Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám

4 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Levelezés 1993. Augusztus 23., Hétfő Bükki szemetelők Miskolc (ÉM - Nyl) - Az idei nyárra igazán nem panaszkodhatunk. Hétvégeken aki akart strandolhatott, aki akart a hegyekbe mehetett. Meg is teltek rendre a fürdők, s az erdei kirán­dulóhelyek is. Csakhogy, amíg a strandokat nap mint nap kitakarítják, cserélik a medencék vizét, lemeszelik az oldalfalakat, az erdővel nem törődik senki. A Bükköt helyenként las­san, de biztosan elönti a szemét. Nem mástól hallottam ezt, mint a diósgyőri ter­mészetjárók és a megyei szövetség volt vezető­je, a sajnos már elhalálozott Lendeczky László lányától, Katikától. Elkeseredetten mesélte, hogy akármerre is mennek a Blikkben, a gaz­dátlanság nyomaival találkoznak. Pontosab­ban az olyan kirándulók nyomaival, akik a tisz­tásokon, az út mellett, de kiváltképpen a forrá­soknál minden, a reggelinél, ebédnél megma­radt szemetet eldobnak. Hajdanán, amikor a „nagyok” még éltek, időnként megszervezték a jelzett turistautak mellett a szemét, hulladék összegyűjtését. Ma már sajnos, nem gondol er­re senki, de az erdő tulajdonosa sem... Másik idős és neves turistabarátom, Ferenczi Lajos más miatt kesereg. Ó a bükki vandálokat szidja. Azokat, akik a Helyiipari Forrás, a Tu­rista Emlékpark környékén törtek, zúztak, nem tisztelve semmit és senkit. Kik lehettek, miért tették, miért fájt nekik a sok száz óra tár­sadalmi munka árán megteremtett szép, senki nem tudja. Mint ahogyan azt sem, lesz-e kedve újrakezdeni valakinek az egészet? Akad-e majd vállalkozó turista, aki megint feláldozza hétvé­gi napjait azért, hogy egy év múltán esetleg is­mét vandálok, garázdálkodók martaléka le­gyen a nehezen létrehozott érték?... A Bükk, a Bükki Nemzeti Park nemzeti kin­csünk. Mi, akik itt lakhatunk, itt élhetünk ve­le, szerencséseknek mondhatjuk magunkat. Nem kell messziről ideutazni, hogy gyönyör­ködhessünk szép tájaiban, hogy megpihenhes­sünk csodálatosan szép részein, hogy felüdül­hessünk benne, szívhassuk ózondús levegőjét. Miért nem értékeljük ezt?! Miért nem vigyá­zunk rá jobban?! Nem úgy, mintha Európához tartoznánk, mert ott, az Alpokban, a svájci, ba­jor, francia, olasz, osztrák hegyekben elképzel­hetetlen az, amiről fentebb szólnom kellett. Vi­gyázzunk rá úgy, mint minden más értékünk­re, mint minden másra, amit a miénknek tu­dunk és hiszünk. Fejlődő Kesznyéten Huszonkét éve élek Kesznyétenben. Nagyon megszerettem szülőfalumat, csak azt sajnálom, hogy viszonylag keveset szerepelünk a sajtó­ban. Pedig az utóbbi években igen szép fejlődés tapasztalható a településen. Gondoltam, beszá­molok én róla. Évtizedeken át vágytak az itt lakók arra, hogy elkészüljön az új út, amelyen kerülő, vagy két­órás buszozás nélkül bejuthatnak Tiszaújvá- rosba. Amikor megépült örültek kicsik és na­gyok, de főként a TVK-ban dolgozók, akik szá­mára most már mindössze néhány percet jelent a munkahelyre járás és a hazajövetel. Tavaly nyáron ugyancsak nagy öröm ért ben­nünket: elkészült az új Takarékszövetkezet. Nagyon szép az épület, bárki megnézheti, Kesz­nyéten egyik ékessége. Az „építése kedv” idén sem csökkent. E nyáron tataroztatta a reformá­tus egyházközség a templom külsejét. Ehhez a hívők és a falu lakossága is hozzájárultak. Néhány nappal ezelőtt, augusztus 13-án meg­nyílt a megújhodott és kibővített postahivatal. Rá három napra már 82 előfizetőnél csenghe­tett a frissen bekötött telefon, így nálam is. Na­gyon örülök magam is annak, hogy crossbar rendszerű telefontulajdonos lettem, s most már otthonról felhívhatom külföldi rokonaimat, is­merőseimet. S még nincs vége a telefon-öröm­nek. Mivel a Matáv egy kicsit késett a beköté­sekkel, kötbért kell fizetniük az előfizetőknek. Mi ezt a pénzt nem igényeljük, hanem „árában” utcai telefonfülkéket létesít majd a Matáv a község különböző pontjain. Előttünk a tanév­kezdés. Kesznyétenben is odafigyel az önkor­mányzat erre. Az általános iskolások könyveit a Polgármesteri Hivatal vásárolja meg, a közép- és felsőfokú tanintézményekben tanulók pedig 2000 Ft segélyt kapnak az önkormányzattól, ha kérik, ha jelentkeznek érte. Mondanom sem kell, milyen nagy öröm ez a szülők számára! Sajnos, örömünkbe helyenként üröm is vegyül. A legnagyobb gond nálunk is a munkanélküli­ség, a munkahelyek hiánya. Magam is az ő sa­nyarú kenyerüket eszem, de talán majd csak alakul Valahogy a mi sorsunk is. Azért a község fejlődésének még mi is szívből tudunk örülni, s egy-egy átadási esemény eltereli a figyelmün­ket a gondokról. Balogh Irén Kesznyéten, Petőfi u. 28. Jogsegélyszolgálat Ma, augusztus 23-án 16 és 18 óra között jogse­gélyszolgálatot tartunk szerkesztőségünk leve­lezési rovatának irodájában, a Sajtóház első emeletén. Tanácsokat és felvilágosítást ad: dr. Demeter Lajos ügyvéd. Szerkesztette: Nyikes Imre Ügyeskedők, pénzkufárok „Júdáspénzükkel” akadályozzák a felemelkedés esélyeit Minden józan gondolkodású ember látja, hogy kormányzatunk mily ne­hézségekkel küzd. A rendszervál­tást szűkös államkasszából kellene és próbálja megoldani. A múlt bűne­inek erkölcsi és anyagi gondjait is vállára kellett vennie. Pedig semmi köze és része nem volt abban, hogy haláltáborokban pusztultak el a ki­vetettek, internálótáborokban síny­lődtek a haza legjobb fiai, elhurcolás kínjait élték át ezrek, vagy hagyták ott életüket a Szovjetunióban - mél­tatlanul megalázva. Kuláknak deg­radált dolgos parasztok, értelmisé­giek vesztették el vagyonukat, vesz­tették el személyiségüket. Kormányunk most kárpótolni kény­telen a sérelmeket, annak ellenére hogy másra és máshol is szüksége lenne a milliárdokra. Szegénységről beszélünk, s közben olajmaffiózók, ügyeskedők, fekete­kereskedők, csempészek, fusizók, adócsalók tömege búvik ki évről év­re a kötelezettségek alól - károsítva az egész nemzetet. Mindenki követel, mindenki elége­detlen. Nagyon hamar felejtünk. Túlságosan hamar és lehetőleg ve­rejtékezés nélkül szeretnénk meg­gazdagodni, vagyonhoz jutni... Ezek a jelenségek szélesítik a szaka­dékot, ellenszenvet ébresztenek azokkal szemben is, akik becsületes termelőmunkával, ésszerű gazdál­kodással jutnak szerény vagyonhoz. Az ügyeskedők tábora közben egyre nő, pókhálóként szőve be az egész gazdaságot, ellehetetlenítve a féle­melkedés törvényes és legális esé­lyeit. Megjelentek a pénzkufárok is, akik potom pénzért vásárolják fel a kár­pótlási jegyeket. A szegényeket, a meghurcoltakat, a töviskoszorút vi­selteket „Júdáspénzzel” fizetik ki! Kihasználják, hogy az idős emberek sokasága nem rendelkezik más tő­kével, csak azzal, amit most kárpót­lásként kap, s ha nem tud érte föl­det, házat vásárolni, ahol kamattal növelt összeggel használhatná fel pénzecskéjét-hát rácsapnak: 50-55 %-os áron felvásárolják mások szen­vedéseinek szerény jutalmát... Ez is a „kegyetlen piac” törvényeihez tartozik!? A kufárokat nem lehet os­torral kiűzni a „templomból”!? Kitől és mikor kaphatnak védelmet a kár­pótoltak!? Illés Endre Miskolc Köszönjük, hogy üdülhettünk Ezúton szeretném kifejezni köszö- netünket a Családsegítő Szolgálat­nak üdültetésünk megszervezésé­ért. Felejthetetlenül szép hetet töl­töttünk közreműködésükkel a szép cívisvárosban, Debrecenben. Mind a szülők, mind a gyerekek igen jól érezték magukat. Programjaink tar­talmasak, szépek voltak, jutott idő a város megismerésére, strandolásra, pihenésre. Jó volt az ellátásunk is. Különösen sok szeretettel gondo­lunk a két kedves munkatársra, Évi­kére és Irénkére, akinek áldozatos munkájához további sikereket kívá­nunk. Szerezzenek sok örömet má­soknak is! A magam és a többi család nevében: Csiszár Józsefné Miskolc, MÁV-telep 183 Kutya a villamoson, a parkban Oltás, póráz, szájkosár - ellenőrzés és büntetés is kellene Sok baj van a miskolci kutyákkal. Szinte nincs olyan része a városnak, ahol ne kószálnának szabadon ha­gyott ebek. Legtöbbjük nem hamis, ám akad köztük olyan is. Amelyik hirtelen gondol egyet, s azután ha­rap. Majd természetesen elmenekül, az áldozat pedig töprenghet: vajon kié volt, vajon be volt-e oltva? S hogy ilyen van, arra tanú lehet szerkesz­tőségünk egy munkatársa, akit nemrégiben harapott meg így egy kóbor kutya a Katalin-közben...De látunk kutyákat a villamosokon és buszokon is. Legtöbbjük szájkosárral büszkélke­dik, de nem mindegyik. Az ilyen ku­tya még veszélyesebb lehet, hiszen ha fékez egyet hirtelen a busz, vagy a villamos, rátaposhatnak, s akkor az illető aligha ússza meg marás nél­kül, legyen a kutya bármilyen fe­gyelmezett is. S itt vannak azután még a parkok­ban, játszótereken sétáltatott, rend­szerint rövid időre elengedett ku­tyák. A kisgyerekek örömei és ré­mei, kutyától függően... Miskolcon a minap tanácskoztak az érintettek, illetékesek a kutyákról. Jó lenne, ha ezt komoly ellenőrzés is követné. Például az oltási lapok be- mutattatása a helyszíneken, vagy a tömegközlekedési járműveken száj­kosár nélkül szállított állatok tulaj­donosainak a felelősségre vonása... Szegény németjuhász nem tehet semmiről, Vegyszeres paprika gyorsabban romlik Gyakran vásárolok a Búza téri pia­con. Az idén például többször is vet­tem zöldpaprikát. Az első látásra szép paprikák otthon azonban rövid időn belül megpuhultak, vizenyőssé, barnává változtak, de megtörtént, hogy kibírhatatlanul megbüdösöd- tek. Magam is sejtem, másoktól is halottam, hogy mindez a túlvegysze- rezés következménye. A televízióból tudom, hogy a na­gyobb piacokon időnként ellenőrzik az őstermelőket, az árusokat, vezet­nek-e vegyszerezési naplót. Miskol­con én ilyennel még nem találkoz­tam/ Pedig ráférne a mi piacainkra is, a Búza térire, a vasgyárira. Szerény véleményem szerint még arra is lehetne kötelezni az áruso­kat, hogy tegyék portékáik mellé ne­vüket, lakhelyüket, s azt, hogy mi­kor, mivel permeteztek. így talán könnyebben tettenérhetók lenné­nek azok a lelkiismeretlenek, akik, csakhogy nagyobb termésük legyen, csakhogy egy kicsivel több pénzhez jussanak, túlvegyszerezik a zöldsé­get és gyümölcsöt, vagy netán éppen rossz vegyszert használták. Jóma­gam az ilyeneknek megtiltanám, hogy árusíthassanak. Varga Ferenc Miskolc Bruchner Gy.u.ll. Hibás vízóra — hitelesítés pénzért! Özvegyasszony vagyok, rokkant fi­ammal élek együtt. Kettőnk jövedel­me alig fedezi megélhetésünket. így azután minden jelentősebb kiadás szükséges rossz számomra. Mindezt csak azért mondtam el be­vezetőül, nehogy fukarsággal, zsu­gorisággal, haszonleséssel vádol­janak. Már tavaly is baj volt a vízdíjunk túl­számlázásával. Most megint a vízdíj levelem és panaszom tárgya. Decemberben kicserélték a vízórá­mat. Azóta a leolvasásoknál 151 köbméteres fogyasztást mutat, amit teljesen elképzelhetetlennek tartok. Elmentem a vízművekhez, s kértem, küldjék el a vízórát hitelesítésre. Azt válaszolták: ha befizetek 2-5 ezer fo­rintot, hitelesíttetik. Ha az óra rossz, visszakapom, ha hiteles, ak­kor pedig oda a pénzem. Miért? - kérdezem. Én a vízórát egyszer már kifizettem, ha rossz, nem rám tartozik a karbantartása, cseréje. Majdnem baleset lett a leszállásból Augusztus 10-én a Miskolcról Ka­zincbarcikára 16.45 óraikor közleke­dő, BHR 355-ös rendszámú Volán­busszal utaztam barátnőmmel. A BÉM megállója után közvetlenül je­leztünk, hogy le akarunk szállni a sajókeresztúri bekötő útnál. A sofőr ezt először nem észlelte, magd ami­kor igen, rálépett a fékre, s még me­net közben kinyitotta az ajtót. Miu­tán megállt a busz, én elindultam le­felé. Az alsó lépcsőn jártam, amikor az ajtók már záródtak. A vezető ész­revette, hogy hibázott, s ismét kinyi­totta az ajtókat. Én leléptem, de ba­rátnőm már szinte átesett mögöt­tem az ismét gyorsan záródó ajtók között. Szerencsénkre egyikünknek sem történt baja, de nem sok hiányzott a badesethez. Könnyen a busz alá es­hetett volna akármelyikünk. S mindez azért, mert a buszvezető fi­gyelme máshová irányult. Molnár Ilona Sajókeresztúr Szerkesztői üzenet L. J.(Kazincbarcika): Örülünk annak, hogy teljes mértékben egye­tért Görömbölyi László, a lapunk­ban megjelent „Vadkár” című írásá­val. Őszintén együttérzünk Önnel, s elhisszük, hogy nem esett jól a több mint másfél ezer forintos áram­számla kifizetése. Talán reklamál­hatott volna az ÉMÁSZ-nál... S ta­lán az ÁB-nél is lehetett volna vala­mit keresni erélyesebb fellépés ese­tén. írjon máskor is, szívesen olvas­suk megjegyzéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents