Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

Szeptember 13., Szombat ÉM - riport ÉJVMhétvége SEI Közösen építsetek házat, hazát! Hajdú Imre Előre bocsátom, semmi pénzért nem lennék sem polgármester Abaújlakon, sem Pál Pista Szanticskán! Mert hát ld szereti a hálátlan feladatokat! Ezt most így minden bevezető nélkül kimondani, leszögezni az olvasó szem­pontjából tudom eléggé szerencsétlen dolog. Az állítás, a kijelentés egy né­mely eleme ugyanis érthetetlen, vagy legalábbis nem éppen világos sokak előtt, ám mégis... Mégis olyannyira ki­kívánkozott belőlem e ténynek az elsó- kénti kihangsúlyozása, mint a lelkén könnyítő emberből az igazmondás. Igen, nem lennék például polgármes­ter Abaújlakon, ezen a Miskolciéi föld­rajzilag még 50 kilométerre sem fekvő településen. Nem, mert ez az 50 kilomé­ter az életlehetőségek, az életesélyek oldaláról nézve bizony már több száz kilométeres távolság! (Pedig Miskolc is messze van az ideális élettértől!?) Hobják Albertné: - A falu bizonyos értelemben önálló lett Szép, szegény vidék ez. Amikor azt mondom szép, ezzel azt is mondom na­gyon tetszik, nagyon szeretem. Szere­tem az óvón védő domboldalait, a tomá- cos, ámbitusos házait, a sok-sok zöldet, mely részleteiben szőlőlugas, körtefa vagy őszirózsa, de együtt szemet lelket üyugtató természeti közeg. Amikor azt mondom szegény, minde­nekelőtt viszonyítok. Például Chyere- Pes Pál főbíró uramra gondolok aki - 1641-ben volt a település „pol­gármestere” - azt jegyezte fel: „az mi fa­lunkat 3 ízben rablotta megh az Teore- ok”. Nyilván volt mit akkor el vinniük — következtetek a tényekből, no meg ar­ra is gondolok, ha most jönne a török, ügyan mit tudna elvinni, s egyáltalán jönne-e még másodszor. Tulajdonképpen ez az 1317 óta jegyzett település soha nem volt túlságosan gaz­dag. A ja vakban nem dúskált egyik szá­zadban sem. De... például a XVII. szá­zadban még virágzó bortermelő hely volt, ezért külön adót is kivetett rájuk a török. Egy hozzánk sokkal közelebbi időszakot, e századot vizsgálva, pedig azt jegyezték fel a hajdani krónikások, hogy a 30-40-es években itt fejlett állat- tenyésztés dívott, s különösen az abaúj- laki ló volt keresett árucikk a vásáro­kon. Ma nincsen innen mit elvinni! Lovat hiába keresne itt a lókupec, s egyetlen borivónak nem fordul meg a fejében, hogy ide jöjjön rizlinget vásárolni. A jó­szágot a baromfi mellett néhány portán még a szarvasmarha jelenti, e csalá­doknak a tejből jön be egy kis plusz be­vétel, no meg a nyálból, már annak aki azt is tenyészt. Ilyenek sokan nincse­nek, ők is mint például Napi Emil, Gál Béla nem a tapsifülesekből tervezik a jövőt. Panaszolják, hogy a kilónkénti 85 forintból, amit az élőnyúlért kapnak a takarmányár sem jön ki. Akkor pedig hiába a kedv, hiába a szakértelem, bo­lond ember az aki magának veszteséget termel. Csak hát a bibi az, hogy akkor mi mást csináljon itt az ember! Abaújlakon ma vállalkozni bármivel is, olyasfajta kí­sérlet, mint hűtőszekrényt eladni az Északi-sarkon. Szóval eléggé reményte­len dolog. Erre a falura éppúgy, mint Abaúj nagyon sok olyan hasonlóan mos­toha sorsú településére illik öreg kollé­gám Gulyás Mihály szlogenje. Ez nem más mint két abaúji falu neve, csak ép­pen külön írva: Abaúj kér, Abaúj vár. Üres kamrának bolond a gazdasszonya. Mellesleg jó magyar szokás, hogy a ne­hézség nem összefogásra sarkall, ha­nem még inkább a széthúzásra. A fű­szerboltban a betérő népek vagy azt mondják a „messziről jött embernek”, hogy inkább kérdezzen másokat, ma­gyarán ne szólj szám, nem fáj fejem, vagy pedig azt mondják a bátrabbak: kettészakadt a falu. Mármint a vezeté­se. A négytagú önkormányzat benne a polgármester asszonnyal megosztott. Kettő ide, kettő oda húz. Ezt mondják többen és még azt is, nagyon sajnálják, amiért ez így van. Abaújlakon akiiekéi ml beszélgettünk - nem válogattuk az embereket - dicsérték a polgármester asszonyt, aki mint megtudtuk munka­nélküli segélyen van, és úgymond tár­sadalmi munkában polgármestere a fa­lunak. Az új rendszerben ő már a má­sodik. Az elődje is jókat mondott róla. Akadt persze ellenkező vélemény is: eszerint azért nem mondanak róla rosz- szat, mert a férje és annak családja tart­ja kezében a falut. Nem tisztem állást foglalni, nem tisztem bárki mellé is oda- állni. Erre az újságírónak nincs Jo­gosítványa”. Arra viszont igen, hogy meghallgassa Hobják Albertné polgár- mester asszonyt arról, mi is történt itt Abaújlakon a rendszerváltás óta.-A falu bizonyos értelemben önálló lett, bár sok vonatkozásban továbbra is kap­csolódik, kötődik a korábbi központhoz. A gyermekeink továbbra is Felsőva­dászra járnak iskolába, ez 1,1 millió fo­rintot visz el a költségvetésünkből, a körjegyzőség 500 ezer forintunkba ke­rül, s például idén a közösen, Felsőva­dászon építtetett orvosi lakásból 744 ezer forint a mi részünk. S gazdálko­dunk 4,2 millió forint éves költségvetés­ből. Abaújlak egy sajátossága az is, hogy a falu része a néhány kilométerre odább fekvő Szanticska. Ennyi pénzből esély nagyon kevés van az előbbre lé­pésre. Persze azért nem adtuk fel. Pá­lyázunk mindenre, ahol egy kis esélyt is látunk anyagi támogatásra. Én annak ellenére, hogy látom e falu korlátáit nem azért vállaltam el a polgármester­séget, hogy csak úgy legyek, vegetál­jak. Amíg itt vagyok minél többet sze­retnék e falunak kijárni. Abaújlak az utóbbi években egy nagyon szépen felszerelt klubbal gyarapodott, ahová főleg a fiatalok járnak szívesen, ezenkívül épült egy ravatalozó és elké­szült a vízvezeték-hálózat is. Ez utóbbi mindenképpen nagy dolog egy ilyen kis falu életében. Még akkor is, ha e vízve­zeték-rendszerhez utólag szükség van egy vastalanító megépítésére, mert csak ezután köthetik be a lakásokba a vizet a helybéliek. Ennek, mármint a vasta- lanítónak a megépítéséhez 50 százalé­kos támogatást kérve ugyancsak pályá­zatot adtak be, de ha netán el is utasí­tanák azt, a létesítményt akkor is meg­építik, mert létfontosságú. Alikor persze hitelt vesznek fel rá, ami anyagi terhe­ket jelent majd a falunak. Ha már a vízvezeték, no meg Szantics­ka is szóba került, ideje, hogy szó essék e mikrofaluról, meg Pál Pistáról. Szan­ticska Abaújlaktól úgy 2 kilométerre fekszik, egy völgy mélyén, gyönyörű környezetben. A XIX. században a két falu, mivel közigazgatásilag egyesítet­ték őket Újlak-Szanticska néven szere­pelt. A mai nevét Abaújlak (Szanticska megnevezése nélkül, de továbbra is együvé tartozva) 1901-ben kapta. Szanticskával, ezzel az alig-falucská- val szemben én mitagadást nagyon el­fogult vagyok. Sokat jártam ide, mita­gadás sokszor elsirattam, hisz úgy érez­tem ez lesz a megyénk első Gyűrűfűje, kihaló faluja. S akkor jött Pál Pista (el­nézést, amiért így mondom, de még a haragosai is így hívják), akkor még Le- ninvárosból. Neki ugyanúgy megtet­szett ez a gyönyörű táj, ez a temetőbe készülő falu, ám ő ellentétben velem, nem siratta el. Azt mondta: újraélesz­ti. S az elhatározást tett követte. Nos azóta Szanticska afféle szimbólum. Szimbólum arra, hogy nem törvénysze­rű a faluhalál, ha nem is régi, de új funkciókkal újra lehet indítani a legki­sebb település esetében is a vérkerin­gést. Szanticska ma afféle üdülőfalu. Legtöbb háza elkelt, gazdái sokfelé lak­nak az országban, de mindig szívesen jönnek vissza ide. Pál Pistáé a fő ér­dem, hogy a falufejlesztésért Európa-dí- jat kapott ez az apró település. Pál Ist­vánnak pedig jogosan járt, ki a Podma- niczky-díj, amit azok kaphatnak meg, .akik építészeti örökségünkért sokat tesznek. S most azt mondják az abaúji boltban az emberek, hogy ellentét van - még­hozzá személyes - Pál István és a pol­gármester asszony között. Szanticskán pedig azt beszélik a nyaralók, üdülők, hogy a polgármester asszony nem sze­reti Szanticskát. Ezt elsősorban azzal indokolják, hogy ide is kellene a vezeté­kes víz, ide is kellene egy tisztességes bekötőút, de hát egyik sincs. Ez igaz. Az is hogy egyik sincs, az is, hogy mindket­tőre nagy szükség lenne. Csak hát az is igaz, hogy Abaújlak teljes évi költségve­tése sem lenne elég ezek megvalósításá­ra.- Kedves Pál István! Nem sokat várnak önök az abaújlaki önkormányzattól?- Nem. Mi azért pörölünk, mert azokat a lépéseket sem lépik meg, amelyek nem kerülnek pénzbe.- Például?- Például az Európa-díj után ígéretet kaptunk a megyei önkormányzattól anyagi támogatásra, de ehhez az ön- kormányzatnak pályázatot kellett vol­na beadnia. Am a polgármester asszony ezt a fiókjában fektette, így az esély el­veszett.- Polgármester asszony! Mi a helyzet a szanticskai vízpályázattal? Most is a fi­ókjában fekszik?- Nézze, már a második, ezzel kapcso­latos pályázat is az illetékesek kezében van. Az elsőt sajnos elutasították, ugyanis jóhiszeműen Szanticskának kértük meg a vizet, ahol mindössze egy állandóra bejelentett lakos élt akkor. A második pályázatban már Abaújlak- nak, vagyis 135 főre kértük a vízbóví- tést. E kérdésben ezekben a napokban lesz döntés. Szóval ennyit a fiókba fek­tetett aktákról.- Tudja, hogy egyesek azzal is vádolják az önkormányzatot és személy szerint önt, hogy a pályázat útján nyert mikro- buszuk úgymond éjjel-nappal furiká­zik. Ennek a vezetője pedig az ön félje.- A féljem a falugondnok. A falu vá­lasztotta meg erre a feladatra. A jármű mindig akkor megy, ha mennie kell. Ma például Miskolcra vitte be az egyik la­kos termését a Gyors étterembe, egy beteg asszonyt ugyancsak Miskolcra vitt a kórházba, de előbb még a fényké­pészhez is, meg a rendőrségre, mert le­járt a személyije. Visszafelé jövet egy másik idős asszonynak vesz és hoz egy „masinát” szóval tűzhelyet. És így van ez minden nap. Az itt élők ügyében, ér­dekében fut a kocsi.- Azt beszélik megpályáztak egy másik autót is?- így igaz. Ez a másik 800 ezer forint­ba kerül. A Népjóléti Minisztériumba adtuk be rá a pályázatot. Hogy ez a má­sik kocsi mire kellene? Nézze, itt a té- esz ebben a térségben teljesen széte­sett. Ki-ki a maga lábán próbál megáll­ni, csak hát itt nagyon sok az idős em­ber. Ez a kocsi, ha megnyerjük a pályá­zatot tavasztól őszig a határbéli mun­kákba segítene be. Például ilyenkor ősszel a termékeket a burgonyát, a ku­koricát, a répát szállítaná mindenki­nek haza. Tehát az abaújlakiak érdekét lesz hivatva szolgálni. S ha már ez szó­ba került, hadd mondjam el, hogy má­sik három településsel együtt (ezek Gadna, Gagyvendégi, Gagybátor) egy úgynevezett kistérségi komplex fejlesz­tési programra is pályáztunk, méghoz­zá erő- és munkagépek vásárlására. Ez a 12 milliós pályázat a térség egyetlen adottságának, a mezőgazdaságnak az újraindítását lenne hivatott segíteni. Azt már én teszem hozzá kiegészítés­ként a táj adottságaihoz, hogy a mező- gazdaság mellett van még egy másik lehetőség is, sőt talán ez az egyetlen le­hetőség, esély az előbbre lépésre. Ez pe­dig az idegenforgalom, az úgynevezett falusi turizmus. Szanticskán az egyik idős bácsi - aki egyébként a Hajdúságban lakik - azt mondta, ő 40 ezer forintért vette a há­zat nagy portával, néhány évvel eze­lőtt. Amikor a polgármester asszony­nál voltam éppen telefonált valaki Egerből. Eladó ház iránt érdeklődött. No és az árak iránt. Az árak, az ezrek, mint azt hallottam már nem két szám­jeggyel kezdődnek, hanem hárommal. Az idegenforgalom vonatkozásában Szanticska az ismertebb. Ám ez a két falu - akár önálló lesz egyszer Szan­ticska (mert van ilyen törekvés) akár nem - nem fog tudni meglenni egymás nélkül. Egymásra vannak utalva. Én drukkolok nekik. S szerény tanácsom: tegyék félre a személyes ellentéteket, előítéleteket, ha egyáltalán voltak ilye­nek, s emelkedjenek felül az emberi ki­csinységeken. Pál Pista azt mondta nekem: ők, már­mint a szanticskaiak a kompro­misszumokat keresik. Egyikükről sem hiszem, hogy tűz és víz lennének, hogy ne tudnának összefogni! Illetve előbb rendezni vitás, de végül is közös dolga­ikat. Amikor ott jártunk Abaújlakon és Szan­ticskán egész nap esett az eső, s szep­tember elejéhez képest nagyon hideg volt. Akkor ott azt mondtam: ez az „elmúlást” idéző idő sajnos nagyon illik napjainkban e tájhoz. Ezt mondtam de hát én jól tudom, hogy mennyire szere­tem amikor a domboldalra szaladó szanticskai kertekben menyasszonyi ruhába öltöznek a körtefák! Ma még az őszé ez a táj. A tavaszhoz itt is, ott is egy fecske kevés. Ám, ha közel másfél száz fecske egyet (értve), csivitel, közösen épít házat s hazát, akkor jó az esély. Mi több egészen biztos az (év­szakváltás. Szóval lehet itt, lesz itt még tavasz! Esély lehet a kitörésre: a falusi turizmus Fotók: Farkas Maya

Next

/
Thumbnails
Contents