Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-14 / 214. szám

8 B Itt-Hon 1993. Szeptember 14., Kedd — BORSODI PORTRÉ — A sportvezető Mezőcsát (ÉM-T.M.)- Gyuricskó András, a Vá­rosi Sporte­gyesület elnö­ke 1947-ben született Me- zőcsáton. Ál­talános isko­lai tanulmá­nyait itt vé­gezte, s már gyermekként bekapcsolódott a diáksportba. Elsősor­ban a kézilabda és az atlétika vonzot­ta és számos esetben volt korcsoport­jában dobogós. Sportcsaládból származik. Édesapja a mezőcsáti labdarúgó csapat kiváló balszélsőjeként több éven keresztül hozzájárult a csapat hírnevéhez. S ahogy mondani szokás: az alma nem esik messze a fájától így hát Gyu- ricskó András sem maradt le édesap­jától a sporteredmények elérésében. Középiskolai tanulmányait Mezőkö­vesden folytatta, s diákévei alatt a he­lyi munkás sportegyesület kézilabda­csapatát erősítette. Eredményeiért számos elismerésben részesült. 1968- ban kötött házasságot. Két gyermeke született. Mindketten édesapjuk nyomdokait követve szintén sportol­nak. A leány kézilabdában jeleskedik, míg a fiú a labdarúgásban leli örömét. 1970-ig aktívan sportolt, majd a helyi labdarúgó csapatnál - társadalmi munkában - intézői feladatokat látott el. 1980-ban megválasztották a mező­csáti labdarúgó szakosztály elnökévé. E tisztségben végzett munkája elisme­réséért 1982. júniusában az egyesület közgyűlése megbízta az elnöki teendők ellátásával, amelyet a mai napig nagy igyekezettel ellát. Vezetése alatt a szakosztályok száma hatra emelke­dett, s közülük a labdarúgó csapat az 1988-89-es évadban az NB III. Tisza csoportjában szerepelt. Mindez az egyesület eddigi történetében először történt meg. A 11 éves elnöki tevé­kenység első felében a versenysport fejlesztését tűzte ki célul, míg ezen idő­szak második félében - az elért ered­mények megőrzése mellett — a tárgyi feltételek javítását segítette elő. E te­vékenység talán egyik legkiemelke­dőbb része az 1985-88 között épített szociális létesítmény, ami magába fog­lal: hat öltözőt, kiszolgáló helyisége­ket, a klubot és a büfét. Sajnos azon­ban a megromlott gazdasági helyzet miatt a tető beépítése a mai napig hi­ányzik. Gyuricskó András jelentősen segítette és segíti a városi szabadidő­sportokat. Szép sikerek születtek az utánpótlás-nevelésben, a lovassport­ban, nemzetközi téren pedig jó kapcso­latokat sikerült kialakítani a szomszé­dos Szlovákiával és Romániával. Fotók: Fekete Béla Hasba szállt a pillangókés Pista legutóbb kibökte: mindannyian hazudtak Kistokaj (ÉM) - Öt régi jó ba­rát a martintelepi Vasutas Presszóban adott egymásnak találkát augusztus 20-án. Elő­zetes terveiknek megfelelően némi iszogatás után egyikük autójával átruccantak Kistokaj- ra, ahol az új kenyér ünnepé­nek tiszteletére utcabált ren­deztek a falubeliek. Ott aztán szétszéledt az ötös fogat, de - mivel egyikük, Tamóczi Gyula, éjfélre a Vasgyári Kórház előtt beszélt meg randevút - mege­gyeztek: fél tizenkettőkor talál­koznak a kocsinál. Eddig nem is volt baj, forgatókönyv szerint zajlott minden, és vígan indul­tak vissza Miskolcra. A hejőcsa- bai benzinkútnál azonban azon kapták magukat, hogy fogytán a benzin, meg kell állniuk tan­kolni. Amíg a kocsitulajdonos Fogarasi Gyula és a sofőrszere­pet vállaló Ceglédi László ben­zint vételeztek, a garatra ala­posan felöntött többiek úgy döntöttek, önnön gyomruknak sem árt némi „üzemanyag”, úgyhogy a büféstől rendeltek egy rahedli hamburgert. Ez még nem is lett volna baj, jó ideig békésen eszegettek, míg­nem Tamóczi úgy döntött: vas­tag falat az a hamburger, pil­langókését elővéve szeletelget- ni kezdte. Közben persze ment a dili, a bohóckodás. A prímet természetesen Tamóczi vitte, rögtönzött bemutatót tartva, milyen varázslatos dolgokra ké­pes ő lepkéről elnevezett bökő- jével. És ez az, amit nem kel­lett volna. Hirtelen ugyanis for­dult egyet, a kés pedig mögöt- te-mellette álldogáló cimborá­ja, a fiatalkorú T. István hasá­ba szaladt. Mi sem természete­sebb, nagy volt az ijedtség, vil­lámgyorsan bepattantak az au­tóba, irány a Semmelweis Kór­ház sebészete. De mit mondja­nak, hogyan sérült meg-a Pis­ta? - váltak egyre rémültebbé. Említettük már, nagy haverok voltak, nem akarták bajba ke­verni egymást, inkább tehát megegyeztek: azt hazudják, hogy társuk egy vaskaróba esett ilyen szerencsétlenül. Am a Csabai kapuból áttanácsolták őket eredeti úticéljuk felé, a Vasgyári Kórház ügyeletére. Ott aztán gyorsan kezelésbe vették a sérült tinédzsert, s az orvos közölte vele, gyorsan felejtse el a vaskarós mesét, mert a hasán minden kétséget kizáróan késsel szúrt seb ék­telenkedik, amit a rendőrség fe­lé is jelenteni fog. Képzelhetik, mennyire berezelhetett a srác, lélekjelenlétét mégsem vesztet­te el: pillanatok alatt újabb tör­ténetet agyait ki, miszerint ci­gány fiatalok kötöttek bele, majd szúrták meg az utcabá­lon. Másnap, a rendőrségi kihallga­táson szintén ezt a variációt mondta jegyzőkönyvbe, sőt(!) személyleírást is adott légből kapott támadóiról. A nagy erőkkel megindított nyomozás­hoz jó néhány zsarut kellett más területekről elvonni, ám hiába érdeklődtek, kutattak a kitalált tettesek után, semmi nem támasztotta alá T. István és társai tanúvallomásait. Szeptember 2-án újabb kihall­gatásra került sor, melyen Pis­ta végül kibökte: mindannyi­an hazudtak. Mi tagadás, a tiszt nagyon várta már, hogy kipakoljon végre a tizenhét esz­tendős kora dacára remekül füllentő fiú,, mégsem repesett az örömtől. És ezen semmi cso­dálkozni való nincs, hiszen a hamisan tanúskodó ötök több napon át vették el oktalanul az állomány energiáját más, kie­melt bűnesetektől. Jogos ezen­kívül a fölöslegesen kihallgatott állampolgárok felháborodása is, valamint az orvosoké, akiket a kelleténél szintén többször vol­tak kénytelenek „zaklatni” a munkájukat lelkiismeretesen végző zsaruk. Gyerekek honi rajzasztala AZ ESZAK-MAGYARORSZÁG BORSODI MELLÉKLETE • 199.L szeptember 14. • I. évf. 19. szám Szakavatott kezek nyomán fokozatosan megújul a régi polgári Tisza-híd, hogy ta­vasszal vízi úton eljusson új állomáshelyére, Cigánd és Dombrád közé. A felújítást irányító Szikra Sándortól megtudtuk, hogy a híd vasszerkezetének korrózióvédelme jól halad. A szennyezés eltávolítására eddig közel 50 tonna homokot használtak fel. Ezt követi a festés, amit három rétegben visznek rá a 13 ezer négyzetméternyi területre. A teljes felújítás és az acélszerkezet megerősítése októberre elkészül, majd a jövő év tavaszán a 212 méter hosszú hidat „kettévágva" ráemelik négy uszályra, és kedve­ző vízállás esetén végleges helyükre lehajózzak. Várhatóan a regi-új Tisza-hídon 1994 őszén megindulhat a közúti forgalom. A Tiszai Erőmű Rt. kezdeményezte Tiszapalkonya (ÉM) - A tér­ségben egyre több alkalommal nyújt segítséget sportközössé­geknek, ifjúsági szervezeteknek a Tiszai Érómű Rt. A legújabb kezdeményezésük az oktatási intézményeknek biztosít lehe­tőséget, kihelyezett fizika órák megtartására - tudtuk meg a részvénytársaság PR irodájá­nak vezetőjétől, Szabó József gépészmérnöktől.- Szerény lehetőségeink ellené­re ez idáig is segítettük a hoz­zánk forduló kisebb-nagyobb közösségeket céljaik megvaló­sításában. Ezúttal arra vállal­koztunk, hogy a város diákjai­val megismertessük az energi­atermelés folyamatait, a fel- használás sokrétűségét, a kör­nyezeti ártalmak kiküszöbölé­sének módozatait. Nem elha­nyagolható szempont az sem, hogy a közvetlen közelről ér­zékelt berendezések működte­tése hány diákban kelti fel az érdeklődést e szakmák elsajá­títása iránt. Ezért is küldött egy ajánlkozó levelet az erőmű vezérigazgatója a város iskolá­inak: éljenek ezzel a lehetőség­gel. A szeptember elején meg­fogalmazott levelet ezúton ad­juk közre. „Tisztelt Igazgató Úr! Az 1993/94-es tanév kezdetekor ezúton kívánok Önnek és a Tantestületnek eredményes munkát, jó egészséget! A Tiszai Erőmű Részvénytársa­ság a maga sajátos eszközeivel szeretné segíteni - nehéz gazda­sági feltételek között végzendő - nevelési munkájukat. Társaságunk meggyőződése: ahhoz, hogy kialakuljon az or­szág lakosságának energiatu­data, a nevelést az ifjúság tu­datformálásával kell kezde­nünk. Az energia tudatos, haté­kony felhasználása egyben hoz­zájárul környezetünk védelmé­hez is. A fiatalok szempontjából igen fontos, hogy megismerjék az őket körülvevő világot, an­nak tárgyi és technikai kultú­ráját, a nap mint nap használt eszközök ipari hátterét, az elő­állítást és a szükségletek fede­zésének módjait. Fentiek megvalósítása érdeké­ben a Tiszai Erőmű Részvény- társaság erőműveiben lehetősé­get biztosít kihelyezett fizika órák megtartására. Ezen órák megrendezésére Oktatási Köz­pontunkban adottak a tárgyi feltételek, az üzemlátogatás, il­letve képzett szakembereink. Kérem, amennyiben ezen aján­latunkkal élni kívánnak, jelez­zék azt Társaságunk felé. Tiszaújváros, 1993. szeptember 02. Üdvözlettel: Schwardy Miklós vezérigazgató” Az önállóság erősíti a települést Az elvándorlás iránti vágyakozás szűnőben van (3. oldal)- A TARTALOMBÓL ­Új iparág honosul meg a Tisza-pártján Az elmúlt év decemberében kötött megállapodást a Tiszai Vegyi Kombi­nát Rt. és az amerikai Columbian Che­micals Company egy koromgyár meg­építésére. A munkamegkezdődött, s a 4 milliárdos beruházás első fázisának befejezése még ebben az évben befe­jeződik. Szinte naponta terebélyesedik, magasodik az új mű, s a tucatnyi vál­lalkozót, kivitelezőt erősen szorítja a tervezett határidő. Hol tart ma az épít­kezés, tudják-e tartani a tempót? — tet­tük fel a kérdést a két legilletékesebb­nek: Varga István vezérigazgató-he­lyettesnek és Sztankó József beruhá­zási igazgatónak, akik irányítják és le- vezérlik Magyarország jelenlegi legna­gyobb projektjének megvalósítását. (2. oldal) Hetven éve szabó Nem csak Sajóörösön ismerik Hári Ist­vánt, aki 83 évesen ma is aktívan dol­gozik, s alig-alig használ szemüveget munkája közben. Hetven évvel ezelőtt kapott segédlevelet vegyes szabóság­ból, s azóta varrja-szabja a szövetek métereinek százait. Szakmáján keresz­tül alkot véleményt a világról, s meg­élve két világégést, nincstelenséget, az emberek iránti érzelme derűs és opti­mista maradt. Az újságíróval kialakult diskurzus nyomán az olvasó bepillant­hat Pista bácsi életébe, a dolgos évti­zedekbe. (4. oldal) Elismerésre méltó a diáksport Évtizedek óta halljuk szüntelen, hogy a felnövekvő nemzedékek fizikai álla­pota nem kielégítő. A sport iránti sze- retetet már óvodás korban kellene el­kezdeni, de legalább az általános isko­lákban szükségeltetik az alapok lera­kása. Mindezt tudván egyre nagyobb az odafigyelés a diáksportok felé. Nem elég a sok jó kezdeményezés. A rend­szeres iskolai sportolás, a testnevelő 'tanárok lelkes munkájának köszönhe­tően egyre több helyen, egyre több te­hetséges fiatal kerül felszínre. A di­áksport fejlesztése Tiszaújvárosban példásnak mondható, s az elért ered­mények ismeretében megállapítható, elmozdultunk a holtpontról. (7. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents