Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

1993. Augusztus 3., Kedd 4 A Itt-Hon : FABULA Gönc (ÉM) - A Huszita ház, vagy a- hogy mások nevezik, a cseh ház nyitva­tartási ideje: a turisták igényeihez al- kalmazkodóan, de általában hétköz­nap reggel 8-tól délután 17 óráig. Gönc (EM) - A Nagyközségi Könyvtár nyitvatartási ideje: hétfő: 8-12 és 12.30- 17.30-ig, kedd: 8-12 és 12.30-17.30-ig, szerda: zárva, csütörtök: 8-12 és 12.30- 17-ig, péntek: 8-12 és 12.30-17 óráig, szombat, vasárnap: zárva. Szikszó (ÉM) - A Városi Könyvtár nyitvatartási ideje: hétfő: zárva, kedd: 10-17.45, szerda: 10-17.45, csütörtök: 10-17.45, péntek: zárva, szombat: 8-12, vasárnap: zárva. Encs (ÉM) - Az encsi József Attila Vá­rosi Könyvtár nyitvatartási ideje hétfő: reggel fél nyolctól 12-ig, 13 órától du. 16-ig, kedden: 7.30-tól 12-ig, 13-16-ig, szerda: szünet, csütörtök: 7.30-tól 12- ig, 13-16-ig, péntek: 7.30-tól 12-ig, 13- tól 15.30-ig. Szombaton: zárva. A bei­ratkozási díj felnőtteknek 50 forint, di­ákoknak 20 forint. Videó-kölcsönzés kedden és pénteken. Tel.: 41/385-656 Mesteremberek ügyeletben Széli Zoltán Autó-szerelő mester Hemádszurdok, Rákóczi u. 6. Ügyelet: minden nap, hétvégeken is. Krajnyák István Forró, Fő u. 188. Tel: 41/385-065, 385-754. Hétfőtől - péntekig, 7-16 óráig. Autójavítás - autómentés Szombat-vasárnap: autómentés 0-24 óráig. Encs, Mátyás király u. 5. sz. alatt Tel: 41/385-754, 385-557 Orosz Vince ácsmester Lakás: Selyeb, Kossuth u. 75. Hétköznap 19 óra után, vasárnap egész nap hívható. Zsaluzások, állványozások, tetőszerke­zetek készítését, felújítását, javítását vállalja. Makranczi Lászlóné Szikszó, Uzsoki út 2. Tel: 396-501 Nyitva: minden nap 9-18 óráig. Vegyszeres szőnyeg- és kárpittisztítás, levegőtisztítás, poratkátalanítás, au- tókárpit-tisztítás. Bababarát kórházi program Szoptatási világnapi rendezvény Szikszón és Encsen Szikszó (ÉM - B.Gy.) - Ma­gyarország 1992-ben elfogadta az UNICEF, az ENSZ Gyer­mekalapja és a WHO kezdemé­nyezésére elindított úgyneve­zett „bababarát kórházi prog­ram” irányelveit. Ennek első lé­pése volt a védőnők továbbkép­zése, majd egyre inkább előtér­be került az az egész országra kiteijedő módszer, ámely a ba­babarát és családközpontú szempontok fontosságát hang­súlyozta. Napjainkban a kismamák a szabad orvosválasztási lehető­séggel élve nemcsak szülőor­vost, hanem olyan intézetet is. választhatnak, ahol a legjobb körülmények között hozhatják világra kisbabájukat: ahol az együttes kórházi elhelyezés és a szoptatás lehetősége biztosí­tott. Az újszülöttek táplálásában 4-. 6 hónapos korukig alapvetően meghatározó az anyatejes táp­lálás, ezért minden intézmény­nek arra kell törekednie, hogy mind a szülőszobán, mind az újszülött- és gyermekágyas osz­tályokon tudja biztosítani az együttlét, illetve az együttes gondozás és ápolás feltételeit. Ezt a módszert nevezzük „rooming-in” rendszernek. Természetesen mind a szülőor- vosnak, mind az ott dolgozó nő­Rajz: Mező István véreknek nagyon fontos szere­pük van abban, hogy az új le­hetőséget bemutatva, egyre több kismama választhassa a babacentrikus ápolási mód­szert. Az előzetes közvélemény­kutatások alapján egyértelmű, hogy a „rooming-in” rendszer­ből hazatérő kismama szíveseb­ben és jól szoptat, gyakorlot­tabb a baba tisztázásában, öl­töztetésében, mint a hagyomá­nyos ápolásban részesülő anyu­kák, hangsúlyozva azt a fon-; tos érzelmi kötődést és megér-, tést, a baba „nyelvén”, amely már az intézetben eltöltött na­pok alatt kialakul. Demeter György szülész-nőgyógyász sza-: korvos, a szikszói II. Rákóczi Ferenc Kórház osztályvezető fő­orvosa elmondtá, hogy Abaúj- ban sem akarnak lemaradni a: kor követelményeitől, ezért nagy figyelmet szentéinek an­nak, hogy a kismama és az új­szülött között bensőséges kap-: csolat alakuljon ki. Már a szü-: letés pillanatától együtt tartják az anyát az újszülöttel. A vá­randós anyák számára a kettős: felügyelet fokozott biztonságot, nyugalmat jelent, ha az apa is] jelen van a szülésnél. Szinte, felsóhajtanak ilyenkor a meg­könnyebbüléstől. Sok apuka nyilatkozott már úgy második; gyerekük születésekor, hogy máért nem voltam jelen már az első gyermekünk születésekor”.- A szoptatási világnap alkalmá­ból felvilágosító előadásokat tartottak a szoptatás fontossá­gáról július 28-án Szikszón, En­csen pedig július 29-én. Szik­szón 38 várandós kismama és tartósan szoptató anya vett. részt az ankétop, Encsen csak-, nem félszázan. Nem muszáj mindig mindenért a tanárt szidni... Szikszó (ÉM — Cs.I.) - Felmé­rést végzett még 1991 tavaszán az Országos Közoktatási Inté­zet Értékelési Központja, vizs­gálva többek közöjtt a számítás- technikai oktatás színvonalát is - olvastam egyik napila­punkban az ismertetőt. Mint. kidéiül a cikkből: az; eredmé­nyek azt mutatják, hogy min­den negyedik olyan családban, ahol általános iskolás korú gyermeket nevelnek, ott a szá­mítógép. Talán jelzi ez a szü­lői erőfeszítéseket is, amelye­ket a szülők vállalnak a gye­rekeik korszerű képzéséért - teszi hozzá - valószínűleg - a szerző. Nem tudom milyen települése­ken, milyen kiemelt, „elit” isko­lákban végezték a felmérése­ket, de én ezt az adatot semmi­képpen sem tudom elfogadni, s úgy hiszem nem vagyok egye­dül vele. Vitatom a szülői erő­feszítéseket kiemelő véleményt is. Azért is, mert ez a felmérés az olvasást vizsgálva, megál­lapítja például azt, hogy a vi­déki gyerekek e téren messze túlhaladják fővárosi társaikat. (El lehet gondolkodni ennek okain!) S eszembe jut az az anyuka, aki a következőket mondta: Nem muszáj mindig mindenért a tanárt szidni! Tu­domásul kell venni, hogy a gye­rekkel otthon (is) tanulni, fog­lalkozni kell! Bizony foglalkozni! S ez nem abban merül ki, hogy - igenis erőfeszítések árán - meg­vesszük a számítógépet! Nem pótolja az olvasás hiányát, az élőbeszéd hiányát, s nem a szorzótáblát sem! A cikk egyik címe: Romlik az oktatás színvonala. Az írásból kiderül, hogy az okok feltárá­sa további kutatásokat igényel. De hát az oktatás reformja már megkezdődött! Ha nem ismer­jük az okokat, hogyan, miként változtassunk rajta? Vagy egy-; két év után kezdjük élőiről? Kidolgozás alatt van egy új ok­tatási-, követelmény-, vizsga- rendszer, stb. A pedagógusok egy része viszont már most at­tól tart, egyik sem lesz végle­ges, hosszú életű. Fönt ugyan­is kidolgozzák, az utolsó perc­ben (mint ahogy nálunk mos­tanság elterjedt) küldik meg az iskoláknak véleményezésre. Valószínűleg ez is „csak” olyan lesz, mint az a bizonyos felmé­rés, amit említettem. Az iskola, az általános iskola alapkő! Kellő alapossággal, kö­rültekintő, pontos munkával kell lerakni, különben az épít­mény is összeomlik rövid időn belül. Az alapozásban pedig a gyakorló pedagógus a,mester”. Az „anyagot” ismerni kell: mit és mennyit bír el. Ha nem vi­gyázunk, már az első felmérés negatív lesz, a statikus is „bon­tásra ítéli”. 1993. Augusztus 3., Kedd —... _ Itt-Hon A 5 Saját költségén szervezett meteorológiai állomást Gulyás János Alsófiigöd (ÉM) - Gyermekko­rom egyik legkedvesebb élmé­nye volt, amikor tavasszal ki­keltek a kis gólyák, először csi- viteltek a fecskék. Ilyenkor mindig megjelent egy bácsi egy­szerű parasztszekéren, hosszú létrával, felmászott fészkeikhez és gyűrűt helyezett el apró lá­baikra. Ez a bácsi dr. Thóbiás Gyula földbirtokos, aki 1892- ben született Felsőláncon Aba- új megyében, nemesi családból. Középiskolai és egyetemi tanul­mányainak befejezésével meg- szerezte a jogi doktorátust. Szé­les érdeklődési köre következ­tében vizsgázott gépész és ok­levelet kap a tűzoltótiszti tan­folyamon. 1921-ben Alsó-Fü- gödre telepedik le. A fóldnélkü- li munkásoknak és törpe bir­tokosoknak a földmegváltási el­járás során 104 holdnyi szán­tóföldet adott át ellenszolgálta­tás nélkül. Tagja volt a várme­gye régi törvényhatósági bizott­ságának és a népművelődési bi­zottságnak. Igen széles körű irodalmi és tudományos tevé­kenységet fejt ki, főképpen az ornitológia terén. Eperjesi joghallgató kojában titkára volt á'Sáros vármegyei Állat- és Madárvédő Egyesület­nek, ahol sok előadást tartott. A kassai és a magyaróvári m.kir. gazdasági akadémián madárvédelmi telepet létesített és ezek eredménye alapján a M.Kir. Madártani Intézet a töb­bi akadémián is megbízta ha­sonló telepek létesítésével és előadások tartásával. Cikkíró­ja az összes zoológiái, ornitoló­giái és vadászati folyóiratnak, de ezenkívül számos cikke je­lent meg az országos napi saj­tóban is. 1911 óta a M'Kir. Ma- dártanilntézet megfigyelője és 1923-ban szervezte meg az al- sófiigödi madártani megfigye­lő állomást. Nemcsak a gazda­sági madarak körében fejt ki eredményes kutatásokat, ha­nem a gólyát és főként fecske­jelölések terén egészen úttörő, a világ ornitológusai előtt ed­dig teljesen ismeretlen kérdé­sek sorozatát tálja fel. A meg­figyelő állomás többek között a vármegye egész gólyaállomá­nyát meggyűrúzi 1925 óta és erről két dolgozatot ír le, évi ta­pasztalatait felhasználva. 1925-ben a M.Kir. Meteorológi­ai és Földmágnességi Intézet másodosztályú meteorológiai állomást állított fel Alsófügö- dön. Az intézet kölcsönadott műszereivel működik az állo­más, de Thóbiás Gyula fokoza­tosan saját műszereivel cseréli ki, úgy hogy saját költségén tartja fenn az állomást. Bárc- zay Béla zalatámoki földbirto­kos mellett dr. Thóbiás az egye­düli hazai földbirtokos, aki sa­ját költségen meteorológiai ál­lomást Szervezett. Az állomás gyűjtötte az adatokat a várme­gye klímatográfiájának későb­bi feldolgozásához. A háború utáni rendszerváltás' nem méltányolta tudományos munkásságát, származása volt a meghatározó. Kiüldözték fa­lujából. 1951. május 14-én halt meg Miskolcon.. Rendhagyó találkozás... Encs (ÉM - H.J.) - Nem tu­dom mennyire „rendhagyó” ez a történet, nekem mégis szto­rit jelent. Azt tartjuk mi új­ságírók: a „téma az utcán he­ver”! Nos, nekem le sem kellett hajolni érte, megkaptam az egyik borozóban. Az „alanyom”, mármint a be­szélgetőpartnerem, alacsony, kis bajszú, őszülő, hatvan éven túli emberke, régi ismerős, sza­vahihető. Már nyugdíjas, aki kereken negyven esztendőt dol­gozott a régi LKM-nél, kis rész­ben a mai Dimag-ban. Az első két decit kortyolgatjuk (a bor különben kitűnő) és az ismerősöm megböki a vállam:- Nem fogod elhinni, amit most elmondok neked, pedig Isten az atyám, hogy igaz!- A nehéz időkben is mindig az igazat mondtad - így én - mi­ért kételkednék most a szava­idban, amikor szóbeszéddel nyugodtan kiporolhatod akár a miniszterelnök nadrágját is! Csak mondd, rajta!- Nos - kezdi az ismerős - szó­val a múlt héten Pesten jártam a lányomnál, aki oda ment férj­hez. A vöm igen rendes mérnök ember, van két gyerek, az uno­káim, és ami fontos nem fenye­geti a ma divatos betegség; a munkanélküliség réme. Mert hidd él barátom, igenis rém ez a javából, ~dé mi a fenét mon­dom ezt neked, hisz úgyis tu­dod. Szóval, ahogy végre kikec- mergek a Keletiből a Rákóczi útra, valaki meglök hátulról, úgy gyengéden, és a fiilembe le­heli: „kedves, jó uram, szegény munkanélküli vagyok ma még nem ettem”... Szóval, megkapott a hang, a hang színe, a diszkrét alázat, különben is tudom mi az éhez­ni, volt benne részem 1945-ben, amikor semmi pénzért dolgoz­tam az államnak, amikor csu­pa lelkesedésből majd ingyen melóztunk, no de hagyjuk ezt, ma már senki sem kíváncsi er­re. Különben ezt a korosztályt a maiak legszívesebben a föld alatt tudnák, pedig egyévi munkabérünkkel adós az ál­lam. Szóval, nézem a ma még nem evő atyafit: olyan negy­venöt év körüli, viszonylag ren­desen néz ki, persze, hogy ér­dekel, ki fia boija? Legnagyobb meglepetésemre elmondja: „Abaúji vagyok kérem, ebben, és ebben a gyárban dolgoztam már tíz éve, segédmunkásként, nehéz munkán kérem, és el­küldték. Igen, kapok munka- nélküli segélyt, de roppant ke­veset...” Elkapott a pulykamé­reg. Kérdem tőle: de mi a fe­nét keres itt Pesten, itt sem kolbászból fonják a kerítést? Csak nem a koldulásból tartja el magát? Nos, csak láttad vol­na áz arcát! Nyakig elvörösö­dött és elmondta: „Tudja bá­tyám, az úgy volt, hogy egyik nap kenyérre való sem akadt a háznál. Akkor határoztam el, időnként eltűnök otthonról. Ha­vonta legalább két hétre. Va­lahogy majd kikaparom ma­gamnak a napi kenyeret, hát­ha akad alkalmi meló, az én otthoni ételadagom megmarad a családnak. Mert két kisfiam is van, meg a feleségem, meg az anyja, meg itt jobban akad alkalmi munka. Van úgy, hogy sikerül hazavinnem öt-hatszáz forintocskát. Sajnos tegnap meg ma, még nem kerestem semmit...” Szóval, adtam neki egy ötve­nest. Ismerem annyira az em­bereket, tudtam, éreztem, ez nem rázott át. Követtem a sar­ki közértig. Vártam, kis idő múlva egy veknivel a hóna alatt jött ki az üzletből, már törte le a kenyér végét és egy darab olcsó kolbászt bontott ki a papírból. Evett, nem, inkább falt. Hát ilyen is van öregem... A bűnbánó elefánt Az elefánt elmélázva a tópartra kocogott, és nem vette észre lent a fűben a kis pocokot. Szerencsére agyon mégsem taposta, csak az egyik lábikóját egyengette laposra.- Ej de bánt, ej de bánt!- sopánkodott az elefánt.- Hogy sajnállak szegényke! Kárpótlásul te most tízszer rá.hághatsz az enyémre. Sajtos zöldbab Hozzávalók: ugyanaz, mint a rakott zöldbabhoz és még 10 dkg reszelt sajt. (ementáli vagy eidámi). Ugyanúgy ké­szül, mint a rakott zöldbab, de a tojá­sos tejfölhöz keverjük a reszelt sajt fe­lét, és a zöldbabot rétegenként megön­tözzük ezzel a mártással. Tetejére is mártás, s a maradék reszelt sajt kerül és erre a vajdarabkák. A sütőben ad­dig sütjük, amíg a sajt pirulni nem kezd, de nem szabad sötétre sütni. Zöldbab paprikásán Hozzávalók: 1 kg zöldbab, 3 evőkanál olaj vagy 5 dkg zsír, 2 dl tejföl, 1 kis fej hagyma, 1 kanál liszt, paprika, só. A megtisztított gyenge zöldbabot 2 ern­es darabokra vágjuk. Egy fej közepes nagyságú hagymát apróra vágunk és zsírban világos sárgára fonnyasztjuk. Beleteszünk egy késhegynyi pirospap­rikát, utána a zöldbabot. Gyengén megsózzuk, kevés vizet öntünk alá és jól befedve puhára pároljuk. Tehetünk hozzá egy zöldpaprikát és egy paradi­csomot is. Az egészet zsírjára sütjük, egy kanál liszttel elhabart tejföllel föl­engedjük. Kérdezgető - mindenkinek Miért kell megmosni a gyümölcsöt evés előtt? Azért mert por és piszok rakódhat rá, és vele olyan parányi lények is, ame­lyektől gyomorrontást vagy más beteg­séget kaphatunk. A kertben szedett gyümölcsöt is meg kell mosni, mert a fákat gyakran per­metezik, és a permetlé mérgező anya­gokat is tartalmaz. A piacokon vásá­rolt gyümölcsöket, sem szabad mosat- lanul megenni, hiszen rengeteg ember összefogdossa őket, a legyek is járnak rajtuk, és piszkot, baktériumot horda­nak rá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents