Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-05 / 181. szám

4 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Megyei Körkép ' — 1993. Augusztus 5., Csütörtök------------JEGYZET-----------­T urul - teret... Gulyás Mihály A szobrász alaposan „beásta” magát a té­mába, mert tudta csak az érvek - úgymond -„fóldhányása” mögé húzódva képes siker­rel védekezni a „szakma” lekicsinylő, alkal­masint becsmérlő itéletgolyóbisai ellen. Pé­csik István összeolvasott sok mindent ko- lumnás cikkéhez, amely ismeretterjesztő, egyben élvezetes olvasmány is. Nem kiegészítésnek, főképp nem kiigazítás­nak szánom saját vélekedésemet az immár bronzzá, azaz fémmé vagy kővé lényegült madárról. A totemállatok egy része nem a. képzelet szü­lötte. Valahol azt olvastam (hallottam?) a turulról, hogy nevében egy ige rejtőzik. Ar­ra már nem emlékszem, a szerző miképp ve­zette le etimológiailag (szószármazás-tan) az u magánhangzó e betűvé válását, de a magyarázata igen tetszetős volt. így szólt: A népvándorlás Ázsiából Európába vezető útján népek jöttek-mentek (a magyarok csak jöttek). A már megtelepedett vagy csak tartósan pihenő gyengébb népek nem vár­ták be az erősebbek érkezését, sietve szedték sátorfájukat, hátra hagyva sok beteg vagy hosszú menetelésre még alkalmatlan fiatal állatot. Nos, ezek a jószágok a turul, e nagy­testű ragadozó sasmadár táplálékául szol­gáltak. A hont kereső magyarok az átlagosnál né­pesebbek, netán harciasabbak lehettek, ezért - úgymond - a turul mintegy hozzá­juk szegődött, előttük járt, tehát „terelte” őket „mutatta” az utat a Kárpát-medence Hé. Őseink „terelő madarai” - talán lehetett „emberismeretük”-itt, az új hazában is ve­lünk maradtak kihatásuk idejét a 16. szá­zad elejére teszik. Némelyek vitatják, hogy a hunok rokona­ink lettek volna. Egy azonban biztosnak látszik: a hunok harci zászlait ugyanúgy a turul díszítette, mint a Géza fejedeleméit. Tévesnek tetszik egyes történészek állítása, hogy a hun-magyar rokonság Kézai Simon „kitalációja”, s a rátarti magyar főurak kapva kaptak a rangos atyafiságon. Egy: a 13. század végén még nem ismerték a könyvnyomtatást; kettő: egy magára vala­mit adó főúr nem alacsonyodon le az írás­olvasáshoz, papot vagy deákot tartott erre a célra (leginkább tulajdonlást bizonyító okleveleket gyártottak velük). Harmadik: Nyugat-Európa már letelepe­dett, civilizált népei ragasztották ránk ezt az országnevet: Hungária, honfoglaló ele­ink ugyanis szakasztott másai voltak a hu­noknak, akik győztesen kerültek ki a világ- történelem egyik legöldöklőbb és legna­gyobb csatájából - Catalunumnál (a Raj­nán túl) egymillió hun és római katona ap­rította egymást (451). Tehát a rómaiak ad­ták a nevet, a kultúrájukat átvevő népek to­vább ejtették, s amikor mi itt megjelentünk, mi mást mondhattak volna? „Visszajöttek a hunok!” Eredeti ötlet Pócsik művész úré. A harcias karmai között kardot tartó turul természe­te kotlóssá szelídül, védőn borítja szárnyát szeretett népe fölé. Adja a magyarok Istene, hogy az eldobott kardra sose legyen szükség! Fejlesztik a garadnai pisztrángost Garadna (ÉM - KL.) - Lassan már nem csak keltető és nevelő telepként tartják számon Lil­lafüred mellett a Garadna völgyében lévő piszt- rángos telepet. Segít ebben az a mintegy 3000 négyzetméter­nyi horgászó tó, amelyet 1^91-ben hoztak rend­be, kiirtva a hínárt, s telepítették be 20 dekán felüli halakkal. JHoitsy Györgynek, a telepet bérlő-üzemeltetőnek egyéb elgondolásai is van­nak a pisztrángos korszerűsítésére. Ezek közé tartozik többek között a keltetőház felújítása. Figyelembe véve a tavakat ellátó források víz­hozamát, sort kerít az immár hatvan éves ta­vak korszerűsítésére. Ezek közé tartozik például a gátak, leeresztő berendezések felújítása. Bővíteni kívánja az ivadéknevelést is. Ehhez rendbehozzák a két, már korábban használaton kívül helyezett ivadéknevelő tavat. A tervek szerint ezekben évente mintegy 20-30 ezer iva­dékot tudnak felnevelni. A bővítést az is indo­kolja, hogy a hagyományos fajták mellett újab­bakat is meghonosítottak, közte gyorsan növő- ket, s ezek felnevelése is szükségessé teszi a te- nyésztóhely bővítését. Élettel telt a hegy, a rét Lévay Györgyi Derenk (ÉM) - Éjszaka esett egy kis eső, annyi csak, amely felüditi a növényzetet, de nem teszi járhatat­lanná az erdei utat. Fényesen sütött már a nap, amikor utolsót fordultak a buszok és megérkeztek a tájéko­zatlanabb autósok is. Derenket rég nem jelöli térkép, tábla, de helye­sebb talán azt mondani, hogy még nem jelöli újra. Hisz minden évben többen és többen jönnek el ide, az Aggteleki Nemzeti Park kevésbé is­mert, tündérszép helyére, hogy ta­lálkozzanak egy napra a múlttal és egymással. Éjszakánként számolgatom Az idén ötven éve annak, hogy az utolsó derenki család is teherautóra rakta a holmiját és új lakhelyére in­dult. Istvánmajorba, Vattára, Sajó- szentpéterre, Ládbesenyőbe, And- rástanyára, Büdöskútra... Deren- ken aztán mégsem lett vadrezervá­tum, nem telepedtek meg a medvék, mert közbeszólt a háború. Az a hír teijedt el akkoriban, hogy nem jár­tak rosszul a kitelepítettek, mert több, jobb földet kaptak a kormány­zóságtól.- Nem hinném, hogy jobb föld az ist- vánmajori futóhomok, ahol az idén 15 mázsa búza termett hektáron­ként. Arra viszont emlékszem, hogy a lucernát ötször kaszálták Deren- ken - mondja Stefán Istvánná Em­ma néni.- Alig volt híja az 500-nak, annyian laktunk itt. Én 21 éves voltam, ami­kor elmentünk. Istvánmajorba 208- an költöztünk. Éjszakánként szá­molgatom, hogy most már csak 46- an lakunk ott derenki születésűek. Nem mondom, sok kár ért bennün­ket Horthyék idejében, mert az a Egy kislány a találkozóról hét család lakott egy házban. Furcsa volt, hogy közös konyhában kellett főzni. Beosztottuk, hogy te elekor, te ekkor - emlékezik Bagoly Andrásné Juliska néni. Jó katolikus falu Safarcsik Pétemé Mariska néni Ládbesenyőről jött:- A rokonok azért csak-csak talál­koztak, mert a búcsúkra meghívtuk egymást. De igen jó, hogy most már harmadszor van itt, Derenken talál­kozó. Jó is, meg szép is. Az a sok nép ahogy együtt énekel, imádkozik a misén. Ez egy jó katolikus falu volt. Azt mondják, most három pap is lesz.- Érdekes a mi falunk története. A Szádvár építéséhez messziről hozat­tak embereket. Összegyűlt itt len­gyel, szlovák, német, magyar. Ezek­nek a várépítőknek a leszármazottai aho°y a gyerekkorban szétszóródott emberek találkoznak, ahogy újra ér­lelődik az együvé tartozás. Láttám egy nénit a verandája helyen ulm, hallottam lengyel dalokat, lengye szavakat. A nyelvészek szerint Nowy Sacz környékéről jöttek ide a lengyel várépítők a VIII. szazadban. Az utóbbi években mi, a követség munkatársai is megpróbáljuk erősí­teni a fiatalok közti kapcsolatokat. Rybnikbe vittünk fiatalokat, a mie­ink közül pedig többen töltöttek el szép napokat például Emodon. Nyíljék meg a határ Székely Dénes plébános úr vezetése­vei megérkezik a rétre a szögligeti­ek processziója. Csatlakoznak hoz­zájuk az emődiek és a többiek. Las­san kiürül a rét, mindenki a domb­ra igyekszik, ahol egykor a templom állt A tábori oltár körül mindenütt virág: szögligeti, istvánmajon, sajó- szentpéteri, andrástanyai kisker­tekben termett rózsák, hhimok. A mise kezdete előtt Lehoczlu L>tvai emődi, Gulyás István szögligeti pol­gármester, egy szögligeti asszony, Kovács Miklósné, egy emodi fiatal­ember, Bubenkó Csaba és dr. Hen- sel Leszek köszönti az egybegyűlte­ket. Az emődiek polgármestere vala­mely egyszerű emlékmű felállítását tervezi a zarándokhelyen, Gulyas István azt szeretné elérni, hogy jövő ilyenkor egy napra nyíljék meg a ha­tár Derenk és Jablonka kozott. És igaza van az istvánmajon nem­nek, valóban három pap - Toké Ist­ván emődi esperes-plébános Kovács Antal edelényi esperes-plebanos es Székely Dénes szögligeti plébános - celebrálja a misét. Állnak, ülnek, az emberek a fák alatt, vagy a tuzo na­pon. A Mária-énekek mégis uden csengnek az ég-kupola alatt. Rácsodálkoztunk: volt, nincs Mise után ismét népes a rét. A szendrői Pataki-banda huzza a kon- dérok körül. Egy fiatal tarsasag napernyő alatt, asztal mellett be­szélget. Szögligeti fiatalemberek. Bubenkó István, Fedor László osz­tálytársak voltak, Bene István es Fedor Gábor 1-2 évvel fiatalabb.- Szögligeten nincsenek kitelepítet­tek Iskolás korunkban el-elhozott minket ide Izsó Vilmos tanár ur es mesélt a helyről. Csak csodáihoz tunk, milyen furcsa, hogy falu volt itt, most meg semmi. Egyedül az is­kola és annak egy mellekepuleti romja áll. ., . , A derenkiek találkozójára minden évben eljövünk, mert megható es Egy autó orrán kockás ívet írnak alá az emberek. Címzett a köztarsasagi elnök, a miniszterelnök és a karren­dezési hivatal elnöke. ,- A szüléink és mi is azt szeretnénk elérni, ha az egykori falu belterüle­téért - ami a miénk volt - kárpótol­nák, ha részlegesen is a csaladokat. Ehhez a levélhez gyűjtünk aláíráso­kat - mondja Monokiné Dukat Ele­- Minket is úgy neveltek, mi is úgy neveljük a gyerekeinket, hogy De­renk a miénk. A lengyeleke, a neme­teké, a szlovákoké, a magyaroké, mindannyiunké, akik itt éltek, vagy aldknek az ősei éltek itt. A vendéglátó, a lengyel nagykövet­ség hosszú, terített asztala közelé­ben felcsendül szögligeti hagyo­mányőrző Pávakör dala: férfiak, asszonyok, gyerekek es idősek kö­szöntik az egykori szomszéd talu, Derenk lakosságát. Szentmise Derenk egykori templomának emlékművénél rengeteg vad tönkretette a vetést, de mégiscsak ez volt a mi falunk. Élő- szőr Coburg hercegé volt Derenk, ő eladta Andrássy grófnak, ő Zichy grófnak, aki igen olcsón a korona­uradalom kezére juttatta. Emma néni amikor meglátja a dip­lomata rendszámú autót, témát vált:- Apai ágon lengyel vagyok, otthon lengyelül beszélünk most is. Meg kellene mondani a követségieknek, hogy a derenkiek neheztelnek ami­ért csak most fedeztek fel bennün­ket. Összefoghattak volna velünk egy kicsit. Igaz, én nélkülük is el­mentem Lengyelországba. Kétszer is. De az jó, hogy most már viszik a lengyel származású gyerekeket. Meg onnan is jönnek fiatalok.-A mi családunk '41 tavaszán ment el. Emlékszem, milyen gyönyörű idő volt, mi mégis mennyire sírtunk. Hosszú cselédházakba költözünk, vagyunk mi. Ennek a keveredésnek köszönhető, hogy egészségesek, ér­telmesek voltak a derenkiek - ma­gyarázza Rémiás József.- Egészségek - helyeselnek az idős asszonyok. - Meg a földek is. Egy pántlikán 100 parasztzsák fehér krumpli termett. Meg az a sok szép bab, búza, rozs, árpa. De ne feledjük a gyümölcsösöket sem! Hatalmas szemű dió, somvári alma, körte, szil­va... Meg az a sok nemes pisztráng a Ménespatakban! Az erdő tele gom­bával. Az istvánmajori asszonyok tisztítják a zöldséget a főszakács, Borbély Ist­ván keze alá. Harminc kiló sertés­húsból, négy üstben fő a gulyás. A Lengyel Nagykövetség hívja meg ezúttal egy partyra az istvánmajori- akat. A követség konzuli osztályá­nak vezetője, dr. Hensel Leszek:- Tavaly jártam itt először és amíg lehet mindig eljövök. Élmény látni, , i Fotók: Farkas Maya Ennyi maradt a szeretett faluból Miskolci városháza Miskolc (ÉM) - Megszűnt a miskol­ci 23. Számú általános iskola. Az in­tézmény a Táncsics tér 1/a szám alatt, a Diósgyőri Általános Iskola tagiskolájaként működött. Az épüle­tet a diósgyőri református egyházke­rület a volt egyházi ingatlanok tulaj­doni helyzetének rendezéséről szóló törvény alapján ugyanis visszaigé­nyelte. A négy tantermes iskola 1-4 évfolyamán tavaly ősszel mindössze 51 tanulót Írattak be, mivel létszám- növekedésre számítani nem lehe­tett, így semmi sem indokolta az is­kola további fenntartását. Az épü­letbejáró osztályokat - a város kép­viselő-testületének határozata nyo­mán - az anyaiskola Blaha Lujza ut­cai épületében helyezik el. Egyelőre maradnak a szerkesztőségek A miskolci Corvin u. 1. szám alatt találhatók a Holnap és más folyóira­tok szerkesztőségei, a városi önkor­mányzat helyiségeiben, nagyon ked­vező helyen, a belvárosban. A szer­kesztőségek tudomására jutott, hogy az önkormányzat — eleget téve az üzleti hasznosítást előíró rendele­teknek — azt fontolgatja, hogy kiköl­tözteti az említett redakciókat. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen a lapok érdekében hangzott el inter­pelláció, hogy tudniillik, hadd ma­radjanak a helyükön, végleges utal­ják ki nekik a helyiségeket, kedvez­ményes bérleti díj fizetése fejében. A város vezetői ígéretet tettek, hogy egyelőre maradhatnak a szerkesztő­ségek, később azonban megvizsgál­ják a lehetőségét annak, hogy ked­vező más elhelyezési lehetőséget ta­láljanak a három szerkesztőségnek, hiszen a kulturális lapok létét a vá­ros szívügyének tekinti. Döntésre azonban csak a képviselők jogosul­tak ezzel kapcsolatban is. Novemberben döntenek A városházára több kérelem érke­zett azzal kapcsolatban, hogy csök­kentsék, illetve, határozzák meg a miskolci taxisok számát. A városban ugyanis jelenleg 900 körüli a taxik száma, a személyfuvarozók piacát a „sok az eszkimó, kevés a fóka” álla­pot jellemzi. Kérték ezt már magán­taxisok és érdekvédelmi szervük, a Taxis Kamara is. Az ügyben döntés egyelőre nem született, egyszerűen azért, mert nem akarták elsietni a dolgot a képviselők. A polgármeste­ri hivatal jelenleg a hasonló nagyvá­rosok hasonló döntéseit tanulmá­nyozza. A miskolci döntési javasla­tot ezek alapján készítik, s várhatón novemberben dönt a közgyűlés ar­ról, korlátozni kell-e a taxik számát, s ha igen, milyen mértékben? Díjövezetek a városban A közterülethasználati engedélyek kiadása kapcsán övezetekre osztot­ták Miskolcot. A legdrágábban az I- es, legolcsóbban a IV. övezetbe tar­tozó utcák, terek részeit adják bérbe. Az I-es övezet: Széchenyi ut­ca és az abból nyíló utcák, és terek díszburkolattal ellátott részei, Mis­kolctapolca és Lillafüred (május 1- től szeptember 30-ig), a Majális park (május 1-től szeptember 30-ig mun­kaszüneti, napokon). II-es övezet: Búza tér-Ujgyöri főtér és a közvetle­nül csatlakozó utcák mindkét oldala a határoló szakaszokig, Miskolcta­polca és Lillafüred (október 1. és áp­rilis 30-a között), az I-es övezettel közvetlenül csatlakozó területek, a Sportcsarnok és a Technika Háza előtti tér, Diósgyőri vár és közvetlen környéke (május 1-seje és szeptem­ber 30-a között). 111-as övezet: a Day- ka G-Fazekas-Jókai-Szeles utcák-a Hatvanötösök útja-Zsolcai kapu- Soltész N.K.-Mindszent tér-Pap- szer-Toronyalja u.-Rácz Gy. U.-Hu- nyadi utcák által határolt terület, Diósgyőri vár és közvetlen környéke (október 1. és április 30. között), DVTK Stadion közvetlen környéke, Árpád u. A TV. övezet: mindaz, ami nem tartozik az előbbiekbe.

Next

/
Thumbnails
Contents