Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-08 / 209. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. Szeptember 8., Szerda--------------APROPÓ------------L yuk a furulyán Brackó István Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy egy magyar színész - önként és dalolva - miért ment Angliába, s töltött el kilenc hónapot csellengéssel a ködös Albionban. A művész tíz évet húzott le az ország vezető teátrumában. Jó szerepeket játszott, nevét ismerte az ország, játszott a színész-ze- nakarban, s egyetlen öttusaversenyről sem hiányzott, ahol a magyarokat kellett biztatni. Nem rúgták ki, nem küldték el. Csak egy kicsit tele lett mindennel, csak egy kicsit el kellett mennie. Lébecolt a szigetországban, s utolsó lyuk volt a furulyán. Ezt ő mondta, egy rádióinterjúban, amikor arról faggatok, hogy egy itthon becsült teátrista miért ■ hagyja ott a biztos jót a bizonytalan rosszért... Nem hívta, nem várta kint szerep. A világot jelentő deszkák közelébe csak mint néző merészkedhetett. Shakespeare országa vonzotta? Vagy a kaland? Vagy az itthoni, csömör? A hallgató nem lett okosabb. Én sem. Bubik István, mert róla van szó, annak rendje és módja szerint hazatért, kiengedte fejéből a gőzt, s most nyilván játszási lehetőséget keres. S persze, meditál. O tíz éven át hűségesnek bizonyult a „Nemzetihez”, s nagy túrájára a tisztesség vitte el. A már felemlegetett interjúban boncolgatta a hűség és tisztesség együvé tartozó kettősségét. Királydrámák, emberi sorsok alapkérdése ez. Kicsiben, nagyban, de egyformán éles kontúrokkal vetítődik ki a kép. Neki volt bátorsága és lehetősége ezt a kettős keresztet levetnie, s választania, változtatnia. S hogy jól döntött-e? Az idő igazol majd mindent. Utólag is. Hányadik lyuk lesz a furulyán? A lényeg, hogy megszólaljon a hangszer. Hogy ne váljék szuszogássá vagy acsarko- dássá a dal. Thália templomában sem illik illetlenül viselkedni. Nádasdy Akadémia Székesfehérvár (MTI) - A szépművészetek és a környezetvédelem nemzetközi központját kívánja létrehozni Nádasdladányban, a Ná- dasdy-család egykori birtokán, a grófi família leszármazottja, Nádasdy Ferenc. A Kanadában élő üzletember székesfehérvári tájékoztatóján kifejtette: Nádasdy Akadémia elnevezéssel családja művészetpártoló, mecénási tradícióit folytatva, a tehetséges hazai és külföldi művészeknek kíván lehetőséget nyújtani az alkotásra a XIX. században épült, 6500 négyzetméter alap- területű, 22,5 hektáros védett parkkal övezett kastélyban. Ezeréves ékszerek —-— ...—— .......——__ Misko lcon, a Vörös út 13. számú ház udvarán q szennyvízbekötési munkák során kora Árpád-kori (XI. század) leletekre bukkantak. A tulajdonos^ Orosz Endre és Ijét tanár, Szegedi Győzőné és Radványi Árpád értesítette a Herman Ottó Múzeumot. A gyors leletmentő ásatás során kibontottak egy női csontvázat, melynek jobb alkarján karperecét, ujján két gyűrűt, derék tájon hold alakú csöngőt (lunula) találtak, a koponya kétoldalún 11 hajkarikát. Nagyvarosban ritka az ilyen lelet, a bejelentőknek köszönhetően, az utókornak megmarad a közel ezeréves ékszeregyüttes. Fotó: Kozma István Fából faragott mitológia Erdőbénye (ÉM - FG) - Itt minden darabnak evezredes története van, pedig egyik sem idősebb öt évnél. A szobrok, a használati tárgyak többségét az utóbbi években készítette az Eraőbényén élő Égerházi László fafaragó. Ehnez a munkához sok idő kell, és főleg sok könyv. Mert ősi hagyományaink tanulmányozása nélkül nem tudná elkészíteni nonfoglalásko- ri vezéreink és asszonyaik szobrát. A huszonnyolc éves fiatalembernek az édesapja adta kezébe a szekercét. Ó kontárnak mondta magát, pedig ezermester volt, s úgy tűnik, a fia is követi példáját. Amit csak tud, megcsinál. A ládákra, asztalokra hidegen kovácsolja a vasat. Műhelye sincs, sem drága szerszámai, mégis ura az anyagnak. Megmunkálja a követ, a rezet, de a kedvence mégis a diófa. Szereti, hogy hatni tud a fára, és a fa is visszahat rá. Mutatja is az egyik szobron, hogy a növényi lerházi Lászó - háttérben a agolyasszony" mítoszok világából megtestesített Fotók: Laczó József A láda elsősorban nőjelkép, gondoljunk csak Pandora szelencéjére, a frigyládára, a menyasszonyládára, melyből eleink mea tudták jósolni a gyermekáldást - es egyébként üldögélni is lehet rajta ornamentika kifaragásánál a fa erezete vezette a kezét. Az általa készített ládák, asztalok, tükrök nem dísztárgyak. Ezeket használják, és társával, Osz- lánczi Erikával - kit szelíden kedvesének nevez -, arra törekednek, hogy közös otthonukban mindent maguk készítsenek el. Erika szintén kézműves, korongo- zik, szó - természetesen a László által készített szövőszéken. De a használati tárgyak mellett ott vannak a szobrok. Ezekhez azért kezdett hozzá, mert úgy gondolja, hogy nagyon keveset tudunk a múltunkról. Ha alaposabban megnézzük ezeket az alkotásokat, mindjárt kiderül, hogy sokkal messzebb kell mennünk a honfoglalásnál. Egy-egy alakban mítoszok tucatjai rejtőznek. A „Sokkeblű boldog- asszonyban” benne van az anyaság, a Magna Mater, a görög Artemisz istennő, a keresztény ikonográfiából ismert Madonna, és mert két arca van a szobornak, arra is utal, hogy bizony az emberi természet kettős. A szépség és fiatalság mellett ott kísért az öregség. És tudjuk, már az első asszony, Éva sem csak az élet to- vábbadója volt, hanem a test esen- dősége miatt a bűn anyja is. A mi mesebeli Tündér Ilonánk szintén sokkal több üzenetet hordoz a múltból, mint amennyit a meséből megtudunk róla. Most fába faragva mutatja, hogy rokonságban van az ősi természetvallások Földet, elemeket, növényeket égitesteket megszemélyesítő női szellemeivel. Mint urah, altáji vagy szkíta testvérei, ő is magán viseli a vénuszi jelképeket. Lépte nyomán virágba borul a természet, homlokán ott ragyog a csillag, és ha sír, akkor gyöngykönnyeket hullát... Égerházi László először az erdőbé- nyeieknek mutatkozott be, az első hazai kiállítás után most a sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumban láthatjuk alkotásait. Analfabéták a nagyvilágban Budapest (MTD-Libériában, Bhutánban, Afganisztánban, Maliban és Szomáliában a gyermekeknek alig egynegyede részesül alapvető iskolai oktatásban - állapiba meg az ENSZ Oktatásügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO jelentése, amelyet most tettek közzé a szervezet székhelyén, Párizsban. A jelentés 87 fejlődő ország iskolai helyzetét rangsorolja, 121 országról ad értékelést. A listavezetők a fejlődők között: Kína, a Koreai Köztársaság, Szingapúr, Sri Lanka és az Egyesült Arab Emirátusok: ezekben az országokban a gyermekek száz százaléka elvégzi az általános iskolát. Az UNESCO adatai szerint a világon ma is 948 millió felnőtt analfabéta van, s az írástudatlanok száma még az évezred végén is 935 millió lesz. 128 millió az olyan gyerekek száma, akik semmiféle iskolába sem járhatnak. A fejlődő országoknak az évezred végére legalább húsz millió új pedagógusra lenne szükségük. Az UNESCO által 1965. szeptember 8- án Teheránban összehívott világ- kongresszus úgy döntött, hogy e napot minden esztendőben az írástudatlanság elleni küzdelemnek szenteli. A világkongresszus ráirányította a figyelmet az írástudatlanság felszámolására folytatott harc fontosságára, hiszen az analfabétizmus akadálya lehet a gazdasági élet, a nemzeti kultúra fejlesztésének. A konferencia rövid és hosszabb lejáratú terveket dolgozott ki céljainak elérése érdekében. Amikor a nálunk még új rendelkezés - miszerint minden kereskedő köteles blokkot mellékelni eladott árujához, lett légyen az három tojás, mázsa burgonya vagy structollas báli tüll kalap - óriási felzúdulást keltett az elárusítók körében, rögtön gyanú ébredt bennem: polgártársaink nemcsak az adó ellen berzenkednek, hanem az írás ellen is. Mivelhogy hadilábon állnak vele. Magam is sokszor tapasztaltam, hogy még diplomás emberek is úgy írnak meg egy levelet, mintha a fogukat húznák, Az alacsonyabb képzettségúek- nél ez még gyakoribb, olykor úgy merednek rá a kezükben lévő irományra, mint más áz egyiptomi hieroglifákra, Bizony baj van az írástudás körül! Hogy mekkora baj, az leginkább a gyerekeknél látszik meg, hiszen ők még nem is leplezik, csak éppen nem szeretnek olvasni. Tudnak pedig, csak nem annyira, hogy az olvasás ne fáradtságot, hanem gyönyörűséget jelentsen számukra. Miért? És miért több és egyre több a dislexiás gyermek? Emberöltővel ennek előtte még fehérhollószámba ment, s ha előfordult, a pedagógus pedig vitázott a diagnózist adó pszichológussal: ugyan kérem, dislexia nincs is, csak lusta a lelkem... Pedig volt. Hermann Alice úja Az első tíz év című könyvében, hogy a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István is dislexiában szenvedett, kétségbeesett házitanítók csak tíz éves korában tudták megtanítani a betű- vetésre.(Esete persze fényesen bizonyítja, a dislexia független az értelmi képességektől.) Egyelőre még titokzatos jelenség, de bizonyára összefügg a gyermeki idegrendszer túlterhelésével. A kezdet a hang, a fül kora volt. Homérosz és a rhapszodoszok meséltek a végtelen idők hosszán, s a történetek szájról szájra jártak. És bár a régiek memóriája a mienknél sokkal jobb volt, ki tudja, mennyi érték veszett el, mert nem volt írás megörökítésére... Aztán jött a kép: a régi templomok falait azért festették tele, hogy a látvány tudatosítsa és emlékezetbe vésse a bibliai ismereteket. Az írott betű és annak tudója mérhetetlenül értékes lett, akár pa- pírusztekercsen, akár ékes kódexek lapjain szólalt meg a szöveg. A kincs keveseké volt, és nem véletlen, hogy a tudományos munka színtere a kolostor: kéziratos könyvet másolni, kéziratos könyvben^ búvárkodni, egyáltalán sok könyvet együtt találni csak ott lehetett, és csak olyan embernek, aki egész életét erre szánta. A könyvnyomtatás demokratizálta az olvasás ügyét. Szükség volt rá: a reformáció kora ez, a bibliaolvasás a hívő kötelessége lett. A könyvkultúra pedig közügy, a tudás hatalom, a társadalmi fejlődés, a polgárosodás, a gazdasági haladás mind ennek folyománya. Aztán jött a mozgó kép. (Balázs Béla korunk „népművészetének” mondja.) És mióta a tévé segítségével beköltözött az otthonokba, sajnos sokszor kiveri a kényelmesebb kezekből a könyvet. Nem azért, mert rabolja az időt, hanem mert lustaságra, szellemi restségre veszi rá azt, akit lehet. Nem mindenkit, hiszen a képességek, a szellemi erők sem egyformák, de olyan nyugtalanító élmények, információk sokaságával árasztja el már kora gyermekkorban a nézőket, amelyek bénítóan hatnak a szellemi erők kibontakozására. Nem véletlenül sorolják egyes pszichológusok a tévét a narkotikumok közé, mindenesetre adagolni kell, mint az orvosságot. Hiszen ma is találkozunk még öreg falusi emberekkel, akik szenvedélyes olvasók, bölcs gondolkodók, holott hajdanában nyolcvanad magukkal ültek az osztatlan iskola egyetlen tantermében! És ma, sokkal kedvezőbb körülmények között mégis kevesebb eredményt érnénk el? Valószínű, hogy az ingerszegény környezetnél csak a túl „ingerdús” környezet a veszedelmesebb... A világ forog. Lehet, hogy újra a kép uralma felé megyünk, amikor a könyv, a fogalmi gondolkodás ismét csak nagyon kevesek kincse lesz. Szeptember nyolcadikén, az írástudatlanság elleni küzdelem világnapján tegyük félre a baljós sejtelmeket. Küzdeni csak reménykedve lehet. Már pedig küzdeni kell! Kulturális piac Miskolc (ÉM) - Színházak, könyv- és lemezkiadók, művelődési intézmények, kulturális alapítványok, művészeti csoportok, zenekarok közreműködésével immár negyedik alkalommal rendez kulturális piacot a hét végén az Óbudai Társaskör. Az óbudai Fő téren - mások mellett - szombaton mutatkozik be a Dunakeszi Fúvószenekari Egyesület Zenekara, az Óbudai Művelődési Központ Önvédelmi Klubja, a Budapest Bábszínház együttese, az Antanté- nusz Bábcsoport, a Garabonciás Történelmi Gyermekegyüttes és a Guruzsma táncegyüttes. Ugyancsak e napon tartják meg azt az árverést, amelyen ismert személyiségek tárgyai kerülnek kalapács alá. A ritkaságok kedvelői például licitálhatnak Kocsis Zoltán egy kéziratára, TörökÁdám 20 éve napvilágot látott - és azonnal elkelt - lemezére, valamint Ungár Anikó több bűvészkellékére is. Az esti programban szerepel Mozart: Bastien és Bastienne című vígoperájának bemutatója, az Opera deH’Arte Kulturális Egyesület előadásában. A vasárnapi program a Mozaik Jazz- folk Együttes koncertjével kezdődik, majd az ifjú nézőket szórakoztatja az Anonim és a Pirinyó pantomim- együttes. Csontos-fotók Sárospatak (ÉM) - Csontos Jolán fotóiból rendez kiállítást a Sárospataki Református Kollégium. A repo- zitóriumi teremben látható tárlatot szeptember 9-én, csütörtökön délután négy órakor Nagy Katalin újságíró nyitja meg. Dankó Pista Harsány (ÉM) - A miskolci Premier Színpad szeptember 11-én, szombaton este hat órától a harsányi művelődési házban mutatja be a Dankó Pista című daljátékot. Student Library Debrecen (ÉM) - A Csokonai Kiadó Kft. és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézete együttműködési megállapodást kötött magyarországi angol szakképzést segítő kiadványok megjelentetésére. Az intézet vállalta, hogy évente négy olyan eredeti angol vagy amerikai mű kiadását javasolja, amely az ország egyetemeinek és főiskoláinak angol tanszékein kötelező, illetve ajánlott olvasmány. A Csokonai Kiadó vállalta a művek gyors megjelentetését, viszonylag alacsony áron, zsebkönyv méretben, így jött létre a Student Library-soro- zat terve, előreláthatóan évente négy kötettel. Idén Shakespeare Hamletját és a Szentivánéji álmot adják ki, a következő év tervei pedig: Defoe: Robinson Crusoe; Twain: Hucklebery Finn; Dickens: Szép remények; Bronte: Üvöltő szelek. A kötetekben angol nyelvű tanulmányt és a feldolgozást segítő kérdéseket találhatnak az olvasók. Tehetségnevelés Miskolc (ÉM)- A mai lapszámunkban befejezzük az Erdélyi János Tehetségkutató és Tehetségnevelő Alapítvány által támogatott pályázatok listájának közlését. Földes Ferenc Gimnázium, Vass Iván tanár, munkaközösségvezető: 7-8. osztályos általános iskolai tanulók matematikai szakkörének támogatása, 40.000.- Ft.; Földes Ferenc Gimnázium matematikai munka- közösség, Kálmán László, ny. igazgató: 5-6. osztályos általános iskolai tanulók matematika csúcsszakkörének támogatása, 40.000.- Ft.; 21. Sz. Általános Iskola, Óhler Ánna könyvtáros, Miskolc: Tehetségkutatás, tehetségnevelés az iskola könyvtárában, 30.000.- Ft.; Általános Iskola, Mezeiné Varga Éva iskolaigazgató, Bükkszentkereszt: Diákújság működtetése, 40.000.- Ft.; Általános Iskola, Novák Mária, Füzér: Képességfejlesztő szakkörök támogatása, 40.000.- Ft.; Középiskolai Leánykollégium, Sándomé Kozma Klára igazgató, Sátoraljaújhely: Kollégiumi fejlesztő program kidolgozása a III. évfolyam számára, 10.000.- Ft.; Eötvös J. Általános Iskola, dr. Pulinkáné Balázs Mariann, Pető Miklós tanárok, Bodrogkeresz- ,túr: Népzene, népitánc, néprajz, népi hagyományok ápolása tanítási óra keretében; színjátszó csoport létrehozása, 10.000.- Ft.
