Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-12 / 213. szám
4 ÉSZAK'Magyarország Levelezés 1993. Szeptember 13., Hétfő Ismét a reluxáról Ez a kis cikk egy válasz, melyben megvédeni szeretném a „mundér becsületét”,' egyben reagálás a VERTEX Árnyékolástechnikái cégnek címzett érdekes indíttatásból szőtt levélre (mely szeptember 6-án jelent meg). Tisztelt Ormos László! Ön becsapva érzi magát, mondván hogy a Vertex Kft. kazincbarcikai Eg- ressy u. 30. sz. boltjában a leértékelt reluxát nem a megfelelő áron kapta meg. Mint úja - „valami nem stimmel az ár körül”. Nos, Ön azt éppolyan jól tudja, mint mi, hogy a 990 Ft/m2 ár csak a régi típusú 35 mm-es (szélesebb típusú) reluxára vonatkozik és ez az árengedmény a 25 mm-es keskeny fajtájú reluxát nem érinti. Nem, itt nekem valami más nem stimmel kedves László! Ha valaki, mint Ön is egy reluxás cégnél dolgozik (cím a szerkesztőségben), miért akart jelentkezni nálunk dolgozni, ennek a ténynek az elhallgatása mellett? Elutasítása után miért rendel boltban reluxát, s miért nem veszi meg saját cégénél? S még egy kérdés. Ha a s^ját megrendelésénél nem tudta kiszámítani a m2 árat, akkor hogy kalkulál a megrendelőinél? Nos, azt hiszem kérdéseimre a válasz túlságosan nyilvánvaló... Tisztelt Ormos László! Az újságírói pálya nem a miénk, úgyhogy kérem a jövőben ne cikkek irogatásával foglalkozzunk, hanem a megrendelők megnyerésével és tisztességes módszerekkel próbáljunk megfelelni saját házunk táján, az árnyékolástechnikái piacon. Amennyiben úgy gondolja, hogy válaszom nem volt kielégítő az Ön számára, kérem keressen fel személyesen. Varga Barnabás ügyv. ig. Az első bombázás Szép napos reggelre ébredtünk 1944. szeptember 13-án. Szinte feledtette, hogy a front egyre közelebb került hozzánk. A légiriadók mindennapossá váltak. Mindkét gyárból az elmozdítható munkahelyeket már kitelepítették. A mi irodánk is a diósgyőri vár alatti evangélikus iskolába került. Ám 1944. szeptember 13-án éppen otthon voltam, mert munkaszünetet tartott a gépgyár, míg a kohászat teljes kapacitással dolgozott. Kortársaim bizonyára visszaemlékeznek, hogy a háború utolsó éveiben a két gyár minden hatodik nap, de különböző időben tartotta a „vasárnapot”, s így esett a mi pihenőnapunk szerdára. A gyönyörű napsütés szinte a békebeli időkre emlékeztet, amikor egyszer csak a rádió megszakította az adását, bemondva: „Légiveszély Rahó, Ungvár, Munkács”. Már abban reménykedtünk, hogy a repülőgépek megint csak átrepülnek felettünk, amikor egy vésgósló férfihang közölte: „Légiriadó Bácska, Baja, Pécs, Budapest”, majd vijjogva sikoltó sziréna figyelmeztetett a nagy veszélyre. Egy gép füstkarikát rajzolt a két gyár és a köztük fekvő lakótelep fölé, amely mint gyászkendő lebegett a lángoktól, füsttől, romoktól vérző Diósgyőr-Vasgyár felett. Ebbe a füstkarikába dobták pusztító bombáikat a gyilkos gépek. Nyomukban aratott a halál. Ekkor vesztette életét a gépgyár vasúti kerékpár üzemének alagsori fürdőjében két 16 éves munkatársnőm Káplár Magdika és Szmolyák Mancika, az utóbbinak testéből szinte semmit sem találtak meg. Ekkor haltak meg a két gyár, a kórház, az Ó utca, Iskola utca, a vasgyári katolikus templom környéki házak lakói. Erre a napra emlékezve csak azt kívánhatjuk, hogy soha ilyenre ne kerüljön sor. A holtak pedig nyugodjanak békében. Özv. Bollobás Józsefné Miskolc Szerkesztői üzenetek Szabó Béla, Kazincbarcika: A távbeszélő számlával kapcsolatosan véleménye tévedésen alapul, miután az alapdíj mindig a tárgyhónapra vonatkozik, míg a beszélgetési díj az előző havi beszélgetések számát tükrözi. S miután a módosított áfa augusztus 1-jétől érvényes, a megemelt előfizetési díj is ekkortól jogos. * Piszkor András, Kazincbarcika: Kérjük, feltétlenül keresse meg szerkesztőségünket a levelében említett szerződéssel, miután a történtek tisztázása során az ajánlatot tevő fényképész elhatárolta magát az ügytől. Mint elmondta, többek között alkalmazottjának a neve sem stimmel. * ,JCárpótlás” jeligére, Serényfalva: A vagyoni kárpótlási igényeket 1991. december 16-ig, igazolási kérelemmel 1992. június 16-ig fogadták el, míg személyi kárpótlásért (munkaszolgálat, pol. üldözöttek) 1992. november 2-ig, igazolási kérelemmel 1993. május 2-ig lehetett az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatalhoz fordulni. Áz utóbbi esetében azonban várható, hogy a Parlament módosítja a határidőt. * M. J.-né, Miskolc: Pontos név és cím nélkül sajnos nem tudunk panaszával foglalkozni. Kérjük, bízzon diszkréciónkban és úja meg adatait. Szerkeszti: Bodnár Ildikó Franciska grófnő visszatért Sokáig őriztem a pozsonyi Pravda soviniszta tollnokának otromba támadását „Adieu Franciska” címen az Andrássyak és Rozsnyó és vidékének szeretett jótevője ellen, aminek rövidesen az lett az eredménye, hogy Franciska szobrát „kilakoltatták” a városból Krasznahorkára, a mauzóleum elé, melyben együtt pihen férjével, Dénessel a csodálatos síremlékben. Nem volt szabad emlegetni a helyi idegenvezetőknek sem a betléri kastélyban, sem Krasznahorkán, hogy a cseh származású bécsi operaénekesnőből lett grófné életében 4 millió aranykoronát osztott szét a szegények között és különféle jótékony- sági célokra. Amikor 1902-ben elhalálozott és polgári származása miatt nem kapott helyet az Andrássyak várbeli temetkezési helyén, szeretett férje kikérte jussát és másfél év alatt készíttette el német és olasz építőművészekkel a csodálatos mauzóleumot fele pénzen, mint ameny- nyit Franciska szétosztott...! Mindezt sokan igazolhatják. Jómagam is, aki idegenvezetőként mindig kipótoltam a hallottakat az általam ismert adatokkal, hiszen alig 7 kilométerre laktunk Krasznahorkától. Most, június végén került vissza Franciska szobra eredeti helyére, Rozsnyó főterére, mely mindig szimbóluma volt a városnak. Nevezetessége abban is rejlik, hogy a grófilé halála után főleg a szegények sokaságának krajcárjaiból gyűlt össze annyi aranykorona, hogy egy szerény szobor helyett carrarai márványból tekint le Franciska a három alakból álló szegények csoportjára. Nem szégyellem bevallani, hogy amikor a napokban váratlanul megpillanthattam a város főterén a gondos kezek által visszahozott és nagyon szép környezetben újra felállított szobrot, fátyolos lett a szemem, hiszen hosszú éveken át mellette vitt el az utam az iskolába, majd vissza kis falumba. Ő tehát újra a helyén áll. Míg Róna József Kossuth szobrának keze továbbra is segélykérőén nyúlik ki a városi múzeum udvaráról a járókelők felé, mintha ő is arra a pillanatra várna, amikor végre elfoglalhatja eredeti helyét. 'Deme Dezső Miskolc Nyílt levél a Mozgáskorlátozottak B.-A.-Z. Megyei Egyesülete elnökéhez Előrebocsátjuk: Levélíróink azon kérését, hogy az alig pár napja megküldött levelüket legkésőbb szeptember 10-iq, azaz a mozgássérültek szombati közgyűlését megelőzően közöljük, rovatunk hétfői megjelenése miatt nem teljesíthettük. Hogy a kronológiai akadályt áthidaljuk, még időben megkerestük László Vilmos elnököt, aki a szeptember 11-ei közgyűlésen már az alábbiak ismereteben vett részt, illetve döntött. Az eredményre a későbbiekben visszatérünk. - szerk. megj. ♦ Tisztelt László Vilmos! Mi, e megyében élő mozgáskorlátozottak az egyesület 1979-es megalakulása óta nagy figyelemmel kísérjük mind az On, mind pedig az elnökség munkáját. Szomorúsággal töltött el bennünket az a hír, hogy Ön tisztéről lemondani készül. Szívből aggódunk emiatt és kétségbe is vagyunk esve, mert nem tudjuk meggyőzni Önt nélkülözhetetlenségéről. Nem akarjuk elveszíteni azt az embert, aki hosszú évek óta a leg- odaadóbban képviselte érdekeinket, irányította sorstársainkat, s mindezt mindig korrekten, nagy határozottságai, s legfőképpen eredményesen. Ön az, aki a semmiből megteremtette Műhibán az ország első rehabilitációs üdülőparkját, így vagyonunk is lett. Határozott kiállásának köszönhetjük a parkolási engedélyt, ami a későbbiekben országosan is elterjedt. Helyzetünk jobbítása érdekében Ön fáradhatatlan volt, hiszen, megkereste a miniszterelnök urat is, valamint közbenjárt a külügyminiszter úrnál azért, hogy ismételten legyen nemzetközi kampány év. A közlekedési támogatás reálisabb összegének kialakításában is fontos szerepet vállalt. Az Önhöz forduló mozgássérültek mindenkor emberséget, reményt, segítséget kaptak, de nyíltan megmondta azt is, amikor nem tudott helyzetükön változtatni. De sorolhatnánk tovább azokat az indokokat, amiért félünk Önt elveszíteni. Jól tudjuk, elnöki munkája rendkívül fáradságos, időigényes, az emberi szervezetet felőrlő, s mindezért Ön és munkatársai anyagi elismerést sem kapnak. Mégis fáradhatatlannak hisszük, ha embertársaiért tenni kell. Az Isten szent nevében kéijük, továbbra is tiszteljen meg bennünket és vállalja el az elnöki tisztet. Legyen továbbra is a mozgássérültek védelmezője, segítője. Ezek az emberek igazán rászorulnak erre. Tisztelettel: A vidéken élő mozgássérültek Felejthetetlen napok Bucsecsben Fotó: amatőr Utazni mindig jó dolog, főleg akkor, ha az ember oda utazhat, ahová a szíve a leginkább húzza. Ezért is számolunk be örömmel arról, hogy augusztusban két hetet tölthettünk Erdélyben, a Páneurópai Unió ottani ifjúsági szervezetének a meghívására. Még a romániai vasutassztrájk hírei sem tudtak eltántorítani bennünket az utazástól. Igaz vonattal csak Nagyváradig jutottunk el, de segítségünkre sietett Tavaszi Hajnalka újságírónő, aki mikrobuszt szerzett a számunkra. Barcarozs- nyón már vártak bennünket fiatal meghívóink, akikkel igen gyorsan összebarátkoztunk és együtt utaztunk tovább egy teherautó nyitott platóján táborhelyünkig. Megérkezvén vendéglátóink hatalmas tábortüzet gyújtottak, s a sötét égbolton ragyogó és hulló csillagok százai és ezrei hallgathatták gyönyörű román és magyar népdalainkat. A következő napokban a környék hegyeiben túráztunk, miközben testben és lélekben készültünk az Omul-csúcs (2507 m) megmászására. Mikor kedvező időjárást jósolt a meteorológia, nekivágtunk hegyivezetőinkkel a nagy útnak. Az éj szakát Maleiestiben, 1720 m magasságban töltöttük, majd hegyimentők segítségével vágtunk neki a szikláknak. Felfelé cammogva megirigyeltük a hegyi kecskék kecses szökellését, s a sziklák repedéseiben megbúvó havasi gyopárok szépségét. Fenn a csúcson, a táj leírhatatlan gyönyörűségében tárult elénk, s nem győztük kattogtatni fényképezőgépeinket, Pillanatkép - emblémás trikóban hogy megörökítsük a csodát. Pár napi pihenő után megnéztük a közeli városok nevezetességeit is. Jártunk a törcsvári kastély - amely a Dra- kula legendákról híres - ódon falai között. Óriási élmény volt a Csíkszeredái városnézés, de eljuthattunk a híres búcsújáróhelyre, Csiksomlyó- ra is. A városnézések és túrák mellett igen fontosnak tartottuk, hogy román barátainkkal is mind jobban összeismerkedjünk. A tábori élet megannyi apró kis kalandja - medvelátogatás, fürdés a hegyi patakban stb. - jól összehozott bennünket, miközben igyekeztünk új barátaink nyelvén is megszólalni. A felejthetetlen két hét után könnyes szemmel mondtunk Ja revedere”-t vendéglátóinknak. S végül köszönetét szeretnénk mondani Csárádi János úrnak, a MÁV vezérigazgatójának, hogy a határig ingyen utazhattunk, Németh Sándornak, az Abaúj Nyomda vezetőjének a sokak által megcsodált páne- urópa-emblémás pólóinkért , valamint a meghívást, különösképpen Ditta Zdraila-Zeckelly kedvességét, segítőkészségét. A miskolci páneurópai ifjak nevében: Hollóssy Boglárka és Nyikes Zita Kollégiumi hírek A nyári felújítási és karbantartási munkák sikeres befejezése után megnyitotta kapuit a miskolci Petőfi Sándor Középiskolai Kollégium. Augusztus utolsó napján közel ötszáz diák foglalta el új otthonát. A beköltözés utáni napokban a fiatalok tanévnyitó szintértekezleten találkoztak nevelőtanáraikkal, megismerkedtek a kollégium házi- és napirendjével, az elvárásokkal és a lehetőségekkel, miként szüleik is a már korábban megtartott tanévkezdő szülői értekezleten. Az intézmény vezetése és nevelőtestülete továbbra is azon fáradozik, hogy mind kulturáltabb körülmények között tanuljanak, pihenjenek diákjaik, számos hasznos szabadidős elfoglaltságot is biztosítva számukra. Dobos Károly igazgató hKesznyétenről — más szemmel A „Fejlődő Kesznyéten” című íráshoz (EM augusztus 23.) szeretnék hozzászólni. Talán kevesen tudják, hogy nem az önkormányzat jóvoltából fejlődik ilyen szépen a falu. Hogy miért? Először is: az út, amely Kesznyétent összeköti Tiszaújvárossal, nemcsak a mi érdemünk, építéséhez a környező települések is hozzájárultak. A takarékszövetkezetet sem az ön- kormányzat, hanem a Felsőzsolcai Takarékszövetkezet építette. A református templom tatarozásához nem tudom mennyiben járult hozzá, de többnyire az is a lakosság adakozásából és társadalmi munkája révén lett ilyen szép. A telefont valóban az önkormányzat vezetteti be, ami a lakosságnak „csak” 45 ezer forintjába kerül. Igaz, ebből visszajár az ÁFA és egyéb kedvezmény is megillet bennünket. Az Újtelepen (cigánysomak nevezett utca) kavicsot szórtak a földút- ra, hogy ne legyen sár. így most nem a sárban, hanem a kavicsban akad el a gépkocsi. Másutt, tulajdonképpen a fél faluban, továbbra is földút van, legtöbbjük esőben járhatatlan. A Dózsa György utcában, a falu szélén még a villanyvezetéket is az élő fához kötötték, mert állítólag az önkormányzatnak nincs oszlopokra pénze. Ez a dolog engem érint a legjobban, hiszen a vezetékek az én ablakom előtt vannak összekötve, s ráadásul nincsenek leszigetelve. (Szabályos így? Nem életveszélyes?) Pedig csak három oszlopot kellene letenni, hogy a villanyáram elérjen a következő házig. Hogyan adhatott építési engedélyt az önkormányzat a vezeték elvezetése nélkül? Mert ez így nem megoldás! Mikorra várható, hogy végre megcsinálják? Nekünk, első lakáshoz jutóknak 40 ezer forintot adtak, mert a többi kellett a községfejlesztéshez. (Százezer forinton felül jutott volna egyébként). Az idén pedig már nem is adtak. De hát akkor mit fejlesztenek, hová teszik a pénzt, ha már három villanyoszlopra sem jut évek óta? Ez a fejlődő Kesznyéten? A környező falvakban az önkormányzatok utat építenek, vizet, gázt, telefont vezettetnek. Nekik miért van és nekünk miért nincs ezekre pénz? Nem értek a politikához, a pénzkérdésekhez még kevésbé. De jövőre elmegyek a választásra, az biztos. Tállamé Kapitány Tünde Kesznyéten Pardon — a Volántól Az ÉM augusztus 16. számának levelezési rovatában „Edelényi buszperpatvar” címmel közölt panaszt kivizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy aj árat vezetője nem az előírások szerint végezte feladatát, amiért elmarasztaltuk. Visszatérítettük továbbá a helyjegyre kifizetett 360 forint többletköltséget, melynek továbbítására kfirtük a panaszost. Az okozott kellemetlenségért mind a levélíró, mind budapesti rokonai elnézését kéijük. Almási Zoltán üzemigazgató Jogsegélyszolgálat Ma, szeptember 13-án, délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház I. emeletén, levelezési rovatunk irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad dr. Demeter. Lajos ügyvéd.
