Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
Az ÉM interjúig A tövény holt betű. Ha a társadalomban létező hatalom tankkal meg géppisztollyal túlteszi magát a törvényen, akkor ez ellen az alkotmány nem nyújt védelmet. ÉM-riporf Műhely A „csincsesiek” közül 38-on Szárszó a nemzeti önismeret munkanélküliek, 23 százalékuk forrása volt ötven évvel ezelőtt. nyugdíjas, 27 százalékuk 18 év Hogy most mivé lesz? alatti, 44 százalékuk aktív A premier előtt nem vághatunk dolgozó. Csincse válni akar a dolgok elébe, az események Keresztestől követhetőek. HL oldal ML oldal Mezey István rajza A hét em Hegyi Imre a Tokaji ír ótábor alapítója Lévay Györgyi Miskolc (ÉM) - A bogácsiak (vi- lágHalálkozója reggeli szentmisével kezdődik augusztus 20-án,' majd megkoszorúzzák a temetőben a II. világháborús emlékművet. Tizenegy órakor kezdődik az az ünnepség, ahol átadják A Bogácsért, az Alkotói- és a Víg Rudolf-díjakat. Délután bemutatják az elszármazottaknak a falut, délután a művelődési házba hÍvják meg a vendégeket, ahol is megtekintik a Bogácsi fonót. Másnap, augusztus 2.1-én a Széchenyi u. 51. sz. ház falán felavatják Víg Rudolf emléktábláját. Avatóbeszédet Hegyi Imre mond. Ezt követően buszra ül és Tokajba utazik, az írótáborba. Zárásig, vagyis vasárnap délig részt vesz az ottani munkában, másnap pedig a szárszói találkozóra indul. □ Ön az idén ünnepli 75. születésnapját. Nem fárasztják az ilyen gazdag programok ? • Aki jól ismer, tudja, hogy a tevékeny életet kedvelem. Ez a mostani három program egyaránt kedves nekem. Bár a sum- más édesapám ötéves koromban Budapestre költözött, jómagam ott végeztem az iskoláimat, ott kezdtem a felnőtt életet, de a szívem mindig Bogácsra húzott vissza. Amikor hazajöttem a megyébe és politizálni kezdtem, fogadalmat tettem, hogy a szülőfalumért minden lehetségesei elkövetek. A fogadalmamat állom ma is. □ Bogács nagyon gyakran hallat magáról. Elégedett a szülőfalujával? • Különleges hely, Mi 1945 hús- vétján ünnepélyesen eltemettük a faluban és annak határában elesett magyar katonákat, pünkösdkor már megalakítottuk 260-an a Madiszt és hamarosan bemutattuk Darvas József Szakadék című darabját. Az iskolások nem sokkal később már énekelték a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt, amelyet a fiatal Víg Rudolf tanított meg. Hogy mostanában elégedett vagyok-e Bogáccsal? Nos, számomra mindig is a legkedvesebb hely marad, de mostanában már túl zsúfolt, túl zajos, elveszítette a báját. A lakói kissé közönyösek a közös dolgok iránt és a vártnál lassúbb ütemben zajlik a polgárosodás. A vállalkozók többsége má- sünnen érkezett, az egykori summás, majd a szocialista időkben rosszul értelmezett egyenlőség irigységet terem. Már elfeledték a bogácsiak Spiegel Ignácot, aki egy batyuval érkezett a faluba és később tekintélyes, megbecsült polgárrá vált. □ Ön a Szent István Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett. Mégis a politika, az irodalom lett életének két meghatározó eleme. • Huszonegy éves koromban írtam egy cikket a Parasztpárt lapjában, a Szabad Szóban, melynek a főszerkesztője Szabó Pál volt. Ettől az évtől datálódik párttagságom. Más pártnak soha nem voltam a tagja, ellenben a Magyar Néppárt Nemzeti Parasztpárt országos választmányának ma is tagja vagyok. Szabó Pál mellett, Szabó Dezsővel, Kovács Imrével, Féja Gézával kerültem kapcsolatba a Márciusi Front alakulásakor. Nekik köszönhetem, hogy a 21 évesen kialakult életszemléletem mindmáig stabil, csak korszerűsödött az idők során, mert sikerült mozgásba hozni a tartalékokat. Segített ebben Erdei Ferenc, Veres Péter, Németh László, Illyés Gyula, Darvas József akiknek a műveiből mindig merítkezni Fotó: Farkas Maya tudtam. Továbbá azok az emberek, akikkel együtt dolgozhattam á Borsöd-Gömör-Kishont Vármegyei Nemzeti Bizottságban: Pártay Tivadar, Fiilöp József, a kommunista nyomdász, Mráz Ferenc, a szocdemes vasmunkás, Juhász Sándor, a szocdemes szabómester, OrSzágh József, a polgári demokrata tanár... Mellettük voltam politikai inas. u Kétszer volt országgyűlési képviselő. , • A bodrogköziekét 53 és 58 között, a cserehátiakat 71 és 80 között képviseltem. A népfrontban 54-tól, a megalakulástól dolgoztam, 66-tól 79-ig megyei titkára voltam. Ezekben az években a falvakra igyekeztük irányítani a figyelmet. A honismereti körökkel, az irodalmi estékkel, a rendhagyó irodalmi órákkal, a „könyvárat a faluba” mozgalommal... Q... És a Tokaji Irótáborral. • Kilencszáznegyvenben Tisza- ladányba látogatott Móricz, Darvas. Somogyi Imre, Kovács Imre. Amikor Borsodhoz csatolták Ti- szaladányt, én felkerestem ottani jó családokat, a Csikaiakat, majd mikor láttam, szívesen vennék, ha írók látogatnák izgalmas falujukat, megemlítettem Darvas Józsefnek, hogy nem tartanak-e meg a húszéves találkozót.. Ez 60-ban volt. Tizenkét. év múlva „ismét üzentek. a ladányiak”. Azóta rendszeresek az írótáborok. Az idén a 90- 93 közötti irodalmi fejlődés lesz a témánk. Biztos szót ejtünk a mezőgazdaság tudatos tökreté- teléról, a falu újbóli elsorvasztásáról is. □ így látja? 9 Sajnos így. A művelődési házak konganak az ürességtől, a könyvtáraknak nincs pénzük beszerzésre. Az önszerveződő .falusi alakulatok feloszlottak, mert nincs kedvük olvasni, hókkal találkozni, amikor nincsérre pénz, A téeszek hosszú ideig felvállalták a mecénás szerepét, most a meglévőket sem hagyják élni. Pedig kar ezeket már szétverni, A különböző alapítványoktól várnánk a kultúra támogatását, de az a tapasztalat, hogy az alapítványi pénzeket elviszik a nagy halak. Dzsungel és futószár Bujdos Attila Megaláztak egy lányt. Az édesanyjából űztek gúnyt. Az asszony egy párt alkalmazottja. Az egypárt utódjáé* amelyik elvetette az előd átkos örökségét. Hogy munkaadója ma a parlamentben a többi tömörüléssel együtt demokráciát akarhat - ennek a nőnek nem kis szerepe volt benne. Foglalkozásából - miért lenne ez hitványabb munka, mint esztergálni - kis poénokat gyártott egy tisz- . tes egyetem felvételi bizottsága. A lanyt nem vették fel. A jelentkezési lapja másik egyetemre vándorolt. A mama foglalkozását valaki nem felejtette el - mefisziói stílus! - pirossal aláhúzni. Ez. az egész annyira sírnivaló. Mondhatnánk Adyval: „Be másként hittük ifjú álmainkban j Új honszerző vágy mikor tombolt bennünk”, Vagyunk néhányon, akik elhittük próféta tekintetű embereknek: lesz itt majd olyan világ, ahol az emberek nem akarnak többé kuláklistát, sárga csillagot, cselédlépcsőt, Olyan természetes volt ez, hogy végig sem gondol- tuk’igazán, Hiszen egy ön tudatos polgá rnak eszébe sem jutna mást megalázni. Mintahogy a kétszerkettő nem lehet öt, meg sem fordult a fejünkben, hogy az új világot nem a polgárok építik majd, Európa közepén. Ki is nevettük volna, ha valaki mást mond: polgári demokrácia polgárok nélkül? -ez lenne ám a képtelenség. Különbséget tudtunk tenni persze a burzsoá és a citoyen között. Hja, könnyű volt. nekünk: olvastuk Jászit. Már pedig írva van nála: A citoyen az új társadalmat az értelmi és erkölcsi erők szerveivel, az általános kultúride- álok fejlesztésével és valamennyi társadalmi csoport egyetértő, igazságos kooperációja alapján akarja felépítőnk Jászi ma, perit,korszerű... Egyre többet gondolok egy másik magyar politikusra, hogy ő korszerű-e még. Vidéki városban párt alakultla- kásán, miközben odakinn munkásőrök korzóztak. A lehallgató készülék tán még most is ott van a konnektorban, ahová a titkosrendőrök szerelték, de nem érdekli. Otthon sem akar másként beszélni, mint ha ezrek hallgatják. Öt éve nem. tudok olyan lépéséről, amelyik ne azt szolgálta volna, hogy legyen végre polgárságunk; citoye- nek, ha úgy tetszik, civilek népesítsék be a közéletet. Sokra, nem vitte: a lakás ma is ugyanolyan, a pártja kitaszított aleln őkeként jogászkodva keresi, a kenyerét. Mondanám, hogy sajnálom. Kérdezném, sok egyetlen hitért az öt év (és ki tudja, még hányszor öt) az ember életéből? Ha fontos célja van a világban, talán akkor sem adná fel, ha tényleg reménytelennek látná küzdeni. Persze amit eddig írtam, túl magasztosnak tűnhet. Mintha pon tosan tudnám, milyen a, polgár. Pedig csak arról beszélhetnék: milyennek képzelem, milyennek gondolják azok, akiket egyáltalán foglalkoztat ez a, kérdés. ,A- polgár szín házba jár és társaságba. Otthon is késsel és villával eszik. Nincsenek egymásnak ellentmondó véleményei. Már csak kényelemből sem hazudik, mert nem akar belegabalyodni, mint majom a házicérnába”-említené meg feltétlenül vidéki lakásában töprengve a politikus. Egy citoyen odafigyel a politikára. Nem a, múlt érdemei szerint, de mindig cselekedeteik alapján ítéli meg a népboldogítókat. Ha azok kicsinyesen cicádnak, nem a rendszert veti el, hanem saját magát kárhoztatja, amiért nem a legalkalmasabb emberekre bízta a sorsát. Leg- közelebb legalább azt tudja majd biztosan: kikre ne szavazzon. És egy ilyen, polgár gondolkodás nélkül igazat ad a filozófusnak, aki kijelenti ha testvériségről, egyenlőségről és szabadságról van szó, hogy az utóbbi mindennél előbbre való. Elég leckét kapott már ehhez a világtól; ígértek egyenlőséget hatalmak, amelyeknek lágereiben emberekből raktak aztán gúlát. Úgy képzelem, ez a polgárért pörölő politikus most is csak fél szívvel ünnepel. Lehet tisztelettel emlékezni az államalapításra. De azt is látni kell, hogy ezt az államot még nem a citoyenek vették birtokukba, Márpedig nagy szükség lenne rájuk; olcsó a szabadság mostanában. Az Amerikáig szaladt cseh filmrendező dzsungelekről beszélt és rácsokról. Ketrecben éltek Kelet-Európa népei mostanáig. Nem volt rossz dolguk, etették, itatták őket,, csak éppen a szabadságuk hiányzott. Most megkapták. S olyan ez, mint az őserdő, ahol el lehet tévedni, de nagyon, s ahol minden pillanatban új veszélyek riasztanak. Van, aki a mámorító szabadságot akkor sem adná, ha aznap éppen csak gyökereket rágna. Mások viszont, visszakívánhoznak a rács mögé, ahonnan csak pórázon lehetett ugyan kijönni, de ahol telente annyira barátságosan duruzsolt a kályha, hogy nem lehetett meghallani tőle, ha valakinek korgott is a gyomra,. Egy polgár - ez nem kérdés - nem a visszautat keresi a dzsungelból és másokat is lebeszél a futószárról.
