Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-07 / 183. szám
6 ÉSZAK-'Magyarország Kultúra 1993. Augusztus 7., Szombat---------APROPÓ----------T ömött sorok Csörnök Mariann vajh van-e valaki széles e világon, kinek még soha nem jutott ki egy hosszú, tömött sor látványa, ki még soha nem rémült meg, hogy utolsónak neki is oda kell állnia'?'.Kortól és sorsvetődésektől függően más-más, de bizonyára mindenkinek voltak lenyűgöző sor-élményei. Számomra az első - amely felnyitotta a szemem, hogy nemcsak tér- és időtényezői vannak egy sor hosszának - az odesszai volt, méghozzá az alkoholtilalom idején. Akkortájt is lehetett ugyan kapni mindennemű nedűt - dollárért vagy átlagos őshonosoknak előkeríthetetlen meny- nyiségű rubelért. így maradt a sor. Délután 2 órakor ugyanis rendszeresen feltárult a mennyek kapuja (a kijelölt italboltok bejárata), így egy délelőttnyi türelem árán be lehetett szerezni a délutáni jóérzést. Emlékezetes lett még az elöl verekedős-ve- szekedős, hátul beletörődött nyugalmú Bé- res-csepp sor; a csíksomlyói búcsú előestéjén a pékség előtt kenyeret váró, valóban végeláthatatlan embertömeg; a párizsi „sorozok”, akik a világ legtermészetesebb módján álldigáltak szombat este a mozik előtt, hogy bejussanak a választott előadásra. Apropó mozi! A legutolsó élmény itthon ért. A széksoroknak megtartott délelőtti előadásról kivonuló tízes létszámú tömeg már messziről látta: két-három ember szélességű, tíz méternél hosszabb sor toporog a filmszínházi előcsarnokban. A „minden jegy elkelt” táblától elszokott filmes világunkban egy kicsit szokatlan ez a látvány. Izgatottan kutattam emlékezetemben, melyik film lehet vajon az, amely így felkavarja a kedélyeket? A titok persze nem lehet sokáig titok. A hosszú sor egy kis, ékszereket tartalmazó üvegvitrin előtt állt. Olcsón lehetett aranyat venni a moziban? Vagy talán eladni is? Nem néztem utána. A jegypénztár előtt viszont egy lélek sem állt. MOZI Banya csak egy van A banya, a főhős és a „befutó" kolléganő (ÉM - CsM) - Az az egy is sok belőle. Legalábbis azoknak a férfiaknak, akikkel találkozik. És egy idő után a mozilátogatóknak is, de ez már egy másik kérdés. A női nem kevesebb bájjal megáldott tagjai persze kárörvendhetnek magukban: úgy kell az ostoba hímeknek, miért nem tanulják meg végre, a szépség nem minden; miért futkosnak egy darabig még akkor is a nő után, amikor már biztosan tudják, ez nem az ő partijuk. A filmnek természetesen nem ez a tanulsága, sőt nincs is tanulsága. Bár a film készítői megpróbáltak nyilatkozataikban mindenféle súlyos és mélyenszántó eszmei mondanivalóról felleb- benteni a fátylat, azért az egyszerű néző előtt ezek nagy része homályban marad. Szerencsére. (Néhány lenyűgöző mondanivaló-szilánk: ,A film arról az elképesztő nyomásról szól, amit a gyilkosságtól való félelem okoz két ember viszonyában.” „Azt a meggyőződésemet kísérli meg bemutatni, miszerint a legmenőbb manökenek többsége nem normális.” „Ez a kis játék akkor válik veszélyessé, amikor valóban bajba sodorja őt.”) Ha tanulság nincs is, van egy kellemesen és szerencsésen, sőt vagány módra ügyefogyott-álmo- dozó főhőse (Matthew Welch, kit Arye Gross játszik). Ő elcipeli a hátán nem csak az egész sztorit, de még a poénokat is. És persze van benne minden, amit beígérnek a szórólapon: „szex, erőszak és egyéb családi örömök”. Bár ez az utóbbi a legkevesebb. Viszont a Banya, Hexina (Claudia Christian) meglehetősen jó formájú, vonzó és szélsőséges. A többiek is bájosak jellem-skatulyájukban, így a kezdeti langyos-pancsikálás, majd a krimiszerű izgalmak után rádöbbenünk, ez bizony tényleg vígjáték! Lehet hát hátradőlve jókat kaca- rászni. Az utolsó szerelem (óh) A tegnap este megtartott lillafüredi ünnepséggel befejeződött az idei Miskolci Nyári Fesztivál. De hátra van még a ráadás. Akik még nem látták volna, ma este fél kilenctől még megnézhetik a tapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon Murray Schisgal: Szerelem, óh! című bohózatát. Ha bohózat, akkor szerelmi háromszög! Schigal darabjában azonban ez a háromszög nem a másik fél tudta nélkül, hanem egyenesen annak kérésére jön létre. Miért? Az okok természetesen egy másik háromszögben keresendők... A részletekbe Molnár Zsuzsa, Zsolnay András és Szirtes Gábor avatja be a Tapolcára látogató közönséget. Fotó: Dobos Klára Vizsolytól a világkiállításig Ács Lipót, akitől még Malonyay is „kölcsönzött” Dr. Töttós Gábor Öt emberöltővel ezelőtt, 1868. augusztus 6-án született Vizsolyban Auerbach, 1904-től Ács Lipót, akinek ma már alig ismerik néhányan nevét, munkásságát. Ennek ellenére méltón lehetne büszkesége szülőhelyének éppúgy, mint Szekszárd- nak, ahol legtovább élt és dolgozott. A népiskolai évek után Iglón és Kassán járt gimnáziumba, majd a fővárosban végezte az Országos Minta- rajziskolát. Nem elégedett meg a középiskolára képesítő tanári oklevéllel, hanem nyomban továbbképezte magát Lotz Károly hírneves festőiskolájában. A sümegi állami reáltanodában töltött egy év múltán Tolna megye székhelyére, az ott akkor éppen megalakuló főgimnáziumhoz helyezték. Az intézménynek sem épülete, sem tanára, sem hagyománya nem volt még a mindössze tizennégyezer lakosú Szekszárdon. Ács gimnáziumi igazgatójával, Wigand Jánossal együtt tudatosan törekedett arra, hogy közüggyé tegye a tanítást. Énnek érdekes színfoltja, hogy 1906-ban az iskola fennállásának tizedik évfordulóján a tornateremben „érdekes és tanulságos kiállítást rendezett” - a helyi Közérdek szavai szerint. ,A főgimnázium összes növendékeinek rajzait láthatja itt a szemlélő, így végigtekintheti az egész tananyagot, a tanítás módszerét, s meggyőződhetik a növendékek fokozatos fejlődéséről” - úja az újság, amely „a legügyesebb rajzolók” sorában két későbbi festőművész nevét is említi... Erre az esztendőre érik be Vizsoly szülötte évtizedes munkájának gyümölcse. A gimnáziummal egy időben alapított, amellyel öt évig egy fedél alatt élnek, arra ösztönzi a tehetséges tanárt, hogy a szinte alig becsült és össze nem gyűjtött népművészeti értékeket feldolgozza. Előtte senki olyan lelkesedéssel és szakértelemmel nem közeledett a gazdag hagyományú Sárközhöz, mint ő. „Ma már majdnem csak a múltban létezett sárközi népművészetről beszélünk, pedig az emberrel veleszületett alkotóösztön és e vidék népének magasfokú intellektusa kiváló értékű háziipart teremtett” - úja egyik cikkében, majd így folytatja: „Fájdalommal látjuk azonban, hogy ez az ösztön a teljes gondozatlanság miatt mintha kihalófélben volna. Látjuk, mint lazulnak az ősi erkölcsök, halványulnak a múltnak emlékei, elsorvadnak a hagyományok, kallódik az ősök öröké. Elvész itt is éppúgy, mint másutt a népiélek egész zamatos tartalma. Ami megmarad belőle, annak fájdalom, csak a neve lesz Sárköz”. Ha ma még sincs így, főleg tevékenysége nyomán mondhatjuk el. Munkája több lett: felfedezés, alap napjainkhoz. Ha értjük, látjuk a múltat is, népünk nem ismert, félreismert formai, színbeli játszi kedvét, ezt Ács Lipót- nak tán soha nem lehet már megköszönnünk - mint ahogy egykor sem tették meg ezt -, s hívebbek akkor s úgy lehetünk, ha belőle élünk. Ki jobban, ki'kevésbé tisztesen megtette ezt akkoriban is. Ocsényben és Decsen, a táj két jellegzetes falujában, ő hozta létre először a háziipari szövetkezetek ősét tíz-tíz asszonynyal, az iparművészeti iskola, az állam és helyi előkelő hölgyek támogatásával. Szekszárdon pedig Steig Flórián fazekasmestert nyerte meg tervei számára. Az utóbbival 1906- ban együtt vettek részt a milánói világkiállításon, ahol hatalmas sikert arattak. Az Ács mintáival ékes kerámiákat napok alatt elkapkodták a helybeliek és a külföldi művészek, a művésztanár aranyérmet, a mester ezüstöt nyert a sok ezer indulót megelőzve. (Megdöbbentő azt tudnunk, hogy a világhírű darabokból ma még a szekszárdi múzeumban is alig akad egy-két emlék!) A dicsőség nem változtatta meg Ács Lipótot, csupán igazolta: ugyanolyan szerény középiskolai tanár maradt, aki nehezen és keveset ír, de annál többet és hasznosabban gyűjt, rajzol, dolgozik. Ezt használta ki Malonyay Dezső, akinek A magyar nép művészete című sorozatában nem véletlenül legvaskosabb a negyedik, a Sárközről szóló kötet. Ennek anyagát Kovách Aladártól és Ács Lipóttól „kölcsönkérte” és saját műként megjelentette, szinte meg sem említve az igazi alkotókat. Ez a plagizálás örökre megakasztotta a két kutató lendületét, mivel másfél évtizedes munkásságukat orozta el tőlük. S hiába olvasható minden minta alatt Ács aláírása, ma mindenki Malonyayt emlegeti... A kötet megjelenésekor azonban a szakértők mégis felfigyeltek a motívumok összegyűjtőjére: 1912-től szolgálattételre a Néprajzi Múzeumhoz rendelték by. Az 1902-ben Firenzében kiállító, Milánóban a magyarságnak dicsőséget hozó, számos külföldi lapban publikáló Ács Lipót — ha lehet — ezután még csendesebben kutat. Csupán 1928-ban jelenik meg egyetlen, szerény könyvecskéje Népművészeti gyűjtés címmel. Éhben találjuk azt a gondolatot, amelynek jegyében dolgozott mindvégig, s amely számunkra is útmutatóul szolgál: „Ne vesszen el népies formakincsünkből egy részecske sem, mert mindegyik egy-egy olyan sugár, amelyből nemzeti kultúránk fénykévéje tevődik össze”. Nyelvrokonaink, a finnek 1922-ben megérezték a távolabbi összefüggéseket is: a világkiállításon ismét fényesen elismerték Ács Lipót munkáját. Szomorú arra gondolnunk mindezek után, hogy csupán szülőföldjén nem jutott még idő és erő arra, hogy összegyűjtsék cikkeit, mintáiból legalább egy válogatást, s végre kiadják. Jellemző, hogy az 1945: július 11-én Budapesten elhunyt Ács Lipót emléke miként porlik: a Néprajzi lexikon már nem is szerepelteti címszóként... Talán szülőhelye és Szek- szárd tehetne valamit azért, aki értük annyit tett, de saját halhatatlanságáról elfelejtett gondoskodni. (A szerző a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolai tanára) A sárközi gabócakészítőket is jól ismerte Ács Lipót Fotó: ÉM-repró Fúvószenekarok Mezőkövesd (ÉM) - Nemzetközi fúvószenekari találkozót tartanak a hét végén Mezőkövesden. A kétnapos programban hazai és külföldi együttesek, majorett-csoportok lépnek fel. A koncertek szombaton és vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődnek-jó időben a szabadtéri színpadon, rossz időben a Művelődési Központ nagytermében. Csűrdöngölő Szanticska (ÉM) - A Tiszaújvárosi Ifjúsági Kör idén negyedik alkalommal szervezi meg tíznapos Szent Ist- ván-táborát augusztus 21-től 29-ig Szanticskán. Népzenét, néptáncot tanulhatnak az érdeklődők a Csűrdöngölő együttes tagjainak segítségével, de^ lesz bőrözés, agyagozás, szövés, sőt kenyérsütés is. Vendégként meghívták többek között a Kaláka együttest, Muzsay Andrást, Be- recz Andrást, William Byrd-et. A részvételi díj négyezer forint, ezért teljes ellátást kapnak a tábor lakói. De a rendezők kérik, hogy vigyenek sátrat, hálózsákot és leginkább jókedvet, zeneszerszámokat. Táncdalfesztivál Eger (MTI) - Szombaton este nyolc órakor Egerben, a Líceum udvarán megkezdődik az idei táncdalfeszti- vál. Negyvenkét dal sorsát kísérhetik figyelemmel a nézők és a hallgatók. Az első elődöntőn tizennégy dal csendül fel, ismert és ott bemutatkozó énekesek előadásában, majd ezt követi még két szombat esti elődöntő. A verseny végeredménye a szeptember 5-i döntőn alakul ki, amelynek a Budapest Kongresszusi Központ ad majd helyet. Ezen tizenöt dal verseng a győzelemért. A fesztiválzenekart az elmúlt évi táncfesztiválról már ismert zenészek alkotják: a Miskolci Szimfonikusokat Kovács László Liszt-díjas karmester vezényli. Cigánytalálkozó Hemádvécse (ÉM) - A Magyarországi Cigányok Igazság Szövetségének hemádvécsei alapszervezete és a község önkormányzata cigány kulturális és sportnapot szervez szombaton délelőtt 9 órától a hemádvécsei sportpályán. Délelőtt kispályás labdarúgás, kötélhúzás és különböző sportversenyek lesznek. Az ebéd után cigány hagyományőrző együttesek mutatkoznak be. Az esti bálban a Royalfix együttes, valamint Gagyi Oszkár és zenekara húzza a talpalávalót. A rendezvény díszvendége: Kees Bakker újságíró, a magyarországi cigányok megsegítéséért tett holland alapítvány létrehozója. Meghívott vendégek: dr. Raduly Géza MCISZ elnök, Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke, országgyűlési képviselő, Raduly István, MKM Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztály referense. Muzsikáló-mozi ^ Miskolc (ÉM) - Főcímzenék muzsikálnak jövő hét hétfőtől (augusztus 9-től) a miskolci Muzsikáló udvarban. Az élő, színpadi produkciók otthona augusztus 30-ig hetente háromszor - hétfőn, szerdán és pénteken - szabadtéri mozivá alakul. Az este fél 9-kor kezdődő előadásokon a következő filmeket vetítik: Halhatatlan szerelem, Drakula, A nagy durranás, Tökéletes katona, Hiába futsz, Reszkessetek betörők 2., A bérgyilkos, Az utolsó mohikán, Cliff- hanger (Függő játszma), Úszó erőd. Reiki tanfolyam Miskolc (ÉM) - Reiki I-es és Il-es tanfolyam (mint univerzális segítő, gyógyító módszer) indul szeptemberben Miskolcon. Szeptember 25- én pedig országos reiki találkozó lesz a városban, ahol reiki mesterek tartanak előadásokat, illetve a résztvevők megbeszélhetik tapasztalataikat. Érdeklődni és jelentkezni Kása László telefonszámán lehet: 337-079. Guruló vendégjáték Mákófalva (ÉM) - Ilona-napi ünnepségeket rendeznek ma és holnap az erdélyi Mákófalván, ahol a miskolci Pécsi Sándor Guruló Színház bemutatja Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényéből út musicalt.
