáspolitikájára, hallgatóságát több esetben derűre fakasztva. (2. oldal) Mellbevágó tanévkezdés A cikk írója ezúttal saját tapasztala­tát adja közre a ma ifjúságának egyik káros szenvedélyéről, a dohányzás el­tévedéséről, s azt fejtegeti, ki és kik, hol és mikor hibáznak azzal, hogy te­ret nyert a füstölés. Jóllehet ő sem tud egyértelmű receptet adni ennek leküzdésére, megfékezésére, de böl­cseket hív segítségül, idéz és figyel­meztet, hogy a társadalom jövőjét is veszélyeztetheti a dohányzás fokoza­tos térhódítása. (4. oldal) Két király is volt Matyóföldön Kevesen tudják - talán még a város lakói közül is —, hogy a magyar ural­kodók közül kettő is megfordult Me­zőkövesden. E két látogatás tanul­ságairól, a komikus helyzetekről, az uralkodók reagálásáról kapunk kor­hű képet a közreadott írás alapján. Megelevenedik Hunyadi Mátyás és I. Ferenc József sajátos egyénisége, s főleg a matyó emberek leleményessé­ge, rögtönzése a két látogatás kap­csán. (8. oldal) Közmegelégedésre szolgálni Hatékonyabbá vált a bűnüldözők munkája (3. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents