Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-14 / 214. szám

4 B Itt-Hon 1993. Szeptember 14., Kedd Mozik műsora szeptember i 4-21 -ig Ernőd 17-én: Omega zsaru. Színes szinkroni­zált amerikai fantasztikus akciófilm. (Kezdés: 18 órakor) Füzérradvány 19- én: Titkolt titkosügynök. Színes szinkronizált francia akciófilm. (Kez­dés: 18 órakor) Kazincbarcika 14-én: Élő pajzs. Színes amerikai ak­ciófilm. 16-17-én: Idétlen időkig. Szí­nes szinkronizált amerikai film vígjá­ték. 18-19-én: Egy jó zsaru kisebb hi­bákkal. Színes amerikai thriller. 20- 21-én: Idő száműzöttje. Színes ame­rikai sci-fí. (Kezdés: 18 és 20 órakor) Méra 17-én: Liliomfi (felújítás). Színes ma­gyar filmdráma. (Kezdés: 18 órakor) Nyékládháza 20-án: Tisztességtelen ajánlat. Színes szinkronizált amerikai film. (Kezdés: 17 órakor) Tiszaújváros 16-17-én: Interceptor. Színes amerikai akciófilm. 19-én: Tisztességtelen aján­lat. Színes szinkronizált amerikai film. 20-án Köbunkó (?) Színes amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 19.30 órakor). Nyugodjon békében Tiszaújváros (ÉM - H.I.) - Olvasom a helyi újságban, hallgatom a Tisza TV-ben, hogy a felépült városi temp­lomban temetkezési helyeket lehet vá­sárolni... Nem kell sokat visszaforgatnom a tör­ténelem időkerekét, hogy megállapít­sam: valamikor csak azokat a szemé­lyeket temethették el a templomban, akik valóban sokat tettek országukért, az emberiségért, a kereszténységért. Tágabb környezetünkben II. Rákóczi Ferenc jut eszembe, aki a kassai dóm­ban nyugszik. Ámde itt, ^Tiszaújváros­ban mindez „csak” pénz kérdése. Bár­ki - még életében - eltemettetheti ma­gát, akár egész családját az új temp­lom alépületében. És talán még az(ok) is, akik az elmúlt 40 évben minden eszközzel küzdöttek a keresztény gon­dolkodás ellen, s lám mára mindez csupán pénz kérdése lett... Örök békét és nyugalmat kaphatnak azok is, akik az elmúlt évtizedekben magát a templom építését is ellenez­ték e volt szocialista városban. Még el­gondolni is nehéz, hogy erre sor kerül­jön. Nem tudom elképzelni milyen ér­zést vált ki azokban a többségében be­csületes, templomba járó emberekben, ahogyan szemükbe ötlik X.Y. elvtárs neve, aki életében másféle igéket hir­detett, mint a jelenlegi tisztelendő úr! A befizetett összeg ellenében most már bárkinek megadatik a megbocsátás, a feloldozás lehetősége... _______11_______ H etven éve szabja-varrja a ruhákat Már három ízben fogadkozott, hogy abbahagyja Sajóörös (ÉM - F.B.) - A köz­Hetvenévi munka után is fürgén, serényen dolgozik ség főutcájának egyik kertes házában több, mint ötven éve zakatol a matuzsálem korú varrógép, a szobai asztalon ki­terített szövet, olló és szabász­kréta, a falon szögre akasztott mérőszalagok, némelyikén csak sejteni lehet a beosztott centi­métereket. Az egyik széken erő­sen megkopott nadrág, a térd tájékán hatalmas rés tátong, segítséget remélve az ügyes ke­zektől. Hári Pista bácsi, mert csak így hívják hét határban, nézi, mustrálgatja a kellékeket, kezeivel csendesen simogaija a javításra várakozó ruhadarabo­kat, majd leül a varrógép mel­lé, s szemüveg nélkül (!) ki tud­ja hányadik százezredszer, há­nyadik kilométernyi cérnát fií- zi a tűbe. Az erős, csontos ke­zek meglódítják a varrógép lendkerekét, majd fülbemászó kattogás közepette alakul, for­málódik a cérnával tűzdelt szö­vet. S miközben újra alakot ölt az elnyűtt zakó, Pista bácsi felidé­zi az eltelt 83 év történéseit. Életútja a Fehér megyei Cece községből indult. A hét testvér felcseperedett, s útjuk csak az elemi iskola hat osztályáig-volt közös. Az elemi iskola befejezé­se után Sárbogárdra szerződött szabóinasnak, s négy év múl­tán kapott segédlevelet, vegyes úriszabóságból. Tizenhét éve­sen került a fővárosba és jó né­hány mestertől leste el a szak­ma fortélyait, mígnem 1939- ben egy hadiüzembe került, s katonai ruhákat szabott és varrt egészen 1945-ig. A hábo­rút, a nagy világégést elkerül­te, s szakmai tudásának kö­szönhette, hogy nem a lövészár­kokban végezte. Budapesten ismerkedett meg feleségével, aki Sajóörösról származott el, s így rajta ke­resztül lett szőkébb élettere ez a kis borsodi település. A sajó- örösi házasságkötést követően egy leromlott régi parasztház helyén újat építettek, s varr- ták-szabták a környék lakóinak szegényes ruháit. Mint mond­ja, nehéz sors elől menekülve itt biztos megélhetést talált. Az akkori időben az elvégzett munka fejében tyúkkal, kacsá­val, szalonnával vagy liszttel fi­zetett a kuncsaft. A szegénység olyan méretű volt, hogy a né­pek elnyűtt katonaruhákat, megfakult felöltőket hoztak hozzá agyusztálásra, de volt aki gabonás zsákból varratott felöltőt iskoláskorú gyerekének S mivel egyedül ó művelte ezt a mesterséget a környéken, lá­togatóinak se szeri, se száma nem volt. Két gyermeke közben felnőtt, a fiú műszerész lett a TVK-ban, leánya pedig gyógy­pedagógus Miskolcon. Mindket­tőnek már családja van. Soha nem volt külön műhelye. Mind­máig benn a házban dolgozik. És mivel a környéken minden­ki ismeri, nem volt szükség cir- kalmas cégtáblára. Igaz, van egy házilag készített, megko­pott betűkkel ékesített tábla a kerekeskút káváján, de ez is csak azért, hogy Pista bácsi mesterségét tudassa. Idegen, arra járó lélek szinte fel sem fe­dezi az árnyékot adó hatalmas < fenyőfától. Szomszédai, közeli ismerősei tudni vélik, hogy már három al­kalommal tett ígéretet arra, hogy abbahagyja. Először 60 évi munka után, majd amikor a 65 is elmúlott, tovább fogad­kozott és most szeptember 1- jén, 70 év után fogadkozás he­lyett a varrógép tovább zaka­tol. Mai világunkban egyre töb­ben keresik fel régi ruhadara­bok átalakítására, s a szegé- nyebbjének, amikor az fizetni akar, csendesen mondogatja: nem tartozik semmivel kedves, majd a legközelebbi munkánál számolunk el. Végül is ki tulajdona a temetői út? A kátyúkat a rajta közlekedők érzik a legjobban Sajószöged (ÉM - H.I.) - Sze­rencsére nagyon ritkán kellett ez idáig kimennem a tiszaújvá- rosi városi temetőbe Sajószöge- den. Ám a napokban arra vezetett utam és megállapítottam, hogy rendkívül rossz, elhanyagolt a 35-ös számú főútról a temető­höz vezető út a település bel­területén. Kollégámnak - aki ebben a községben lakik - szóvá tettem, hogy községük útkarbantartá­sa „csapnivaló”!- Ne is mondd! - közölte fel­háborodva. - A temetői út a ti- szaújvárosi önkormányzat tu­lajdonát képezi (?!) Kissé elcso­dálkoztam ezen, de a barátom tovább folytatta.- Jómagam többször felszólal­tam ezzel az útproblémával kapcsolatban falugyűléseken, de ezidáig a felelet az volt rá, hogy felvetésemet továbbítani fogják a tiszaújvárosi polgár- mesteri hivatalhoz. Ha ez az in­formáció valós, akkor a tiszaúj­városi hivatal (lenne) az illeté­kes, hogy a jelzett útszakasz burkolatát felújítsa. Reménye­im szerint ha ez lehetséges, ak­kor ezt a munkát még halottak napja előtt el kell(ene) végezni, hogy a városi temetőben nyug­vókhoz a kilátogató hozzátarto­zók legalább az „odavezető utat” nyugodtan megtehessék. 1993. Szeptember 14., Kedd Itt-Hon B 5 Tervezett szinten a BC. Rt. Napirenden szerepel a privatizáció Fotó: Ökrös István Kazincbarcika (ÉM - Cs.L.) - Mostanában elég gyakran szerepel a különböző híradá­sokban a kazincbarcikai Bor- sodchem Rt., s végre elmond­ható, hogy a hírek többségét a korábbiakhoz képest pozití­vumként lehet elkönyvelni. Ezt a sort a tartozások egy részé­nek az átütemezése nyitotta meg, majd a közelmúltban mi is beszámoltunk azon állami in­tézkedéscsomagról, amelynek keretében 13 cégnek, köztük a BC. Rt-nek kereskedelmi ban­koknál nyilvántartott tartozá­sait becserélik államkötvények­re. Ennek köszönhetően sokkal könnyebben mozoghat a cég a pénzpiacokon - majd ha reali­zálódott az MHB és a magyar állam közötti tranzakció (a tét 4,75 milliárd forint). Ezek a kormányzati intézkedé­sek természetesen még nem nagyon éreztették gazdasági hatásukat az első félév során. Ennek ellenére „1993 első fé­lévében gyakorlatilag a terv kö­rüli tényadatok valósultak meg” - tudtuk meg Molnár Jó­zsef gazdasági vezérigazgató­helyettestől. Ámi számszerűsít­ve azt jelenti, hogy 7568 millió forint bevételt ért el a Borsod- chem Rt., amiből 3426 millió fo­rintot belföldön és 4142 millió forintot az export-piacon. Ezen utóbbi szám bizonyítja, hogy erősen export-érdekelt a válla­lat, s törvényszerűen megérzi a célpiacok apró rezdüléseit is... Ez nem feltétlenül előnyös, de a hazai piac pangása miatt nincs más megoldás. Számos nagy cég jár hasonló cipőben. A gazdaság egészségesebb műkö­déséhez szükséges lenne a ha­zai piac élénkülése, a felvevő- képesség növekedése... Visszatérve a BC. Rt.-re., az el­ső félév terv körüli teljesítése nem jelenti azt, hogy a cég mér­lege pozitív lenne. Azt az ered­ményt hozták, amelyet a tulaj­donosok megszabtak a tervezés szakaszában, Ennek köszönhe­tően pénzügyileg egyensúlyban maradt a cég. „Az első negyed­év rosszabb volt, s utóbb került viszonylagos egyensúlyba a helyzetünk. Azért a feltételes mód, mivel 1991-hez képest jobb helyzet van, de attól még messze vagyunk, amit jónak le­het nevezni” — adott reális pénzügyi értékelést a Borsod- chem Rt. gazdálkodásáról Mol­nár József. Továbbra is napirenden szere­pel a privatizáció. Az első fél­év során egy francia állami vál­lalat 60 százalékos többségével létrehozták a foszgén és a fosz- génezett intermedier üzemek­re alapozott Framochem Kft.-t, valamint egyszemélyes vállal­kozásként megalapították 70 millió forintos alaptőkével a Poly-Platt Kft.-t. Ezek a lépé­sek jól illeszkednek a cég áta­lakításáról kialakított koncep­cióba. A szerkezeti átalakítás egyébként továbbra is napiren­den szerepel - nem először az elmúlt két év során... Jelenleg a „szokásos” nyári te­vékenységgel vannak elfoglal­va Kazincbarcikán a műszaki szakemberek. Végéhez közele­dik a poliuretán gyár nyári nagyjavítása (mire ezek a so­rok megjelennek, talán már be is fejeződött), s javában zajlik a polivinilchlorid (pvc) gyár nagyjavítása, amely gyár orosz­lánrészt vállal(t) magára a BC. Rt. talpontartásából. Részben az eddig említettek­nek, valamint egy tavalyi meg­állapodásnak köszönhetően a január 1-jei átlagosan 15 szá­zalékos (+ 2 százalék a húzó­emberek megtartására) bérfej­lesztés után jelenleg újabb bér- fejlesztési lehetőségekről tár­gyal a cég vezetése, valamint a Kazincbarcikai Vegyész Szak- szervezet és a Liga Szakszerve­zet. Ez azonban még rendkí­vül cseppfolyós állapotban tart, s konkrétumok csak az ősz vé­gére várhatóak. Egy új törvény sikeréért Tiszaújváros (ÉM) - A Par­lament ez év júniusában tör­vényt fogadott el a szakképzés­ről, amelynek célja, hogy előse­gítse a képzés alkalmazkodását az új piaci gazdasági körülmé­nyekhez. Feltételeit a törvény a szakmák változó tartalmával egy integráltabb szakképzési jegyzékkel, rugalmasabb felté­telrendszerével segíti elő, s eb­ből adódóan számos új felada­tot ró a megvalósítás résztve­vőire. A törvény megnöveli a munkaadók szerepkörét a kép­zés feltételeiben. Megváltozik az iskolák, az önkormányzatok és a foglalkoztatók szerepe a beiskolázásban, módosul az ál­lam és a munkaadók közötti feladatmegosztás. A szakmák tartalmának megosztásában és a munkaerő piaci szervezet in­tézményei növekvő szerephez jutnak a képzésben. A törvény főként a változások kereteit ha­tározza meg. A tényleges válto­zások attól függenek, hogyan tudják szolgálni a szakképzés szereplői, s tartalommal kitöl­teni. A törvény gyakorlati végrehaj­tását elősegítendően a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. elsőként kezdeményezett egy olyan szakmai szimpóziumot, amely átfogja a hazai vegyipart, s az iparág munkaerő-gazdálkodói­val közösen megtegye a leendő stratégia első lépéseit. Ennek érdekében szeptember 16-ra mintegy húsz humánpolitikai és oktatási intézmény vezetőit tanácskozásra hívta Tiszaújvá- rosba, akiket elsőként Bagics Lajos, a Munkaügyi Miniszté­rium főosztályvezető helyette­se - az új törvény egyik kidol­gozója - tájékoztat a változá­sok lényegéről, a végrehajtás gyakorlati lehetőségeiről. Egy közterület két gazdával Kesznyéten (ÉM) - Az Itt-Hon szep­tember 7-i számában egy olvasói ész­revételt tettünk közzé, a kesznyéteni Sajó-híddal kapcsolatban. Kérdésünk­re válaszolt a Miskolci Közúti Igazga­tóság egyik osztályvezetője, Vastag Sándor.- A híd jelenleg a helyi önkormány­zat kezelésében van. Teherbírása 20 tonna, ami meghatározza a rajta át­haladó forgalom nagyságát, és típusát. Ameddig nem kerül korszerűsítésre, a forgalom nagyságában jelentős válto­zás nem várható, s így a Miskolci Köz­úti Igazgatóság sem veheti át keze­lésbe. A hozzá vezető út megépítése pályázat útján történt. A feltételek szi­gorú korlátozást szabtak, elsősorban a kivitelezés finanszírozásában. A beru­házás így is közel 50 millió forintba került. A műszaki átadás és az ideig­lenes forgalomba helyezés 1991-ben megtörtént, de a mai napig nem sike­rült lezárni a beruházás pénzügyi ré­szét. Az egynyomon járható Sajó-hidat és a községben lévő önkormányzati utakat csak felújítás után - igazodva az országos közúthálózat paraméte­reihez - tudjuk kezelésbe venni. Amíg e feltételek nem teljesülnek, az igaz­gatóság a Tiszaújváros-kesznyéteni utat bekötő útként üzemelteti. A hí­don a jelenlegi jelzőlámpákat is a köz­úti igazgatóság saját költségén tartja fenn. A szakember szerint a Sajó-híd felújításához el kell végezni a szigete­lést, a burkolat felújítását és a dilatá­ció cserét, a teljes vasbetonszegély fel­újítását, az acélkorlát egyengetését és a főtartó festését. Baleset-megelőzési céllal épült Tiszaújváros (ÉM) - A 35-ös számú főúton a Miskolc felől érkező, nagy ív­ben balra kanyarodó járművek miatt az utóbbi években több baleset történt, a kanyarodásra várakozó járművek feltartották a főút forgalmát. A vizs­gálatokból kiderült, hogy ezek a jár­művek főleg Tiszaújváros belterületét kívánták a csomóponton keresztül megközelíteni. Ezért a balra kanya­rodó sáv megépítésében elsősorban ba­leset-megelőzési szempontok játszot­tak közre. Ezek ismeretében elmondható, hogy a 35-ös számú főút forgalma a csomó­pont bővítése után biztonságosabbá vált, és a jövőben kevesebb baleset vár­ható. De elmondható az is, hogy a kesznyé­teni Sajó-híd forgalma a csomópont megépítésével nem nőtt. Az új tiszaúj­városi csomópont építését az Egri Útépítő Rt. végezte, amelyet szeptem­berben adtak át a forgalomnak.

Next

/
Thumbnails
Contents