Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Megyei Körkép 1993. Augusztus 25., Szerda-----------JEGYZET----------­A tétek plasztikája Nagy József Az egyik „nagy magyar város”, Cleveland híres sebésze dr. Steve Reger professzor sze­rint Miskolcon ki lehetne, ki kellene alakí­tani egy arcplasztikai sebészeti részleget. A professzor - aki jól beszél magyarul - ugyanis Reger Istvánként látta meg a nap­világot és ezt a tényt híres amerikai orvos- professzorként sem akarja elfeledni, ebben Segíteni szeretne nekünk. Még mielőtt egyesek e hír hallatán arra gondolnak, hogy végre elérkezett az ideje kajla fülük fejhez simulóvá alakításának, annak, hogy hosszú horgas orrukat piszévé szabassák át, vagy más egyéb csúnya, vagy csúnyának hitt testrészüket néhány órás beavatkozás után szépként lássák, nyugod­tan féket rakhatnak elszabadult fantáziá­jukra. A professzor szerint ugyanis a részleg első­sorban gyermekeken végezne plasztikai műtéteket, hogy az arc, az orr, a fül, az áll hibáit, ezen keresztül pedig a még ennél is nehezebb helyzetbe sodródott lélek torzulá­sait kiigazítsa. Mint azt rádiónyilatkozatában dr. Reger elmondta, számít a jó felkészültségű fiatal miskolci sebészekre és itthon is jól csengő neveket sorolt, majd megadta a címét. A plasztikai részleg létrejöttéhez befogadó épületre, a felkészítést vállaló orvosokra lesz szükség és ha mindez együtt lesz, még akkor sem lehet elmondani, hogy nincs más hátra, mint megnyitni az ajtót az első páci­ensek előtt. A működés, a fenntartás módját is megkell találni, vagy ahogy ma mondjuk, ki kell ta­lálni. Dr. Steve Reger bizakodik, hogy mis­kolci kollégáiban jó követőkre talál a szak­májában, amelyik magasztosan szép célo­kat szolgál azzal, hogy megpróbálja visszaadni az élet előtt álló emberpalánták­nak, amit megtagadott, vagy elvett tőlük a sors. S ha a Föld másik oldalán élő magyar plasztikai sebész bizakodó, miért ne lehet­nénk azok mi, akiknek ez a nemes gesztus szól, hiszen nincs ember, aki ne szeretné szebbnek látni a világot, és benne önmagát. Elő-előfordul, hogy kishitűségből, vagy a túlzottan nagynak látszó feladattól való fé­lelmünkben visszariadunk az ajánlott se­gítség elfogadásától. A professzor arra int: létre kell hozni a miskolci arcplasztikát ak­kor is, ha ahhoz előtte el kell végezni a lélek plasztikáján szükséges alakításokat. Működik a Tourinform Miskolc (ÉM) - Július 1-jétől működik Miskol­con, a Széchenyi u. 35. sz. alatt a megyei ide­genforgalmi hivatal Tourinform Szolgálata, ahol az'érdeklődőket naprakész információk alapján tájékoztatják a turisztikával, vendég- forgalommal kapcsolatos valamennyi kérdés­ről. Telefonszámuk a következő: 348-921. Módosított költségvetés Mezőkövesd (ÉM) - A város képviselő-testü- lete legutóbbi ülésén megvitatta az 1993.1. fél­évi gazdálkodásról szóló tájékoztatót, amelyet 16 igen szavazatta] és 1 tartózkodással elfoga­dott. Az 1993. évi költségvetés módosítása kap­csán a pénzügyi fedezet így rendelkezésre áll a Mező Ferenc Általános Iskola részére a 4. első osztály beindításához. Hozzájárult a Borsodi Sörgyár részvényeiből az önkormányzat tulaj­donát képező részvények 200 százalékos árfo­lyamon történő értékesítéséhez, amennyiben az érdeklődő továbbra is fenntartja vételi szán­dékát. Módosították a tűzoltókocsi megvásárlá­sára vonatkozó korábbi határozatukat, s ked­vezményes kamatozású hitelfelvétellel is lehe­tővé teszik annak beszerzését. Az általános forgalmi adó növekedése miatt mó­dosította a testület a helyi menetrend szerinti autóbusszal végzett személyszállítás díjtétele­it. Ennek értelmében 1993. augusztus 1-jétől a teljes vonaljegy 22 Ft., egyvonalas bérlet 378 Ft., összvonalas bérlet 542 Ft., tanuló- és nyug­díjasbérlet 135 Ft. Ugyancsak az általános forgalmi adó növekedé­se miatt módosította a testület 1993. augusztus 1-jével a szemétszállítás díját, és azt 394 Ft- ban/fő/év állapította meg. A képviselő-testület úgy döntött, hogy rendeletben szabályozza az önkormányzati utak 8 tonnát meghaladó teher­gépkocsik általi használatát. Az illetékes bi­zottságok előteijesztésében az októberi ülésen vitatja meg az ezzel kapcsolatos rendelet-terve­zetet. Most is a magyarság szószólója Habsburg Ottó a nemesi címekről, Horthyról, történelemről Habsburg Ottó megjelenése mindenütt esemény számba megy Fotó: Laczó József Csontos László Kazincbarcika (ÉM) - Augusztus 18-án délután Kazincbarcika vendé­ge volt dr. Habsburg Ottó (81 éves), a Páneurópai Unió elnöke. Az ÁFÉSZ székházban megtartott elő­adása előtt kértük meg az ismert po­litikust, írót, a magyar-ügy nyugati képviselőjét, hogy élettapasztalatát megosztva velünk vegyen részt egy rendhagyó történelem órán az Észak-Magyarország olvasóival. □ Mit szól ahhoz, hogy újra akarják tárgyalni az 1947. évi IV. törvényt, amely annak idején eltörölte a ma­gyar nemesi címeket és betiltotta használatukat? • Kérem szépen én úgy érzem, a cím a név része, s ez a történelem által elismert bizonyos hazafias tettet ta­kar. Én amellett vagyok, hogy tart­sák meg. □ Ön használja a címét? • Én nem. Egyébként ez nem csinál különbséget az emberek között. Nézze, Németországban is megvan, és nem árt a demokráciának, sőt el­lenkezőleg! Ausztriában ugyan tilt­ják, de ez a kisebbségi komplexusuk következménye. Ez nem jó példa. □ Ön személyesen is ismerte Horthy Miklóst. Mi a véleménye arról, hogy most újratemetik Magyarországon? • Csak az emigrációban ismerked­tem meg vele személyesen, amikor közeledtek az '56-os események és szükség volt az emigráció egységére. Ekkor a Magyar Nemzeti Tanács (USA-ban működött) külügyminisz­tere, Bakách-Bessenyey volt ma­gyar követ kérte, hogy fogjak kezet Horthyval, az egységesítés érdeké­ben. Őszintén vallom nem szívesen tettem, de úgy éreztem a magyar nemzet érdekében történt. Ami a te­metését illeti: minden magyarnak joga van magyar földben nyugodni. Az nem számít, hogy szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali volt az illető. Az más dolog, hogy nem megyek el a temetésére. Ez holtbiztos. □ Az Ön családjának annak idején érdekes kapcsolata volt Horthyval, hiszen Ferenc József szárnysegédje volt, majd felesküdött édesapjára, IV. Károlyra, akit végül megfosztott a trónjától... • Ebből következően három oka is van, miért nem megyek el Kenderes­re. Első ok, hogy lövetett az apámra, Gulyás Mihály Encs (ÉM) - A fizetésem. Adja oda az asszonynak. Az öregnek eszébe jutott nem egy kérdés, de a férfi már nem volt sehol. A borítékot zsebre gyűrve, a kis erő­mű őre felkapta zseblámpáját. A tur­bina alól dörögve előtörő víz haboz­va, mondhatnók tajtékozva örvény­lett, mélysége 4-5 méter. A lámpa fénye végigpásztázta a szédítő ka­vargást. Egy biztos: az örvény le­rántja a belekerülő embert, leviszi egészen a fenékig, de nem tartja ott, megforgatja és kipenderíti a seké- lyesbe. Á túlfolyó betonfalán állva szüntele­nül reflektorozta a vizet és torkasza- kadtából ordította a férfi nevét. Hiába. Nem adott életjelt magáról. A mélység a jobb parti részen szok­ta kicsapni a túlfolyóba került dolgo­kat, beleroskadt, odvas fűzfát, bele­fojtott kutyát, néha-néha felpuffadt kisborjút, mely közel merészkedve a vízhez, mire észbe kapott... nem, ez a víz irgalmat nem ismert, de ember- emlékezet óta nem fulladt bele sen­ki. Megkerülve az erőművet, lefelé indult a jobb parton. Bár ismerte er­re a járást, nem kapcsolta le a lám­pát; a sötétség az orráig ért, a lábát se látta, a partmenti fákat se, ame­lyekről már régen elhordták a leve­leket az őszi szelek, két nap múlva karácsony. Kimondottan elégedett volt terep- és folyóismeretével, amikor a fény teli­be találta a férfit. „Megmondtam ugye, ez a víz nem veszi be az em­bert!” A gomblyukára húzva a zseb­lámpa fogóját, átnyalábolt egy fát. Nem szólongatta. A víz közeledett a fagyponthoz. Ennek már se hangja, se ereje. Néhány perc múlva a sebes víz lelökné a lábáról. Lenyúlt, meg­ragadta a galléiját. Szerencse, hogy kicsi, sovány alak. Kihúzta a partra, lábára állította. „Tudsz járni?” Afér­második: engem és családomat számkivetésben tartott. Egyszer azt hitte, titokban hazatértem, s rendő­ri hajsza indult keresésemre... Vége­zetül a harmadik, s legfontosabb ok, hogy Horthy a földreform ellensége volt. Én pedig úgy éreztem, ez a nemzet érdeke lett volna, mivel a társadalom alapja a középosztály. Ezen túl politikailag is száz száza­lékban más véleményen voltam, mint Horthy Miklós. □ Ön magyarnak vallja magát, és nagyon sokat is tett a magyarságért külföldön, viszont német nemzetisé­gű. Hogyan illeszti össze magában ezt a kettősséget? •Mi volna ebben nehéz? Én mindig magyar állampolgár voltam, kezdet­től fogva. A családom négyszáz éven át magyar király volt. Ha én nem va­gyok magyar, akkor ki legyen az? □A családja cseh király is volt... ak­kor Ön cseh is? • Ebben nincs semmi ellentét! Ha nem kiskaliberű nacionalista az em­ber, akkor ez teljesen természetes. □ Miért pont a magyarokat válasz­totta ki a birodalom hajdani népei közül? • Ez egy történelmi folyamat volt nálam. Az apám is nagyon közel állt a magyarsághoz. Bámulatosan is­merte a magyar irodalmat. Engem fi nehézkesen nemet intett. Átkarol­ta a derekát és vonszolni kezdte a háza felé. Néhány lépcső állta útját. Megverte az ablakot. Fény gyulladt. Az asszony elképedve nézett rájuk.- Hát ez hogy kerül ide?!- Majd elmondja. A tél megnémítot- ta. Segíts! A konyhába vitték.- Vess neki ágyat. - Tekintetével a használt heverő felé intett. Kigombolta a férfi télikabátját. Még mindig tócsa gyűlt meg alatta. Le a kiskabátot. Az ingével veresre dör­zsölte a felső testét. Az asszony megcsinálta az ágyat. Ki tudja, mennyire koszos, egy pokró­cot dobott az ágyra, a dagadó dunnát két székre helyezte. Az őr - ezután legyen Józsi, az az ön­gyilkosjelölt se maradjon névtelen, adjuk neki a Feri nevet - kifűzte a cipőjét - víz csillogott benne -, le a zoknit, nadrágot, gatyát, s az alsó testét is hosszan dörzsölte. Viccelt: Olyan pici a szerszámod, csak fésűvel lehetne rátalálni a gaz­ban. Feri lefeküdt. Rá a pokrócot, arra a dunnát.- Szomjas vagy? A férfi bólintott. A konyhából nyílott a kamra. Hallani lehetett, demizson gurgulázik. Nem pohárba, findzsá- ba, nagyobb edénybe tölt.- Nézd meg, ezt nézd meg, akár a vér és átlátni a kancsón. A lugason ter­mett, a saját két kezemmel csinál­tam. Már kiforrt. Csordulásig töltötte a 3 decis fin- dzsát. A férfi feje alá nyúlt, hogy száját ön­tésig emelje. Feribe visszatért az élet, ha nem is pattant fel, erőlködve felült. Megra­gadta a findzsát, egy csepp nem sok, annyi se ment félre; csak nem fogja bepiszkolni megmentői ágyneműjét. Nem sokára megjött a hangja.- Azt beszélték a vonaton, megint magyar bencések oktattak (elsőran- gúak) és bevezettek a magyar iroda­lomba. Mivel a politika mellett író is vagyok - több mint 30 könyvet írtam -, az irodalmat különösen szeretem. Életem folyamán állandóan kapcso­latban álltam a magyar üggyel. Az egész második világháború alatt, amikor az országnak megszakadtak a kapcsolatai a Nyugattal, Eckhardt Tiborral ketten képviseltük a ma­gyarság érdekeit. Majd jött a válto­zás, az emigráció, 1956... □ Egy ilyen tősgyökeres történelmi név, mint a Habsburg mikor jelentett előnyt és mikor hátrányt Önnek? •Az éremnek is két oldala van. Van­nak előnyök, mert a név ismeretes és vannak hátrányok, mert egyes em­berek ezzel a névvel szemben így - vagy úgy reagálnak. Magyarorszá­gon ezt szerencsére alig érzem. Vi­szont vannak országok, ahol bizo­nyos komplexusok élnek a Habsbur­gokkal szemben. □ Politikai tevékenységét mennyire határozza meg a magyarság érzése? • Nagyon erősen. Az Európai Parlamentben nagyon sokat foglalkoztam a magyarság ügyével. Én vagyok a magyarság szószólója ott, a magyar vegyesbi­zottság elnöke. S többé-kevésbé minden párttal jóban vagyok. megvernek, oszt dutyi is kinéz. Nem akartam bevárni. Feri nem volt ,jó fiú” azokban a ne­héz időkben. 1950-ben, amikor már négy gyerme­ke volt, a ház pedig dőlt rájuk, a ta­nács kiutalta neki egy nagygazda hátsó házát, afféle lakókonyhát. Az egy szobába (tisztaszoba), zsúfolt gazda elbúcsúzhatott a házi nyuga­lomtól. Az ő magánterületére is be­tette lábát a hatalma. Cirkuszok nap mint nap. A hívatlan vendégek­kel. Jött az a bizonyos október. A gazda baltát emelt Ferire: „Elkotródtok in­nen, vagy szétvágom a fejed!” Feri aznap az átlagosnál is jobban felöntött a garatra, s amikor ment haza, a rendőrőrs előtt vitt el az út­ja. A harag, különösen ha alkohol adja alá a lovat, igen rossz tanácsa­dó. Kapta magát és be - puskát kö­vetelt, mert „valakit szitává akarok lőni”. Kilökték. De nem, ezzel nem ért vé­get az ügy. Egy köpedelem novemberi napon az encsi járási rendőrkapitányságon kötött ki. Amikor egy tiszt - ismerte - meglátta. Felkiáltott: „Hát te is a proletárdik­tatúrára támadtál, csórikám, téged én tanítalak meg kesztyűbe dudálni, az istent abba...” És úgy vitték haza autón, nehogy lássák. Alig volt rajta tenyérnyi, ami ne lett volna kék-zöld. Legalább egy hétig lepedőben forgatta, kenőcsök­kel orvosolta, akár az utolsó tyúkját is levágta volna odaadó felesége. Ennyi az egész. A végigvert ország egyik állampolgárát alaposan hely­be hagyta a hatalom. Még arra se volt kíváncsi. Igen, az indítékra. És olyan sovány, gyengécske embert nem egy markos rendőr, egy kisebb szél is lever a lá­báról, ha nem rakja meg a zsebeit kaviccsal. Edelényi városháza Edelény (ÉM U.J.) - A település önkor­mányzata rendelet­ben sza­bályozta a fenn lát­ható váro­si címer használa­tát. Eszerint a címer díszítő és a te­lepülésre utaló jelképként használ­ható a képviselő-testületi ülések meghívóin, protokolláris rendezvé­nyeken, továbbá a város történeté­vel, életével, fejlődésével foglalkozó kiadványokon, és a városra utaló emléktárgyakon. A címert használ­hatják a képviselő-testület által ala­pított díszokleveleken, emléklapo­kon, kitüntető és emlékérmeken, to­vábbá ünnepségeken és rendezvé­nyeken, a nemzetközi kapcsolatok során, az idegenforgalmi propagan­dában. A városi címer megjelenhet a városra utaló emléktárgyakon, a te­lepülés kiemelkedő rendezvényein, érmein, végül Edelény jellegzetes termékein. A címer használatára vonatkozó en­gedélykérelmet a polgármesterhez írásban kell benyújtani. Az edelényi címer leírása szerint a pajzs kék me­zejében lebegő fehér, barokk kas­télykapu sziluettje a becsukott ka- puszámyak árnyékával. A pajzstal­pon a Borsodi Földvár maradványa­inak sárga képe, a fehér hullámos csíkkal kialakított pajzsfő közepé­ben sárga keresztbe tett bányászka­lapács látható. Takarékos gazdálkodás A képviselő-testület által elfogadott előterjesztés szerint a város első fél­évi gazdálkodását a - szigorú taka­rékosság eredményeként megvaló­suló - pénzügyi stabilitás jellemez­te. Finanszírozási gondok nem mu­tatkoztak. A város bevételei kis mértékben meghaladták a tervezett összeget. Kiesés a helyi iparűzési adó bevéte­leinél prognosztizálható. A lakosságtól, gazdálkodó szervek­től származó több mint 8 millió forin­tos bevétel viszont azt jelzi, hogy az önkéntes társulásokba belépők (gáz, kábel-tv stb.) száma egyre gyarapo­dik. Az edelényi önkormányzat legna­gyobb intézményeként működő Vá­rosgondnokság az év első felében eredményesen dolgozott a hozzá tar­tozó iskolák óvodák és más szerveze­tek üzemeltetésén, és a város tiszta­ságának, rendjének megteremté­sén. A nyári karbantartási munkák még nem fejeződtek be. Eszközeik viszont már oly mértékben amorti­zálódtak napjainkra, hogy azok cse­réjéről, pótlásáról mielőbb gondos­kodni kell. A helyi gimnázium bevé­teleit, sikerült pályázaton elnyert pénzzel is kiegészíteni, így a kie­gyensúlyozott gazdálkodás mellett lehetőség nyílt szemléltető és okta­tási eszközök beszerzésére is. A kitüntető díjakról Edelény önkormányzata a városi közéleti, tudományos, művészeti, közoktatási és közművelődési, test- nevelési és sportmozgalmában, va­lamint egészségügyi, szociális ellá­tásában kimagasló érdemeket szer­zők elismerésére „Pro Űrbe Ede­lény” Emlékplakettet és „Edelény Díszpolgára” Oklevelet alapított. A plakett általában a több éven át végzett tevékenység elismeréseként adható. Az oklevelet a város képviselő-testü­letének döntése nyomán azoknak a magyar és külföldi állampolgárok­nak adományozzák, akik a város közművelődésében, irodalmi, művé­szeti életében magas színvonalú te­vékenységet foljúattak. A díszpolgári kitüntetést megkap­hatják azok is, akik elméleti és gya­korlati munkájukkal a városi neve­lés, oktatás fejlesztéséhez hozzájá­rultak, a testnevelésben és a sport- mozgalomban élenjártak, vagy más városokkal, illetve a külfölddel a kapcsolatok kiépítését és formálását elősegítették. A díjak adományozá­sára a képviselő-testület bármely tagja és bizottsága javaslatot tehet. Ugyancsak javasolhatják a kitünte­tést az érdekképviseleti szervek és a szakmai szövetségek, az egyesüle­tek és az intézmények vezetői. Az emlékplakettből évente kettő, a díszpolgári címből évente egy ado­mányozható. Egy öngyilkosság indítéka

Next

/
Thumbnails
Contents