Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-19 / 219. szám
1993. Szeptember 20., Hétfő Szólástér ÉSZ AKr Magyarország 15 Tokaji bor — burgundi palackban Sárospatak (ÉM) - A gazdasági életünkben végbemenő változások lehetővé teszik, hogy külföldi vállalatok, társaságok is bekapcsolódjanak Tokaj-Hegyalja történelmi borvidékének fejlesztésébe. így alakult meg - az alapító okirat szerint - francia tőke részvételével a Megyer és a Pajzos Részvénytársaság, amelybe a borkombinát apportként bevitte a maga 80 hektáros sárospataki Megyer- és a 64 hektáros bod- rogolaszi Pajzos-dúlóben levő szőlő- ültetvényét.- A tókéstársaság a készpénzen kívül a legkorszerűbb szőlészeti-borászati technológiát is elhozta Hegyaljára - tájékoztat Simkó Sándor szőlészeti vezető -, ami sokban eltér a mi hagyományos szőlőmúvelési eljárásunktól. Ez Franciaországban „bordcaux-i technológia” néven ismeretes, s évtizedek óta alkalmazzák az ország délnyugati szülőföldjéül- Hegyaljáról néhányan, szőlészek, borászok Franciaországban a helyszínen tanulmányoztuk ezt a technológiát, és megismertettük itthon munkatársainkkal. Segítségünkre van ebben - szaktanácsadóként - a tőkés-társaság állandóan nálunk tartózkodó képviselője, Ala- m Rousse borász.- A bordeaux-i technológia főképp a kora tavaszi alapkezelésben, éspedig a metszésnél és a talajmunkánál különbözik a Hegy alján hagyományos eljárástól. A tokaji bor világhírének visszaszerzését tűzve ki célul, a mennyiség helyett a minőségi termelésre kell törekednünk. Ezért a mintegy 25-30 éves ültetvényeink Az új embléma az igencsak megvastagodott kordonkarókat metszéskor rövidre vágjuk, s két darab kétrügyes csapot és két szálvesszót hagyunk, ami tőkénként 24 rügyet jelent. A talajmunkát is a hagyományostól eltérő módon végezzük. A nálunk szokásos emberpróbáló kétágúzás és kézikapálás vagy gépiszántás helyett kora tavasszal, a talaj felengedésekor el- kezdjük a vegyszeres gyomirtást. Speciális francia gépekkel a gyommagvakat szinte már a csírázáskor elpusztítjuk. Kísérletképpen a Paj- zos-dűlóben néhány hektáron a régi művelési technológiát is alkalmazzuk, hogy megállapíthassuk, melyik módszerrel tudunk jobb minőségű tokajit termelni. Egyidejűleg megkezdtük a Megyeren és a Pajzoson a régi szőlőültetvények felújítását. Néhány hektár kiöregedett szőlőt már kivágtunk, s fokozatosan új telepítéseket létesítünk. Csak annyit vágunk ki, amennyit be tudunk telepíteni. Az első táblán már szépen zöldellnek az elültetett oltványok. A továbbiakban Butella László telepvezetőtől megtudtuk, hogy a két francia társaság által fejlesztésre eddig beruházott összeg meghaladja a 300 millió forintot. Új traktorokat kaptak, a szólófeldolgozásra Vasline és Buchére márkájú, korszerű préseket, tárolásra saválló acéltartályokat szállított a pataki és a bodrogolaszi Pajzoson 3100 hektoliternyi tárolótérrel rendelkeznek. A tartályokban fűthető-hűthető eljárással irányítani lehet a must erjedését. A borkészítésnél nem alkalmaznak pasztőrözést, és sűrítményt sem használnak, hanem a bor a maga eredeti, természetes ízével, illatával, zamatéval kerül palackba. A palackozás a pataki csarnokban történik. A borkombináttól vásárolt aszút a hagyományos félliteres, muzeális, a múlt évi saját termésű furmintot azonban már 0,75 literes fehér, illetve füstszínű burgundi palackba töltik. Francia nyomdában készített, finom művű címke kerül rájuk, ezzel a felirattal: Chateau Megyer, Chateau Pajzos, Tokaji Furmint 1992, Sárospatak, Hungary. A chateau franciául kastélyt jelent, de szőlőgazdaságot is, így mindkét jelentése helyénvaló, hiszen a Pajzos-dűlóben és a Megyeren is van egy széles homlokú kastély. Az utóbbi művészi fotója a címkén is látható. A megrendeléseket a pataki palackozóban a külföldi kereskedők kívánságának megfelelően egyedi összeállításban végzik. Aztán a nemes italok kamionokba kerülnek, hogy a bordeaux-i cég nemzetközi kereskedelmi láncolatának közreműködésével eljussanak a világ közeli-távoli országaiba, a legelőkelőbb szállodák, éttermek asztalaira, bizonyságául annak, hogy Tokaj szó- lővesszeinek nektárja napjainkban is méltán viseli — „a borok királya” rangot. Hegyi József „Nem fogom be pörös számat” Pedig csendben akartam maradni, mint mindig, elfogadni a bürokratikus személytelen döntést, belenyugodni a ténybe: ók ítélkeznek, döntenek sorsom felett, én legfeljebb bólogathatok, vagy hallgatok. A hivatal ráébresztett arra, hogy nagylábon élünk, mivel a létminimumot 120.-Ft-tal meghaladja bevételünk (nyugdfj, családi pótlék, gyermektartás), ezért nem adható tovább a nevelési segély. Kíváncsi lennék rá, mások mire költenek el fejenként 40.-Ft-ot? Egyenesen pazarló vagyok! Olyan luxusdolgokra is adok ki pénzt, mint az Észak-Magyarország napilap, a telefonszámla, a Tv-díj (ezek nem számítanak bele a lakásfenntartási költségekbe) sőt lakástörlesztésekre is dobálom a pénzt, meg felújításra, melyre köteleztek. Amikor megbetegednek a gyerekek, nem átallom kiváltani a méregdrága gyógyszereket! Pedig jobban járnánk, ha vitaminokkal előznénk meg a betegségeket. Egy hónapban egyszer átvedlünk párizsi nőkké, ilyenkor végigszagolgatjuk az összes parfümillatú deso- dort, vajon melyik a legolcsóbb? De a legnagyobb merénylet bevételünk ellen, hogy eszünk, s hogy mindennap főzök. Más csak kétnaponként üríti a pénztárcáját, a kamaszoknak nem lehet elég nagy mennyiséget főzni. Aki ismeri az árakat, az tudja, a legegyszerűbb étel alapanyaga mennyibe kerül, s nem vonhatom el családomtól a mindennapi kenyeret és tejet sem. Ez a minimum. Nem hiszem, hogy a társadalomnak kenyéren és vízen élt, gyenge egészségű, rongyos ifjúságra van szüksége. Mert ugye néha kellene két pár cipő, nadrág, a Divat talapzatát sem érintve. Nem költőm italra a pénzt, az igaz, hogy havi 750.-Ft-ot fizettem eddig német-tanulásra, de ez a jövőnk érdekében nélkülözhetetlen. Arra hiába várok, hogy egy jószívű angyalhivatal hozzájárul átképzésemhez, nemhogy gyógyíttatásomhoz. Mert erre egyáltalán nem futja. Már értem, miért kerülnek a társadalom peremére emberek. Akik végigdolgozták életüket, hadd kínlódjanak továbbra is. Annak jár a kö- nyöradomány, aki nem vette a fáradtságot arra, hogy eltartsa magát és családját. És éppen iskolakezdéskor hozták a határozatot, mikor minden fillérre szükség van! Vagy örüljünk annak, hogy nem koldulunk az utcán, és van fedél a fejünk fölött? Igen van, albérlet mellett vettem meg ezt a lerobbant lakást, az egészségem bánta. De én akkor sem kértem segítséget. Talán rongyos ruhában, és sírva kellett volna beállítani a hivatalba, esetleg letagadni a bevételből? „Szólj igazat, betörik fejed!” Nekem a lelkiismeretem fontosabb, mint a pénz. Nem kellett volna elmondanom, mennyit dolgozom jövőm érdekében, és amint jobban érzem magam és dolgozni tudok, vagy sikerül nagyobb összeghez jutnom, azonnal jelenteni fogom. Nincsenek hozzászokva az őszinteség elfogadásához. Azt még tanulni kell ugyanúgy, mint az együttérző képességet. Kohut Katalin A Munkáspárt Elnökségének nyilatkozata A Munkáspárt Elnöksége megrökönyödéssel értesült Boross Péter belügyminiszter szeptember 13-i hajdúböszörményi kijelentéseiről. 1. A kormánypárti Új Magyarország közlése szerint a belügyminiszter kijelentette: „nem fenyegetés nélküli a létünk délről. Ahhoz, hogy ne élje atrocitás az országot, nekünk erőket kell felmutatni, erőket kell szervezni és a határmenti lakosságot meg kell nyugtatni ezen erőkkel.” A Munkáspárt Elnöksége tiltakozik a belügyminiszter kijelentése ellen, amely tovább rontja a Magyar Köztársaság és Jugoszlávia viszonyát, akadályozza, hogy a ma- gyar-jugoszláv kapcsolatok mielőbb normalizálódjanak. A Munkáspárt Elnökségének meggyőződése, hogy a lakosság nyugalmát a határ magyar és jugoszláv oldalán egyaránt az szolgálná, ha a magyar kormány felhagyna a határőr-akciószázadok szervezésével, a fenyegetettség érzésének szításával, kezdeményezné a Jugoszlávia elleni embargó megszüntetését, s mielőbb legfelsőbb szinten tárgyalást kezdene Jugoszlávia vezetésével. 2. Boross Péter kijelentése szerint az, hogy „Debrecen magyar város, 8 Nagyvárad nem Magyarországhoz tartozik, az a véletlen műve”. A belügyminiszter kijelentése negatív hatást gyakorol a magyar-román viszony légkörére. Ha ez a magyar kormány álláspontja, kérdezzük: a magyar külügyminiszter milyen mandátummal utazik Bukarestbe? Budapest, 1993. szeptember 14. A Munkáspárt Elnöksége Bányászbéka esete az életszínvonallal... Névnapot ülve nagy társaság jött össze. Egy idő után politikára terelődött a szó. Miután a vendégek egyik tagja német volt, igyekeztünk elmesélni neki, mit is jelentett számunkra (az ott jelenlévők számára!) a rendszerváltás. Új pártok és pártocskák születtek, melyek folyamatosan szaporodni kezdtek mind a mai napig. (Az ígéretekkel pedig már tele a padlás, meg a hócipő). Szavaztunk képviselőinkre, hogy legalább ők éjjenek jól, na már nekünk nem sikerült. Az új kormány megválasztásáért „hálából” kiengedték a rabokat - ránk. Azóta se tudjuk eldönteni, ez jutalom volt, vagy kitolás? Eltávolították az előző rendszerre utaló szobrokat, jelvényeket, utcaneveket, valamint egy bizonyos szint fölött - jó magasan - az MSZMP bizalmi embereit. Innen került ki a legnagyobb vállalkozók javarésze. Megkezdődött a munkanélküliek népes táborának felduzzasztása. Az árakat korszerű nyugati szintre, míg a bárokét az elmaradott keleti szintre variálták, s közben sűrűn emlegették Európát. (Mi meg őket.) Amikor nem tetszett valami és engedetlen- kedni kezdtünk, majdnem intőt kaptunk, elvégre nem a kormány van a népért, ezt igazán illet (volna) megtanulnunk. (Ahogyan ezt egy kedves jogász ismerősöm mondotta volt - nem mindegy, hogy a farok melyik végére kerülünk). Az állampolgárok végre megmondhatták őszintén, bátran véleményüket - feltéve, ha az nem volt sértő -, aztán akár éhen is halhattak. Joguk lett hozzá. Az öngyilkosok száma is rohamosan növekedett. Az élet - akár a forint - többször is leértékelődött. Egymás után szűntek meg korábbi szociális vívmányok. Az ország kalapács alá került, de nem tudtak mindent privatizálni. Az adósság a miénk maradt. Folytak a politikai csatározások. Mindenki harcolt mindenki ellen, csak mindenkiért nem harcolt senki. Kivonultak az oroszok, végre szabadok lettünk. Le is szereltették a magyar haderőt - majdnem cserkész szintre. Lassan egy szál biciklivel is bevehető lesz Magyarország. Megszűntek sok ezren partizánná lenni, most áttértek szabadságharcosoknak. Akkoribem annyi partizán mellett egy német katona sem juthatott volna be hazánkba, ötvenhatban meg orosz ennyi harcossal szemben. Egy pillanatra fellebbent a függöny a IH/III-ról, de a konzekvenciát nagyon kevesen vonták le. Kiosztották a jogosultaknak a kárpótlási jegyeket, amiből az új gazdagék csak annyit vásároltak föl, amennyit nem szégyelltek. Na igen, az erkölcsi győzelem sem akármi, kár, hogy nem lehet megenni. Különben is - nem a győzelem a fontos, hanem a részvét. Hazsyöttek a politikai menekültek, és haza menekültek kik kint sem értek el az gjtó kilincsén kívül semmit. Aztán menekültek a menekültek, így ha eddig nem is volt elég bajunk, most csináltunk magunknak. Milliomosok, multimilliomosok születtek, miközben a nép tönk szélére jutott. Gazdasági életünket egy gyenge kezdés utáni erős visszaesés jellemezte. A bányászbékára rázuhant az élet- színvonal, mely következtében szerencsétlen állat szörnyethalt. Köz- biztonságunknál már a mélyrepülés is szupermagasságnak számított. Éltek s visszaéltek joggal és lehetőséggel. Már nem csak bűnözők, de rendőrök is öltek embert. Honfitár- sim megtanulhatták - csak önmagukban bízhatnak. Egyre több lett a kábítószer-porban, fecskendőben, médiában. Egy erőszakos természetű csoport megkezdte harcát az erőszak ellen, mondván ók nem üldözők, üldözöttek. Nem kaptak a pedagógusok sem megfelelő fizetésemelést. Meg is érdemli mostoha sorsukat, mert nem tudták eleinknek - kik korábban tanítványaik voltak - megtanítani, hogy egy szekeret nem lehet százfelé húzni. Illetve lehet, de minek?! Száz ló, száz bakter és száz irány sehol e föld kerekén nem vezethet jóra. Végezetül mindent úgy foglaltunk össze - sínen vagyunk. Csak az a baj, hogy jön a vonat. Kletz László Magnum-őrület Ahogy megláttam, egyből megszerettem. Adni belőle? Soha! Magnum-őrület. Ez az. Ez valóban az, őrület. A Magnummal. A reklám Mag- nuipja. A Magnum reklámja. Az őrület reklámja. A reklám őrülete. Pornográfiája- Mert ahogyan mondja, mutatja, az egyértelműen kétértelmű. Az az orális-geni- tális szexuális érintkezés propagandája. Idétr len képi agitáció. Fallosz mutogatás, De Sade márki megirigyelhetné a jelenetet, ami azt szuggerátja, nem lehet nagyobb gyönyörűség, mint bekapni a - Magnumot, ezt a hosszú hűvöset, a négerbamát. A Magnum - édes bűnbeesés. Ahogy a nyelvét, a reszkető izlelóbimbójú, nyá- ladzó nyelvét végigfuttatja rajta, az maga a mennyország, a gyönyör csimborasszója. Nem vagyok egy szentfazék, de azért én azt a hosszú, hűvöset azon testrészébe nyomnám a reklám kiötlőjének, amely testrészt a boldog babák szokták mutogatni egy másik reklámban. Olvasom, hogy 1963-ban az amerikai Nyugat- Virginiában tíz évre ítélték Donn Coldwellt egyetlen csókért. Hogy hosszú, hűvös volt-e, arról nem szól a fáma, tény, hogy „természetellenes” csók volt, szodómiáért ítélték el a szerelmes férfiút. Nem azért mesélem el, mintha jogosnak tartanám a büntetést, különben is, ki tudja, mi mindent művelünk mi magunk is az éj leple alatt, a paplan alatt. Jól néznénk ki, ha minden szokatlanért, új figuráért a bíróságon kötnénk ki! Persze, merőben más dolog leplezve, mint leplezetlenül a képernyőn. így már szemérmetlen, vagy legalábbis ízléstelen. Fecske Csaba Pártharcok a választások előtt E levél írására az késztetett, hogy naponta kérdezik tőlem, mi az oka, hogy napjainkban egy írásom sem jelenik meg az Észák-Magyaror- szágban. Én kitérő válaszokat nem szoktam adni, őszintén megmondom mindenkinek, hogy napjainkban már nem írok mert nem látom értelmét. Bár jól tudom, hogy véleményemmel nem vagyok egyedül, de mit ér az, ha a kormány a képviselők véleményét veszi figyelembe és nem a népét, akik a bizalmukat a képviselőkbe helyezték. A mai rendszerváltósról a privatizációról a nép szabadságáról, az egyenlőségről, a jogrendről regényt tudnék írni, illetve történelmi dokumentet, de ha megírnám mit érnék el vele? Jól tudom, hogy az Önök helyzete se könnyű. Hiába hirdetjük, hogy szólás- és sajtószabadság van, a tények nem ezt igazolják. Nem tudom, mikor jelent meg lapjukban az a cikk, hogy a tb vagy más hivatali dolgozókat a fizetésük arányában 5-6 szoros tisztelet díj illeti meg, ami szerintem 300-400 ezer forint. Nekem az egész évi nyugdíjam 120 000. Amiért 40 évet dolgoztam megszakítás nélkül. Már fel akartam adni a levelet miközben olvastam a napokban megjelent .Az MSZP nem érti az MDF válaszát” című cikket, mely a legnagyobb felháborodást és ellenszenvet váltotta ki bennem. Ugyanis nem értem, hogy miért volt és van szükség a sok pártra, amikor egy párt kisajátítja magának azt a jogot, hogy csak azzal hajlandó tárgyalni, aki neki szimpatikus, vagyis magyarán szólva az Ó pártjának a szekerét tolja. Azt hiszem érdemes lenne elgondolkodni ezen. Ez a sok párt felemészti a nép vagyonának 1/3- át. Ideje lenne mái- ha a legközelebbi választáskor a nép nem olyan képviselőkre szavazna, akiknek nem az leime a legfőbb gondja, hogy mennyit markoljanak fel az állam pénztárából. Nem a jelenlegi miniszter űr példáját követnék, aki egy egyszerű asszony kérdésére, aki meg merte kérdezni, hogy mennyi a miniszter úr fizetése bölcsen válaszolva azt felelte, közel sincs annyi, nűnt a tőkés államokban lévő minisztereké. Azt hiszem, ez tiszta válasz volt. Elvégre egy kis országot nehezebb kormányozni, mint egy nagyhatalmat. Tisztelt Szerkesztőség! Arra kérem, nézzék el nekem, hogy aki mindig optimista voltam, most pesszimista lettem. A történelemből és a jelenlegi helyzetből tanulva d magyar nép (nemzet) mindig a válságok korát élte, kivéve „Erdély aranykorát”. A magyar nép már sor rendszerváltást megélt, csak egyet nem, hogy a nép kezében, a népé legyen a hatalom. Nem tudom mi szüksége van arra a népnek, hogy 4 évenként újra válasszanak, amikor tudvalévő, hogy egy ilyen választási kampány az országnak hány millióba kerül, különösen akkor amikor 2-3 párt helyett 20-30 párt indul. Arról nem beszélve, hogy a sok párt között sok a vita, a széthúzás, a meg nem értés. Minden párt arra törekszik, hogy az 6 pártjának az akaratát, a célkitűzéseit érvényesítse, amely hosszú vitákat és sok felesleges terhet eredményez. („Sok bába között elvész a gyermek”). Javasolom a pártok egyesítését, hogy ne legyen sok párt csak kettő. Egv kormánypárt és egy ellenzéki párt. Pirigyi András
