Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
8 B Itt-Hon 1993. Augusztus 3., Kedd i— BORSODI PORTRÉ — A képviselő j __________________________ÍZ. F otók: Fekete Béla Tiszaszederkény (ÉM - F.B.) - Mészáros József a tiszaújvárosi önkormányzati képviselő-testület tagja, ő tolmácsolja a városhoz tartozó település lakóinak gondját, óhaját a tisztség- viselők ülésein. Tősgyökeres tiszasze- derkényi, itt született 1949-ben, itt kezdte, s fejezte be általános iskolai tanulmányait, majd folytatta a helyi termelőszövetkezetben. Növénytermesztő gépésznek készült, s először Abád- szalókon, majd Vépen fejezte be az iskolát és 17 évesen szakmunkás vizsgát tett. Válaszút elé került. A tsz vezetői továbbtanulásra biztatták, de ő az ipart választotta, s a Tiszai Vegyi Kombinát festékgyárában helyezkedett el. A minden iránt fogékony fiatalember gyorsan haladt előre. Segédmunkásként kezdte, majd csoportvezető lett a gyár „B”-üzemében. Sikeresen letette a lakk-festékipari szakvizsgát és elvégezte a vegyipari szakközépiskolát. Húszévesen lett művezető, amikor bevonult tényleges katonai szolgálatra, majd 24 hónap után leszerelt és visszatért a régi munkahelyére. Ekkor készül el az új B-üzem, amelynek leendő dolgozóit részben ő tanította be. 1973-ban nősült és most már kettesben fejezték be a családi ház építését az Ady Endre utcában. Két fiúgyermeke van, a 16 éves József Nagykállóban kétnyelvű gimnáziumba jár, s a kisebb, a 13 éves Tamás a helyi általános iskola 7. osztályát végzi. Huszonnégy éve dolgozik a festékgyárban, ami közben átalakult vegyes vállalattá, s ma ezen belül a magánkézben lévő szolgáltató üzem alkalmazottja. Két éven keresztül társadalmi megbízatásként a szakszervezeti titkári teendőket is ellátta, s a gyáron kívül 16 éven keresztül a helyi köz- igazgatás tagjaként vállalt részt a közösségi munkában. A rendszerváltást követő első önkormányzati választásokon ismét bizalmat kapott, beválasztották a városi képviselő-testületbe. Kimondva vagy kimondatlanul... Többszörös szorítóban vannak a kisgazdák Alsószuha (ÉM - B.E.) - Kimondva vagy kimondatlanul bennünk feszül a kérdés: mit csinálnak földjeikkel a kisgazdák, tudják-e művelni régen várt parcellájukat, kárpótolja- e őket a kárpótlási törvény? Valójában alig. A jogtalanul elvett hektárokat ma már nem lehet megfizetni, mert az a generáció, amelyikért jogosan született a törvény, ma már kiöregedett, sokan megbetegedtek. Szerencsére még akad közöttük olyan, aki bírja magát, és föld- szerető emberként műveli visszakapott ősi birtokát. Ám számuk elenyészően kevés. Épp úgy kevésre rúg azoknak a száma, akik képesek kinyitni pénztárcájukat és gépeket tudnak venni, műveléshez szükséges tápanyagot, növényvédőszert, és jóminőségű vetőmagot. Talán ezeknek az elenyészően kevés számú kisgazdáknak lesz még erejük a fejlesztésre. Lehetőségük van talán még arra is, hogy hitelt kérhessenek egy újabb erőgép vásárlására. Ebben a körben volt, vagy van értelme a tulajdonforma rendezésének. S mi történik azokkal, akik nem tartoznak a tehetősebbek közé? Elsorvadnak, elpusztulnak? Önmarcangolásba kezdenek? A kárpótlási törvény születésével egyidőben nem született meg a földtörvény, szövetkezeti törvény, s máig hiányoznak azok a piacot szabályozó rendtartási törvények, valamint azok az egyéni gazdaságok működését szabályozó rendelkezések, amelyek alapját képezték volna a megújulásra váró mezőgazdaságnak. Hiányoznak, vagy vontatottan követik egymást azok a rendet követelő intézmények, terméktanácsok, amelyek a kis gazdaságok számára is segítséget jelentenének. Most egy alagút közepén járnak, még a szerencsésebbek is azok, akik az első földárveréseken aranykoronánként 500 forintért vásárolhattak földet, s így a tulajdonrendezéssel egyidőben az ősi birtok készereséhez jutottak. Örömük most kezd ürömmé változni. Beérett az idei termés. Az aratáshoz kombájn kell, saját nincs, ezért bérbe kell egyet venni. Am ez költséges, gondoljunk arra, hogy egy E-516-os napi 10 órás üzemeltetéséhez sok liter gázolaj kell. A gép amortizációja sem kevés, ehhez jön a munkabér, és ki tudja hány féle adó csökkenti majd az amúgy is gyér idei termést. Tehát a várva várt haszon elmarad. A derűlátók szerint 20, de a pesszimisták szerint a 8- 10 százalékos nyereség elmarad. Szembe kell nézni azzal, hogy a búza tonnánkénti 8 ezer forint körüli ára alig fedezi a termelési költségeket. De van egy másik véglet is. Azokkal az emberekkel együtt gondolkozva, akik aranykoronánként 500 forintért kaptak földet, önerőből művelni nem tudják vagy nem is akarták, inkább bérbe kívánták adni. Am ez a tervük máig sikertelen maradt. Nem találtak olyan mezőgazdasági vállalkozót, aki bérelte volna hektáijaikat. A szövetkezet, amelytől visszakapták tulajdonukat tönkrement, jobb esetben a csőd szélén áll. De találkozunk olyan esettel is, amikor a gazdaságtalan művelésre hivatkozva nem veszik bérbe a területet. Megtehetik. Az átalakult szövetkezet nem tartozik felelősséggel a földliciteken elkelt parcellákért. így a kisgazda talán büntetést is fizet(het), mégpedig annak a vállalkozásbarát politikát hirdető önkormányzatnak, amelynek határában áll földje. Van ugyanis egy olyan törvény, amely szerint a tulajdonos köteles földjét művelni, legalábbis olyan állapotba hozni, hogy annak elgyomosodását megakadályozza. Ez már tragikomi- kum! És hol van a kiépített mezőgazdasági bankrendszer? De ha meg is lesz, ki vállal garanciát a tőkeszegény kisgazda vállalkozó tevékenységéért? De lehet keresni (ha találna) olyan működésben lévő egységet, amely gazdálkodásukért hitel- garanciát vállal. Ám az e fajta kétoldalú szerződések nem jótékonysági céllal köttetnek, hanem céltudatosan. Eddig az újságíró töprengése, eszébe jutva a letűnt korszak iskolavÜágá- nak jól megtanult örök igazsága, „a nagy hal megeszi a kis halat”, csak bízni lehet abban, hogy nem így lesz. Gyermekek honi rajzasztala Az én házam. Gáspár Zsuzsanna, 5 éves, Onga Néma requiem az elhunytakért. Három évvel ezelőtt erősödött meg bennünk az a nemzeti tudat, hogy egykori honfitársainknak emléket állítsunk, akik a II. világháborúban életüket áldozták idegen földön, egy értelmetlen öldöklésben. Apró települések, nagyobb falvak, városok polgárainak önkéntes adományaiból az önkormányzatok hozzájárulásával egyre több helyen állítottak emlékművet. E szomorú jelképek az utókornak, felnövekvő nemzedéknek arra is felhívják a figyelmét, hogy úgy éljen és cselekedjen, hogy soha többé ne kelljen újabbakat emelni. Távozott a Metallgesellschaft Ózd, Kazincbarcika után fizetnünk kell Kazincbarcika (ÉM - Cs.L.) - Minden bizonnyal emlékezik az olvasó arra, hogy a magyar- országi privatizáció „hőskorában” az állam 30 millió márka erejéig bevonta a német Metallgesellschaft AG-t, az Ózdon létrehozott Ózdi Acélmű Rt.-be (OART). Azonban a privatizációt követően nem úgy alakultak a dolgok, ahogy a felek képzelték, s az MG 1991 tavaszán eladta ózdi érdekeltségét a magyar Állami Fejlesztési Intézetnek. „Természetesen” az állam nem készpénzzel fizetett a német vállalatnak, hanmem az ÁVÜ által kibocsátott, öt éves lejáratú értékpapírokkal - amit a további privatizáció során a németektől készpénz-értékben fogadott volna el az állam (tehát az annak idején kemény márkáért puha állampapírt kapott az MG azzal a kikötéssel, hogy ha ezt az országban akarják felhasználni, egyenértékű a korábban befizetett készpénzzel). Az MG először valóban további magyarországi privatizációra kívánta felhasználni az állampapírokat: a kazincbarcikai- Borsodchem Rt. poliuretán gyára után érdeklődött - elég intenzíven. Az üzlet azonban nem jött létre, s az MG úgy döntött, hogy kivonja tőkéjét hazánkból (amit a törvények lehetővé tesznek). A napokban sikerült megegyezniük a fizetés módjában a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.-vel, amely értelmében az MG 25 millió dollár értékű USA-ban „befagyott” magyar követelést szerzett meg (21,5 millió dollár értékben fogadták el a magyar állampapírokat, valamint 3,5 millió dollárt készpénzben fizet a Metallgesellschaft). Távozott tehát a megye első nyugati nagybefektetője, mivel üzleti reményei nem váltak valóra, ami nyilván nem könyvelhető el pozitívumként, de ez a távozás legalább kulturált körülmények között történik, azaz nem riasztja el - remélhetőleg a többi beruházót. Foglalkozásuk: hivatásos határőr Hangonytól-Aggtelekig csendesek a nappalok (3. oldal)- A TARTALOMBÓL Jutalom-kirándulás „Vatta község önkormányzatának tagjai - a választás óta - minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi megbízatásként végzik munkájukat - kezdi beszámolóját szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében a település polgármestere. Majd így folytatja: ezért is döntöttünk úgy, hogy az eddigi munka elismeréseképpen a testület, a helyi pedagógusok és egészség- ügyi dolgozók, s azok családtagjait egy bécsi kirándulásra meghívjuk. A tömör és színes beszámolót közzétéve önkéntelenül is tudatosodik az újságíróban: így is lehet jutalmazni azt a munkát, amelyet eddig lelkiismeretesen elvégeztek a községben. (2. oldal) Ősi „hadak” a matyók földjén Napi beszélgetésünk közepette szinte fel sem tűnik, hogy olykor furcsa neveket, kifejezéseket hallunk, s beszélgető, útba igazító partnereink mindezeket természetességgel teszik. írásunk szerzője ezúttal a mezőkövesdiek ősi kifejezéseivel, meghatározásaival, az úgynevezett ragadványnevek eredetével ismertet meg bennünket. Jóllehet az idegen e kifejezéseket első pillanatban furcsának találja, de nem azok, akik hosszú századok óta itt élnek, s az apáról fiúra szálló (igéket) természetesnek tartják, ami sok esetben jobban pontosít egy utcát, egy családot, egy személyt. (4. oldal) Elvándorolni is nehéz Alsószuháról A közelmúltban 7. alkalommal rendezték meg a Szuha-völgyi Kulturális Napokat, aminek színhelye Alsószuha volt. A program keretein belül ezúttal egy országos értekezletnek is helyet adott a település, ahol a különböző országos, térségi és helyi vezetők azt vitatták: hogy e táj apró településeinek leépült helyzetén hogyan lehetne segíteni. Az újságíró tényeket felsorakoztatva a tanácskozás résztvevőit arról faggatta, miként indítható meg a felzárkózás, s mit kellene tenni azért, hogy az egyre növekvő elvándorlást mérsékeljék. (5. oldal)