Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-05 / 181. szám

1993. Augusztus 5., Csütörtök — Magyar Múlt ÉSZAKIM AGYARORSZÁG 13 | I A szétdarabolt Magyarország Benedek Elek Szigetvár bevétele után a török se­reg hazavonult, s az új szultánnal, Szelimmel, nyolc esztendős békét kötött Miksa király, ki összetobor- zott nagy seregével semmit sem tett Magyarország védelmére. Driná- polyban kötötték meg a békét 1568- ban, a király kezén maradt, ami álé­kor birtokában volt, s ezért fizetett 30 ezer forint évi „tiszteletdíjat”. Huszonöt esztendeig tartott a Dri- nápolyban kötött béke, de a végeken ez idő alatt sem pihentek a fegyve­rek, a török csapatok földön be-be- törtek, a jó magyar vitézek védték a határt., ahogy védhették. 1572-ben koronázták meg Rudolfot, Miksa egyik fiát magyar királynak, de csak atyja halála után kezdi meg (1576- 1608) a tényleges uralkodást. Spa­nyolországban nevelkedett, nagy­bátyjának, II. Fülöpnek az udvará­ban, s a jezsuiták nevelte király az­zal az elhatározással lépett trónra, hogy elnyomja minden eszközzel az új hitet, s ha másként nem, fegyver­rel is, erőszakkal is hatalomra segí­ti a régit. De a testileg, lelkileg er­nyedt ifjú sokkal gyengébb volt, semhogy elhatározását ő maga való­síthassa meg. Akkor már nemcsak Magyarországon, de Ausztriában is, Csehországban is nagy hatalom volt az új hit, s a gyenge akaratú király csakhamar visszariadt a harctól. El- betegesedett, búskomorság lepte meg, fásultan, közömbösen nézte a dolgok folyását, az országos dolgok­kal nem törődött. Visszahúzódott Prágába, vizsgálta a csillagokat, ke­reste a bölcsek kövét, az aranycsiná- lás titkát s haszontalan kísérletekre rengeteg pénzt pocsékolt el. De Konstantinápolyban felülkereke­dett a háborús párt, s a szultán meg­üzeni a háborút. A hosszú békére hosszú háború következik, s az aranycsináló királyt teljesen készü­letlenül találja a háború, Erdélyben keres szövetségest. Báthory István, Erdély fejedelme titokban hűséget esküdött volt Miksának, de a bécsi udvar nem bízott benne, s Békés Gáspárral, János Zsigmond egykori komornyikjával akarták kiüttetni a fejedelmi székből. Báthory hamar leverte a Békés Gáspár szemezte lá­zadást, s közmegelégedésre vezette a kis-Erdély ügyeit, de fájdalom, ke­vés ideig. A nagyműveltségú férfiút a lengyelek királyukká választot­ták, s fejedelmi örökébe bátyja, Bá­thory Kristóf lépett 1576-ban, tehát abban az esztendőben, melyben Ru­dolf Magyarország királya lett. Mindössze öt esztendeig ült a bete­ges Báthory Kristóf a fejedelmi szék­ben. 1581-ben meghalt, s fia, Zsig­mond, akit a jezsuiták neveltek, amint kikerült a gyámság alól, a rendek kívánságára eltávolította a jezsuitákat, de egyenkint vissza is hírta őket. Rudolf is, Báthory Zsig­mond is, mindkettő a jezsuiták ne­veltje, a vallásszabadság ellensége, hamar megértik egymást. Az is, ez is beteg lelkű ember. Megkötik a szö­vetséget 1594-ben a török ellen, de az erdélyi országgyűlés nem járul a szövetséghez: feltételül szabta, hogy Rudolf előbb foglalja vissza Budát, addig nem szabad kikötni a török­kel. Az ingatag lelkű Báthory, ami­kor látja, hogy az egész Erdély hely­teleníti a Rudolffal való szövetséget, lemond a fejedelemségről rokona, Báthory Boldizsár javára, elindul külföldre, de hirtelen mást gondol, visszafordul, a lemondást vissza­vonja, Boldizsárt kivégezteti, s vele több főurat - törvényes ítélet nélkül. Nagy a rémület a kis Erdélyben s most mái- az országgyűlés is elfogad­ja a Rudolffal való szövetségét, nyíl­tan szakít a törökkel. 1594-ik év fo­lyamán a török több helyen megver­te Rudolf seregét. A döntő ütközet Mezőkeresztesnél volt: itt találko­zott a szultán serege Rudolf és Bá­thory Zsigmond egyesült hadaival, ahol a török csapat megfutamítja, szétveri az egyesült hadakat. A titokzatos Tamana XVI. Gyöngyösi Gábor A Tamanával szembeni értetlenség, vagy makacs tartózkodás különben egyáltalán nem új jelenség. Mond­hatnánk, sokkal régebbi mint maga a Tamana történelmi segédtudo­mány. Ugyanezzel a makacs taga­dással, gúnyolódással, elzárkózás­sal találkozott mindenki, aki meg­próbálkozott valaha is azzal, hogy a magyarság Kárpát-medencei megje­lenésének idejét visszább tolja az időben, netán kapcsolatba hozza a magyarságot az avarokkal, vagy a hunokkal, s méginkább akkor, ha olyasmire vetemedett, hogy azt me­részelte állítani, hogy ezeknek a né­peknek volt valamilyen közük a ma­gyarsághoz. Mintha az a bizonyos szándékosan sokat emlegetett turá­ni átok (a magyarság önbizalmának letöréséért semmi sem drága) arra is kiterjedt volna, hogy a magyarok­nak kizárólag csak távoli kis népek lehetnek a rokonai, elődei, és sem­miképpen sem olyanok, - nagyok, Európának e tájain régebben megje­lentek -, mint a hunok, vagy az ava­rok. Sőt, hogy nehezebben lehessen eligazodni e két néphez kötődő tör­ténelmi szálaink között, azt se na­gyon kutatták, mi lehet az oka an­nak, hogy a magyar krónikák, legen­dák, egy árva szót sem szólnak a megjelenésükhöz közelebbi időkben itt járó, lakó avarokról, de annál töb­bet a hunokról, akik pedig majd egy fél évezreddel korábban száguldoz­tak itt a nagy magyar alföld pusztá­in, meg a korukban Pannóniaként emlegetett dombvidéken. Arról pe­dig hogy a hunok, avarok, magyarok megjelenése között valamilyen foly­tonosság is elképzelhető, s hogy itt azonos eredetű népek tűnnek fel egymás után úgy, hogy egymásra je­lentős néptömegeket hagynak, ame­lyeknek mind-mind szerepe lehetett a mainak mondható magyarság kia­lakulásában, természetesen szó sem lehetett. A témában járatosabb olva­só esetleg tudhatja, milyen értetlen­séggel találkozott e tájak legbátrabb gondolkodású történésze, őstörténe­tünk jeles kutatója Maijalaki Kiss Lajos, amikor nyékládházi ásatásai kapcsán ilyen gondolatokat is meg­pendített. De az ő feltételezéseivel, állításaival szembeni merev elzár­kózás nyilvánult meg Antal József, Györffy György, sőt legutóbb László Gyula kutatásainak hasonló ered­ményeivel szemben is, és a magyar történelem-kutatás reprezentánsai előszeretettel utalták a kézzelfogha­tó eredményeket is a nyelvtudo­mány fejtegetéseinek hatáskörébe. László Gyula kettős honfoglalás el­mélete - (mivel e sorokat Miskolcon írom, illik megemlíteni, hogy Maija- laki Kiss Lajos mintegy harminc esztendővel korábban tapogatódzott ekörül) a legnagyobb ellenállásba ütközött, különösen amiatt, hogy a hunokat és az avarokat egyazon népként feltételezve (bizánci forrá­sok alapján is) olyan nagykiteijedé- sű, nagy néptömegű „ őshaza” körvo­nalait rajzolta fel, amely semmikép­pen nem egyeztethető össze az úgy­nevezett Volga, Káma középső folyá­sa menti nem túl nagy földdarabnak azzal a soha kétségbe nem vont ké­pességével, hogy évszázadokon át ’lungary in the X' Taman« (TO) nance te be ecca in different part* of the world; nevek, molyok a ösö helyein Jl»for> "'L (VN QrbaT/ssék Taoann nase-parto to be found separetedly or in other compounds in dif­ferent parts or the globe. dsnek, melyik kill ön- oAg BcozcMtelbcn a föld kUlöihUiö rd­frödäicrn: Varros-Tóth Bator; . TANAKA? "3300p. Honolulu. £v - 1991 ­.■SAlSnlr MAGYARORSZÁG 1 XV. SZÁZADBAN A XV. Századi Magyarország egész területét beborítják azok a nevek, amelyek ugyanúgy, vagy más összetételben megtalálhatók a világ különböző részein Nyugat-Európáig elhatolni képes tömegű népeket legyen képes kibo­csátani. A harc tehát őstörténetünk szemlé­letének megváltoztatásáért tovább folyik. László Gyula ennek a bát­rabb, a magyar nép történelmi sze­repére jobban figyelő álláspontnak ma élő legjelesebb képviselője, - amint a Magyarok Világszövetsége Világszövetség című lapjának 1993 július 20-i (15.) számában megjelen­tetett inteijújából is kiderül, szinte visszhangtalanul mondja a magáét, úgy, hogy a kettős honfoglalás elmé­letét sem sikerült eleddig fenntart ás nélkül elfogadtatnia. A Tamana tör­ténelmi segédtudomány hirdetői, Magyarországtól távoli országok­ban, teljesen idegen nyelvi közeg­ben, azt is mondhatnánk sokkal sze­rencsésebb helyzetben vannak. Né­zeteiket a legkülönbözőbb tudomá­nyos fónimokon fejthetik ki, ezekért elismeréseket is kapnak, és amivel soha teljességgel nem méltányolha­tó tevékenységet fejtenek ki a ma­gyar nép és a magyar nyelv tekinté­lyének megerősítéséért vagy visszaszerzéséért a világban. Annak a nyelvnek és az azt beszélő népnek a tekintélyéért, amelyről Fischer Károly: A magyar őstörténet írás ha­nyatlása című művében azt írja, hogy „Az egész világon nincs nyelv a magyaron kívül, amelyben az éke- zés (accentus) különböző elhelyezé­se, vagy elhagyása az értelmet meg­változtassa. - Jellemző különleges­sége, a ragozás által egész mondatot tud alakítani, amit semmi más nyelv utána nem csinálhat.” Amely­ről Sir John Bowring - állítólag száz nyelvet beszélő angol nyelvész (1792 -1872) - hosszú ideig Hongkong pol­gármestere már a múlt században azt állította (hol hallottunk mi er­ről?), hogy a magyar nyelv olyan ősi, amely már akkor létezett, amikor a legtöbb mostani európai nyelv még meg sem született. Ezekkel szemben mi - hogy egy pél­dát is előhozzak - nyelvészeinktől ilyen etetéseket kaptunk, ha feltűnt nekünk valami: teszem azt, hogy Bi­har nálunk is van, meg Indiában is. Akkor tudomásul kellett vennünk, hogy (Kniezsa szerint) Bihar a nem létező Bihoij szláv személynévből ered, az indiainak pedig (Kiss sze­rint) az óind Vihára, bidhista kolos­tor a végső forrása. Bagvvan S. Ra- neesh híres könyvében a Zarathust­ra the Laughing Prophet címűben pedig azt állítja, hogy Bihar jelenté­se vándorlások, mivel azon a vidé­ken Bud(h)a sokat vándorolt. (Bihar means wandering because Buddha wandered in that area.) A Tamana segédtudomány képvise­lői viszont nem állítanak semmit, csak elmondják: Bihar ősi nevünk, (névnapja okt. 18.). Bihar község, hegység és megye ne­ve a Kárpátok alatt, - folyó, város és tartomány Indiában, és mint folyó- nak társa ott az Anda+úr, a Madar és a Vájná folyó. Bihar folyó neve ugyanakkor a csak jó száz éve meg­ismert Ruandai-Felfóldön, ahol ép­pen a Buda-onga (!) domb és a Ka- rankó domb tószomszédságában ro­han el. Aztán Ruandában nemcsak Buda és Bihar vannak együtt, de mellettük van a Koronka domb is, mint nálunk Szombathely határában (Karankó) csakúgy, mint ugyanaz a Koronka az Andokbeli Peruban, éppen a Per- káta hegy, a Vajna-Kacsora folyó és Matala falu szomszédságában. Per- káta nálunk falu neve Fejérben, (Burghardból akarják eredeztetni). - Vájná, község Háromszékben és gyakori személynév, Kacsora pedig egy település neve éppen Biharban, Berekböszörmény (böszörmények- besenyők) mellett. Matala aztán er­dő Somogybán, Várda falu mellett, de Matala folyó van a Baszk-földön, éppen Várda (!) folyó mellett. - Ma­tala község Kandia-Krétán írott ko­rongok lelőhelyének közelében van, az angolai mellett pedig egymillió éves szerszámokat találtak. Végül, Matala falu Luzonon Palánka falu tőszomszédja, Tamana falu társasá­gában. (Kolombiában Palánka-Ta- mana társpatak, akárcsak az indiai Biharban a Bihar és a Vájná, vagy ahogy nálunk Tamana éppen Palán­ka része a Bácskában). De Kelet-Iránban Bihar hegy neve, Zaránd város és Temesvár község között, a Vas és Búza folyótól és a Magyar hegytől nyugatra. - Az, hogy Vas-kő, Vas-kó-aszód és Vas­kó-mező nevű falvaink mind Bihar­ban vannak, hogy a Búza gyakori nevünk, még nem támaszthatna gyanút. De hogy Búza folyó neve Ek- vádorban is és éppen a Baláta, Mu­ra, Sió, Tisza, Una folyókkal együtt, már elgondolkodtató, hisz ezek a fo­lyó nevek nálunk is megvannak. Bú­za falu van végül a zairei pigmeusok lakta őserdei tájon, Bagota, Káliku- ta, Makófi, Réti, Róna, Sajó, Tókalé- ka felvakkal együtt. - Kálikut nagy­város Tamil-Indiában, Tóka és Léka pedig falvak nálunk a vasi, Lajta menti tájakon. Ennyi egybeesés - bárki beláthatja -, több mint véletlen, - ahogyan a Tamana segédtudomány bírálói szí­vesen tüntetnék fel az egészet, hi­szen az oly sokra tartott néveredet kutatás eredményeit kérdőjelezi meg. Pedig a Tamana segédtudo­mány amint megteremtői hangsú­lyozzák felhívásukban, nem egyéb, mint „minden vágy-értelmezgetés nélküli tiszta alakszerkezeti vizsgá­lódás, név alakszerkezeti világ összehasonlító egyeztetés.” Tegyük hozzá, - amit Vámos -Tóth Bátor és Paposi Jobb Andor mindun­talan hangsúlyoznak, - nem azért, hogy akármelyik nép elsőbbségét mutassák ki, hanem éppen azért, hogy a magyarság-lefokozó hamis téveszméket oszlatva, közelebb hoz­zák a Kárpát-medencében élő népe­ket egymáshoz, felszólítva őket a föld minden lakójával való alkotó összefogásra, - közös, minden jel szerint történelem előtti múltunk értelmes és nem érzelmi feltárására. (vége) Száznyolcvan éves a gellérthegyi Csillagda Budapest (MTI) - Száznyolvcvan évvel ez­előtt, 1813. augusztus 5-én rakták le a gellért­hegyi Csillagda alapkövét. A korabeli Európa egyik legkorszerűbb csillagvizsgálóját végül két évvel később, 1815-ben avatták fel. A kutató­hely a szabadságharc alatt — Buda ostromakor - olyan súlyosan megrongálódott, hogy 1849- ben be kellett zárni. A gellérthegyi Sánc utcá­ban azután mintegy száz évvel később kezdte meg működését a budapesti Uránia csillagvizs­gáló, amely a Tudományos Ismeretteijesztó Társulat égisze alatt tevékenykedik napjaink­ban is. Hell Miksa (1720-1792) kezdeményezé­sére és tervei alapján jött létre az első magyar- országi csillagvizsgáló a nagyszombati egyete­men. Az universitas 1777-ben költözött Budá­ra, és az asztronómusok a palota csillagvizsgá­lójában kaptak helyet. Az obszervatórium in­nen költözött gellérthegyi otthonába. A csillagda avatóünnepségén három uralkodó is megjelent: I. Ferenc magyar király, osztrák császár; III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Sándor orosz cár. A csillagvizsgáló tudományos hírének megalapozása Pasquich János (1753- 1829) matematikus, csillagász, egyetemi tanár nevéhez fűződött. A kétkupolás, korszerű mű­szerekkel felszerelt intézmény hosszú évekig mintául szolgált a kontinens csillagvizsgálói­nak építésekor. Petőfire emlékeztek Bukarest (MTI) - Segesvárott és az erdélyi vá­rostól keletre fekvő Fehéregyháza községben megemlékeztek Petőfi Sándor halálának 144. évfordulójáról. Bem tábornok serege 1849. júli­us 31-én az itteni harcmezőn ütközött meg az orosz hadakkal, és ebben a csatában halt hősi halált a költő. A fehéregyházi Múzeumkertben a költő történelmi nagyságát méltató beszédek hangzottak el az évfordulós megemlékezés ke­retében, majd koszorúkat helyeztek el a tömeg­sírok fölé emelt turulmadaras emlékműnél. Az ünnepi szónokok között volt Markó Béla, a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Gorsiumért Székesfehérvár (MTI) - A Tác-gorsiümi ása­tások támogatására jótékonysági estet rendez a Magyarországi Olaszok Alapítvány és a Ma­gyarországi Olasz Szövetség augusztus 9-én a Fővárosi Nagycirkuszban. A program kereté­ben neves művészek adnak majd műsort. A tel­jes nettó bevételt a feltárás folytatására aján­lották fel a szervezők. Az 1991-ben alakult Magyarországi Olasz Szö­vetség egyik célja, hogy tagjai támogassák a magyarországi műemlékek megóvását, a római kori régészeti leletek, műemlékek feltárását, állagmegőrzését. Mivel Gorsiumban - egyik legjelentősebb római kori ásatásunk színhelyén - pénzhiány miatt megszakadt az évtizedek óta tartó tudományos feltárás, és immár második esztendeje csupán kisebb részkutatásokat tud­nak végezni a hazai régészek, a szövetség támo­gatni akaija a munka folytatását. Gorsiumban egyébként harminchatodik éve keresik a hódí­tó római katonák által az I. század közepén ala­pított, katonai táborból kialakult hajdani vá­roska maradványait a székesfehérvári Szent István király Múzeum régészei. Az egykori al- só-pannóniai vallási központ pompás palotái­nak, fürdőinek, oszlopcsarnokainak és szenté­lyeinek eddig egy részét már sikerült felszínre hozni. A római kori településre nem épült újabb helység, s így a hajdani városka teljes egykori terjedelmében feltárható lenne. Kutatásához kanadai régészek is segítséget adnak, több éve az ottani egyetemistákból álló kutatócsoport dolgozik nyaranta Gorsiumban; munkájuk eredményéről az Alba Regia Évkönyvben szá­molnak be. A Szent István király Múzeum ré­gészei jelenleg a már korábban feltárt császár­kultusz szentély egy kisebb részletét igyekez­nek feltárni. Felújítják a karcagi Kálváriát Karcag (MTI) - Nemzetközi tábor önkéntes magyarországi, erdélyi, szlovákiai és hollandi­ai fiatal lakói - a helyi katolikus egyház szerve­zésében - megkezdték a műemlékjellegú karca­gi Kálvária-halom felújítását. A vállalkozás so­rán kifaragják a haranglábat és a három új fe­születet., továbbá felújítják az 1850-ben épített stációkat is. A Kálvária-dombon tereprende­zést végeznek. A teljes rekonstrukciót augusz­tus 19-én fejezik be és a kálváriát 20-án szente­lik fel. Az oldalt szerkesztette: Gyöngyösi Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents